Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-08 / 158. szám

1980. július 8.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

A kisújszállási Fékon Ruházati Vállalat ismét megkezdte a szovjet exportra kerülő modern, színes, kockásmintájú ingek gyártását. Jelenleg 60 ezret készítenek el

SzBvethezetpolitikánK fontos tényezője

Segíteni a kedvezőtlen adottságú téeszeket és a községek áfészeit

Csaknem harmincezren érkeztek vasárnap Borsod megyéből és a szomszédos megyékből a Miskolc határában lévő Csanyiki völgy Majális parkjába, az 58. Nemzetközi Szövetkezeti Nap alkalmából rendezett központi ünnepségre. A diósgyőri munkásmozgalom egykori illegális találkozóhelyén felállított emlékmű megkoszorúzása után Szla- menicky István, a SZÖVOSZ elnöke, az Országos Szövetkezeti Tanács soros elnöke nyitotta meg az ünnepséget, amelyen Kovács Antal, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője mon-. dott beszédet.

A Nemzetközi Szövetkezeti Nap jelentős ünnep a magyar szövetkezetiek négymilliós tábora számára—, hangsúlyozta, majd így folytatta:

A szocialista társadalmi rendszerben eredményesen alkalmazhatók a szövetkezeti módszerek. A tapasztalatok igazolták, hogy a szövetkezeti tulajdon — mint a szocialista tulajdon egyik elismert formája, — nem tiszavirág életű.

Kovács Antal beszédében kiemelte, hogy a szövetkezetek rendkívül jelentős szerepet töltenek be hazánk gazdasági életében. A mező- gazdasági szövetkezetek közös és háztáji gazdaságai az ország élelmiszer-termelésének mintegy kétharmadát adják. Az áfészek a kiskereskedelmi forgalomból egyharmados arányban részesednek, a vidéki ellátásban pedig meghatározó a szerepük. Az ipari szövetkezetek az ország ipari termelésének hét százalékát az építőipari termelésnek pedig 10 százalékát adják. A szövetkezetek részt vállalnak az emberek lakásgondjainak megoldásából is. Az általuk kezelt lakásállomány napjainkban meghaladja a 190 ezret. A takarékszövetkezetek a lakosság összes betét- állományának 13 százalékát kezelik.

A szónok utalt arra, hogy a Nemzetközi Szövetkezeti Napon is érdemes felidézni: a szövetkezetek népgazdaságunk legutóbbi ötéves fejlődéséhez növekvő teljesítménnyel járultak hozzá.

A változó gazdasági környezet a szövetkezetek alkalmazkodóképességét is próbára tette. A nehezebb körülmények, a „megdrágult” gazdálkodási feltételek mindenkitől nagyobb erőfeszítést, jobb, pontosabb munkát követelnek. A megnövekedett feladatok megoldásához, így a termelési

költségek csökkentéséhez, a szolgáltatások olcsóbbá tételéhez és a szűkös fejlesztési forások célszerű fel- használásához egyre sürgetőbb a gazdasági együttműködés fejlesztése.

Kovács Antal hangsúlyozta, hogy szövetkezetpolitikánk fontos tényezője a kedvezőtlen adottságú téeszek és az apró falvakban működő áfészek segítése. A szövetkezeti összefogás eszméjét és gyakorlatát erre a körre az eddiginél jobban kell terjeszteni. Az élenjáró szövetkezeteknek ma már megvan a megfelelő szellemi és anyagi ereje.

Végezetül -a szónok emlékeztetett arra, hogy szövetkezeteink széleskörű és tartalmas kapcsolatot tartanak fenn több mint ötven ország száz szövetkezeti szövetségével. A magyar szövetkezeteknek egyre növekszik a nemzetközi tekintélye.

Megkezdődön a nemzetközi kereskedelmi szakszervezeti konferencia

A Kereskedelmi Dolgozók Szakszervezetei Nemzetközi Szövetségének VI. szakmai konferenciáját tegnap Vas János, a KPVDSZ főtitkára ünnepélyesen nyitotta meg a SZOT rózsadombi üdülőjében. A megnyitón részt vett és felszólalt Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, a Szak- szervezeti Világszövetség elnöke, alki az SZVSZ nevében köszöntötte a nemzetközi tanácskozás részvevőit.

A megnyitó után Adam Ghertenisan, a Nemzetközi Szövetség főtitkára vitaindítójában beszámolt a szövetség négy esztendős tevékenységéről, eredményeiről.

A kereskedelmi szakszervezetek nemzetközi szakmai konferenciája 43 ország 153 képviselőjének részvételével, csütörtökig tanácskozik, maJjd megválasztja a nemzetközi szövetség vezetőségét.

Szolnok, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Bács-Kiskun megye konzervgyárai és savanyító üzemei részére termel a budapesti Szeszipari Vállalat szolnoki ecetüzeme. Havonta mintegy 15 vagon étkezési ecetet állítanak elő

Ha rövid a béred, toldd meg kilométerekkel!

Fegyelmi minden harmadik dolgozónak

Egy vállalat fegyelmi helyzetéről készült jelentés alig mond valamit a beavatatlannak. Legfeljebb néhány „csemege” keltheti fel a laikus érdeklődését. Például ilyen: a Volán 7. sz. Vállalatnál tavaly 958 fegyelmi büntetést'„osztottak ki”. Majdnem minden harmadik embernek jutott belőlük egy.

Máté János, a vállalat igazgatója szerint nem megnyugtató náluk a fegyelmi helyzet, de a szakmában uralkodó állapotokat vizsgálva nem tartja kirívónak a dolgozók és a büntetések viszonyát kifejező számokat.

— A mi helyzetünk magyarázható a közlekedési munka sajátosságaival is. Nálunk a gépkocsivezető ittasságáért elbocsátás jár, szigorúan kell elbírálnunk a késést és az igazolatlan mulasztást, hiszen a járatokat pontosan kell indítani. Az országút veszélyes munkahely, a legkisebb fegyelmezetlenség is tízezer forintos károkat okoz. No és a közutakon dolgozók nagy szabadsága, az ellenőrzés nehézsége: alkalom ez, amely ha nem is mindig tolvajt, de fegyelemsértőt könnyen szül.

Tömören így foglalhatnánk össze az adatokhoz fűzött kommentárt, a jelentésből vett néhány számmal pedig konkrétabbá is tehetjük. Tavaly nyolcvanhét dolgozót ítéltek elbocsátásra, négyszázhatvannégyet kedvezmény-megvonásra vagy alapbér-csökkentésre» Négyszázhetüknek jutott enyhébb büntetés: például szigorú megrovás. Érdekes módon az igazgató által szigorúan elbírálandó vétségekként említett ittasság, illetve az igazolatlan mulasztás meglepően kevésszer, összesen száztizen- négyszer szerepel a listán. A „forgalmi szabályok megszegése” című kategória melletti 334-es szám viszont már igazolni látszik a közutak veszélyességét.

De hová tűnt a többi vétkes? Nevüket, rangjukat rejtve az egyéb szót követő 427- es szám bújtatja őket. A szöveges részben pedig például a következő mondattöredék utal rájuk: „a gépkocsivezetők a menetokmányokat meghamisítva többletfordulót írtak be, hogy többletmunkabérhez jussanak”.

Érdemes ezeknek az eseteknek egy kicsit jobban utánajárni, mert ebben a csoportba kerültek a csalók is! Már csak azért is erre terelődik az elemző figyelme, mert a jegyzőkönyv is külön bekezdést szán rájuk: „Elszaporodtak a kilométer- óra plombahiánya és a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett cselekmények miatti fegyelmi ügyek”.

Csatári József, a közúti ellenőrzési osztály vezetője egy telefon után „átalakított” kilométerórával jelentkezett az igazgatói irodában. A szerkezet működtetését igen egyszerű volt elsajátítani: egy házilag beépített drót meghúzása után, egy szintén magánszorgalomból felszerelt gomb forgatásával annyi kilométerrel hajthattuk előre az órát, amennyivel akartuk.

— Tavaly csupán egyetlen „szőnyegellenőrzés” után, amikor hajnalban valameny- nyi telep minden gépkocsiját átnéztük, száz, a sofőr ké- . nye-kedve szerint futó órát gyűjtöttünk össze. Az átalakításoknak körülbelül tizenöt változatát magunk is ismerjük. Az egyszerűbbek az órát működtető spirál kiszerelése után villanymotorral hajtják a kilométereket, a nagyobb fáradságot sem ki- mélők különféle beállító szerkezeteket használnak — mesélte Csatári József.

— És az az érdekes, — szólt közbe az igazgató, — hogy mi nem is tudom menynyi ideig mit sem sejtettünk a visszaélésnek erről a módjáról. Pedig állítom, sok ember tud róla a vállalatnál.

A szerelők egy részének is beavatottnak kell lennie, különben nem lehet megmagyarázni, miként kerülhettek sértetlen, leplombált órába a kilométereket faló szerkezetek.

Szoros érdekszövetség született, és nem is akármilyen érdekek alapján. A pluszkilométerekért elszámolható fordulókért bér jár, no és — mint Hegedűs Mihály, a

szállítmányozási üzem egykori vezetője, aki ma már kereskedelmi csoportvezető, elmondta — a megtakarított benzin literje ma már a feketepiacon is tíz forintért kel el. »

Jól jön a pluszpénz — pláne ha nem is nehéz hozzájutni. A csalásra alkalmassá tett óra megtalálása például még nem eredményezhet azonnal büntetést. A gépkocsivezetőre rá kell bizonyítani, hogy az átalakítás az ő és nem a váltótárs vagy valannelyik helyettesítő műve. Ha az egyik bizonyítás sikerült, akkor jöhet a következő: a menetlevelek

alapján megállapítani, hol és mikor csalt a vezető. „Pontosan” vezetett útiokmány esetén azonban tehetetlenek a felelősségre vonók. Márpedig egyik csaló sem olyan buta, hogy hibás bizonylatot adjon le. Erre nincs is semmi szükség, a fuvaroztatók, a megrendelők ugyanis igazolják a nem létező fordulókat is.

így aztán csak a véletlen segíthet, ötvenhat mázsa eeKategóriák és számok

Leleplezhetetlenek?

Nagy és kishalak

„Kárpótlásul’'

Nem önzetlenül

ment ellopására például csak egy és egy névtelen bejelentés után derült fény. A vagonokból az egyik építőipari vállalat telephelyére szállító kocsik vezetői úgy döntöttek, hogy jó néhány zsákot máshol raknak le és az árut eladják. A boltot sikerült megcsinálni? a fuvaroztatónak nem hiányzott a cement. Csakhát az egyik tettes egyszer részegen eldicsekedett cimborájának vagányságával. Később összekaptak, és a jóbarát dühében „befújta” az ügyet.

Ez azonban még kevés volt, mert a pontos dátum, a kocsi rendszáma hiányzott. A Volán illetékeseinek hónapokig tartott, amíg valami támponthoz jutottak. Partnereik, a fuvaroztatók váltig állították, minden rendben van, egy gramm cementjük sem hiányzik. Végül a különleges, egyiptomi csomagolás és a rendőrség vezetett nyomra.

Elég kockázatos hiányos útiokmányokkal járni. Az ellenőrök rendszeresen róják az utakat. A 7-es Volán közúti ellenőrzési osztályának azonban csak a naponta induló személy- és teherszállító járatok 5 százalékának ellenőrzésére jut ereje. Fekete József ellenőr Szolnok' és Kunszentmárton között mesélte:

— Éppen ezen az úton egyik éjfélkor fogtunk el egy gépkocsivezetőt, aki száz kilométert akart az órába és a menetlevélre ügyeskedni... Jó kis pénz lett volna. A ZIL ekkora távon ötven liter benzint is megeszik.

Érdekes módon az ellenőr szavaiba valamiféle megértés is keveredett. A „nagy eset” után arról kezdett beszélni, hogy — főleg a szállítmányozási üzemben — egy-két dolgozónak mostanában nincs munkája. Bemennek a fuvaroztatóhoz és ha- zaküldik őket, vagy pedig a járművük áll, mert nincs alkatrész, hogy megjavítsák. Ilyenkor alig keresnek valamit, és van olyan, aki kockáztat, megpróbálja a kiesett pénzt pótolni.

— Hogy mekkora sikerrel? Elég sok ügyeskedőt csípünk el, de talán éppen ez a bizonyíték arra, hogy érdemes a rizikót vállalni... Nem az én asztalom, de alacsony alapbéreket adva szerintem a tűzzel játsszunk.

Fekete József megállapításának igazsága, egy a csalók számára elrettentő példán látszott bebizonyosodni. A múlt év szeptemberében — véletlenül — derült fény egy visszaélésére. Huszonnégy gépkocsivezető „játszott” a fordulókkal. A vizsgálat után nyolcukat a bíróság ítélte el. Az ügy egyik szereplőjét — huszonhárom éves fiatalembert, 1972 óta dolgozik a vállalatnál — éppen büntetésének, a nyolchónapos javítónevelő munkának letelte napján sikerült kifaggatni „trükk jeiről”:

— Állandóan túlsúlyos kocsikkal jártunk, a kiszállított többletet azután felosztottuk egymás között, és több fordulót írtunk a menetlevélre a valódinál. Szükségünk is volt a csalásra. Gyakran elromlott a gép, amelyik munkájához anyagot szállítottunk. Ilyenkor tétlenkedtünk, de nem is kaptunk egy fillért sem. A fuvaroztató művezetője biztatott: miattuk álltunk, úgy számoljuk a fordulókat. hogy mi is megtaláljuk a számításunkat. Izazol- ta is, amit beírtunk. A kilométerórát és a menetlevelet pedig a nap végeztével senki nem hasonlította össze. Csak egy 800 méteres távot kellett megúszni a városban hazafelé tartva ellenőrzés nélkül.

A kérdésre, hogy mennyire általános társai között az effajta „bérkiegészítés” így válaszolt:

— Ha normálisan keresünk, akkor nem kockáztatunk. Azonban a jó hónapokban összejövő 3 ezer 500 forintért sem dolgozzuk ki magunkat, pedig érdemes lenne, mert így tudnánk keresni.

A beszélgetést végighallgató közúti ellenőrök most is érdekes tárgyi lakosságról tettek tanúbizonyságot: az okmányokkal manipulálót feljelentik, de meg is értik őket.

— A fuvaroztató művezetője nem véletlenül volt olyan jóságos a sofőrökkel szemben — mondta egyikük. — Ha a gépkocsivezetők jelentik központúknak, hogy nem tudják kihasználni járművüket, akkor a megrendelő másnap nem kap kocsit... Csalás árán is igyekeznek hát a sofőröket megnyerni, a sok-sok állásidő miatt kárpótolni őket. Ezzel azután saját munkájuk szervezetlenségét is sikerül elleplezniük.

Azt már Hegedűs Mihály- tól tudtuk meg, hogy a fuvaroztatónak az említett esetben semmibe nem került a csalás. Csak a valóban kiszállított anyagmennyiségért fizetett. Érdekes módon a sofőr sem járt jobban, mint becsületes munkával: ha nem terheli túl a kocsit, hanem több fordulót csinál, akkor ugyanannyit keresett volna, mint a fordulókkal „ügyeskedve”.

Ebben a cikkben az érdekes eseteket emeltük ki. Talán túl sötét képet is festettünk a vállalatról, hiszen szakmai berkekben a 7-es Volánt úgy ismerik, mint olyan céget, ahol rend van, a sok fegyelmi a következetes vezetés eredménye és ez az igazság. Nem a kedvező vélemény megalapozottságát akartuk tehát kétségessé tenni. A fegyelmi ügyek egy részének hátterét próbáltuk bemutatni. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a fegyelmi büntetések zömét a dolgozók 10—15 százaléka, a gyakran munkahelyet váltók „szedték össze”. Az 1980-ból eltelt öt hónapban sokat javult a helyzet, egyharmaddal kevesebb volt a büntetések száma, mint tavaly. Ez a tény önmagáért beszél.

V. Szász József