Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-10 / 160. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. július 10. Mindennapi környezetvédelem lindulok az ország szívétől az ország bármely sarka felé, és az utat kétoldalt végig szinte összefüggő szemétcsíkok kísérik. Megállók szinte bárhol kies erdőszéleken, és a bokrok alá suvasztva építési törmelék, háztartási hulladék, üzemi szemét. De még ahová nem vezet más, csak tu- rista-gyalogösvény, ott is bemocskolja az erdőt, a rétet az uzsonnazacskó, az üres konzervdoboz, sörösüveg. Idillikus környezetű erdei falvakat keresek föl, védett völgykatlanokban meghúzódó „pózna vége”, „zsákutca” községeket, ahonnan út tovább már nem vezet; s közelségüket messziről jelzi, hogy a patakmeder teli el- hajigált gönccel, kibelezett mosógéppel, lyukas vödörrel, csirketollal, köztük néhol bűzlő macska- és malacdögök. Elgyönyörködnék a szépen elmunkált szántóföldben, a frissen zöldellő vetésben, ha nem rondítaná a látványt a helyben széthajigált, a szél által a táblavégi bokorsorig hengergetett, ott az ágakra felakadt műtrágyás és növényvédőszeres zsákok sokasága. Meg azok a rikító foltok, amelyek jelzik, hogy a vegyszerszóró gépek feltöltésekor oda se néztek a mellé ömlő néhány kilóra, olykor néhány mázsára, ami pedig évekre megmérgezi maga körül a talajt. Nemrég egy eldugott erdei forrásnál jártam, melynek szépségét csak múlt századi poétáink tudnák kellően megénekelni. Ritka madarak fészkelőhelye a környék, s ivóhelye a forrás; ritka növények termőhelye körülötte a vizenyős láprét. Az odavezető utat már messziről szegélyezte a leszedett, ám hazafelé eldobált virág. Mint húsvéti körmenetek útvonalán, annyi volt a földön, a földbe tiporva a halott szirom. S a forrás körül pontosan annyi nylontasak, ahány tanulója van az iskolai osztálynak, amely bizonnyal jó érzésekkel eltelve tartja számon a sikerült tavaszi erdei kirándulást; ha jelentés készül róla, naplóbejegyzés, mert helye volt a tanmenetben is, bizonyára külön kiemeltetik a sokféle oktatási és nevelési cél, amely ezen a napon megvalósult... Csak nagyon keserűen tudok írni minderről. Ügy bánunk az országgal, mint aki árvédelmi töltés mellé települve, a gát agyagjából veti a vályogot. Aztán majd csodálkozni fog, ha házát elviszi a víz. A holnapunkat, sőt a mánkat éljük föl sokhelyütt, amikor barbár módon csonkítjuk egyrészt a természetet, amely az emberi életnek fenntartója, s nem egyszerűen színtere, avagy éppen dekorációja; másrészt azt a civilizatorikus környezetet, amely attól% hogy nem természeti, hanem emberi képződmény, még nem vált sebezhetetlenné lértehozójának rombolásba átforduló tetteivel szemben. Nálunk sokan azt hiszik, hogy a természetvédelem egyenlő néhány szögesdróttal körülkerített rezervátummal, melyekben fura, szakállas természetbúvárok ritka élőlények megfigyelésével pepecselnek, herdálva az állam drága pénzét, és ahová mást természetesen nem engednek belépni. Nálunk sokan azt hiszik, hogy a környezetvédelem a cementgyárak dolga, akiknek füst- és porszűrőt kell kéményeikre szereltetniük, és azért oly drága a cement, amit kerítésük építéshez mentek vásárolni; az atomtudósok dolga, akik megteremtik a paksi atomerőmű biztonságos működésének feltétéit; a Nemzetközi Duna-bizottság dolga, amely egyezményeket > köt, hogy kevesebb nagyvárosi szennyvíz és olajmocsok kerüljön a már régen nem eleven kék, hanem halottszürke Dunába. És akik ezt hiszik, azok maguk hanyagul lökik a csikket bárhol a lábuk elé; kibelezett díványukat üres telkekre viszik, vagy éjszaka orvul a játszótéren hagyják; beállnak a Dunába, a Tiszába, bármelyik vízbe, amelybe be lehet hajtani, s ott mossák gépkocsijukat, a jó gazda gondosságával. Csak nagyon keserűen tudok írni minderről. Persze, az állampolgárnak vannak mentségei. Sajnos gyakori, hogy a városok és községek vezetése eltűri a legszembetűnőbb káros jelenségeket, a természet- és környezetvédelmi szabályok, sőt törvények megszegéseit: ha nem tudja rászorítani a hatásköre alá tartozó üzemeket a szükséges rendre; ha képtelen megszervezni az utcák tisztántartását vagy a szemételszállítást, s a kijelölt szemétlerakó helyek rendjét, akkor — a szükséges „állami fegyelem” híján — sokkal nehezebb elvárni a szükséges állampolgári fegyelmet. Ha vidéken egy tanácsháza környéke is szemetes és ha Budapest eltűri például, hogy a drága burkolatú árkádokat teleragasszák beat- koncert- és jógaiskola-hirde- tésekkel, vagy hogy az aluljárókban évek óta szotyolát áruljanak, akkor bizony sokkal nehezebb szemrehányást tenni mindazért, amit a lakosság egyedenként vét a lakóhelyi környezet ellen. Mégis, én a felmentést nem adom meg. Egymásra licitálva ugyanis a károk okozásában, illetve eltűrésében nem következhet más, mint hogy az illetékes tisztségviselők és az ugyancsak illetékes állampolgárok nyakig szemétben-bűzben küldözgetik egymásnak szemrehányásaikat. Csak a közös felelősség felismerése, kialakítása hozhat megoldást. S az olykor elkerülhetetlen felelős- ségrevonás sem lehet egyoldalú, illetve egyirányú. Ahogy a vezetésnek élnie kell közigazgatási és ' jogi eszközeivel, ugyanúgy az állampolgárnak is érvényesítenie kell a maga jogait, akár vissza is hívva azt a tisztség- viselőt, aki elhanyagolja, so- kadrangúnak véli teendői között mindazt, ami az emberi — természeti és lakóhelyi — környezet mindennapi megóvásával kapcsolatos. nkább a jó példákat kellett volna sorolnom? Sajnos, mindennapi mozgásomban annyi riasztót látok, hogy a jó példák ismerete mellett is úgy érzem, ezek fölemlegetése, követésre ajánlása kevés. Ismétlem: nézze meg bárki az utak mentét, az erdőszéleket, elhagyott bányák gödreit, városok foghíjtelkeit, a faluszéleket, erdei patakvölgyeket, nagyüzemi táblák szélét, úton-útfélen autók és háztartási gépek szerteszórt roncsait. S akkor — hiszem — megérti; Csak nagyon keserűen tudok írni minderről. Hol született? A poétái világ Malvinaja Dukai Takács Judit emléktáblája a Kossuth utca IS. számú házon A 48-as forradalom időszakát megelőző reformkor nagyja, a liberális ellenzék vezéralakja, később nézeteiért börtönt kiálló, a pesti árvízben a mentés személyes szervezője — „az árvízi hajós” —, az erdélyi Wesselényi Miklós harmadmagával Itáliából jövet betért a Vas megyei Dukára. Hogy egy zsúpfedelű „udvarházban” meglátogasson egy tizenki- lencéves lányt, nem udvarlásért, hanem a nemzeti nyelv ügye s a tehetsége okán. A lány, Takács Judit később harmadik személyben szólva magáról így írta le ezt önéletrajzában; „Ezek voltak .... akik néki poétái nevet adtak s csakhamar az egész poétái világban Juditból Malvina lett...” Malvinát ma persze mégis eredeti nevén tartja számon az irodalomtörténet Dukai Takács Juditként. Duka, ahol született s felnőtt, ma tekintélyes nagyságú község két főútvonal — a budapest— körmend—gráci és a keszt- hely—Sümeg—sárvári — kereszteződésnél, közel mellettük, de szinte félreesőén. Sík a táj itt, Duka mégis kicsit mintha partosabban feküdne a réteken túli útnál, de alacsonyabban, mint a sárvári úton túli Kissomlyó, a hasonló nevű hegyecske lankáján templomával. A község neve régi — már 13. századi oklevélben is olvasható. S a nyelvészek szláv személynévből származtatják. Malvina maga kezdi így életírását: „Született 1795-ik esztendőben kisasszony havának (ma ezt augusztusnak mondjuk) 9-ik napján, édes atyjának ősi fészkében Duká- ban, Vas vérmedvében”. Akkor azonban száz ház se állt ott, s nem egészen nyolcszá- zan lakhatták a falut. Ma aszfaltozott bekötő úton érkezünk be. Könnyen útbaigazítanak „az emléktáblás házhoz.” Az a ház, amelyet keresünk, a Kossuth utca 15. alatt található. Ogy tudjuk, nem az eredeti. Egy helybeli öreg, Németh János viszont úgy mondja, úgy tudja, csak átalakították, megemelték, átépítették. — A templomban, ahol keresztelték, ott az emlékképe is ... A kissomlyói evangélikus templomra gondol, mert „ott a gyülekezet, itt csak filial van”. Az bizonyos, hogy e helyen, ezen a portán nőtt fel, apja örömére s biztatása mellett itt írta verseit félárván maradva. Innen ment Keszthelyre a helikon ünnepségekre Festetichhez, ahol Berzsenyivel, Kisfaludy Sándorral s másokkal verseltek, vitatták a nemzeti költészet és nyelv ügyét. Út a tanyákról Kanyargó földutak, a sárba-porba íródik a sze- kérnyom. Akácfával szegélyezettek, itt-ott fűcsomók fedik meztelen homoktestüket. Utak. A távolból a közel felé. *Az ismeretlenből az ismerősbe. A múlt ittmaradt csöndjéből az életbe. Kígyózva rásiklanak a kövezett országutakra. Fehérre meszelt kis házikók felöl jönnek, összefogják a sárbaragadt lélegzeteket. Nagyszemű tehénkék tejillatát hozzák magukkal, lompos kutyák lusta ugatását, és ősszel a fák ledobott, megfakult leveleit. Üt a tanyákról. Kétrét görnyedt életek jönnek rajta, görcsös ragaszkodás a földhöz, napszítta arcok, kérges tenyerű kezek. Tavasszal vetések sima hátát borzoló szél érkezését jelenti, nyákon szürke porfellegbe takart juh- nyáj b égetését. Hideg esőt vág a homokba az ősz, fehér takaróval fedi a tél. Reggelente gyerekek jönnek, tekintetükben még a petróleumlámpa vaksi pislogása, vacogva bukdácsolnak a huszadik század kettétört lépcsőin: a tanyák és a városok világa között. Szótlan, ke- ményöklű férfiakról beszél és agyondolgozott szépségű asszonyokról. Kapocs a külvilág és a belső rend szigorú törvényei között. Biztatja a meggörnyedt kétágasokat. Hétköznapi tragédiák könnyeit nyeli el, és kivezet a múltból a jelenbe. Üt a tanyákról. — pé — Uj parkolóház épül a fővárosban Sok gondot, bosszúságot okoz a vidékről gépkocsival érkezőknek az, hogy a főváros belterületén nincs elég parkolóhely. Ezen a gondon enyhít részben annak a tervnek a megvalósítása, melyet most ismertettek az UVA- TERV szakemberei. A Középület-építő Vállalat kivitelezésében a jövő évben par-’ kolóház és tervezőintézet építése kezdődik a Belvárosban, az Aranykéz utcában. Az új létesítményben karbantartó- és mosószerviz is működik majd. Az UVATERV-ben elmondták, hogy a parkolóházban a garázsok mellett üzletsor és irodai helyiségek is helyet kapnak. A parkolóhelyek az épület alatt két szinten, és az utcaszint fölött két és fél szinten helyezkednek cl, összesen 528 személygépIlyen lesz az autós bejárat, háttérben a felső szintekre vezető rámpával kocsi számára biztosítanak helyet, önparkoló rendszert vezetnek be, ami azt jelenti, hogy az érkező autósoknak egy automata-készülék állítja ki a parkolójegyet. — Az UVATERV az épület felső öt emeletén kap új irodahelyiségeket. A jelenlegi UVATERV székházat összekötő- híd kapcsolja majd össze az Aranykéz utcai épülettel. Az új épület egyébként a Duna-parti szállodasor létesítményeinek kiegészítője lesz, a vendégek autóikat is itt helyezhetik el. A tervek szerint egyébként a parkolóházban Rént a car (autóbérleti) szolgáltatás is lesz, aki gépkocsi nélkül érkezik a fővárosba és munkája elvégzéséhez gépkocsira van szüksége, itt bérelhet majd megfelelő típusú kocsit. A 390 millió forintos költséggel épülő parkolóház megnyitásának határideje: 1983 negyedik negyedéve. Lázár István A parkoló-, és irodaház grafikai rajza B. I.
