Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-25 / 173. szám
1980. július 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Úgy tűnik, a faluszéli hátaktól karnyújtásnyira áll a terméskőből épült tanya. De ahogy nekivág az ember a csupafű, ingoványos rétnek, s gyalogol az alig taposott úton, tűző napsütésben — akkor tudja csak, milyen messzi van... Sehol egy kis árnyék, enyhet adó lomb. A tanya közelében néhány fiatal, satnya fácska, pár tő napraforgó, ilyen-olyan bokor. Pedig lenne terület bőven, de a gaz az úr errefelé. És közelről riasztóbb az egész. Pedig. patt, majdnem öt mázsa taÜdülö falusi fiatalok Úton, sínen, levegőben a csatornapartról Barátságvona ttal a Szovjetunióban Kirándulás minden hónapban Tervek a csatornaparton Mindenki sorra kerülhet Az idősödő beteg házaspár tavasszal beutazott a százhúsz kilométer távolságban lévő megyeszékhelyre, hogy segítséget kérjen. Velük — úgymond’ — kibabrált az élet. Pedig tizenegy élő gyereket hozott a világra a most ötvenegy éVes asszony. Egy él csak velük, az igaz. A többit: — Az apa fertőző tbc-je miatt állami gondozásba vették. Itt a határozat, amely szerint több mint kétezer forintot kell fizetni értük havonta. És a férjem most is táppénzes, hat-hétszáz forintot kap kézhez. Én már nyug. díjas Vagyok, leszázalékoltak, de előtte sok bajom volt. Kizártak a téeszből, egy kis szabálytalanság .miatt, nem adtak háztájit se. Valóban, ßz apa fertőző betegsége miatt a gyerekek közül tíz állami gondozott i— volt. A határozat, amit magukkal hoztak 1975-ben keltt, aibban valóban több mint kétezer forintot kellett volna fizetniük. Csakhogy amikor az apa gyógykezelés alatt állt, s orvosi igazolás bizonyította, hogy fertőző, — a gyerekek után nem fizettek. Aztán: az 1975-ös határozatban szereplő gyerekek közül már négy lány férjhez ment, egy legény otthon van, dolgozik nagykorú, 'egy most keresett magának más vidéken munkát. — Nem tudom! hol vannak a kisgyerekek, merre vitték őket. Ugye, beteg vagyok, nem> tudok utánuk menni, érdeklődni se, mivel analfabéták vagyunk, én is, az uram is. És ezért sehol se tudunk eljárni, senki se segít rajtunk. Hiába kértünk lakást is, a velünk élő ( lányomnak, meg nekünli is bent van a lakáskérelmünk. A testvérei sorsát az otthon élő menyecskelány kutatta, amíg az élete engedte. Most ő is messzire került, férjével, két kisgyerekével. Sokat 'kellett volna helyben a lakásért fizetni. — A férj a bányászatban keres szerencsét. — A tizenegy A hét végén 155. alkalommal rendezik, meg Balaton- füreden a hagyományos An- na-bált. Az idei rendezvény érdekessége, hogy ma délelőtt a SZOT szanatórium klubjában nyíló kiállításon Karcag ad ízelítőt népművészeti termékeiből. Az érdeklődők megismerkedhetnek a Kunság fővárosának Népművészeti és Háziipari Szövetkezetében készített csipkékkel, szűrhímzésekkel, falisző- oyegekkel, s a karcagi fazekasok munkáival. ■ gyéreket nemzett szülők (az egy gyereket eltartók!) lakás- kérvényt sohasem adtak be a tanácsnál. A tanács velünk gyalogló főelőadója bizonyította ezt, végül az asszony is elismeri. Mi lehet tehát a segítség? — Mi csak azt szeretnénk, ha az egy gyerek után járó családi pótlékot, amit többször kértem szóban, visszamenőleg megítélnék. Ugye, kétezer forintból élni borzasztó. És amikor végre elintézték a családi pótlékot, itt a papír, elévülés miatt csak hat hónapot adtak visz- szamenőleg. Pedig rajtunk csak pénzzel lehet segíteni! A téesz is tesz ránk, semmit se ad. Pedig a tévét is fizetem, meg évi nyolcszáz forint a tanya bére, meg négy újság jár... Merthogy nem is analfabéták. — Áh, olvasni tudunk, csak írni nem tudok, az idegességtől!. 'A lakáskérvényt se ' tudnám kitölteni, meg biztosán nem is adnának nekünk, pedig tizenegy gyerek __stb. E gy gyerek. A többi az állam gondja volt, többségük már a maga ura, gazdája. A lakás? A messziről nagynak, jónak látszó tanyaház belülről alig emlékeztet emberi hajlékra. Por, mocsok, mo- satlan edények mindenütt. A piszokban még rosszabbnak tűnik a berendezés. Csak a nagyképemyős tévé áll tisztán a sarokban. Dehát azt nézik, arról csak le kell törölni a port. El se lehet képzelni, mi lenne ennyi gondatlanság, elhanyagoltság után a csalóddal, ha mondjuk kapnának egy korszerű ffiakásk Csirke (fcapírgái a konyhában, ruhák hevernek szerteszét, cipők kidobva a lépcsős feljárathoz. — Rajtunk csak pénz segíthetne. A téesz miért nem ad? Papírjaik között a közgyűlés határozata. Az asszonyt kizárták. Rendőrségi házkutatás derített fel nála a szomszédos istállóból elloSzombaton délután a balatonfüredi városi fúvószenekar szórakoztatja a vendégeket, majd este a szanatórium színháztermében a KISZ Központi Művészegyüttes tánckarának nyitótáncával kezdődik az Anna-bál. Éjfélkor választják meg a bál szépét, aki másnap az „udvarhölgyek” társaságában kocsizik végig a városon. A vasárnap délelőtti szabadtéri néptáncbemutatóval ér véget a 155. Anna-bál. karmanytápot. Ezért vontak meg a háztájit is, meg azért, mert a munkához „nem érkezett” — hónapokig igazolatlanul hiányzott. — Hogy mentem volna dolgozni betegen? És innen, hogy járjak orvoshoz? A hátamon húzom-vonom az élelmet is a faluból. Tudják mi ez télen? Világvége! Most is bajban Vagyok; várom a sorsom. A kisgyerek után nem fizettem már tavaly se a napi tizenkét forint napközi díjat. Azt is jól megállapítottak! Már rég kifizette helyettük a tanács, de nem is mondja a főelőadó. Kevesellné úgyis a segítséget. Ahol a szükség azért is úr, mert mindkét szülő a pohár fenekére néz időnként (azért begyalogolnak a faluba!) ott mi és mennyi segíthetne? Ha kicsit életrevalóbbnak lennének, művelhetnék a tanya körüli földet, állatot tarthatnának. Dehát a betegség nem engedi. A főelőadó búcsúzáskor odasúgja az asz- szonynak, szedje már össze magát, meszelje ki legalább a maguk lakta szobát. A másikat nem látjuk, oda nem engednek be. — Hiszen csinálnék én mindent, de a betegség mellett a sok kibánás elvette a kedvem az élettől. Aki szegény, azt az ág is húzza, nekem elhihetik. Elhisszük. A tanya — 'ahogy mondta —, télen a világ vége. Most. a vakító nyárban is az. Azzá tették, s mintha megállt volna fölöttük a máshol gyorsan járó idő is. A két ember nehezen tartja el egy gyerekét, az okos. értelmes, jól tanuló kisfiút. Jó, hogy a többit az állam nevelte. Szerencséjük. Visszafelé, az eső mélyen mosta, füves réten megbiccenti kalapját a családfő. A faluból jön, nem cipel kenyeret, nem görnyed teher alatt. Nem bírná. Cserepes népiszőttes vásár Veszprémben Országos cserép- és népiszőttes vásárt rendeznek augusztus 10-én Veszprémben. A város központjában megrendezésre kerülő vásárra és a kapcsolódó bemutatóra eddig 45 fazekas, 14 népiszőttes készítő, kézimunka előnyomó, 2 kékfestő, 8 lakásdíszítő, csontfaragó, kosárfonó, rézműves és szíj jártó népművész és kisiparos jelentette be részvételét. Ezenkívül számos háziipari szövetkezet, majolikagyár és fazekas szövetkezet is bemutatja termékeit. A Népművészeti Vállalat külön e célra összeállított gazdag áruválasztékkal várja a látogatókat és a vásárlókat. Együttesen mintegy 4 millió forint értékű népművészeti terméket kínálnak majd eladásra a vásáron. E szeszélyes nyáron ritka a 30 fokos kánikula, most viszont örményesre menet szellő sem rezdül, a rekkenő hőségben, az úton a járművek után csíkokban olvad az aszfalt. Ilyenkor sóhajt az ember; csak a strandon lehet elviselni ezt a hőséget. Átizzadt ingderékkal, gyöngyöző homlokkal öröm megpihenni a községi KISZ-titkár kellemesen hűvös szobájában. — Azoknak jó, akik most üdülnek. — Tőlünk is pihennek né- hányan — mondja Csemán Jánosné, és iratcsomót veSz elő: — Az Állami Ifjúsági Bizottság étkezési, utazási és üdülőjegyeiből minden évben kapunk a járási KISZ-től. Az idén május végén öt fiatal töltött egy hetet Verőcemaroson, az Expressz Nemzetközi üdülőtáborában. Előtte április végén a járásból huszonheten — köztük ketten örményesről — utaztak a Szovjetunióba a Barátságvonattal. * * * Kudelka Éva a Barátságvonat utasai között volt. — Moszkvában és Lenin- grádban jártunk, azóta is mesélem a látottakat, az ott szerzett élményeket. Az induláskor mindössze két-há- rom embert ismertem a csoportból, visszafelé már mindenkit. Barta Mátyás kemény kéz- fogású, halkszavú fiatalember. Ács az Április 4. Kép- gyár örményesi gyáregységénél. — A gyárból ketten voltunk Verőcemaroson, a KISZ fizette az üdülőjegy árát. Mint alföldi ‘„szárazföldiek”, jócskán meresztettük a szemünket a Duna-kanyarban tett hajókiránduláson. Rengeteg programot szerveztek a táborban, jól éreztük magunkat. Itt a gyárban nagyon lelkes a társaság, minden hónapban elmegyünk egy-két napra kirándulni. * * * „Könnyű" az iparban dolgozóknak — gondolom: letelt a műszak, egy-két kommunista szombatot tartanak, egy kis társadalmi munkát végeznek. Néhányukat leköti a háztáji jószág, de mégiscsak jobban megvan a lehetőségük a pihenésre, mint a Megkezdődött a jelképes visszaszámlálás a Magyar Rádió szolnoki stúdiójában. Holnap reggel 7 óra 0 perc 10 másodperckor kapcsolja a technikus az adótornyokat: Szolnokot és a központi 3. műsor URH közvetítőláncát. (A tíz másodperc a központi szpíkeré.) A szolnoki bemondó ezúttal — első ízben — románul köszön: Buna dimineaic*. ,.ó reggelt!). Hangja hallható lesz — 7 órától fél nyolcig — URH-sávon az egész országban, a 222 méteres középhullámon pedig Békés, Csongrád, valamint Hajdú- Bihar román ajkú községeiben és Gyulán a nemzetiség központjában. Maga a 30 perces idegen nyelvű műsor természetesen nem igényelné a különleges előkészületeket, a „visszaszámlálást.” (Az idegennyelvű adás csak átmenetileg szünetelt Szolnokon.) Ám a román adással egyidőben — egyelőre kísérleti jelleggel — megkétszereződik, három órahosszára bővül a szombati magyar adásidő is. Átmenetileg minden második szombaton — reggel 7 órától fél tizenegyig — „egyenesben” ad a szolnoki stúdió a 222 méteres középhullámon, kisújjnyira a Petőfi skálajelzéstől. ... És hogy mit ad? Az első alkalommal holnap, a közmezőgazdaságban dolgozóknak. így aztán alaposan meglepődöm, amikor Kovács Istvánná az Üj Élet Tsz-ben az idei kirándulási naplót elém teszi: Nincs olyan hónap, amikorra ne lenne egy-két hétvégi autóbuszos kirándulás beírva. — Tagjaink főleg a rövid kirándulásokat kedvelik. Ingyenesek, és bárki jelentkezhet. egy téesztag egy családtagot hozhat — mondja Ko- vácsné. — Ebben az évben nyolc SZOT—TÖT beutalót kaptunk, de ebből sajnos csak egy olyan, amivel a család is mehet. Erre az egyre aztán nyolcán jelentkeznek, és mind olyanok, akik megérdemlik. A szociális bizottság döntötte el, hogy Kovács Zoli kapja. Ö az autóbusz sofőrje, évente legalább húsz vasárnapot feláldoz. Szívesen megy, az igaz, de olyankor ő dolgozik, mások pihennek. Ezért gondoltuk, hadd legyen két olyan hete, amikor csak pihen, kikapcsolódik. — Zoli, kire bízza a „birtokot”, amíg Balatonföldvá- ron lesznek? — A nővérem középiskolás fiát fogadtuk fel ügyeletes kanásznak, nyolc disznóra fog vigyázni. A családdal együtt még nem voltunk üdülni, most lett négyéves a kislányunk, Andrea, így már őt is magunkkal vihetjük. — Az a baj, hogy az egyéni beutalókra nem jelentkeznek az emberek, és' nem is lehet visszaadni, amit év elején ránk osztottak. így ezek a helyek üresen maradnak az üdülőkben, pedig más munkahelyről nyilván lennének jelentkezők — folytatja Kovácsné. — Cserekapcsolatunk van Csehszlovákiában a málnapataki földművesszövetkezettel: júliusban ők jönnek Magyarországra,. az öcsödi Szabadság Tsz bala- tonszárszói üdülőjét béreltük ki nekik. Tőlünk pedig augusztusban mennek har- mincketten Szlovákiába. Az NDK-ba tízen készülnek, tíznapos tapasztalatcsekedvelt Rádióvíkend hosszú, de semmiképpen sem unalmas változatát ígérik a szerkesztők. (Kutas János és Da- locsa István.) Ebben a szolnoki stúdió „hetilapja” és friss krónikája ötvöződik a legkedveltebb zenei műsorokkal, egyebek között megismétlik benne a Ritmusrodeót, melynek minden adására többszáz válasz érkezik a pop-zene rajongóitól. A Rádióvíkend — eddigi hagyományaihoz híven — bőséges információval szolgál helyi időjárási és útviszonyokról, ízelítőt ad a filmekből, ajánl hétvégi programot s riporterei — térmérőre örményesről. Ügy állították össze az utazók névsorát, hogy minden ágazatból legyen valaki a csoportban. ♦ * * — Hol nyaralnak az iskoláskorúak? — kérdezem Szálai Sándorné iskolaigazgatóhelyettest. — Százötvenen járnak az iskolába, Káptalanfüreden nyaralt húsz gyerek, hárman őrsvezetőképzőn voltak a Balatonnál, két ötödikesünk most van Mezőtúron rajtitkárképzőn. — Családdal együtt hány gyerek üdül a nyáron? — A munkásszülők, a pedagógusok kapnak szakszervezeti beutalót, ez öt gyerek. — És a többiek? Erre a kérdésre nincs mit válaszolni __ V arga Irénke most végezte a nyolcadik osztályt, tíz napig csapattáborban nyaralt Káptalanfüreden. — Itthon mivel telik az idő? — Az öcsémre vigyázok, meg a KRESZT-t tanulom, kismotorra szeretném megszerezni a jogosítványt. — Akik se táborban nem voltak, se családdal üdülni? — Strandra járnak Kisújszállásra, pecáznak a csatornaparton, kisebb testvérükre vigyáznak, otthon segítenek. • * * A munkásfiatalok igénylik, megteremtik és kihasználják a pihenési, kikapcsolódási lehetőségeket. Segítségükre van ebben a KISZ-, a szakszervezet, a vállalat. Kovács Zoli háromhetente, havonta elviszi kirándulni a téesztagokat, nyugdíjasokat. Egy évben mindenki sorra kerülhet, akár többször is. Néhány ''verek elmehet az iskolával, kevesen a szülőkkel. A többiek pedig terveket szőnek a csatornaparton. szetesen — nem maradnak távol a délelőtti eseményekről sem. A szolnoki rádiósok kérik és várják, hogy a hallgatók — megírják véleményüket a kísérleti adásokról, s javaslatokat is tesznek, melyekkel még színesebbé, érdekesebbé tehetik a szombat délelőtti adásokat. (A stúdió címe: 5000 Szolnok, Kolozsvári u. 2.) Amennyiben a kísérletek tapasztalatai kedvezőek lesznek, a hallgatók igénylik a műsorstruktúra módosítását, Szolnok minden szombaton jelentkezik az Alföld kétharmadán jól fogható 210 perces délelőtti adásával. Készül a felvétel S. J. Fotó: Tarpai Karcagi csipkék, hímzések Baiatohfiireden Ma kezdődnek a 155. Anna-bál rendezvényei Egri Sándor Szolnok hullámhosszán Három és félórás kísérleti műsorok Első ízben román nyelvű adás / Ott is emberek élnek v.\ • '~v • bt ' *r. ' 4 <• « .í ' * •. * ■ . ■ • . <* /*,: a 4"
