Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-22 / 170. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPI.AP 1980. július 22. Hazai képzőművészeink hagyományos seregszemléje Megnyílt a 21. Szegedi Nyári Tárlat Volna megoldás Kátyúban a karcagi zeneoktatás Vasárnap megnyitották hazai képzőművészeink hagyományos nyári seregszemléjét. a 21. Szegedi Nyári Tárlatot. Résztvett az ünnepi megnyitón Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, aki az előző este, a szabadtéri játékokon megtekintette Páskándi Géza Kálmán király című drámájának bemutatóját is. Az országos érdeklődésre számot tartó szegedi nyári tárlaton 110 táblaképet. 51 grafikát, 79 kisplasztikát és hatvan érmét tekinthetnek meg az érdeklődőkA tárlatnyitón adták át a kiállítás díjait is. A KISZ fődíját Kollár György festőművész (Esztergom) nyer-- te el Zsanai tűzkitörés című képével. A Képzőművészeti Alap fődíját Orr Lajos szobrászművész (Diósd) kapta A megállóban című kisplasztikájáért, a Csong- rád megyei tanács fődíját Vilhelm Károly festőművésznek (Budapest) adták át Jutalomjáték című művéért. A Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának fődíját Németh József festőművésznek (Hódmezővásárhely) ítélték oda a tárla- laton bemutatott művekért. A szegedi megyei városi tanács fődíját Markolt György szobrászművész (Budapest) Apám című szobráért, a szegedi fesztivál intéző bizottságának fődíját pedig Mácsai István festőművész (Budapest) Látomás című képéért vehette át. Karcagon lebontották a zeneiskola néhány tantermét, a jövő tanévre a háromszázötvenes keretlétszámnál százötvennel kevesebb gyerek iratkozott be, lemondott az intézet igazgatója és annak helyettese. Milyen okok játszanak mindebben közre? Hiszen az utóbbi években megyénkben megnőtt a zeneoktatás rangja. Törökszentmiklóson például tucatnyi jelentkező közül választanak ki egy növendéket. Ilyen adatot szinte minden zeneiskolából hozhatnánk. És Karcagról miért nem? És hogyan lehetne...? . Mindenekelőtt az intézet vezetésének megszilárdításával. Sipos Antal a tanév végén egészségi állapotára hivatkozva mondott le igazgatói tisztéről, majd lemondását a napokban visszavonta. Helyettese,~ Halász Gyula pedig azzal indokolta távozását, hogy Karcagon nincs a zeneiskolának jövője. Ezeket az indokokat hallva több kérdés vetődik fel a pártatlan szemlélőben. Először: kiknek kell biztosítani egy intézet jövőjét, ha nem a vezetőknek? Másodszor: miért nem látnak jövőt? Felvetődik az is, hogy a vitathatatlanul rossz egészségi állapot mellett a kilátástalanság nem befolyásolta-e lemondása benyújtásában az igazgatót, akihez — jó szakember lévén — ragaszkodik a városi tanács. A borúlátást leginkább az okozza, hogy lebontották a zeneiskola udvari épületét, amelyben egy lakás és több tanterem volt. Ezáltal a tantermek száma majdnem a felére csökkent. Korábban is nagy volt a zsúfoltság, hi„Szombaton este nem jó citerázni, Részegesen a lányokhoz járni, Minél inkább részegesen járok, Annál jobban szeretnek a lányok.” Régóta a kedvenc ivódalok közé tartozik az idézett népdal. Lakodalmakban, mulatozásokkor gyakran nótázták, nótázzák ma is jókedvvel. Ízesen énekelhető, jó a ritmusa, de talán a szöveg sem csupán a dúdolást pótolja, lehet némi igazság a sorokban, nem véletlenül élt túl hosszú évtizedeket. A citerázás manapság nem csupán szombaton este nem dívik, a többi napon sem. Egy-két öreg muzsikuson kívül, akik saját kedvükre néha eljátszanak egy-egy dalt a fiatalságot idéző hangszeren, jóformán csak a pávakörökben található ez a zeneszerszám. Abádszalókon délután hat óra körül a művelődési ház zárva. Hol vannak, mit csinálnak ilyenkor a fiatalok? . A keskeny járdán egy dülöngélő férfi közelít magában morogva, majd teljes hangerőre és átélésre váltva rázendít: — Egész úton hazafelé, azon gondolkodóim... Egy-két hibától eltekintve egész jól memorizálta Petőfi versét. — Szeretem Petőfit, nagy ember volt — mondja. — Én is szeretem. — Akkor gyere el hozzánk igyunk meg egy kis bort, van még a tavalyiból. Ritkán találkozik az ember ilyen jó baráttal. Nem sikerül megegyeznünk, legyint, elindul. Újra szén háromszázötven gyerek elhelyezése kilenc tanteremben nem kis gondot jelent a zeneoktatásban. Az udvari szárny lebontásával meg különösen égetővé vált a helyzet. Bizonyára ez is hozzájárult a tanulólétszám nagy mérvű csökkenéséhez. Az életveszélyessé nyilvánított épületszárny helyreállításához néhány százezer forint kellett volna. Azt azonban — Veréb József, a városi tanács v. b. művelődésügyi osztályának vezetője szerint — nem tudták előteremteni, így aztán lebontották az épületet. Most mór késő azon gondolkodni, hogy milyen értéket menthettek volna meg. Kútba esett az ideiglenes megoldás is. A Phylaxia gyár ugyanis felajánlotta, hogy átad a városi tanácsnak egy ötven méter hosszú faházat, amelynek egyik feléből tantermeket, a másikból sporttelepi öltözőt lehetett volna létesíteni. Az alapozáshoz azonban százhatvanezer forint kellett volna. A zeneiskola nyolcezer forintot hozó, jótékonycélú hangversenyt rendezett az ügy érdekében. A jó szándék mindenesetre dicséretes, — de feleslegesnek bizonyult, mivel az alapozáshoz nem jött össze a pénz. Ekkor vetődött fel egy újabb megoldás gondolata. Az egykori karcagi Sütőipari Vállalat irodaháza félig üresen áll. Legalább 16 szobájában és nagy raktárában mindössze hárman-négyen dolgoznak. Igaz, egy kis étkezde, irattár és laboratórium is van ott, de az épület kihasználásáról így sem lehet beszélni. A városi tanács vezetői hallom a Füstbe ment terv kissé széttördelt kezdősorát. Az étterem felé haladva több ház udvarán látni sátrakat, s hallani a mulatozó násznépet. „Lakodalom van a mi utcánkban...” A vendéglőben — bár itt is szól a zene — még közel sincs ilyen rózsás hangulat. Kora este van csupán, de már szinte minden hely foglalt. A ki- kapcsolódásra vágyók fürkésző szemekkel mérik fel a terepet, az esélyeket. Az érkezőket kutató pillantások kísérik. Ételt nem lehet kapni, az étlapot nem is keresik. Ital van bőven. Félóra elteltével oldottabb a légkör, de még mindig nem az igazi. Tiszaderzsen, a művelődési házban is mély csend fogad. A főutcán találkozunk egy 16 év körüli fiatalemberrel, kezében egy üveg bor. — Házibulira megyek — mondja. — Ez a „beugró” — mutat a borra. — A többi fiatal hogyan tölti a szombat estét? — A presszóban meg a kocsmában. — És a művelődési ház? — Bezárták már jó ideje, nincs vezetője. Régen legalább a diszkóban összejöttünk. A mozi hetente kétszer játszik, de olyan régi filmeket. melyeket már a televízió is sugárzott. A presszó előtt népes csapat álldogál. Érdeklődéssel figyelik az igazoltatást. Kiderül, hogy az egyik fiú alkoholt kért két barátnőjészerint zeneiskolának, vagy napközi otthonnak kiváló lenne. Nem véletlenül hangoztatja Szabó Sándor tanácselnökhelyettes: „Eltökélt szándékunk, hogy átvesszük az épületet, mert népgazdasági szinten hallatlan pazarlás az ilyen épületkihasználás.” Az átvétel persze nem olyan egyszerű. Zsarnai Béla, a Sütőipari Vállalat igazgatója joggal vallja, hogy — bár megérti a tanács gondjait — neki vállalati érdekeket kell elsősorban képviselni. Ezért tárgyalnak most a Komplex Külkereskedelmi Vállalattal egy édesipari termékeket gyártó gép behozataláról. Árajánlatot a közeljövőben kapnak. Azután következik a behozatali engedély és a deviza megszerzése. A fejlesztés tehát nagyon képlékeny állapotban van még, és az sem biztos, hogy megvalósul. A karcagi irodaház ezért nemcsak régóta, hanem még jó ide'ig jórészt üresen áll. Ilyen helyzetben elgondolkodtató Ma- tuz János, a megyei tanács v. b. osztályvezetőjének véleménye — aki egyébként a vállalat fejlesztését szorgalmazza — miszerint „ha a vállalat rákényszerül, nélkülözhető számára a karcagi irodaház.” A városi tanács pedig azonnal hasznosíthatná.” Igaz, a karcagi tanácsnak nincs pénze az épület megvételére, de valamilyen megoldást — például bérbeadás — találni kellene. Ez egyáltalán nem lehetetlen, már csak azért sem, mert egy a gazda, hiszen a sütőipari is tanácsi vállalat. Simon Béla nek, akik bár többnek látszanak, valójában a tinédzser, kor közepén járnak. Ketten megunják a nézgelődést. — Gyerünk át Szalókra, ott van „élet” — szól az egyik, s elveszi a kerítéstől kerékpárját. — Kár annyit karikázni, - onnan jövünk — vetjük közbe. — Zenét viszont ott lehet hallgatni, éjfélig nyitva van a vendéglő. Talán összejön valami kaland is. Legalább szombaton kirúgunk a hámból. Ez itthon csak az ivásból állna. Abádszalókon vágj’ Tiszafüreden látunk új arcokat is. A járási székhelyen valóban nagyobb a nyüzsgés. Gondosan felöltözött fiatalok sétálgatnak a nagyközség központjában. A presszóra ki lehet tenni a „telt ház” táblát. Sokan állva kénytelenek bekapni az italt. A zenekar lelkesen játssza a hatvanas évek végének, hetvenes évek elejének „menő” slágereit. A Vadász étteremből mesz- szire hallatszik a diszkó ütemes zenéje. A műsorvezető nem különösebb ambícióval teszi dolgát. Asztalán rengeteg kazetta hever, s a fiók is zsúfolásig. — Állandóan haladni kell a slágerekkel, különben az ember nem él meg. — Nem zavar, hogy senki sem táncol? — Minden este van diszkó, megszokták már. Talán később megjön a társaság kedve. Remélem. RJ\DlO hnUimihosszán Itt az olimpia: rádióban, tévében is. Várhatjuk a )to- ra hajnali, éjszakai közvetítéseket, eredménylistákat, a ..muszáj meghallgatni” kör- kapcsolásokat, összefoglalókat. A rádió — a jelek szerint — alaposan fölkészült a nagyszabású sporteseményre, sőt hallgatóit is igyekezett fölkészíteni. Ezt szolgálta — egyebek mellett — a Petőfi adó csütörtök délutáni műsorsorozata is, amely szinte sportdélutánná bővült. Előbb egy ügyesen szerkesztett és érdekes olim- pia-töténeti vetélkedőt hallottunk, majd dr. Femkl Róbert sportvezetővel égj’ 40 ’perces — kissé hosszúra nyúlt — beszélgetést, sőt a kabarészínház kívánságműsorában (amely egyébként gyöngécske válogatás volt) is akadt egy vidám olimpiai szám. A „sportdélután” remek előkészítésnek bizonyult: „kihegyezte” fülünket az olimpiai közvetítésekre. Ismétlés—bizonyítás A rádió — más tömegkommunikációs intézményekkel összehasonlítva — irigylésre méltó helyzetben van: archívumában tetszés szerint válogathat, a mondanivalóját és a megvalósítás minőségét tekintve cseppet sem „poros” felvételek között. öt évvel, tíz évvel, s még régebben készült felvételeket tűzhetnek nyugodt lélekkel műsorra: nem tűnik ismétlésnek, szervesen illik a mindenkori „mai” programiba. Mindez — túl az adások nyújtotta élményeken — a rádió működésének folyamatos magas színvonalát is bizonyítja. Moldova György ;,Éber- ling, a magyar apa” című szatíráját, több mint tíz évvel ezelőtt írta, a rádióváltozat is esztendőkkel ezelőtt készült- A szatírát most ismét műsorra tűzték, s ami esztendőkkel ezelőtt a „magyar apa”, e kisstílű, a társadalom változásaihoz kaméleonként alkalmazkodni kész szélhámos figurájában testet öltött — ma is létező. A rádiójáték akár tegnapelőtt is készülhetett volna: dramaturgiája, fordulatai. ötletei frissek — a főszerepet, „alakító”, négy éve halott Latinovits Zoltán remekel. Riportok-„kapásbór Mikrofonnal leülni egy azonos közegben, azonos célért dolgozó közösség tagjai közé: ígéretes vállalkozás. Kispista István a tisza- földvári aratókkal .készített riportjában ki is bontotta a vállalkozásban rejlő lehetőségeket: a gépesített betakarítás korában is rátapintott a munka mélyen gyökerező közösségi lényegére, hús-vér emberek szólaltak meg a „búzaillatú” riportban. Ellenpéldát a —vállalkozás szintjén megrekedt riportot — is hallhattunk a hét végén. a A „Szivárvány” egyik riportere váratlanul betoppant a Barátság cirkusz egyik lakókocsijába, a Du- nai-lovascsoporthoz. A világszámot produkáló csoport szívesen fogadja, közreműködésükre számítva méltán várhatta a hallgató: most bepillanthat a cirkusz kulisszatitkaiba. Aztán kiderült, hogy nem elég egy jó riporterhez a vállalkozókedv. a „kötelező” riporteri kíváncsiság: az adott témához mélyen kötődni is kell. sőt felkészülni sem árt belőle. Röviden Ezentúl hetente jelentkezik a „Napközben” című, úgynevezett szolgáltató műsor: örömünkre. Mert a Napközben — legalábbis korábbi adásai alapján — több mint egyszerű szolgáltató műsor, egyfajta közösségi — mondhatni „mikropolitikai” — fórum is. — eszjé— A MEGSZÉPÜLŐ EGER Nem volt hiábavaló az egri várvédők egykori hősiessége: városuk ma szebb, mint valaha. A pinceriadalom legsürgősebb gondjai már megoldódtak, és a városközpont is csaknem teljesen újjászületett már: a Fellner Jakab építette templom az utolsó tatarozások egyikének „szenvedő” alanya A főszékesegyházon kőfaragók szorgoskodnak: óriás autódaruval cserélik újra az időtől rágott diszfigurákat Éjfél körül már sokan igyekeznek haza. Van, aki dülöngél, mások kézenfogva szaporázzák lépteiket. Az egyik sarkon egy alkalmi kórus próbálja eltalálni a hangot. Tiszafüredet elhagyva kerékpáros, stoppos fiúkkal találkozunk. Tiszaszöllősre igyekeznek. Kissé csalódottak. Ez a szombat is eltelt. V. Fekete Sándor---------------------------------«---------------------------------------------------------------------------S zombaton „kirúgunk a hámból"
