Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-05 / 156. szám

1980. július 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Borús időben derűs hangulat Úttörőtábor a tóparton A berekfürdői úttörőtábort nagyon szép környezetbe álmodták az építők. Apró villacsodák között egy kanyar­gó járdapántlikán jutok ki egy tóhoz. Itt a gyalogút balra kanyarodik, egy felhőket súroló farengeteg felé. Keresztben apró, leengedett sorompó állja utamat, amíg a nyitással bíbelődöm, két vörös nyakkendős úttörő terem mellettem. Együtt lépkedünk a pa­rancsnoki épület felé., A lakkozott, szép faházak kör­nyékén. nagy a sürgés-for­gás. Űttörőfiúk és lányok csinosítják a körzetet, sep- nik az utakat, és a felvonu­lási tér .vörös salakján még a lábnyomokat is eltüntetik. Iványi Sándorné táborveze­tő néhány mondattal bemu­tatja a gyermekparadicso­mot — Négy éve készült el a tábor, és azóta évenként még hol itt, hol ott csinosí­tunk rajta. A 8 faház mellé tavaly konyhát húztak fel, az idién pedig a karcagi szo­cialista brigádok, vállalatok szünidei ajándékként kifes­tették a házikókat. Jelenleg 75 gyerek, öt nevelő és há­rom ifivezető táborozik itt. Nem sokáig, hiszen holnap mér letelik a kéthét, és ak­kor kezdődik a tulajdonkép­peni igazi, nyári táborozás a karcagi iskolásoknak. Mi most ugyanis őrsvezető- és rajtitkár jelölteknek tartot­tunk tizenegynéhány napos eligazítást, afféle tanulunk is, meg szórakozunk is ala­pon. A táborozok zöme ötö­dikes-hatodikos. Hogyan érezték magukat? Erről ők az illetékesebbek beszélni. Vagy huszadmagunkkal a tábor szabadtéri színpadára telepszünk le. A zsibongó gyereksereg első jelentkező­je Bakó Nagy Illés. —• Délelőttönként foglal­kozások voltak, ahol írni kellett a lényeget. Hallot­tunk arról, hogyan tartsuk az őrsi összejöveteleket, mi­lyen emberi tulajdonságok­kal kell rendelkeznie egy őrsvezetőnek, azután tréfás játékokat is tanultunk. Né­ha délután szabad program is akadt. Mi fiúk különösen horgászni szerettünk. Nagy derültség. Váczi Ági közbevágott: — Illés sem­mit sem fogott, csak a ku­kacot áztatta. Őszintén szól­va én is sokallottam a kör- rnölést, bár ezért bosszút álltunk. Fordított nap volt, mi gyerekek kormányoztuk a tábort, és akkor a tanár néninek kellett a foglalko­zási naplót írni. Nékem ez tetszett itt legjobban. Tes­sék elképzelni, még meg is tornásztattuk őket! Ahogy ők szoktak minket. Kovács Istvánná tanár néni még pótgyakorlatot is csinált, és ezért táborvezetői dicséretet kapott. Danka Szilvia keze emel­kedik a magasba. — Első táborozó vagyok, és egy kicsit féltem milyen lesz az otthontól távol.i A sok karcagi iskolából jó kis őrsünk verbuválódott, és délelőttönként sok' vidám éneket, mókás mondókát, kiszámolót tanultunk. Ne­kem az éneklésen kívül az éjszakai őrség volt a legiz­galmasabb. Háromtól ötig őrködtünk, és egyszer csak azt látjuk, ott fekszik egy ember. Szívdobogva meg­közelítettük, rávilágítottunk — hát fű volt. Katona Judit a fedett fürdőt a strandot, Balogh Éva ifivezető a KlSZ-ről, a DlVSZ-ről, a CIMEÁ-ról hallott érdekes előadásokat említi meg. Többen közbe szólnak, ki ne hagyjuk a napi ötszöri kosztot. Külö­nösen a pirított máj, a bras­sói, és a sütemények arat­tak osztatlan sikert. Mesél­tek még a Boney M együt­tes zenéjére végzett reggeli tornáról, az esti pómacsa- táfcról, az izgalmas akadály- versenyről. Szinte mindany- nyian ígérték, jövőre már szakképzett őrsvezetőként újra visszatérnek a táborba. Arról alig esett szó. hogy a 13 nap közül kettő kivé­telével szinte állandóan esett az eső. Olykor még éj­jel is. Ilyenkor a tv-szóbá- ban játékos foglalkozások voltaik, és a borús idő sem tudta elmosni a vidám de­rűs hangulatot. D. Szabó Miklós HOBO Nemcsak szívvel, ésszel is... Tanár, népművelő, író, szí­nész, rocktörténész. Tavaly az Év embere volt az Ifjúsági Magazin közönségszavazásán. Együttesével a Hobo Blues Band-el elnyerték a legnép­szerűbb rock zenekar címet. Nemzedéktársai íróasztalok mellett ülnek, ő ma is az or­szágutakat járja. Mindenki csak úgy szólítja: Hobó. Nemcsak, zenészként, de egyéb polgári foglalkozásai­val — népművelőként, író­ként, rocktörténészként — is nagyon sokat tesz a rock ha­zai elismertetéséért. — Miért tartottad fontosnak a rock népszerűsítését? — Én a rockot egy alap­vető, kulturálisan meghatá­rozó jellegű jelenségnek tar­tom. S ma már nyilvánvaló, hogy az angolszász zenének körülbelül az a szerepe ebben a kultúrában, mint az írás­ban a latin betűnek, az abc- nek. A beat kultúra kialakí­tásának kezdetei az 50-es évek közepére tehetők, majd 1962-ben a Beatles megje­lenése elindított egy folya­matot, amit a szórakoztatás­ban nyugodtan nevezhetünk forradalminak. A műfaj az évek során fokozatosan kibő­vült és minden országban akadtak egyéniségek, akik sa­ját országuk zenéjével, kul­turális hagyományaival öt­vözték. Így történt ez Ma­gyarországon is. — Nálunk nagy ellenérzés­sel fogadták a rock, vagy ahogy akkor nevezték, a beat megjelenését. A rockot ,,ide­gennek”, kozmopolitának bé­lyegezték. Miért? — Magyarorságon a német eredetű magyarnóta és ope­rettvilág a népzenei gyökere­ket úgyszólván eltüntette a nagyközönség elől és az első magyar rockzenészeknek kez­detben csak a külföldi máso­lás maradt. De aztán a hat­vanas évek végén nálunk is önálló lábra állt ez a mű­vészet és megszületett az ön­álló magyar rockzene. — önálló magyar rockzene születéséről beszéltél. Ti még­is egy idegen eredetű kisebb­ségi zenével, a blues-al törte­tek be az élvonalba. — A magyar rockzene a hetvenes években nagy vál­tozáson ment keresztül, az együttesek, előadók nagy ré­sze kommercializálódott, és a zene is elüzletiesedett. Én elhatároztam, hogy a felnövő fiataloknak megmutatom, hogy 20 évvel ezelőtt miből született meg, honnan indult el a rock. Megpróbálom mai zenei szinten közvetíteni és lefordítani magyarra. Ehhez a zenében vissza k,ell men­ni a gyökerekhez, a blueshoz, másrészt vissza kellett térni a klubformához, ahonnan ez a mozgalom elindult. — Ha ez így van, akkor miért támadnak benneteket, hogy idegen, nyugati kultúrát próbáltok átültetni? — Más művészetekben senki nem szól, ha más né­pek színdarabjait mutatják be. Vagy egy „klasszikus” példával élve: azon senki nem csodálkozik, hogy az ötödik hegedűs egész életé­ben kottából játszik és in­terpretál. Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy a rock­zene fordításainak is lehet mindenkor aktualitása poli­tikai vagy művészi értelem­ben is. Émellett írunk mi olyan dalokat is, amelyek szövegükben és koncepció­jukban hazai gyökerűek, de egy nemzetközi formanyel­ven bluesként szólalnak meg. Első műsorunknál, amelynek a címe is ez volt: „Vissza a gyökerekhez!”, kiderült, hogy a gyerekek szívesen veszik ezt a törekvésünket és sokkal több is érdekli őket, mint maga a zene. — Ennek megfelelően állt össze új műsorotok is, amely- lyel most az országot jár­játok. — Igen. Az új műsor cí­me: Fejezetek a csavargók könyvéből. Irodalmiasabb a cím és ez tükrözi elképzelé­seinket is. A társművészetek­kel, így elsősorban a szín­házzal együtt próbáltunk va­lami újat kitalálni. Együtt lépünk fel a HURKA szín­paddal és az egyes dalokhoz színpadképeket, pantomim­játékot találtunk ki — ezzel is fokozva a dalok hatását, segítve a mondanivaló meg­értését. Az öltözködéssel is jobban törődünk. A műsor­hoz alkalmazkodó kosztümö­ket, jelmezeket, ruhákat is terveztettünk. A lényeget azonban továbbra is a dalok jelentik. — Űjabb Rolling Stones, Who, Jimi Hendrix dalokat játszunk, szerepel a műsorban most megjelent kislemezünk 2 dala a Rolling Stones Blus és a 3,20-as blus. valamint megzenésítettük Allan Ginsberg legendás versét a Leples bitangot is. — A sikereitek ellenére az elmúlt évben téged személy szerint nagyon sokan, sokszor durván is támadtak, bíráltak. Más művészeti ágakban „be­futott” ember vagy, családod van, miért csinálod mégis? — Az a véleményem, hogy a rock jelenlegi magyarorszá­gi állapotában is ,a legna­gyobb - lehetőségeket kínálja, mert a többi művészetek —- film, színház, irodalom — ahova nagyon sokan áttele­pültek a rockban csalódottak közül és ahol én- is hosszú évekig dolgoztam, elsősorban formájuk miatt elveszítették a fiatalok érdeklődését. Azt, hogy az utóbbi időben a Hobo Blues Band koncertjein na­gyon sok fiatal értelmiségi is felbukkant, akik ismét érdek­lődni kezdenek a műfaj iránt, nagyon jelentős -ered­ményünknek tartom, s ez erőt ad_a további munkához. Az egészen fiatalok közül pedig egyre többen már nemcsak szívvel., de ésszel is hallgat­ják ezt a zenét. Sebők János Elmélyült szemlélődés... A vásárlókat és az egyszerű érdeklődőket egyaránt vonzza a Képcsarnok Vállalat szolnoki Aba Novák Terme. Az üzlet jól zárta az első félévet, több mint kétmillió forintért adott el képeket, kis plasztikákat, iparművészeti tárgyakat FILM JEGYZET Világvége közös ágyunkban Gusztáv az olasz tévében Filmjeink a nagyvilágban Több tucat magyar filmet vásároltak skandináviai be­mutatásra az ottani televízi­ós társaságok. A svéd televí­zió Szabó István „Bizalom” című filmjének sugárzására között szerződést, a svéd ál­lami filmintézet pedig a ma­gyar-lengyel koprodukcióban készült, Mészáros Márta ren­dezte „Ütközben” kópiára tart igényt. A norvég televízió kilenc produkció átvételében álla­podott meg a Hungarofilm üzletkötőivel. A kiválasztott művek között van a mont- reáli 1978-as Nemzetközi Filmfesztivál nagydíjas alko­tása, a „Kihajolni veszélyes”, amelyet Zsombolyai János rendezett. Mészáros Márta műveiből ezúttal a San Se- bastian-i fesztiválon 1978- bán „Ezüstkagyló” díjjal ju­talmazott „olyan mint ott­hon” került be a válogatás­ba. Műsorra tűzik a „Ma­gyar népmesék” című soro­zat nyolc, valamint a „Mézga család” három epizódját is. A magyar rövidfilmek nép­szerűségét bizonyítja az a napokban megkötött megál­lapodás is, amely az olasz állami tévétársaság — a RAI részére a Gusztáv sorozat 86 epizódjának vetítésére ad jo­got. Kiosztották a Liszt-hanglemez díjakat Négy hangfelvétel kapta meg az idén a Liszt Ferenc Társaság nemzetközi Liszt- hanglemez nagydíját. Áz 1974-ben alapított, most ha­todik alkalommal odaítélt el­ismeréssel a társaság a szak­mai közvélemény és zeneér­tő közönség figyelmét hívja fel a hanglemezpiacon meg­jelenő legkiválóbb Liszt-fel­vételekre. Ebbén az évben 21 hang­lemezgyártó vállalat 24 új felvételét küldte el, a pályá­zók között angol, amerikai, holland, NSZK-beli, olasz, svájci, szovjet, új-zélandi, és magyar cégek szerepeltek. A 14 tagú zsűri — amelynek el­nöke Kadosa Pál, titkára pe­dig Meixner Mihály volt — a zongoraművek kategóriá­jában nagydíjjal jutalmaz­ta a Decca felvételét, ame­lyen Jorge Bólét a Don Juan fantáziát és öt koncertetüdöt szólaltat meg. Ugyancsak nagydíjjat kapott a London Records lemeze: ezen Alícia De Larrocha a h-moll szoná- tá adja elő. A zenekari mű­vek kategóriájában a Decca és a London Records — Liszt szimfonikus költeményeit tartalmazó közös kiadvány részesült nagydíjban; a le­mezes a Les Perudes a Prometheus és az Ünnepi hangok csendül fel a londo­ni filharmonikusok előadá­sában, Solti György vezény­letével. A vokális művek kö­zül az Emi Electrola gyár ba­riton-dalokat tartalmazó fel­vételét jutalmazták, amely­nek előadója Hermann Prey, zongorán kísér Alexis Weissenberg. Lina Wertmüller új film­jének címe nemcsak bizarr, de sokat ígérő is. A film be­mutatója előtt adott inter­júja is több mint sejtető. Azt mondta ugyanis, hogy a va­lóság igazságain semmit sem változtatott. Higgyünk jó szándékában, most már „csak” az a kérdés, hogy Lizzy, az amerikai lány és Paolo, az olasz kommunista újságíró szerelmi történetén keresztül mennyit tár fel a film korunk valóságából, igazságaiból. Keveset, azt is felemásan. Pedig — ez a téma expo­nálása után rögtön érezhető — a rendezőnő széles hori­zonton akar véleményt mondani. Jól is kezd hozzá, aztán — a nézővel együtt — belebonyolódik az egy­szerű történetnek induló, egyáltalán nem hétköznapi film szövődményeibe. Szá­munkra különösen szokatlan és furcsa a hálószoba inti­mitások és a politika keve­redése, sőt mi több ütközé­se. Nem tagadjuk, lehet ilyen, az alaphelyzet való­színűségét nem kérdőjelez­zük, ám a szerelem és a női egyenjogúságért vívót harc ábrázolása e filmben több mint bizarr. Okvetlenül az az érzésünk, hogy a házastársak nem az őket körülvevő jelenségek hatására ütköznek, jelle­mük, egymáshoz való viszo­nyuk nem azért sekélyese- dik, mert adott helyzetben ez törvényszerű, sokkal in­kább azt érezzük, hogy mind­az, ami történik, „azért van úgy, ahogy van”, hogy a A vakáció kellemes eltöl­téséhez változatos gyermek- programmal járul hozzá a televízió: rajz-, báb- és já­tékfilmeket vetít, mesejáté­kokat újjít fel a legifjabbak­nak szóló júliusi—augusztu­si műsorában. A Csak gyere­keknek című, kisfilmeket be­mutató sorozat újabb részeit szombat délelőttönként sugá­rozza csaknem egy órán át, szerdán és vasárnap reggel pedig az óvodások filmmű­sora jelentkezik. A nyári szombat esték meséje a ví­zipók, csodapók című magyar rajzfilmsorozat lesz. Legkö­zelebbi — a légnadrág című — epizódját július 5-én mu­tatják be. A vasárnap dél- előttök programját színesíti — július 6-tól — az utazás egy mosolyért című lengyel játékfilmsorozat, amely két kisfiú kalandjaival ismertet meg. Elsősorban a nagyobb gyer­mekek érdeklődésére tart­hat számot az a háromrészes szovjet filmsorozat, amely Verne Gyula Nemo kapitány film író-rendezője indokolt­nak tűnőén vihesse cellulo­id szalagra hangulati válto­zásait. Erőszakolt tehát a film? Nehezen vehető észre, mert a kitűnő rendezés és a nagyszerű színészek — Gian- carlo Giannini és Candice Berger — ennek a felisme­résnek majd hogy útját áll­ják. A gyakorlott moziláto­gatók azonban ezt minden bizonnyal észreveszik, ahogy azt is, hogy a divatos rendezőnő filmje ezút­tal is mindenről beszél, de semmit sem mond el. Za­varos tehát? Line Wertmül­ler tételrendszerén belül nem, csak éppen téveteg do­log lenne akár Lizzy, akár Paolo világképével azonosul­ni. Ez nem elsősorban poli­tikai nézőpont kérdése, sok­kal inkább a mindennapok praktikuma kérdőjelezi meg a házastársak magatartását. A házasság elleni lázadás ugyanis Wertmüller filmjé­ben is kiúttalansággal vég­ződik, vagyis ez az alkotói film is csak támadja ezt az életformát, de nem tud he­lyette jobbat még csak sej­tetni sem. A HÁZASFELEK „se ve­le, se nélküle” életmódját viszont már Lina Wertmül­ler előtt, sokan — filmesek, írók — sokkal mélyrehatóbb ban elemezték, ábrázolták. Egy kicsit úgy hat Lizzy 'igaza”, mintha cselekede­teinek a „nem tudom, hogy igazam van-e, de kiabálok, mert ha nem tenném, unat­koznék” elv lenne a vezérlő motívuma. — ti — című műve alapján készült. Vetítését a tervek szerint jú­lius 22-én kezdik. A külföldi játékfilmek kö­zül műsorra tűzik áz NDK- ban készült, A testvérek cí­mű, A mi hárman és a ku­tya című Csehszlovák alko­tást és bemutatják a Hagy­mácska című szovjet rajz­filmet. Utóbbi műfaj magyar képviselői közül a közeljö­vőben láthatják a gyerekek a Ludas Matyit, valamint a Pocok, Az ördögmotoros cí­mű négyrészes filmsorozatot és a Csillagszemű című, két­részes játékfilmet. Júliusban megismétlik a televízió az Öz, a nagy va­rázsló és A szépek szépe cí­mű mesejátékot' valamint a Süsü, a sárkányt. Tíz évvel ezelőtt mutatkozott be a kép­ernyőn a Papírsárkány, s azóta több mint ötven alka­lommal jelentkezett. Vasár­nap délelőttönként újra su­gározzák a legérdekesebbnek és a legszórakoztatóbbnak ítélt hét-nyolc előadást. Tv-program a vakációzó gyermekeknek

Next

/
Thumbnails
Contents