Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-09 / 159. szám
t I960, július 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A téma az árokparton... „Holdjáró” és kilométeres háztáji A szokásos „mi újság felétek” kérdéssel állítottam be a minap egy kisvárosi tanácsházán dolgozó ismerősömhöz. Első hallásra viccelődésnek tűnt a válasza, miEgy MTZ traktorra szerelt fűkaszával borotválja Urbán Lajos, a 4-es számú főútvonalat szegélyező árok oldalát Fegyvernek és Kenderes között. — A KPM Közúti Igazgatóságáé a gép — magyarázza a fiatalember, kihajolva az MTZ nyergéből. — a négyesnek a száztíz és a százhetvenegy kilométer közötti szakasza tartozik a kisújszállási 3-as számú üzem- mérnökséghez. Az árokterületek nagyobb részét egy-két kilométeres szakaszonként bérbe adta a KPM. Az ideiglenesen használók legtöbbje kézi kaszával takarítja be a fűtermést, de sokan vásárolnak vagy barkácsolnak maguknak fűnyírógépet, fűkaszát. — Erre a fűre, amit most vág, nem akadt bérlő? — Messzire van ide Kenderes is, Fegyvernek is. A lakóhelyükhöz közelebb bérelnek maguknak szénanyerő helyet a jószágtartók, a településektől távoleső árokpartokra nem tartanak igényt. Ilyen helyeken, meg az üzemi és bekötő utak bejáratainál nekünk kell levágni a füvet. A szokásos vassorompó nem lévén a helyén, felhajtunk gépkocsinkkal a Nagykunsági Főcsatorna gátjára. Hamarosan szembetalálkozunk a KÖTIVIZI® csatornaőrével, Kiss Erdei Ferenccel. — Vandál emberek vannak! — szögezi le bosszúsan. — Volt itt sorompó, de valaki lefűrészelte. A vascsőre volt szüksége? Vagy valamelyik orvhalász, orvhorgász könnyítette meg a gátra jutást? Nem tudni, de az biztos, bárki volt, nagy szerencséje, hogy nem kaptam rajta! — Azt figyeljük, van-e ka- szálatlan gátoldal? — Kunhegyestől a kun- csorbai határig aligha találnak, bérbe adta a vállalat végig mind á két partot. Naponta bejárom kismotorral ezt a huszonöt kilométernyi szakaszt, mondhatom mindenütt becsülettel betakarítják a tehenes gazdák a bérbe vett csatornaszelvény mindkét oldaláról a füvet. L A szerint a téma ott hever az árokparton. Tisztáztuk: a fűre gondolt, amely ugyancsak megnőtt az idei esős nyáron az utak mentén, az árokpartokon, a csatorna- és gátoldalakon ... Valóban, a községekhez közelebb eső részeken sűrűn láttunk rendre vágott füvet, szénaboglyát. — A KPM gépeivel levágott zölddel mi lesz? — Sajnos, itt marad, beta- karítatlanul. Magam is szentségelek néha, mennyi jó széna rohad az árokparton. Kár érte ... Kisújszálláson, a közúti igazgatóság üzemmérnökségén Himer Gyula művezetőtől megtudjuk, hogy az utak mentén nagyobbrészt a KPM dolgozói vágják a füvet. — Nálunk, hogy úgy mondjam, két-három kilométernyi útszél, vagy árok a háztáji. A munkásaink közül ki a saját jószágainak gyűjti a szénát, ki pedig eladja. Az 'ő dolguk, de mi mindenesetre nagyon odafigyelünk, hogy rendben tartják-e az igényelt területet, valóban hasznosítják-e a megtermett füvet. Az üzemmérnökséghez tartozó utak mellett 270 kilométer hosszan a mi dolgozóink háztájia az árokpart, ezenkívül mintegy ötven kilométernyi szakaszon a környékbeli tanácsoknak adtuk át hasznosításra az árkokat, útszéleket, és van egy száz „pénzes” bérlőnk is ... — Mindkét oldalról? Ezek szerint, ha valaki a hídtól öt kilométerre használt területén az egyik oldalban már lekaszálta a szénának valót, meg kell tennie a hídig, meg a szemben lévő partszakaszig tíz kilométert? — Csak így tudja elérni a KÖTIVIZI«, hogy a bérlők egyenletesen rendben tartsák a gátat. Máskülönben mindenki csak a bővebben termő fűterületet, a gátnak csak a több szénával biztató oldalát bérelné ki. A csatornahídhoz közel fura masina kapaszkodik a meredek gátoldalon. Mondjuk is a vezetőjének: olyan, mint egy holdjáró. — Ügyes kis gép ez — pödör a káckiás kunbajuszán Pocsai Károly, a KÖTIVIZI« kisújszállási telephelyének dolgozója. — Osztrák gyártmányú fűnyíró, van hozzá rendsodró adapter. Jó, hogy megvette a vállalat, mert nálunk is alig találni már kaszára fogható embert. Ez a gép pedig egy óra alatt ötszáz négyzetméteren levágja a füvet. — Csakhát a sebességgel nincs kibékülve Károly bátyám — neveti a csatornaőr, Kiss Erdei Ferenc. — Mert- hogv óránként másfél kilométerrel „száguldozik” vele itt a gátoldalban. Közben indítja a kismotort, úgy mondja elköszönőben: — Megyek, megnézem, kiszáradtak-e kellően a boglyáim. Bérelek én is szénatermő területet a vállalattól, a csatorna mellett. Őszre elkészül örményesnél az új gátőrház, ha kiköltözök, szeretnék majd jószágot tartani a háztájiban ... Kétezerért majdnem ingyen Hogy mondta áz ismerősöm: a téma, mármint a fű az árokparton hever? Már ahol! Mert a túrkevei utcákban néhány ház előtt még nem hever, hanem áll, alaposan szárba szökkenve. — Nem a lakosságon múlott, — siet a keviek védelmére Márkus Imre, a városi tanács termeltetési és ellátásfelügyeleti osztályvezetője — hogy egy-két helyen még nem tudták hasznosítani a füvet. Sok a gond az időjárás miatt. Amelyik gazda idejében levágta, hetekig vízben állt a háza előtt a szénának való a sok esőzés miatt. Aki nem vágta le, annak pedis megvénült a füve. Sorolja Márkus Imre, hogy mindössze tizenhat személyt kellett a városban figyelmeztetniük. ne hanyagolják el az általuk használt fűtermő területeket. A bérbe adott szénanyerő • helyek gazdáival viszont elégedett a tanács. — Tavaly alig tudtuk bérbe adni a KPM-től átvett útszéleket, a KÖTIVIZIG által felajánlott csatornapartokat, meg a sporttelep környékén, az agyaggödrök mellett és a vásártérnél lévő fűterületeket. Az idén viszont több igénylőt el kellett utasítanunk. Hiába, a legutóbbi kimutatásaink szerint 755 szarvasmarhát, köztük 355 fejőstehenet tartanak portáikon a keviek ... A Túrkevéről Kuncsorbára vezető út mellett sorjázó szénaboglyák között frissen vágott rendet forgat Papp Sán- dorné. — Erről a kis darabról zölden akartuk behordani a jószágoknak a füvet, de az eső miatt sokáig nem tudtuk levágni. Most, a hirtelen jött melegben meg nem akarjuk, hogy elöregedjen. Másfél kilométernyi területet bérelünk a KPM-től, kétezer forintért. — Megéri? — Kétezerért? Majdhogynem ingyen van. Szabadságot vett ki a téeszben a két fiunk, így a levágása nem került pénzbe. Négy teherautó jó szénát vittünk már haza a két tehénnek, meg a három borjúnak, a sarjúval együtt legalább nyolc vagon szálastakarmánnyal számol az uram az út mellől. Kis hallgatás után még hozzáteszi: — Sok abrakot, meg tápot megspórolunk így. No és gondolja meg, ha venni kéne mástól, amikor mázsánként nyolcvan, száz forintért vesztegetik errefelé az idei esős nyáron a valamirevaló szénát .. . Temesközy Ferenc Nem holdjáró, fűnyíró gép. Óránként ötszáz négyzetméteren vágja vele rendre a füvet Pocsay Károly Ott rohad, kár érte A csatornaör boglyái Egyszemélyes „demokrácia” osszankodik a szak- szervezeti tjtkár. Javaslatot • kértek tőle, ki kapjon a dolgozók közül jutalmat. Ez nem is lenne probléma, a demokratizmus szabályai szerint a szakszervezet joga és kötelessége, hogy efféle kérdésekben állást foglaljon. Csak a határidő! Nem holnapra, holnap- utánra kéri a gazdasági vezető a szakszervezet véleményét, hanem, mivel tegnapra már nem lehet, hát ma délig. Két órája is alig van a titkárnak, hogy végiggondolja, kik is jöhetnének számításba. De ez még akkor is csak az ő javaslata lesz, nem pedig a szakszervezeti bizottságé. Mert arra már valóban nincs idő. hogy a különböző munkahelyeken, eltérő műszakban dolgozó bizottsági tagokat, bizalmiakat összetrombitálják, s leüljenek egy órára — netán kettőre — alaposan megvitatni, ki dolgozott a legjobban, ki tett legtöbbet a kollektíváért, szolgálta legönzetlenebbül a közösség érdekeit. Nincs idő rá. S nincs a párt- és KlSZ-vezetőségek- nek sem arra, hogy ilyen és hasonló esetekben valóban kolléktív vélemény kialakítása végett nem kapkodva, nem futtában, hanem nyugodt körülmények között alaposan megvitassa, mi hogyan lenne a legjobb. Mert nekik is az utolsó percben szóltak, a kért határidő számukra is lehetőleg „tegnap”. Mit lehet ilyenkor tenni? Dönt a titkár egyszemélyben, a javaslatot úgyis csak neki kell aláírni — ez a leggyakrabban járt út. Elképzelhető az is, hogy azt mondja, nem vállalom a felelősséget egyedül, ha nem kaptam elég időt rá, hogy a választott testület véleményét kérjem, nem foglalkozom a dologgal, vállalja a teljes felelősséget a gazdasági vezető. Ez a ritkább eset, Az igazgató, részlegvezető ugyanis nem mer lemondani arról a fedezékről, amit a társadalmi szervek vezetőinek egyetértő aláírása jelent a számára, azt pedig, hogy ne osszák ki a lehetséges jutalmakat, ugyan melyik szakszervezeti, párt-, vagy KISZ-titkár merné vállalni? így aztán a demokratizmus csorbul, a kollektív bölcsesség szűkül egyszemélyes körre. A titkárt emészti a bosszankodás, magában — esetleg hangosan is fogad- kozik, ez volt az utolsó alkalom, ilyen játékba soha többé nem megy bele. Hogy fogadalmát meg tudja-e tartani? Az mindig a következő alkalommal dől el. S az egészben az a legbosszantóbb, hogy az ilyen esetek nemcsak rendkívüli helyzetekben fordulnak elő. Sőt egészen ritkán olyankor. De rendszeresen például a nemzeti ünnepek előtt, amikor szokás kitüntetéseket, jutalmakat adni. Vagy az éves béremelések alkalmával, meg amikor arról van szó. küldjenek-e valakit tanfolyamra, iskolába vagy sem. Azonnal, mindig azonnal — holott hónapokkal azelőtt is tudtuk már, hogy lesz április 4-e, május elseje, s szeptemberben a legtöbb helyen megkezdődnek a szervezett oktatások is. Nem váratlan eseményék. hetekkel, hónapokkal korábban lehetne készülni rájuk. Akkor is, ha például a jutalmazási keret végleges összege ismeretlen még — hogy ki kapja a legtöbbet ki kevesebbet, azt a sorrendet mindenképpen fel lehetne állítani. Az üzemi demokrácia fontos dolog, ezt érzi a legtöbb gazdasági vezető legalábbis annyira, hogy nélkülözhetetlennek tartja a társadalmi szervek titkárainak aláírását a sajátja mellett. (Sajnos, előfordul, hogy egyik másik titkár is úgy gondolja. ő maga betöltheti egy egész testület szerepét.) Ez pedig csak kevéssel ér többet a semminél — annyival, amennyivel három-négy személy több az egynél —, s meglehetősen formálissá teszi a nagyon is tartalmi dolgokat. demokratizmus szabályainak betartása bizonyos időt igényel, de ez nem fölösleges idő, nem üresjárat. Inkább előbb szánjunk rá néhány órát, mint később kelljen magyarázatokat keresni a döntésre, lecsillapítani a jogosan felbolydult kedélyeket egy kollektívában: Na. Zs. Szeptemberig 2 ezer 200 darab E—295 típusú kukoricabetakarító adaptert gyárt a szolnoki Mezőgép Vállalat NDK megrendelésre. A gépeket folyamatosan szállítják a német partnernek Kisgépek „gyorsított” OTP-hitelre Helybe megy az RGROKER Elektroimpex Magyar műszerek az olimpiára Az ELEKTROIMPEX az utóbbi három évben több mint 1,2 milliárd forint értékben szállított stúdió- és elektroakusztikai berendezéseket, számítógépes eredményhirdető rendszereket a moszkvai olimpiai játékok színhelyére. Mint a vállalat tegnapi sajtótájékoztatóján elmondták, valamennyi berendezést — így a 70 komplett rádióstúdiót, 17 televízió stúdió hangrendszert, a 2400 riporter munkáját könnyítő 1200 kommentátorállást, csaknem . ugyanennyi stúdió magnetofont, számos sportobjektum és stadion hang- rendszerét és 21 számítógépes eredményhirdető berendezést már felszereltek, ki is próbálták és a szovjet átvevők minőségükkel meg voltak elégedve. Az utómunkálatokon több mint 150 magyar szakember még most is dolgozik, s az olimpia idején 300-nál több hazai műszaki dolgozó segít az üzemeltetésben, karbantartásban. Az AGROKER fontos feladatának tekinti, hogy a háztáji gazdaságok és a kiskertek tulajdonosai is hozzájussanak a növényvédőszerekhez, mezőgazdasági kisgépekhez. Ennek érdekében évek óta bevezették az úgynevezett közvetlen értékesítést, azaz lerövidítik az áru útját és a MESZÖV-ön keresztül az áfészekkel együttműködve „első kézből” juttatják el a vegyszereket, gépeket a kiskertekben gazdálkodókhoz. Hogy az AGROKER valóban sokat és évről évre többet tesz a háztáji és kisgazdaságokért, néhány adattal bizonyítható. Kisgépekből tavaly összesen hat és fél millió forint értéket .forgalmaztak, az idén június 30-ig tízmilliót. Az eladott növényvédőszerek értéke 1979-ben nem érte el a 12 millió forintot, az idén eddig 13 millió forintnál többet eladtak már. A műtrágyát azonban hiába kínálgat- ják, ebben az évben se tudtak többet értékesíteni, mint tavaly, azaz három és. flél mi,llió forintot. A vállalat igyekszik még közelebb kerülni a kistermelőkhöz, ezért az elmúlt esztendőben bevezették az úgynevezett mozgóárusítást. — Azokba a helységekbe, ahol a kereskedelmi ellátottság gyengébb az átlagnál, évente többször kivonulnak, visznek magukkal növényvédőszereket, gépeket, eladókat és szaktanácsadókat. Az utóbbi az „agrokeresek” feladata, hogy a gazdáknak olyan növényvédőszereket ajánljanak, amelyek újak a piacon. Néhány megszokott növényvédőszert ugyanis hiába keresnek a kiskert- és háztáji tulajdonosok, a hiányzók helyett azonban kapnak azonos hatásfokú, egyelőre kevéssé ismert vegyszert. Az AGROKER, lévén nagykereskedelmi vállalat, mozgóárus gépkocsijával nem tud eladót küldeni, ezért felvette a kapcsolatot az áfészekkel és a Zöldért vállalattal, amelyek szakképzett eladókat „kölcsönöznek”. Az 1979-ben megkezdett mozgóárusítási akció során összesen hat községben és városba vonultak ki többször is. Az idén tíz helységet keresnek fel áruikkal, de a „kitelepedések” számát a következő években növelik majd., Egy-egy alkalomm'al 10—15 ezer forint értékű vegyszert, kisgépet adnak el, de volt már példa 85 ezer forintos forgalomra is. A kistermelők még jobb ellátása érdekében az idén szerződést kötött az AGROKER az OTP-vel, hogy július 1-től a kétezer forintnál drágább gépeket részletre, ám hitellevél nélkül, gyorsított ügyintézéssel megvásárolhatják a gazdálkodók. — B —
