Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-20 / 169. szám

1*60. Július 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Teknövájás filmszalagon A teknövájás a népi eszközkészítés egyik legrégibb módja. Ezt a mesterséget elsősorban a hazánkban élő cigányok végezték. Többféle, — sózó, forrázó, dagasztó — teknőket készítettek. Fejér megyében Ercsi községben él Orsós Pál, aki hatvan esztendeje készíti a különböző teknőket. A megyei múzeum néprajzkuktatói filmre vették az idős cigánymester munkáját. Csalódás Gyulán Igazi színház helyett pádiumest Ma szerényen díszletezett, szűkre szabott mozgásokkal tűzdelt pódiumestre hívo­gatták volna a közönséget a Gyulai Várszínházba, Székely János Hugenották című „könyvdrámájának” — az elnevezés a szerzőtől szár­mazik — meghallgatásra, akkor most elégedettek le­hetnénk. Kitűnő színészek tolmácsolták Székely János „szövegét”, — de nem a hallatlanul izgalmas, nagyívű dráma mondanivalóját. A csalódást elmélyíti az is, hogy Székely János Caligula helytartója című, két évvel ezelőtt bemutatott drámája az akkori nyári színiévad nagy szenzációja volt. — A szerző személye, a hely va­rázsa, a téma erkölcsi kérdé­seinek hasonlósága, a főbb szereplők azonossága miatt lehetetlen elkerülni a Harag György rendezte — azóta már a tv-ben is bemutatott kitűnő előadást — és a most várpódiumra került „felolva­sóest” összehasonlítását. Ha­rag György markáns rende­zése olyan szemléletesen tár­ta fel — remek színészi ala­kítások segítségével — a Ca­ligula helytartója legmélyebb szellemi rétegeit is, mintha fekete táblára fehér zsír­krétával írták volna fel a szerzők által kimondott igaz­ságok képleteit. A most lá­tott Székely János drámát vi­szont csak az úszó jéghegy­hez tudjuk hasonlítani, sejt­jük, hogy a java a mélyben van, de ebből Szinetár Mik­lós rendezése semmit sem érzékeltet. Így inkább csak magáról a drámáról érde­mes szólni, hiszen az előádás A regényből készült tévé­sorozatok mindig felkeltik az érdeklődést az eredeti mű iránt. A Tiszafüred és Vidéke Áfész 30. számú könyv- és zeneműboltjában is azt ta­pasztalták, hogy a tévésoro­zatok után napok alatt el­kapkodták Haley Gyökerek, vagy L. Tolsztoj Anna Kare­nina regényének példányait. A tévésorozat hatása felér egy-egy jól sikerült reklám­mal. A tiszafüredi könyvesbolt forgalma egyébként évről évre növekszik. Tavaly két és fél millió forint értékű köny­vet vásároltak az üzletben. Az 1980-as év első felében másfél millió forint értékű könyvet vettek meg az olva­sók. A bolt dolgozói az év semmit sem tett hozzá a szer­ző gondolati szándékaihoz. A tragédia a toulouse-i várbörtön falai között ját­szódik 1762. január elsején. Itt raboskodnak a Grenier fi­vérek — Serard, Albert, Já­nos — hugenotta ifjak, ha­lálos ítéletükre várva. Há­rom pap, Rochette, Rabaut, Charnay és a börtönőr még a vitadráma szereplője. Fon­tos a fentebb leírt dátumra figyelnünk már a szellemi párbaj kezdetén és mindvé­gig: hiszen a tengernyi vért kívánt vallási viták idején a XVIII. századi Franciaor­szágban a leghaladóbb elmék már túlléptek a vallások tár­sadalmi létjogosultságán. Ezért is zseniális jelkép Székely helyválasztása — várbörtön — hiszen a vitá- zók az eszmék börtönében élnek. Ugyanakkor gondola­taik szárnyalásának a cella fala szab határt. A tragédia hősei tehát egytől egyik — még a börtönőr is, hiszen ő a rabok őrzéséből él — bör­tönbe zárt emberek. S szintén csak következtetünk Székely megsejdített igazára: a leg­súlyosabb börtön, ha nem tudunk önmagunk tévedései­től, korlátáitól szabadulni. A két vallási vezető — Charnay, a katolikusok, Rabaut a pro­testánsok részéről — vitája és önleleplezése eljuttatja a rabokat az öntudatlan meg- hasonlásig, példázva, hogy a tisztátlan élethelyzetek, ideológiai praktikák szükség­képpen jóvátehetetlen csele­kedeteket idéznek elő: János megöli Charnayt, a jezsuita inkvizítort. Ezzel önmaguk mondták ki halálos ítéletü­ket. második felében legalább ilyen forgalomra számíta­nak. Hamar elfogytak Palo­tai Boris, Raffai Sarolta, Ber- kesi András, Moldova György, Szilvási Lajos és Végh Antal művei. Sajnos a könyvesbolt nem mindig tud­ja kielégíteni a vásárlói igé­nyeket, mert nem kap elég példányszámot egy-egy mű­ből. Nagy az érdeklődés a hang­lemezek iránt is, különösen a fiatalok körében. Nemcsak a divatos beat, rocklemezek fogynak el rövid időn belül, a komolyzene klasszikusai­nak (Beethoven, Csajkovsz­kij) műveiből sem tudnak eleget rendelni. Különösen népszerűek a Szereti ön ... ? sorozat lemezei. De Charnay halálával az­tán a színházi élmény imitt, amott fel-felpislákoló lángja is kialudt a gyulai várszín­padon. A jezsuita papot ala­kító Bács Ferenc ugyanis nem tudott megfelejtkezni nagyszerű színészmesterségé­ről, s nemcsak a rend szigo­rú uniformisát vette magára, hanem jól tisztában lévén azzal, hogy az eszmék meg­jelenítése hogyan sikerülhet a színpadon, — játszott is. A többiek, Lukács Sándor és Hegedűs D. Géza, — a két éve életre keltett Székely drá­ma nagyszerű főszereplői — Gállffy László, Tahi Tóth László, Mádi Szabó Gábor megtették, mit rájuk bízott a rendező, elmondták passzu­saikat, ám még a várbörtön összezártsága sem tudta hi­hetővé tenni, véd- és dacszö­vetségüket, az életet vagy halált kínáló vitapartner iránti gyűlöletüket, egyálta­lán : összezártságukat. De er­ről nem ők tehetnek... A börtönőr szerepében Kozák László idézte néha az igazi színház levegőjét. A Hugenották bemutatása a Vígszínház következő évad­jának műsortervében szere­pel, csaknem a gyulai szín­lap szerinti szereplőkkel. A majdani kőszínházi előadás lehet, hogy méltó lesz Szé­kely János szellemi nagysá­gához, de ez nem vigasztalja azokat, akik a tragédia gyulai előadására váltották meg méregdrága jegyüket, s csalódottan távoztak a vár udvaráról. Tiszai Lajos Portréfilm Várkonyi Zoltánról Emlékeznek a pályatársak „Búcsúelőadás” címmel posthumus portréfilmet for­gat Várkonyi Zoltán életéről a tv két munkatársa, Gellért Kiss Gábor és Vitray Ta­más. Az egyórás műsor a nagy művész életét felölelő inter­júsorozatból állt Megszólal majd a kamerák előtt a gim­náziumbeli osztálytárs és ta­nár, a kezelőorvos, a pálya­társak közül például Ma- kay Margit —, emlékezik rá Nemeskürty István, vala­mint egyik hajdani játszó­társa. Nagyapjára emlékezve helyet kap a filmben az öt és fél éves unoka is. Reklám Anna Karenlnának Nő a könyvesboltok forgalma A Tiszamenti Vegyiművekben Országjáró közművelődés Nyitva reggeltől estig Kirándulása közművelődésbe Nincsenek „bortúrák" Közművelődési beszámo­lókat hallgatva, intézmé­nyek munkaterveit, bri­gádnaplókat lapozgatva néha szinte úgy tűnik, — valamiféle versenypá­lyán vagyunk. „Sikerült fejleszteni, bővíteni, el­érni, hogy ...” „Emelke­dett, javult, sikerrel sze­repeltünk, több alkalom­mal részt vettünk .. A Tiszamenti Vegyimű­vek művelődési házában járva, az üzemben és intéz­ményeiben folyó nyári köz- művelődési közélettel is­merkedve, meggyőződhet­tünk: a Vegyiművek házatáján emberi tartal­makkal igyekeznek kife­jezni a szervezett közműve­lődés lényegét. Koradélután. Az épületet övező szép parkban, a mű­velődési ház előcsarnokában, a klubszobában sok-sok gyerek. Fociznak, pingpon­goznak, tévéfocit játszanak, — az üzemben dolgozók gyermekeinek számára szer­vezett nyári napközinek a művelődési ház ad otthont évről évre. A könyvtár — más-más napokon — délelőtt és dél­után is nyitvatart. Márta Mária könyvtáros így mutat­ja be a könyvtárat: — Klencezer kötet könyv és negyven újság, folyóirat, hetilap várja az olvasókat. Az évi 20 ezer forint fejlesz­tésből elsősorban szép. és is­meretterjesztő irodalmat és gyermekkönyveket vásáro­lunk, a gyárban levő szak- könyvtár gyűjti a szakiro­dalmat. Az üzem dolgozóinak egyharmada könyvtári tag, szak- és betanított munkás több mint 500, szocialista brigádtag körülbelül ugyan­ennyi van az olvasók között. A szocialista brigádokkal egyébként nagyon élő kap­csolatban van a könyvtár, a brigádkönyvtárosok bizo­nyos időközönként 50—100 köttet könyvet visznek az üzembe, rttt kölcsönöznek többek között nagyon sok bejáró dolgozónak is. — Nyáron milyen olvas­mányok a legnépszerűbbek? — Tudni kell, hogy a Ve­gyiművek dolgozói sokat és rendszeresen kirándulnak. Ilyenkor nyáron természete­sen nagyon népszerűek az útikalauzok, a műemlék-, táj- és országismertetők. Egy-egy brigádkirándulás programja nagyon gyakran készül el könyvtári könyvek, térképek alapján. Tóthné Árki Rozália a közgazdasági osztályon dol­gozik, 1976. óta az üzemi KISZ-bizottság „kultúrosa” És gyakori résztvevője a KISZ-alapszervezetek vagy a művelődési ház által szer­vezett kirándulásoknak. — Hová jutott el eddig a kirándulásokon? — Hosszú lenne minden várost, tájat, műemléket, eseményt felsorolni. Sopron, Pécs, Visegrád, Szeged, Szentendre, Sárospatak, Sal- góbánya, Zirc, a Balaton, aztán a budapesti színházi kirándulások — a „Képzelt riportot” háromszor is meg­néztem a Vígszínházban, de Békéscsabán láttam Kertész Ákos: Névnapját, voltam a szabadtéri játékokon Szege­den ... Három Sándor a művelő­dési ház igazgatója és Vé­kony Béla a szakszervezet bizottság kulturális felelőse szerint a művelődési ház a nyári hónapokra átalakul valamiféle kis IBUSZ-szá. A vállalat autóbuszával év­ről évre rendszeresen 1000— 1300-an indulnak országjá­ró kirándulásra — a túrák zöme természetesen a nyári hónapokban zajlik. Az a rendszer, amellyel a Vegyiművek művelődési há­za irányítja „mozgatja” a kirándulásokat, sok tekintet­ben figyelemre méltó. Első­sorban a tervszerűsége. Az üzemben dolgozó brigádok, műhelykollektívák, KISZ- alapszervezetek minden év elején elkészítik terveiket: körülbelül mikor, hová sze­retnének kirándulni — mindez természetesen a mű­velődési háztól, a könyvtár­tól kapott ajánlatok alapján történik. Az igényeket egy néhány tagú bizottság össze­gezi, rangsorolja és dönt ar­ról, hogy melyik brigád kapjon anyagi támogatást a kirándulás költségeihez. — Mi alapján döntik el, melyik brigád kaphat támo­gatást — kérdeztük Vékony Bélától. — Elsősorban azok, ame­lyeknek tagjai rendszeresen látogatják a művelődési ház rendezvényeit, a könyvtárat, vagyis a rendszeres művelő­désre sokat adó brigádok. A dínomdánomos „bortú­ráknak” tehát nincs helyük a Vegyiművek kirándulási programjaiban: Hanem mi­nek van ? — Lássunk egy konkrét példát — szól Három Sán­dor. — Jön — mondjuk az egyik szállítási brigád, hogy Egerbe és környékére sze­retne két napra menni. Ér­deklődünk az IBUSZ-nál: szállást csak Miskolctapol­cán kapunk. Jön a brigád, összeállítjuk a programot. Miskolc környékén az első napon megnézzük az ősko­hót, a Szeleta-barlangot, a Palotaszállót, a Tufa-barlan­got, másnap a diósgyőri vá­rat, aztán indulás Egerbe, ahol két idegenvezetővel vá­rosnézés, vártúra, s itt jut egy-két óra kötetlen időtöl­tésre, „csavargásra”, netán borpincére” is. Még soha nem fordult elő, hogy bárki is panaszkodott volna amiatt, hogy a kirándulások idejét szinte percre pontosan be­osztjuk, nincs felesleges ácsorgás. Azí igazgató által mon­dottakból szinte egyenesen következik, hogy az utóbbi időben nőtt az egy-egy kul­turális, művészeti eseményre induló autóbusztúrák szá­ma. A szegedi szabadtéri já­tékok a nyár nagy slágere: Fontos dologot jelez, hogy a „Piros karaván” című édes­kés musicalra jóval keveseb­ben jelentkeztek, mint a „Carmen”-re. Gyulát mosta­nában fedezik fel a kirándu­lók, s nagy sikere volt a Planetárium lézeres űrope­rájának is ... Nyár végén a brigádnaplókban számos fotó, képeslap, színházi előadásról szóló ismertető, múzeumi kalauz em­lékezteti majd: tartalmasak voltak a nyári kirándulások. S amiről nem szólnak — nem szólhatnak — a bejegy­zések: egy-egy jól szervezett kiránduláson emberileg kö­zelebb kerültek egymáshoz a kollektíva tagjai, néhány óra alatt többet tudtak meg egymásról, mint különben hóna­pok alatt. S ez — soha és sehogy sem kimutatható módon — visszatükröződik mindennapi munkájukban is ... Sz. J. Álmodtam egy szópet EDDA Müvek lemezen Amilyen nehéz betörni a rockzenei élet élvonalába, olyan nehéz megőrizni a nép­szerűséget, a közönséget, s a szakmai elismerést. Ez a kül­földi könnyűzenére épp úgy igaz, mint a hazaira. Az üstö­kösként való berobbanást nemegyszer szalmaláng életű siker követ. Az elmúlt évek­ben kevés magyar „üstökös” tűnt fel a koncerteken. Ha a vidéki együtteseket keressük ezen a listán, akkor bizony még többet kell visszalapoz­ni, ha egyáltalán találunk ilyet. Ebben az esztendőben viszont a miskolci Edda együttes muzsikája rövid idő alatt meghódította a rock­zenéért rajongó fiatalokat. A siker bizonyítéka, hogy nemrégiben megjelent a ze­nekar első nagylemeze. A zenészek EDDA Művek című albumát valami kü­lönös atmoszféra hatja át. A szülőváros levegője „érző­dik” a sorokon, zenei része­ken. Dalaikban a tinédzser korosztályhoz szólnak első­sorban, amely buzgón fejti ki szeretetét, tiszteletét, jel­zik ezt az együttes nevét vi­selő trikók, táskák, ingek. Mi ragadta meg ennyire a tizen­éveseket? A szövegben a he­lyüket nem találó, de kere­ső főhősök találkoznak, si­kertelen szerelmeket egy­másra találás követ stb. S mindez kemény rockzenével megspékelve. A muzsika a hetvenes évek zenei hullá­mának Deep Purple korsza­kára utal vissza, radikálisan leszámolva az agonizáló disz­kó monotonitásával. A nyitódal (Minden sar­kon álltam már) pezsdítő ütemei, sorai „előráncigái- ják” belőlünk az éneklési kedvet. Sodró tempóját ne­héz nem követni valamilyen fizikai mozgással. Ezt a ze­nét csupán tempójában tud­ják fokozni a következő szám­ban (Egek felé kiáltottam). Minőségileg az előzőtől el­marad. Dzsessz-rock ízelítőt kapunk az A-oldalt záró Fémszívű fiú című „nótát” hallgatva. A másik oldal az Álom­mal indul, amely bár zenei­leg roppant egyszerű felépí­tésű kompozíció, de éppen puritánsága adja nagyszerű­ségét. Az énekes Pataky At­tila rock-stílusnak ideális, rekedtes hangja alig érezhe­tően lágyul meg az Elhagyom a várost című bluesban. A balladai hangulatú, lírai dal­lam kiváló hangszerelésben formálódott meg. Álmodtam egy szépet című szerzemény zárja a zenekar első albu­mát, — f —'

Next

/
Thumbnails
Contents