Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-27 / 175. szám
II SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. július 27. SZPBADIDC Ne haragudjunk a hobbiért! Közel lakom a Dunához. Gyakran sétálgatok a partján, s el-elnézem a horgászokat. Csendben, hangtalanul áhítattal figyelik: rezdül-e a damil, akadt-e a horogra valami. Vasárnaponként már kora reggel kint vannak s úgy dél felé kezdenek sze- delőzködni. Ki zsákmánnyal, ki anélkül indul haza az ünnepi ebédre, amit az asz- szonyka nyugodtan elkészíthetett. Pirospozsgások, arcuk napsütötte, hiszen szembe kapták a napot. Többjüknek a mi utcánJó dolog, ha a férjnek, a családapának olyan hobbija van, mint a horgászat is, mégis sok asszony panaszkodott nekem férje kedves szenvedélyére, időtöltésére. Ezek a feleségek úgy érzik, őket és a családot rövidíti meg a férj, ha hobbijának hódol. Másképpen látomt én a dolgot! Azok, akik a szabad idejük eltöltésének szórakoztató, játékos, vagy sportos tartalmat tudnak adni, nem járnak kocsmázni, nem italoznak, forintot forintra raknak, hogy hobbijuk kiadásait abból fedezzék. Ne haragudjunk rájuk, ha szabad idejükben bélyeget áztatnak, cserélnek, leveleznek ,és ha egyszer-egyszer elmennek a bélyeggyűjtő klubba. Azt se vegyük zokon, ha a barkácsolás a férj kedvenc időtöltése. Ne szidjuk meg, ha kicsit rendetlenebb ettől alakás. Rendezzünk be neki egy zugot, egy sarkot, ahol kedvére bütykölgethet. Gondoljunk arra, mennyivel jobb ez, mintha a talponállóban italozna a rossz barátokkal. Ha a kertészkedésben teli örömét, örüljünk vele, amikor büszkén mutogatja munkájának gyümölcsét: a szebbnél szebb díszcserjéket, virágokat, és a saját telepítésű kon vezet cl az útja. Kocsma is van a közelben, kettő is. Onnan is kidűlöngél cgy- egy környékbclim, akinek a szesz hozta meg az étvágyát. Ö is hazamegy — nyilván — de milyen más érzéssel fogadja a család, ha meglátja, hogy alig áll a lábán, mint azokat, akik az egészséges időtöltés után józanul, jó hangulatban térnek haza s legtöbbször még vacsoráravalót is hoznak. gyümölcsfáit. Azért se duzzogjunk, ha a fényképezést, vagy a filmezést választotta szórakozásául. Költséges kedvtelés, de sol$ örömöt jelent és kedves a családnak, ha emléket állít a gyermekek fejlődéséről, egy-egy jól sikerült nyaralásról, utazásról. Sokan vannak — szerencsére —, akik az olvasásban lelik örömüket. Sok asszonyka haragszik az újságra, mondja is, hogy: „Mindjárt azt bújja, ha hazajön!” — pedig örülnie kellene, hogy érdeklődő a férje és szereti az újságot, a könyvet, amiből tanul, művelődik és egyben szórakozik is. Annak a férjnek, apának, akinek valamilyen hobbija van, nagyon könnyű név-, születésnapi és karácsonyi ajándékot venni. A bélyeg- gyűjtő kaphat egy újabb berakó albumot, megkaphatja a legújabb katalógust, jó nagyítót, fogazatszámlálót és még sok minden apróságot. A szenvedélyes fényképezőt meglephetjük a legkülönfélébb DIA-képtartókkal, újabb vetítővászonnal és a fényképezésnek sok más apró tartozékával. A könyvbarátoknak egy-egy új könyv a legkedvesebb meglepetés. Vannak, akiknek a természetjárás a kedves időtöltésük. Egészséges szórakozás. Jó kikapcsolódás. Tartsunk a férjjel, legyünk mi, később gyermekeink, a kirándulópartnerei. Általában jó, ha már házasságkötés előtt, az ismerkedés időszakában érdeklődünk a férjjelölt hobbija felöl és igyekszünk támogatni, segíteni abban és vele tartani amiben lehet, pl. sportban, kiránduláson. Ha az a legkedvesebb szórakozása, akkor tanuljunk meg a kedvéért sakkozni is. Azok az emberek, akik a szabad idejüket tartalmasán, kedvenc időtöltésükkel foglalják el, megszokják, hogy nincsenek üres óráik. Idősebb korban észrevétlenül mindig nagyobb és nagyobb szerepet kap a szabad idő. Van. aki nyugdíjas korban kezd el festegetni és sorsával megbékélt, megelégedett, mert van mit tennie és ráér mindarra, amire dolgozó korában nem jutott ideje. De mi lesz azokkal, akik a kocsmában morzsolták le szabad óráikat? Ne haragudjunk a hobbiért! Dr. Gergely Károiyné Ö to, a gyöngyös levesénél nincs jobb a világon. Azért névelem, mert a család is nagyon szereti, és jönnek a vevők is gyakran, a he- yembe. Száz forintot adnak egy yöngytyúkért. Most kilenc szép iapy tyúkom van, itt a hátam nögött meg 25 kisgyöngyös, de izokat a maguk kedvéért se íresztem ki, kell nekik ezen a tűs nyáron a kotlós melege, /agy száz apró jószágom, meg izázötven galambom van itt a láz körül. Nekem megéri — mondja Vona Ferencné Hunyad- Falván. az Árpád út 35. szám alatti háza baromfiudvarán. (Fotó: Pósa.) Szentandrássy István: Tücskök hegedülnek Kélc forkú fecskék , búsan csivitelnek Elröppenő nyárnak fűzva muzsikának, Éí Hangyák menetelnek ráncos leveleknek. Tücskök hegedülnek árva gyerekeknek. UTAZUNK Készítsünk hátizsákot Frizurák virággal Az idei divat egyik kellemes színfoltja: virág a hajban. És nem is kell hozzá hosszú hajból konty, mert a rövid hajba éppolyan ügyesen lehet betűzni, mint a félhosszúba. Igaz, hogy legszebb élővirágból, no de aki például hajnaligtartó rendezvényen mulat, annak hamar elhervadna az ilyen fejdísze. Erre gondoltak bizonyára azok a külföldi divat- tervezők, akik gyöngyből, bársonyból terveztek ízléses, finom, apró-hajdíszeket. Néhány ötletet mutatunk be. 1. A rövid hajból készült frizura oldalt kifelé csavart, fejtetőn símán hátrafésült. A lila ibolyákat ezen a sima részen koszorúszerűen tűzték be. Különösen szőke hajhoz illik. 2. A félhosszú haj közepén elválasztva, kifelé formálva főnkefével. A haj alatt- a fület takarva — apró piros gyöngyökből háromágú cseresznye, zöld levéllel. 3. Félhosszú és hosszú hajból állítható össze ez a frizura. Középen választva, a hajat teljesen simára keféljük, a fülre összpontosítva gumival összefogjuk, majd széthuzigáljuk, s a csigákból kis kontyot alakítunk kétoldalt, ebbe tűzünk bele itt- ott- egy-egy virágot. A hosz- szú hajat pedig a fülön ösz- szefogva befonjuk, s a fonatból tekercset, úgynevezett diabolót készítünk, ebbe tűzve a virágot. 4. A japán konty természetesen hosszú hajból készül. A hajat egybekefélve a fejtetőn fogjuk össze, de ne tapadjon a fejtetőhöz feszesen, hanem a homlok fölött és hátúi a tarkónál engedjük lazábbra. A többi hajat nagy, dús csigákba tekerve lazán rögzítjük, és ízlésesen közéje helyezünk néhány virágot. Szépítkezés a konyhakertből A petrezselyem nemcsak ételeink ízértékét növeli. hanem egészségünkre is hasznos növény. Mi több: szépítkezésnél is hasznát vesszük! Az összezúzott petrezselyemlevelet arcpakolásra is felhasználhatjuk száraz, érzékeny bőr fel- frissítésére. A petrezselyemoé- pet összekeverjük eg.v evőkanál tejszínnel, egy kávéskanál kamillateával, kevés mézzel és felkenjük a letisztított bőrre. A pakolást 10 percig hagyjuk az arcunkon, aztán langyos, majd hideg vízzel leöhlítiük. Ha zsíros bőrre készítünk petrezselymes pakolást, akkor tejszín helyett joghurtot használjunk a pakoló anyag elkészítéséhez. A hétvégeken, több napos túrán, vagy a nagy nyári szabadság megkezdése előtt gyakran sóhajtunk fel: de jó lenne egy mindent elnyelő nagy-nagy táska, lehetőleg súlytalan, és a kezünket szabadonhagyó minőségben, és méretben. Bár a szaküzletekben csak ritkán, és igen rövid ideig kapható jó formájú, megfelelő méretű hátizsák — ha nem sikerült időben beszerezni — csináljuk meg otthon. Hozzávalók: 80 széles tar- kánszőtt (nyugágy) hevedervászonból 1,50 m-t vásárolunk. A szabásmintát felnagyítjuk, 1 kocka=10 cm. Szükségünk van: 1 köralakú talprészre, 1 oldalrészre, ennek külsejére 3 részre osztott zsebet varrunk. A zsákoldal felső szabadon lévő nyílását 2 azonos nagyságú (összevarrt) tetőrésszel fedjük. összeállítás: a részeket duplán visszahajtva 2-szer levarrjuk. A zsák felső nyílásán befűző lyuksort (ring- lit) készítünk, amit használatkor fonott zsinórral, vastagabb spárgával összehúzunk. A zsebközéprészekre 3 db nagyméretű patentot, gombot varrunk. A vállpántok 3 cm szélesek (mérettől függően) l,70m, félbehajtjuk, a végződéseket az alsó, ol- dalfal-talprész b, és b’ ponthoz illesztjük. A felső, középrész a hátközép, oldal-tető találkozási pont középpontjához illeszkedik. Az elejeközépen, a visszahajtott tetőrész, régi táska bőrcsatjával záródik. A kakas és a héja öreganyám mesélte, ö is az öreganyjától hallotta. Elmondom hát a kakasról szóló mesét. Elkószált egyszer a baromfiudvarból a kakas, a tyúkanyóval meg a kiscsi- békkel. Messze, kint a réten kapírgáltak, szedegették a bogarakat, csipekedték a zöldet. Arra figyeltek föl a szorgos szöszmötölés v közben, hogy valami nagy madór kering a fejük fölött. — Nini. mekkora felhő! — mondta az egyik kiscsibe. Felpislantott az égre fél- szemmel a tyúkanyó is. — Nem felhő az, csibécs- kém, hanem héjamadár! Gyertek ide rögtön a szárnyam alá, mert felkap benneteket és elvisz! Megriadtak a kiscsibék. Kétszer se kellett mondani nekik, rögtön bebújtak anyjuk szárnyai mögé. Tyúk- myó meg odakotkodálta a kakast. — Szaladj haza gyorsan, hívjad a kutyát, hogy kergesse el a héját! Futott a kakas, ahogy a lába bírta, még a szárnyát is lebegtette, tolláit is felborzolta futás közben. Átröpülte íz udvar kerítését, egyenesen i kutya elé pottyant. — Na, mit akarsz? — vak- kantott rá mérgesen a kutya. — Kot. .. kotkorh..'. azt akarom, hogy kotkot... — csak ennyit tudott kinyögni a kakas. Annyira meg volt rémülve, hogy egyetlen értelmes szó nem jött ki a torkán. A kutya csak sürgette. — Halljam hát! Halljam hát! De a kakas csak forgolódott, toporgott, meresztget- te a szemét, nyújtogatta a nyakát. — Ha nem mondod* meg, mit akarsz, megtépázom a tolladat! — vicsorgott a kutya. A kakas végre kibökte: — Kukurikú! — Micsoda? Mit mondasz? ... — Kukurikú ... kukurikú- ú-ú! — ordította kétségbe- zsetten a kakas. Egy értelmes kukk nem sok, annyit nem tudott szólni. Csak kukorékolt egyfolytában, amíg bírta szusszal, s amíg a kutya el nem .zavarta. Nem is tud mást, csak kukorékolni, ha valami nagyon fontos mondanivalója van.
