Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-20 / 169. szám
1980. július 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A közelmúltban végzet és nyilvánosságra hozott országos vizsgálat tapasztalatai szerint a vállalatok tervszerű, kiegyensúlyozott munkájának még ma is egyik legfőbb akadálya, hogy a szállítók gyakran megszegik szerződéses kötelezettségeiket, pontatlanul küldik az anyagot, az alkatrészt, és még akkor sem mindig a kívánt minőségben és összetételben. „A feldolgozó üzemiek zsebéből nem egyszer a bevétel 5—10 százalékát is kiveszi a megbízhatatlan partner, b legalább ekkora kárt okoznak azok a vállalatok, amelyek monopolhelyzetűkkel visszaélve éLeve nem fogadnak el megrendeléseket olyan termékekre, amelyeket más hazai forrásból nem lehet beszerezni, és ilyen, kor az egyedüli megoldás a drága import.” Az utóbbi hetekben a vállalatok szerződéses kapcsolataival mi is több cikkünkben foglalkoztunk. Irtunk például az Aprítógépgyár, a Tisza Cipőgyár és külkereskedelmi partnereik gazdasági együttműködéséről. Kerékasztal-beszélgetésünkben folytatva a témáit, a szerződéses fegyelem újabb kérdéseiről lesz szó. Hogyan jönnék létre a szerződések? Milyen okok gátolják, hogy a szerződésiben vállalt kötelezettségüknek a partnerek maradéktalanul eleget tehessenek? A szerződésszegések milyen zavarokat, fennakadásokat idézhetnek elő a tervszerű gazdálkodásban, a termelési kapcsolatok láncolatában? Tapasztalat, hogy a gazdasági vezetők általában nem szívesen beszélnék erről a témáról, ami már önmagában is jelzi a gazdálkodás, az fegyütltmüködés színvonalát. Ki fizet, ki tartozik? Ki nem teljesítette korrektül, amit vállalt? Kin múlott a határidőcsúszás ? Ki felelős az átázott falért, az irreális árért? Még hosszasan lehetne sorolni a százezres, millió® tétre menő vitákat, amelyek az egymással gazdasági kapcsolatban álló vállalatok között sokszor nem a tárgyaló asztalnál, hanem a tárgyal óteremben folynak. Az elmúlt évben több mint p egyszáz gazdak-ágj perben hozott ítéletet a bíróság Szolnok megyében, többsége valamilyen módon a beruházásokhoz kapcsolódott. A szerződéses fegyelemről megrendezett szerkesztőségi kerekasztal-beszélgetés résztvevői között is ezért voltak többségben azok a gazdasági vezetők, akik olyan vállalat élén állnak, amelyeknek a beruházásokhoz közvetetten vagy közvetlenül közük van. Tehát a legilletékesebbek — a megye gazdasági életét irányító szakemberek és vállalatigazgatók — közül kértünk meg néhányat, hogy mondják el véleményüket, tapasztalataikat a vállalatok szerződéses kapcsolatáról. A szerkesztőségben • megrendezett kerekasztal-beszélgetés résztvevői voltak: Bálint Ferenc, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztály- vezfetője dr. Jenővári László, a Megyei Bíróság elnöke, Kakukk Mihály, a Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalat kunszentmártoni gyárának igazgatója, dr. Kozma Tibor, a BVM szolnoki gyárának igazgatója, Lukács László, a Beruházási Vállalat igazgatója és dr. Soós István, a megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója. A Néplap kerékasztala A gazdasági szerződések nem az égben köttetnek nek vagyunk a megbízónk nevében elfogadni a feltételeket. Legalábbis eddig így volt. — Csak annyi munkát tudunk vállalni, amennyire a kapacitásunkból futja, — érvelt az építőipari vállalat igazgatója. — A megrendeléseket rangsorolnunk kell. Vannak kiemelt, a népgazdaság szempontjából kulcsfontosságú beruházások, amelyek előnyt élveznek. Maradék kapacitásunkkal pedig nem tudunk minden igénynek eleget tenni. Visz- sza kellett és vissza kell utasítani megrendelőket. Most, a hatodik ötéves terv előkészítésének stádiumában azonban már érezhető, hogy a beruházási fronton módosultak az erőviszonyok. Nyilvánvalóan ha mi megyünk a megrendelők után, ha nekünk kell felkutatni a piacot, ez minőségi változást hoz a partneri kapcsolatokban is. 8 vállalkozó diktál A beszélgető partnerek valameny- nyien abból az alapvető és meghatározó tényből indultak ki, amit dr. Jenővári László elöljáróban így summázott : — A szerződéses fegyelem a terv- gazdálkodásnak nagyon lényeges eleme, szerves része. A vállalati kapcsolatok nem spontán születnek, és nem is pusztán üzleti megfontolásból. A vállalatoknak átgondolt munkamegosztás révén alakult ki termelési profiljuk. A tervszerű gazdálkodásban pontosan meghatározott a helyük, a funkciójuk, a feladatuk, mint egy-egy anyacsavarnak a fogaskerékben. Megvan ennek a rendje, az egyértelmű jogi szabályozása. A gazdasági kapcsolatok szocialista alapelve a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés és partneri egyenjogúság. De ez az alapelv nem mindig érvényesül maradéktalanul a gyakorlatban. A miértre számtalan objektív és szubjektív okot felsorakoztattak. — Azokon a területeken szenved csorbát a kölcsönös együttműködés, ahol a kereslet és kínálat nincs összhangban. Ahol a termelő, a szolgáltató, a vállalkozó diktál, mert gazdasági erőfölényben van. Ez az alapvető ok. Legalábbis az „építési piacon” mindenképpen, — volt Lukács László határozott véleménye. — A mi vállalatunk komunális beruházások bonyolításával, szervezésével foglalkozik. Ezek maximált árasak. Nem versengenek értük a kivitelezők. ök szabják meg a feltételeket, hogy mit vállalnak, mikorra és mennyiért. Mi jobb híján kényteleErőfölény - monopolhelyzel — Tény, hogy volt, van piaci egyensúlytalanság, erőfölény, monopolhelyzet bizonyos iparágakban. De ez nem lehet mentség a laza szerződéses fegyelemre, amelynek eredői között első helyen a kifogásolható szemléletet, magatartást kell megemlíteni, — hangsúlyozta Bálint Ferenc, de rögtön hozzá is fűzte, — tárgyilagosan el kell azonban ismerni, hogy az utóbbi időben valamelyest javult a helyzet, a vállalatok együttműködési készsége, de még mindig túl gyakran adódnak a gazdasági kapcsolatok egymásba fonódó láncolatában zavarok. Elég, ha csak egyetlen helyen történik mulasztás, hanyagság, tévedés. Továbbgyűrűzik, a szerződésszegések sorozatát idézi elő. Elég, ha csak egy vállalat volt felületes a szerződések előkészítésében, megkötésében. Ez nem mindig a korrektség, a jó szándék, az együttműködési készség, hanem sokszor a hozzáértés hiányán múlik. Megítélésem szerint ezen a területen még ma is szakemberproblémák vannak. A perré fajuló viták tapasztalatai alapján mindezt a Megyei Bíróság elnöke is megerősítette. Példákkal érvelve elmondta, hogy olyan elemi hibák okoznak nézeteltéréseket, mint például az a téves feltevés, hogy elég a megrendelést megírni, kérni az alkatrészt, a nyersanyagot, a szolgáltatást stb. Ezzel az ügy el van intézve. Ha nem is kapnak választ, a hallgatást beleegyezésként könyvelik el, és fölháborodnak, ha a várt szállítmányt nem kapják meg. Az üzletkötés kétoldalú. Pontosan meg kell állapodni, ki mit kér, ad, mikor, és mennyiért. A határidő és az ár mellett elsősorban a minőséget hangsúlyozom. A szerződéseknek a minőségi paramétereket is pontosan rögzítő dokumentumoknak kell lenniük, amelyek vitás esetekben perdöntőek. — A fegyelemhez azért az is hozzátartozik, hogy a megrendelésre harminc napon belül választ kell adni, — jegyezte meg dr. Kozma Tibor. — Ezt a Beton- és Vasbeton- ipari Művek valamennyi gyárától szigorúan megkövetelik. Szigor! Három éven keresztül hiába értünk el jó eredményeket a hatékonyság növelésében, a termelés felfuttatásában,. nem lettünk kiváló gyár, mert a vállalat vezetősége kifogásolhatónak találta a szerződéses fegyelmünket. Nem állítom, hogy mi vétlenek voltunk, de többnyire rajtunk kívül álló okok, sokszor a megrendelők felelőtlensége csapódott le nálunk, és gyűrűzött tovább, itta meg a levét másik partnerünk, akinek egyáltalán nem, vagy jóval a határidőn túl tudtuk csak az építőanyagot szállítani. Konkrétan: a kiemelt beruházások kivitelezője mindenkivel szemben előnyt élvez. Ez a plusz biztosíték arra, hogy a népgazdaság szempontjából döntő fontosságú építkezések zökkenőmentesek legyenek. Az előnyt élvező tisztában van azzal, hogy az utolsó pillanatban benyújtott megrendelését is teljesítenünk kell, és él, vissza is él ezzel. Mi történik? Felborul a sorrend, valaki kimarad, nem kapja meg a betonpanelt, nem tudja folytatni az építkezést, nem tudja teljesíteni, amit ígért az ő partnerének, és így tovább. És akkor a sor végére szorult lakossági igényekről még nem is szóltam. Évente 520 ezer négyzetméter különleges födémpanelt gyártunk. Ha most valamennyi vállalat visszavonná a megrendelést, akkor tudnánk maradéktalanul a lakosság szükségletét ikelégíteni. Meggyőződésem, hogy sokan vannak, akik rátartással vállalják a szállítási, az átadási határidőket, mert eleve belekalkulálják a partnerek fegyelmezetlenségét, — folytatta a gondolatmenetet Lukács László. Mi több, még azt is megkockáztatta, hogy a kivitelezőknek érdeke lehet az időhúzás, mert vállalkozási fedezetként az anyagköltség után a beruházó három ezreléket fizet. Dr. Soós István tiltakozott: dala is. Jelenleg a szerződésszegőt nem fenyegeti súlyos szankció, minimális a késedelmi kötbér, ami igazán nem ösztönöz, és nem sarkall pontosságra. Mégis kevés a per — Minél tovább tart egy építkezés, nekünk annál többe kerül. Az az érdekünk, hogy minél előbb átadjuk az új létesítményeket és a határidő előtti átadásra is volt már példa. A Széchenyi lakótelep bölcsődéje, óvodája is a tervezettnél előbb készült el. De valószínű, hogy Szolnokon az Ady Endre úti garzonház és a Csanády körúti 90 lakás nem épül fel határidőre. Az előbbi azért, mert egyszerűen kevés a kőművesünk, az utóbbi pedig azért, mert partnerünk, a Metró KÉV már eleve két hónapot késett az alapozással. Mit csináljunk vele? Pereljük be? Azzal nem lesznek előbb kész a lakások. Több mint harminc tervező vállalattal és 150 alvállalkozóval dolgozunk együtt. Elképzelhetik, hogy mennyit pereskedhetnénk. És ha az építtető a generálkivitelezővel szemben már nem ilyen elnéző? Következetesen számon tartja és kéri a határidők betartását? — Az elmúlt három esztendőben késedelem miatt senki sem pereskedett velünk, — válaszolt a közbevetésre az építőipari vállalat igazgatója. — Az elmúlt évben a 400 gazdasági perből összesen hatvan volt késedelmes és hibás (minőségileg kifogásolható) szolgáltatás, szállítás, kivitelezés miatt. Nem sok. De ez korántsem jelenti azt, hogy valóban csak ennyi szerződésszegés volt. A perek száma nem tükrözi híven a valós helyzetet, — jelentette ki határozottan a Megyei Bíróság elnöke. — A bíróságokon a szerződésszegéseknek csak egy töredékére derül fény. Miért? Mert legtöbben úgy vélik, nem éri meg bíróság elé kényszeríteni a szerződést szegő partnert. Nem akarják kiélezni a helyzetet. Esetleg attól tartva, hogy megromlik a partneri kapcsolat, és később még nagyobb gondjuk lesz az alapanyag, az alkatrész beszerzésénél, a kivitelezői kapacitás biztosításánál. Egyébként van a dolognak egy másik olfl vevő adja a gombot Egy kicsit kívülállóként figyelte a vitát, hallgatta az érveket és az ellenérveket Kakukk Mihály. Amikor bekapcsolódott a beszélgetésbe, kiderült, hogy náluk eddig ismeretlen fogalom volt a szerződésszegés. — A bundagyártáshoz legalább a beszerzése állandó izgalmat okoz, négyezer féle cikk, nyersanyag kell. Nem mondom, ebből egy tucatnyinak előfordult, hogy Ponciustól Pilátusig szaladgáltunk hangyasavért, az is, hogy átmenetileg az országban nem lehetett sót kapni, ami nélkül a bőrt nem lehet kikészíteni. Tonnaszám kell, és tavaly félkilós konyhasós csomagokat bontogattunk. Termékeink 55 százaléka tőkés piacon kel el. Vevőink a holland, az amerikai, a nyugatnémet cégek (és még sorolhatnám) hallatlanul precízek és igényesek is a pontosságra és a minőségre. Nem mi kötjük velük a szerződéseket, hanem a TANNIMPEX. De amit a nevünkben is vállal, a?t teljesítenünk kell. önkéntelenül adódott a kérdés: a kunszentmártoniak miatt sohasem került még kellemetlen, kínos helyzetbe a Pannónia, vagy a külkereskedelmi vállalat? — Nem, — hangzott a válasz. — Nincsenek bundaperek. — Minden különleges igénynek eleget tudnak tenni? — Bármilyen munkaigényes fazont kér a vevő, megcsináljuk. Olyan előfordul, hogy nem felel meg neki a magyar bélésanyag vagy a gomb. Megegyezés kérdése, akkor a kellékeket ö adja. — A magyar vásárlók sem reklamálnak? — Évente negyvenezer bundát készítünk, és körülbelül másfél százaléka kerül vissza hozzánk minőségi kifogás miatt. Ezeket a bundákat a kijavítás után már csak csökkentett áron, a bizományi áruházaknak adhatjuk tovább. Lehet, hogy bundát gyártani egyszerűbb, mint bármi mást? Vagy nem ezen múlik? A kerekasztal-beszélgetés résztvevőinek véleménye abban tökéletesen megegyezett, hogy akik tőkés exportra dolgoznak, azok csak egyet tehetnek: pontosan, fegyelmezetten, kifogástalan minőségben teljesítik, amit vállaltak. Nincs más választásuk, ök . kínálják az árut, a világpiacon versengeni kell a vevőért. Ott a megrendelő diktál, s nem fordítva. Nem fizetnek az adások Dr. Kozma Tibor szerint: — A klasszikus értelemben vett üzletkötéseket mindig versenytárgyalásoknak kellene megelőzni. Feltétele, hogy több, de legalább két ajánlat legyen, amely közül természetesen a legkedvezőbbet választja a megrendelő. — Erre eddig, legalábbis a beruházónak, ritkán adatott meg a lehetőség. Ügy tűnik azonban, hogy a jövőben meglesz. A mélyépítéssel foglalkozó vállalatok már munkáért jelentkeztek. Voltak is versenytárgyalásaink az idén. Mi több, az ár- kedvezmény is szóba került, amire eddig nemigen volt példa. Lukács László a kereslet, kínálat alakulásának kedvezőbb perspektíDr. Soós István vájáról beszélt, éppúgy mint korábban az építőipari vállalat igazgatója. Megnyugtató volt hallani, hogy a legproblematikusabb iparágban kedvező változás kezdődött el, nyilvánvalóan a kormány beruházási politikájának hatására. Ez a jövő! A jelenben azonban még a múltbeli erőviszonyok következményeit kell viselni. Hogy mennyire így van, ezt bizonyítják a bírósági perek is, amelyeknek zöme a kivitelező és az építő vitájából ered, ma már nem elsősorban a határidő csúszás, hanem a kifogásolható minőség miatt. Az örökös nézeteltérést, az új épületekben késve végzett hiánypótlási munkák és a rosszul szervezett garanciális javítások okozzák. — Való igaz, — ismerte el az építőipari vállalat igazgatója —, hogy a garanciális munkák elvégzésére kevés energiánk maradt. Ezért pereskednek velünk. Most is 20—30 bírósági ügyünk van. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy az alvállalkozóink miatt is nekünk kell tartani a hátunkat. Más kérdés, hogy utána mi egymást között (van amikor további pereskedéssel) kinek- kinek a felelősségét tisztázzuk. Beáznak a tetők, ez okozza a legtöbb gondot, a lakóknak a legtöbb bosz- szúságot. Kit szidnak? Természetesen az építőipart. Holott nem biztos, hogy minden esetben mi vagyunk a vétkesek. A beázásnak több oka lehet: rossz a szigetelőanyag, a technológia, de előfordulhat, hogy a kivitelezés sem tökéletes. De ez nemcsak nálunk gond, hanem az egész országban. így hát nem tudok megnyugtató választ adni a megoldásra. Nemcsak az építőiparral, nemcsak a kifogásolható minőséggel kapcsolatban vetődtek fel a beszélgetés során nyugtalanító problémák. Arak, számlák, fizetési fegyelem. Hogyan kerülhet olyan anyag ára a számlára, amit nem használtak fel? Hogyan számolhatnak fel olyan munkát, amit nem végeztek el? Miként lehetséges az, hogy csak a beruházási vállalat — amelyik évente 8— 900 millió forint értékű beruházást bonyolít — 30—50 milliós túlszámlázást sztornóz? Miért fordulhat elő olyan csel, amit például dr. Kozma Tibor említett: a nagy ipari vállalat miután megkapta a megrendelt terméket, a több millió forint ellenérték megfizetésével féléveket is késik? (Fizetésképtelenséget idézve elő a gyártó vállalatnak, ami azzal a következménnyel is járhat, hogy történetesen az anyagszállítónak ezért ő sem tud fizetni.) — Mennyire nincs rend ezen a területen, feltűnt a bíróságon is, — mondta dr. Jenővári László. — Tavaly az azt megelőző évhez viszonyítva duplájára emelkedett az úgynevezett fizetési meghagyások száma. Több mint 1600 esetben fordultak a bírósághoz a gyártók, a szállítók, a kivitelezők, azért, mert adósuk maradt a megrendelő. — Ördögi kör ez, amelyből feltétlenül ki kell lépni — volt Bólint Ferenc határozott véleménye. — A fizetési morál és készség szervesen hozzátartozik a szerződéses fegyelemhez, a vállalatok közötti megbízható, korrekt kapcsolathoz, amely a szocialista tervgazdálkodás elengedhetetlen feltétele. A jelenlegi gazdasági helyzetben és környezetben egyszerűen kulcsfontosságú kérdés. Egy vállalaton, de még egy megyén belül sem lehet elszigetelten rendet teremteni, de első lépésként mindenkinek a saját házatáján kell elkezdeni. A rendcsinálás alapvető feltétele a szemléletváltozás. Ezen is múlik, hogy a szerződések előkészítése, megkötése szakemberek kezébe kerüljön, hogy rendszeresen figyelemmel kísérják, számon tartsák a teljesítést, az élő szerződéseket. — A pártszervek sem maradhatnak tétien szemlélők. Feladatuk és kötelességük segíteni a gazdasági vezetőket a tervszerű gazdaságpolitikai irányító, ellenőrző munkájukban, a hiányosságok megelőzése vagy felderítése és megszüntetése érdekében. 7'eüac <i gazoasiigi tartalomra es minőségre összpontosuljon a pártellen őrzés. Kovács Katalin Fotó: Dede Géza Lukács László Dr. Kozma Tibor Kakukk Mihály Dr. Jenövári László Bálint Ferenc
