Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-26 / 174. szám
1980. jűKui 26. SZOLNOK MEGYEi NÉPLAP 3 a barátság szálai erősek Beszélgetés Tammeorg Ainóval, a pärnui városi pártbizottság titkárával hazautazása előtt ötnapos Szolnok megyei előadó-kőrútja után tegnap délután hazautazott Észtországba Tammeorg Ainó. a pärnui városi pártbizottság titkára. Itt tartózkodása alatt több helyen tartott előadást az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság négy évtizedes fejlődéséről, elért eredményei rőL Hazautazása előtt rövid interjút adott lapunk és a Magyar Rádió munkatársának. — Adódik a kérdés: hogy érezte magát nálunk? _ Nagyon örülök annak, h ogy az Észt Kommunista Párt Központi Bizottsága megtisztelt azzal, hogy engem jelölt ki előadónak erre a Szolnok megyei előadó- kőrútra, hogy Önöknél ünnepségeken és egyéb alkalmakkor a szovjet hatalom visszaállításának 40. évfordulója alkalmából köztársaságunk fejlődéséről, népünk életéről szólhattam. Én már jártam önöknél, 1974-ben. Most is meggyőződtem arról, hogy azóta is dinamikusan fejlődött megyeszékhelyük. Jártam több gyárban —például a Pannónia szőrmekonfekció üzemben és a szolnoki húsiparnál — tanulmányoztam a termelést, és láttam, hogy a magyar munkások jól, intenzíven dolgoznak, de azt is tapasztalhattam. hogy ezekben a gyárakban nagyon sokat tesznek a munkások anyagi, szellemi és kulturális jólétének javításáért. __ Pärnu városnak van-e t estvérkapcsolata valamelyik Szolnok megyei településsel vagy munkahellyel? — Az Észt SZSZK és Szolnok megye kapcsolata elsősorban Tallinn és Szolnok kapcsolatával kezdődött. és ez nagyon szépen fejlődött az elmúlt évek során. Párnunak nincs ilyen kapcsolata, de mindent megteszünk azért, hogy legyen. — Bemutatná röviden az ön városát? — Párnunak 55 ezer lakosa van. Elsősorban üdülőváros. hiszen tengerparton fekszik, a Párnui-öböl a Rigai-öböl egy része. Ezért a tengerparton nagyon sok gyógyüdülő és szálloda létesült. Elég nagy az idegen- forgalmunk. Ugyanakkor jelentős az iparunk is, köztársaságunk iparosodott települései között a 4. helyen vagyunk. — Az, hogy Pärnu idegenforgalmi hely, bizonyára sok sajátos feladatot ad a város vezetőinek. — Nagy figyelmet kell fordítanunk a víz- és az emberi környezet védelmére. Felújították „Mini” üzem Az „üzem” létszáma mindössze három. Nyolc éve alakult, és azóta felújította a fél falut. Jászszentandráson emlegetik így — akik ismerik — a tanács házilagos kivitelező csoportját, és sokan ismerik, mert a részleg megalakulása óta valóbem „főszereplője” minden építési, felújítási és karbantartási munkának. A faipari és általános építőipari munkák kivitelezésére alkalmas csoport a feladatok nagyságától függően növeli vagy csökkenti létszámát. Természetesen mindig olyan szakmunkásokkal, amilyenekre az adott feladat végrehajtásához éppen szüksége van. Kivitelezésében készült a járás-tanyai klubterem és szolgálati lakás, az általános iskola szertára, a napközi otthon konyhája és ' ebédlője Munkáját dicséri a művelődési ház, az általános iskola, a tűzoltószertár felújítása, korszerűsítése. Ezért eldöntöttük, hogy új ipart nem telepítünk a városba, a régi üzemekben rekonstrukciók, modern technológiák bevezetésével fokozzuk a termelést. Sőt néhány üzemet ki is telepítünk a városból. Emellett jelentős összegeket fordítunk a levegő, a víz tisztaságának védelmére, a zajártalom elleni védekezésre. Nemrég kezdte meg nálunk a munkát az a nagy szennyvíztisztító berendezés, amely a gyárak, üzemek szennyvizét tisztítja meg, hogy úgy kerüljön vissza a víz a tengerbe. Utakat építettünk, amelyek összeköti városunkat a köztársaság más településeivel, de ezeket az utakat a városon kívül építettük meg, így kizártuk Pár- nuból a jelentős zaj- és porártalmat. — Olvastuk az újságokban, hogy Szővjetunió-szer- te folynak az előkészületek az SZKP XXVI. kongresz- szusára, amely a jövő év elején ülésezik. — Igen. Az üzemek kollektívái pótvállalásokat tesznek a munkaverseny során a kongresszus tiszteletére, hogy ezzel is biztosítsák az előttünk álló feladatok végrehajtását. Nálunk ez az esztendő a IX. ötéves terv utolsó éve. Nagyon fontos tehát, hogy maradéktalanul eleget tegyünk kötelezettségeinknek. Pártmunkánkban is az agitáció és a propaganda eszközeivel a terv végrehajtását, az újabb feladatok teljesítését segítjük. — Mikor utazik haza? — Délután indul a repülőgép Ferihegyről. Ismételten szeretném megköszönni a barátságos fogadtatást, vendéglátást, amiben itt Szolnok megyében részesítettek. Örülök annak, hogy a Szolnok megyei emberekkel való találkozásaim alkalmával ismét arról győződhettem meg, hogy népeink barátsága egyre erősebb. V. V. Fotó: T. Z. a fél falut Szentandráson A csoportra alapozva tervezték és valósították meg a kommunális jellegű feladatokat. Elkészült több mint 7 ezer négyzetméter betonjárda, bővült a vízhálózat, szennyvíztározó, dögkút épült és elkészült a kézilabdapálya. A házilagos kivitelező csoport segítségével lehet mozgósítani a lakosságot a kommunális feladatok megvalósítását segítő társadalmi munkára is. Szakmai irányításával és szakipari munkájával növeli a társadalmi munka értékét, hatékonyságát. A korábbi évekhez hasonlóan a községi tanács az idén is számít a csoport munkájára. Fő feladatai között a járdaépítés, a fogorvosi szolgálati lakás, a tűzoltószertár és az általános iskola épületeinek felújítása szerepel. — illés — Egymillió forint értékben gyártanak az első félévben különböző lemezidomokat a Köny- nyűipari Szerelő Vállalat megrendelésére a kisújszállási Vas-, Fa-, Építőipari Szövetkezetben. Felvételünkön a Sarkad! Cukorgyár füstelvezető berendezéseinek szezon előtti felújításához szükséges idomok összeállításán dolgoznak az ipari szövetkezet lakatosai (T. F.) Nem mese ez gyermek... Aranygyűrűs gyáralapító Koszorúzási ünnepség Schönherz Zoltán, a magyar és a nemzetközi kommunista mozgalom mártírhalált halt vezető személyisége születésének 75. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendezték tegnap a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában elhelyezett »imánál. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Szent- istványi Gyuláné és Komi- desz Mihály, a Központi Bizottság tagjai. A KISZ Központi Bizottsága képviseletéből Juhász András, a KISZ KB titkára és Wrschovszky Nóra, a KISZ KB tagja, a Magyar Partizán Szövetség részéről Rotás István és Andrásfi Gyula, a szövetség tagjai koszorúztak. A megemlékezés virágait helyezték el még volt harcostársai, a nevét viselő kollégiumok és szocialista brigádok képviselői is. Támogatás Egyedülálló és többgyermekes szülőknek Számon tartják és a lehetőségekhez mérten támogatják dolgozóink közül az egy vagy több gyermeket egyedül nevelő szülőket és a többgyermekes családokat a szolnoki BÖRTEX Szövetkezetnél. A nőbizottság tagjainak javaslata alapján, a napokban megtartott bizottsági ülésen döntöttek úgy, hogy még a kedvezményes tanszervásár idején 200—400— 500 forinttal segítik az egyedülálló, egy-két-három gyermekes dolgozóikat. A mintegy 13 ezer 500 forint e célra szánt segélyalapból a több- gyermekes családok is részesülnek 400—600 forintban, a kiskorúak számától függően. Állatfigurák műanyagból Bővül a hazai játékválaszték Műanyag állatfigurákkal bővítik a hazai játékválasztékot a Május 1. Miűamyag- feldolgozi Ipari Szövetkezet. Húsz-negyvenszeres kicsinyítésben, 15 féle valósághű háziállat-figura gyártására vállalkoztak, melyek nemcsak gyermekjátékként, hanem az oktatásban szemléltető eszközként is jól hasznosíthatók. A hazai kínálatból régóta hiányzó állatfigurákat a múlt évben az Interplay- Expóm, a nemzetközi játékkiállításon mutatták be. Az itt tapasztalt nagy érdeklődés ösztönözte a szövetkezetét arra, hogy kifejlessze ezt a termókcsaládo», melyhez László Péter és Kármán László szobrászművészek, valamint a játék-stúdió segítségét is igénybe vették. A fröccsöntött figurák mintázása, a sorozatgyártáshoz szükséges szerszámok elkészítése hamarosan befejeződik. A szövetkezet az év második felében 6 féle —ló, tehén, csacsi, kecske, bárány és malac — figura gyártását kezdi meg. A jövő év elejére a Triál megrendelésére az első hat figurából 20 000 garnitúrát szállítanak a hazai üzletekbe. Tervezik ezenkívül a vadállatok figuráinak gyártását is. Jókedvében is ritkán beszél gyermekkoráról, érthető, mert a derűs kiegyezés a megváltoztathatatlan múlttal nem teljes. Nem is lehet az, olyan mélyen ivódott a sej- t£kbd a húszas-harmincas évek, a hatéves korban kezdődött cselédélet (ahogy akkor nevezték, kisbojtár vagy kisbéres) minden keserve. Évekkel ezelőtt beszélgetésünk közben Farkas Antal — vagy ahogy mindenki ismeri: Tóni bácsi — gyáralapítót a gyermekkora felől kérdeztem a Hűtőgépgyár szifongyártó üzemében. Az arckifejezése, a mozdulatok gyors változása belső vívódását tükrözte. Némi habozás után beavatott sorsa elejébe. Olyan le- bilincselően, pontosan emlékezve minden részletre, hogy a mesélő nagyapót nem hallgatja figyelmesebben az unoka, mint én tettem, pedig nem mese, hanem valóság, a történelmi közelmúlt sorjázott elő. Kértem, ismételjük meg a beszélgetést magnó társaságában. Határozott „nem” volt a válasz. — Akkor az alapító tag portréját hadd írjam le, nem hallgatva el a fémnyomó szakmunkás harmincadik életéve előtti időszakot se. — A válasz ismét elutasító. — Minek a múltat bolygatni... jó, hogy elmúlt, felejtsük el... meg különben is, egy részük él még azoknak, akiknél volt a cselédkönyvem, vagy legalábbis a gyerekeik élnek. Tóni bácsiról, az üzem szerszámdiszpécserétől tudtam, mennyire sajnálja, hogy a későn megszerzett szakmája, a fémnyomó csak tiszavirág életű volt. Jött a profil- váltás, a modernebb technika, és az olajban főzött somfák, a különböző alakos nyomóvasak, az eldobandó tárgyakat szaporították. Csak néhány féltve őrzött darab van még a vasszekrény mélyén. A palacsintasütőkről, a hasasfazekakról, a belga lábasokról, a fütyülős teafőzőkről még most is gyakran álmodik. Egy fémnyomó pad is maradt mutatóba. Ha apró-cseprő munka akad, Tóni bácsi örömmel veszi elő féltve őrzött kincseit, és máris a gép mellett terem, hóna alatt a valaha szakmai büszkeséget fennen hirdető nyomófával. — A múltkor több száz anyatejgyűjtő kupakot csináltam a kórháznak társadalmi munkában. Szép köszönő levelet írtak, be van ragasztva a brigádnaplóba. Az úttörőknél különösen nyáron a kisbogrács a sláger. Arra gondolok, amíg peréme- zem, hogy a nemrégen még az „élet tartozéka”, a pusztai ember mindennapos használati tárgya, a sok híg leves forralója, ma a kirándulások romantikáját táplálja, jókedvű összejövetelek divatcikke lett. Én nem sokra becsülöm, nincs otthon egy darab se. Kérésemre, hogy elevenítsük fel a régi emlékeket, megadóan legyint. Keresem a lakásán, nincs otthon. — A Nád verő utcába ment, az apjához, segít javítgatni az öreg házát — igazít útba felesége. Idősebb Farkas Antal az udvaron, egy hokedlin ülve fújja békésen a füstöt. A 84 éves szervezetnek meg se kottyan a Munkás cigaretta „kaparós” füstje. Hármasban emlékezünk az elmúlt időkre, a kenyér csatájára. — Az apám — idézi a múltat az idős Farkas, — kitűnő szakértője volt a kaszának. Sokan hívták, gyere Tóni, válassz nekünk! A csengéséből meg tudta állapítani, melyik a jó. A jó kasza aranyat ér, fél emberöltőt is kiszolgált, ha vigyáztak rá. — Tízéves koromban voltam először marokszedő — emlékezik a fia. — Mizsei- éknél szolgáltam akkor. A gazdám nagyon elvert, mert nem értem át a kévét, alacsony növésű voltam. A szomszéd táblából át is szóltak neki: Vendel, miért ütöd azt a gyereket? Nem tehet róla, hogy rövid a keze. Adjál neki jobb kosztot, hadd nőjön! A nélkülözés, az éhezés külön fejezet Tóni bácsi életében. — Mindig éhesek voltunk, és törtük a fejünket, a Béla kómámmal — sajnos szegény odaveszett a háborúban —, hogyan kellene jóllakni. Volt a gazdának egy Viola nevű tehene, haragudtam rá sokszor, mert a jászolban aludtam, és előfordult, hogy reggelre megette az izzadságtól sós leventesapkámat. De szerettem is, mert éjfélkor tejet adott. Rászoktattuk a komámmal, hogy éjfél körül megabrakol- tatjuk. Jó volt az időérzéke, mert mindig felkeltett bennünket, aztán mind a hárman ettünk, ő abrakot, mi tejet... Szegény kutyákkal is kölcsönösen etettük egymást. A csirkék közé dobott vasvilla mindig megtette a hatást. Aztán a sebesült rántani valót a kutya elé dobtuk, és szóltunk a gazdának, aki első dühében jól elverte szegényt. így aztán többször éreztük a híg levesben is a hús ízét. a csontokat pedig visszajuttattuk a derék csa- holónak, akik ezért minket szerettek. — Persze, volt egy jó gazdám is, akinél családtagként kezeltek. Ott soha nem jutott eszembe, hogy becsapjam őket, mert nem éheztem. Meg is becsültem magam, mert megbíztak ben- bem. Még a piacra is el- küdtek egyedüL Pedig oda nagyon féltem menni, mert nemcsak tejet, tojást, babot, hanem embert is árultak azon a piacon. Emberpiac is volt, ha visszagondolok, megborzongok, álmomba se jöjjön elő. — Amikor Tóni fiamnak néha mesélek a múltról, csak annyit mond: Apa, hagyjuk az egészet, mi már gvári munkások vagyunk, felejtsük el. Neki könnyű, neki nincs mit elfelejteni, hála az ... hogy van-e régi fénykénem? Nincs, csak az esküvőkor volt szokás fényké- peszkedni. — Megéreztem a hangján: most „bezárkózott”, nincs folytatás. — Mit csinál holnap délután? — kérdeztem búcsúzóul. — Kimegyek a Zagyvára, ott folyik a kertem végén. Megnézem, hogy vannak a halak, szeretem, ha a hálómban ficánkolnak. Nemsokára, ha nyugdíjas leszek, még több időt szentelek a passziómnak. ... Másnap véletlenül arra jártam. A város széléről, a folyó gátjáról messze látni. A horizont szélén elmosódó tanyabokrok, Tóni bácsi geyrmekkorának színhelyei. Előttük kombájnok falták a búzatáblát. Tóni bácsi néhány percig, kezében tartva szerény zsákmányát rejtő gyékényszatyrát, a távolba tekintett. Vajon mit juthatott eszébe az aranygyűrűs, többszörösen kitüntetett gyáralapítónak, aki nem tud felejteni? Honti János Kihasználják a jó időt a megye gazdaságai, hogy mielőbb magtárba kerüljön az új gabona. A szolnoki Lenin Tsz-ben 7 kombájn dolgozik a búzatáblán. Az elkerülhetetlen meghibásodásokat a műhelykocsi személyzete rövid idő alatt megjavítja