Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-06 / 157. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. július 8. KÜLPOLITIKÁI * KORKÉP SZOVJET VÉLEMÉNY Carter „kínai kártyája” Assam és Tripura Súlyos próbatétel Az „India Today" térképe jól mutatja az északkeleti területek viszonylagos elkülönültségét az ország többi részétől (Fotó: Novoje Vremja — KS) z Egyesült Államokban befejeződött a választási kampány első fordulója. Győztese a Demokrata Pártnál a jelenlegi elnök Jimmy Carter, a Köztársasági Pártnál Ronald Reagan lett. A Washington Post című amerikai lap az első fordulót értékelve megállapította, hogy Carter sikerét a belpolitikai kérdések tudatos háttérbe szorítása és a külpolitikai problémák előtérbe tolása biztosította. A Fehér Ház külpolitikai tevékenységének feltűnően fontos részévé léptek elő a Kínával fenntartott kapcsolatok. Pekingét az utóbbi időben egymás után keresték fel az amerikai adminisztráció különböző képviselői. Brzezinski, nemzetbiztonsági főtanácsadó ellátogatott még a Nagy Falhoz is, Harold Brown, az USA hadügyminisztere pedig széles körben reklámozott utazást tett a kínai hegyek között, miközben amerikai hadfelszerelések esetleges eladásáról tárgyalt. Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnök-helyettes tavaly Washingtonban egyenesen királyi fogadtatásban részesült, tüzérségi díszsortűzzel és pezsgővel. Mindezzel egy- időben mindkét irányban szinte özönlöttek a különböző alacsonyabbszintű küldöttségek. Ami a gazdasági kapcsolatokat illeti, az amerikai adminisztráció e téren is számos lépést tett. Washingtonban bejelentették, hogy a jövőben Pekingnek biztosítják a legnagyobb kedvezmény elvét, hiteleket és kölcsönöket bocsátanak az ország rendelkezésére. Kínát felvették a Nemzetközi Valutaalapba is. A kínai vezetők a maguk részéről különböző törvényeket kezdtek kidolgozni és 'életbeléptetni a külföldi részesedéssel induló vállalkozásokról. A beruházási társaság elnöke, aki 1949-ig egyébként a kínai malom- és textilipar kizárólagos tulajdonosa volt, lelkendezve jelentette ki: „A külföldi beruházások maximuma nincs megállapítva; 100 százalékos külföldi tőkeberuházásokról is szó lehet”. A „kínai kártya” kijátszása ideológiai téren egyenesen groteszk formákat ölt. Az amerikai hírközlő eszközök minden lehetséges módon dicsérik az úgynevezett „kínai modellt”, a Kínai Népköztársaságot gondosan kihagyják a szocialista országok ellen folytatott kampányból. Szóljunk végül röviden a „kínai kártya” katonai vonatkozásairól. Az amerikaiak növekvő erőfeszítéseket’ tesznek, hogy Kínát nyugati fegyverekkel lássák el. Hua Kuo-feng nemrég Japánban és Keng Piao Amerikában tett látogatása után Washington úgy döntött: Kínának minden korlátozás nélkül el lehet adni úgynevezett „kettős rendeltetésű” berendezéseket, azaz olyan technikai eszközöket, melyek mind polgári, mind katonai célra felhasználhatók. (Szakértők számításai szerint a kínai hadsereg korszerűsítésére 41—62 milliárd dollár értékű nyugati haditechnika megvásárlását teszi szükségessé.) zámos nyugati megfigyelő szerint azonban Carter próbálkozásai nem hozzák meg a várt sikert. A protokoll-diplomá- ciai paraván nem mindig tudja elrejteni a két partner — és egyben vetélytárs — sokszor eltérő célját. Carter joggal érezhet kétségeket a Pekinggel fenntartott kapcsolatok miatt, hiszen Kína valójában túlságosan bonyolult „lap” ahhoz, hogy egyszerűen „ki lehessen játszani”. A szovjet- és haladásellenes politika, amelyben a Carter-adminisztráció és a jelenlegi kínai vezetők egymásra találtak, visszájára is fordulhat az őszi amerikai választásokan. G. Sahov Manipuláció tíz alatt... Pillantás egy atomerőműbe Győrtől északra 80—85 kilométerre, a határ túlsó oldalán, Jaslovské Bohunicé- ben — Apátszentmihályon másfél éve működik egy atomerőmű. Egyes számú reaktorával 1978 decemberében kezdték a próbaüzemet. A reaktor jól állta a próbát. Azóta több mint 400 napon át dolgozott, hibátlanul. Termelése százszázalékos. Ez idő alatt három és negyed millió megawattóránál több villanyenergiát adott. • Igaz, közben csökkent a „tüzelő” ereje: a dúsított urániumelemek aktivitása. Az elemek egyharmada már nem képes annyi energiát termelni, amennyi a reaktor normál- teljesítményéhez kell. Itt van az idő, hogy a reaktort leállítsák, s a fáradt elemeket kiszedjék, újakkal pótolják. Nem veszélyes ez a művelet ? Természetesen az atomreaktor veszélyes üzem, de ezzel a védőintézkedéseknél teljes mértékben számolnak. A reaktorban az elemek kör alakban helyezkednek el, s rendszerint a középen, az aktív zónában merülnek ki legevorsabban. Ezeket szedik most majd ki, helyükbe a zóna széléről tesznek még aktív elemeket, s az üres telepek helyét újakkal töltik fel. A veszély elhárítására az egész műveletet víz alatt végzik. A műszaki előkészület után, az operáció előtt, a térséget vízzel árasztják el. A víznek ugyanis jó tulajdonsága, hogy felfogja a radioaktív sugarakat. Tehát á víz alatt, embervezérelte manipulátorral, mechanikus karral cserélik ki a „tüzelőt”. Persze, a „kiégett tüzelő” az emberre nézve még mindig veszélyes. Ezért a kiégett elemeket még három éven át víz alatt tárolják. Kiszámították: ennyi idő alatt annyira lecsökken radioaktivitásuk, hogy akkor már veszélytelenül szállíthatók végső helyükre — az urániumtemetőbe. Július második felére a V—1 jelzésű atomerőmű első blokkjában már ismét forognak a turbinák. B. J. Polgárháborús állapotokról tudósítanak a hírügynökségek Északkelet-Indiából: Tripura államban mintegy ezer az összecsapások áldozatainak száma, egész falvak váltak a lángok martalékává. Majd negyedmillió ember menekült el lakóhelyéről — a hatóságoknak száznál több tábort kellett nyitniuk a hajléktalanok számára. Eltérő adatokkal, de hasonló helyzetről érkeznek hírek a közeli Assamból is. H feszültség háttere Az összecsapások, tüntetések magyarázata nem egyszerű. Az első megmozdulásokat assami diákszövetségek szervezték a szövetségi államba tömegesen érkező bevándorlók ellen, akik becslések szerint a 20 milliós lakosság negyedét teszik ki. A jobb megélhetés reményében valóban folyamatos volt a betelepülés a körzetbe Nyu- gat-Bengáliából, de külföldről, így Nepálból és Bangla- desből is. Az iparosodottnak, sőt — indiai viszonylatban — gazdagnak számító As- samban a kívülről érkezetteket nemcsak eltérő kultúrájuk, szokásaik vagy vallásuk miatt támadják: a lakosság a munkalehetőségek csökkenésétől is tart. Az ellentétek tehát összetettek, etnikai- nemzetiségi-gazdasági eredetűek. A kérdés csak az. milyen alapon lehet az esetleg több évtizede helyben élőket is „idegennek” nyilvánítani. Az assamiák ugyanis az 1951 után beköltözőitek összeírását és kitelepítését követelik. Ez minden szempontból megoldhatatlannak tűnik. Indira Gandhi új kormányzata 1971-nél, Banglades létrejötténél próbálja meghúzni a határvonalat, amikor 2—3 millió menekült érkezett a határon túlról. Ebbe viszont a diákszövetségek vezetői nem egyeztek bele. Szaporodtak hát a sztrájkok, leálltak az olajfinomítók — noha innen származik India kőolajának majdnem fele. (A kár naponta 4 millió dollár!) Assamban — amely december óta amúgy is központi kormányzás alatt áll — bevetették a katonaságot is. Egyelőre sikertelenül: nincs jele a megegyezésnek ÜjDelhi és a helyi tiltakozó erők között. Sőt — mint a tripurai események jelzik — a feszültség terjedőben van. Márpedig Északkelet-India, amely tulajdonképpen földrajzilag is csak egy keskeny „köldökzsinóron” át kapcsolódik az ország többi részéhez, nemcsak gazdaságilag, hanem stratégiailag is érzékeny körzet. Delhiben jogos lehet az aggodalom, hogy a helyi válság az elkülönülés veszélyének erősödéséhez vezet. A térség néhány más szövetségi államában (elsősorban Mizoramban és Naga- földön) ugyanis már hosszú ideje gondot jelent a különböző szeparatista lázadó csoportok tevékenysége. Különösen, hogy fegyveres harcukat Kína' is támogatja. Ez jelzi a szélesebb, külpolitikai ellentétek szerepét is, s egyben alapot ad azoknak a sajtójelentéseknek, hogy a mostani assami és tripurai vérengzések sem kizárólag belső indulatok tragikus következményei. Ez persze nem csökkenti az indiai hatóságok felelősségét vagy feladatait: mindenképpen megoldást kell találni a szélsőséges erők leküzdésére, még mielőtt az újabb és újabb bosszúállások ördögi körforgása reménytelenné nem tenné a rendezést. A történelem szolgáltatott már erre példát: India és Pakisztán különválásakor a vallási gyűlölködés mindkét oldalon megszámlálhatatlan áldozatot szedett. Kevés a kiét Indira Gandhi miniszterelnök el van szánva, hogy nem engedi az eseményeket ilyen irányba fajulni. Lehetőségei mégis igen korlátozottnak tűnnek. Hiszen hova lehetne például átköltöztetni a betelepült milliókat? India más részeibe, ahol még nagyobb az elmaradottság? Vagy visz- sza, a Banglades létrejöttekor megszűnt Kelet-Pakisz- tánban? Egyáltalán, miként képzelhető el a sokmilliós lakosság adminisztratív külön válogatása? Súlyos kérdések- — egyelőre válasz nélkül. Indira Gandhi igazán nincs irigylésre méltó helyzetben. Kormánya első igazi próbatételével néz szembe úgy, hogy kevés kiutat láthat. Az erőszak, a kormánycsapatok alkalmazása ugyanis nem tűnik megfelelő eszköznek e sokrétű etnikai-gazdasági probléma megoldásához. Szegő Gábor Az ősi és az új kontrasztja Ez már az új, a 20. századi Afganisztán. Bogdan szovjet és Fajzul afgán olajipari technikus napi ellenőrző körúton a dzsarkuduki gázfeldolgozó telepen. A kct ország együttműködése az energia- termelésben és a vegyiparban sikeres Kabul, 1980. július. Az ősi és az új kontrasztja mutatja, hogy milyen közegben kell birkózni a társadalmi-gazdasági haladás gondjaival Nincs nap, hogy ne olvasnánk az újságban Afganisztánról. De a 15 milliós, sziklás országról, ahol hétezer méteres hegyek váltják egymást földekkel, ahol 23 ember él egy négyzetkilométeren, s 749 ezer lakosú fővárosáról valójában nagyon keveset tudunk. Képriportunk a mai, küzdő Afganisztán életéből villant fel pillanatokat. Ez viszont még a régi Afganisztán, öreg paraszt a maga földjén. Kommentár talán nem kell hozzá A felforgatok egyetlen napig sem nyugszanak. Fiatal afgán önkéntesek őrködnek Kabul rendjén. (Fotó: TASZSZ — KS) összeállította: Majnár József
