Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-17 / 166. szám

1980. július 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Addig ember az ember, míg másokért is képes fáradozni Bírói „kisszékben” A szépen rendbetett porta gondos gazdára vall. A házi­asszony mentegetőzve kísér a szobába: — Mások a helyemben biztosan feküdnének, de én ha lehet, mellőzöm az ágyat. Mondtam is a választáskor, hogy harmincévi tanácstag­ság után jelöljenek mást, mert nem vagyok én már egész ember. — Milyen az egész ember? — Mát olyan temperamen­tumos, fiatal, mindennel tö­rődő. Az az egész ember. Olyan, akinek figyelmét nem köti le más. A tiszafüredi ten in út la­kói nem Hajdú Istvánná hat- vankilenc évét nézték, ha­nem egész emberségét. Annyit tudok róla, hogy volt már a MNF községi el­nöke, a községi és a járási tanács meg a járási párt vb tagja, a nőtanács járási tit­kára. Amikor ez szóba ke­rül, felsóhajt: — Sok bajom volt a szí­vemmel, ezért maradtam ki a társadalmi munkából. Jól tudom, mit jelent ez a „kimaradás”. Tanácstagságot újabb öt évre és népi ülnöki tisztet immár 1954 óta. Régi emlékeket idézve mellékesen jegyzi meg: — Tizenhét évig epegör­csökkel kínlódtam. Kiutazá­sok, gyűlések előtt görcsol­dót vettem be. Epegörcsre: hízott kacsa Hallgatom a történeteit, és arra gondolok, hogy a jó- széndékkal teli emberi ked­vesség mennyire visszájára fordulhat: — Nőtanácstitkári korom­ban gyűlést tartottam egy­szer Nagyivánon. Ügy hir- lett, sok asszonynak van megoldást váró gondja, még­sem szólalt fel senki. Mond­tam nekik, ha plénum előtt nem akarnak szólni, másnap elmegyek hozzájuk. Egyszer­re tízegynéhány helyre hív­tak. Mindenhol hurkával, kolbásszal kínáltak. Hiába szabadkoztam, hogy az epém miatt nem szabad zsírosat ennem, addig unszoltak, míg egy-egy falatot el nem fo­gadtam: Az utolsó háznál azt , mondtam. „Drága ®izi néni, ha csak egy kicsit is szeret, ne erőltesse a kolbászt, meg a hurkát.” Elnevette magát és azt felelte: „Nem azért keltem fel hajnalban, hanem azért, hogy megsüssem ezt a szép hízott kacsát. Azt esz­szük meg.” Ez kellett az én epémnek... »' Nem véletlenül mondják, hogy jó politikusok az asz- szonyok. — Egyszer az egyik falu­ban összeveszett a nőtanács két vezetője. Kígyót-békát szórt az egyik a másikra. Felkerestem azt is. Az sem fukarkodott a „dicséretek­ben”. Mondtam neki, hogy lehetsz ilyen rosszindulatú, hiszen a társad csupa jót mond rólad és azt ismételi, nélküled nem tud dolgozni. Meghökkent, és arra kért, ne szóljak a társának, majd ő kezet nyújt neki. Sehol nem dolgozott olyan jól a nőtanács, mint ők azután. Az egyén vétkezik A házigazda frissen gőzöl­gő kávéval kedveskedik. Hogyan mérhető a szónak sikere? — Ha megnevettetem az asszonyokat, vagy megríkat- tam őket, akkor tudtam, hogy jól beszéltem. — Kudarcok is érik az em­bert ... — Persze, hogy érik. Egy­szer Tiszaszentimrén a párt- bizottság és a tanács segítsé­ge nélkül, egyedül akartam megszervezni a nőtanácsot, de nem sikerült. Leültem az árok szélére, ott sírtam. Ak­kor még nem gondoltam ar­ra, hogy ami egyszer nem si­kerül, sikerülhet még. A bíróságra 1954-ben ke­rült népi ülnöknek. Arról faggatom Hajdunét, vajon nem homályosította el az otta­ni tapasztalat az emberekbe vetett hitét? Tagadóan rázza a fejét. — Miért homályosította volna el? Az egyén vétkezik, nem az emberiség. Azt kell büntetni, mert mi lenne a közösséggel, ha a konkoly elszaporodna? Magánvádas ügyekben a békítő tárgyaláson egyedül ül, a bíró nincs a pulpituson. — Mit szokott hangsúlyoz­ni a tárgyalásokon? — Azt, hogy a tisztelet csak akkor igazi, ha kölcsönös. Egyébként úgy kell az em­berekkel beszélni, hogy a lel­kűkre hasson. Mondta is az egyik sértett fél, hogy egy gyóntató pap veszett el ben­nem, mert nélkülem az isten­nek se békéit volna meg. Azt is szoktam mondani, hogy aki a bírósághoz nem visz becsületet, nem visz az on­nan sem. Közmegbecsülést csak a dolgos, példamutató élet ad, nem a bírói végzés. — A magánvádas ügyek mellett bizonyára súlyosabb esetek tárgyalásán is részt vett... — Sok súlyos eset volt a negyedszázad alatt, és mind megmaradt emlékezetemben. Szerencsére nem a súlyo­sabb esetek, hanem a • ma­gánvádas ügyek dominálnak a tiszafüredi Járásbíróságon. — Azokból minden hónap­ban van nyolc-tíz. Általában engem hívnak be, mert min­dig kéznél vagyok. — Elégedett az életével? — Megkaptam a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Ügy érzem, megbecsülnek. — A sok társadalmi munkát nem sínylette meg a család? — Elsősorban anya vol­tam, az : jövőjükért dolgoz­tam. Azért, hogy ne olyan rendszerben hőjenek fel, mint én. Korán önállóságra szoktattam őket, — de azért a szememet rajtuk tartottam akkor is, amikor messzebb kerültek. A lányom volt egri diáktársai levélgyárosnak hívtak mert hetente legalább két levelet írtam neki. Azt mondja a múltkor a fiam: „Édesanyám, nagyon nehéz úgy élni, amilyen em­berré formált.” Arra töre­kedtem, hogy legyenek be­csületesek. Még azt is mond­tam a fiamnak: „Vésd az eszedbe, csak annak a lány­nak mondd, hogy szereted, akit feleségül is tudnál ven­ni.” Nem keseredtem el Fia ösztönzésére két év­vel ezelőtt megírta élete tör­ténetét, melyből ’78-ban két számban közölt részleteket a Nők Lapja. Írása így fejező­dik be: „Azon az éjszakán búcsúztam el táncoskedvű if­júságomtól. Húszéves voltam én akkor. Nem keseredtem el, hiszen csak a kezemet kellett kinyújtanom, hogy el ne veszítsem hitemet. Vár­ták már a kezem, hogy meg­szoríthassák.” A munkásmozgalomban sok jobbat akaró, sekítő ke­zű társra lelt. Ezért is nehéz azt mondania, hogy hatvan- kilenc éve, hagyják már bé­kén. Bizonyára öntudatlanul is azt, vallja: addig ember az ember, míg másokért is ké­pes fáradozni. Simon Béla Buta viccek, „gyilkos“ tréfák n z ifjú mómölk egy or­szágos lapban házassá­gi hirdetést jelentetett meg, amelynek minden sza­va igaz volt:- valóban hu­szonnyolc éves, tényleg van lakása és kocsija, a testma­gassága vitathatatlanul 178 centiméter. A hirdetésnek mind,össze egyetlen „hibája” volt: a feladója egy éve jegyben járt, esze ágában se volt a menyasszonyát, „ki­cserélni”. Rengeteg levelet kapott, torokszorító őszinteséggel tárulkoztak fel előtte a fél­resikerült életű, magányos, többnyire harminc év körüli nők. A fiatalember az első három levél olvasása köz­ben még remekül szórako­zott. különösen felvidította az a jelentkező, aki vastag borítékban elöl-hátul-old al - nézetben készült, alig-biki- nis kénéit is mellékelte. A negvedik. ötödik. hu­szadik levél azonban foko­zatosan lehervasztotta a de­rűt. az ifiú arcáról. Rádöb­bent. hogy az unalmában el­követett „csínytevésével” sok-sok hiábavaló reményt ébresztett. Hogy valamelyest csillapítson későn feltámadt. mardosó lelkiismeretén, egy egész vasárnapot válaszleve­lek írásával töltött: minden jelentkezőnek töredelmesen bevallotta, hogy szánja-bán- ja, de „csak viccelt”. * a z öregasszony évek óta egyedül élt abból, amit amit a férje után a termelőszövetkezettől kapott, és abból, ami nyolcszáz négyszögölnyi kertecskéjé- ben megtermett. Evek óta egyedül élt és évtizedek óta haragban a szomszéd csa­láddal. Talán már nem is emlékeztek, mikor és min vesztek össze, de a faluban mindenki tudta, hogy „egy kanál vízben megfojtanák egymást”. Húsvét előtt nem sokkal történt, hogy az öregasszony­hoz egymás után zörgettek, csöngettek be vadidegen emberek, napokon keresztül. Az első zörgetőknek még örült is, azt hitte, tojást akarnak venni. Amikor az­tán kiderült, hogy a nutria- farmjára híváncsiakí az öregasszony elkeseredett. So­se hallott, a nutriáról. nem hogy a_ tenyésztésével fog­lalkozott volna. A vevője­löltek csalódottan távoztak; volt, aki csalódottságát he­ves káromkodással adta tud- tul. Az öregasszony gyanút fo­gott és az egyik nutriavá- sárlótól megkérdezte, hon­nan veszi, hogy nála kapha­tó ilyen állat. Kiderült, hogy a város piacán egy kofa ajánlotta, ha szüksége van nutriára. menjen el ebbe és ebbe a községbe, ebbe meg ebbe a házba... Hogy nézett ki az a kofa? Igen. A szomszédasszony volt. * F élszeg fiú, húszéves is elmúlt már, de soha, egyetlen lány se volt még az életében. A fiú fél- szegségét előnytelen külseje okozta. Valami gyerekkori betegség miatt szinte telje­sen megkopaszodott, ráadá­sul sokdioptriás szemüvegen át vizslatta mindig gyanak­vón az őt körülvevő világot. A vele egykorú fiúk kiközö­sítették. persze, ki vállalta volna, hogy „ez a tisztarö- hei ürge” csökkentse az esé­lyeiket a viháncoló lányok­nál?! Moziba járt és álmo­dozott. Napközben természe- . tesen dolgozott, nem isrosz- szul. Egy idő után folytonos támadással igyekezett lep­lezni félszegsógét. gondolta, Gyógyüdülő-szövetkezet Bükfürdőn Összkomfort, alpesi lev Évente több mint félmillió fürdővendég • A szeszélyes nyarak miatt egyre népszerűbbek lesz­nek a gyógyfürdőhelyek: Nincs kockázat, rossz időben is kellemes a meleg víz, ha fúj a szél vagy esik az eső, ott a fedett medence. Most, a „kánikula” évszakában telt ház van a gyógyüdülőkben, a szakszervezeti szana­tóriumokban. A termál-szállodák tele hazai és külföldi turistákkal, a fizetővendég-szolgálatnál már hetekkel előre lekötötték a szobákat és a kempingek bejáratára is ki lehetne függeszteni a „megtelt” táblát. az 500 forint belépési díjat és a 20 ezer, illetve 30 ezer forint előleget, aszerint, hogy mekkora lakást akar (1 szobás, 28 négyzetméter — 40—50 ezer forint: 1,5 szobás 38 négyzetméter 70 ezer forint). Az ország min­den részéből töltik majd itt - szabadságukat egy fedél alatt: nyíregyháziak, egriek, budapestiek... jönnek az Alföldről, Szeged környéké­ről. A szomszéd megyékben kevés az érdeklődés, érthe­tő, nagyon jó az autóbusz- és vonatközlekedés. — A hetvennyolc össz­komfortos, beépítettJrbútoros lakást csak az üdülőszövet­kezet tagjai, hozzátartozói használhatják? — Tizenkilenc kivételével, házanként. Ennyit adunk bérbe a CÓOPTOURIST-nak, az összegből fedezzük a ház fenntartási, felújítási és üzemeltetési költségeit. Te­hát a COOPTOURIST-on ke­Hasonló a helyzet Bükfür­dőn is: a SZOT Syógyüdü- lő, a Hotel Bük. a Kastély- szálló. a COOPTOURIST Szövetkezeti Utazási Iroda alpesi házakban levő fizető­vendég-szobái maximálisan kihasználtak. Nem csoda: a nyugati-dunántúli gyógyfür­dő híre elterjedt egész Európában, mivel a mozgás- szervi betegségek gyógyítá­sára, vérkeringési zavarok­ra, ivókúrákra, nőgyógyásza­ti célokra egyaránt hatásos, alkalmas a vize: Évente több mint félmillióan kere­sik fel Bükfürdőit, mely ma már a korszerű gyógyhelyek közé tartozik: különböző hőfokú fedett és szabadtéri medencék, kádfürdők, hideg­vizes úszó- és strandmeden­ce, terápiás szakrendelő, és tnég sok más szolgáltatás áll a gyógyulni, pihenni, fel­frissülni vágyók rendelkezé­sére. Vannak, akik már törzs­vendégek, sőt nem egy kö­zülük hamarosan lakója lesz a fürdő közelében épü­lő szövetkezeti üdülőnek. Ugyanis a Büki Termál Üdülőszövetkezet és a COOPTOURIST szervezésé­ben az országban elsőként Bükfürdőn létesül közös szövetkezeti tulajdonú üdü­lő. A program szerint egye­lőre három (A, B, C,) két­emeletes üdülőt építenek. Az első 1980. decemberében, a második 1981-ben, míg a harmadik 1982-ben készül el. Valamennyi 78 lakásos (72 egyszobás, 6 másfélszo­bás garzon). Az érdeklődés plyan nagy, hogy minden bizonnyal az ábécé D és E betűjére is szükség lesz a nyolcvanas évek közepén — a büki községi tanáccsal Decemberre elkészül az „A” épület így megelőzheti a gúnyoló­dást és a sajnálkozást. Köz­utálat vette körül. A vakáció kezdetén két tinédzser lány került az üzembe, akik a nyári szü­netet udvarsöpréssel, hamu­tartókiürítéssel, néha a munkalaptömlbök indigózá­sával vagyis pénzkeresettel kívánták eltölteni. A csinos lányokat persze körüludvarolták. táncolni, sörözni hívták, és a lányok néha el is mentek. A félszeg fiú csak nagy ritkán mert rájuk nézni, lopva, oldalról. Maid leejtette a szemüvegét, amikor az egyik bakfis hoz­zálépett. és hat órára a diszkóba invitálta. A fiú el- Dirult. alig tudta kinyögni, hogv „oké. hatra ott le­szek”. A lányok helyett azonban néhány munkatársa várta, röhögve. .. * A példák sora hosszasan folytatható, bárki tud ha­sonlókat. amikor „csak vic­celtek” valakivel, valakikkel, talán egy életre szóló kese­rűséget. gyűlöletet okozva. Ezek a tréfák semmiféle pa­ragrafusba nem ütköznek, nem lesz belőlük bírósági iipu Pedig végül is ..gyilkos­ságok” ... — bendó — most tárgyalnak újabb te­rületek használatba adásá­ért. Jelenleg 1500 tagja van az üdülőszövetkezetnek, már csak a C-épülethez fogad­nak el jelentkezést, 1980 végéig. Jagodich Bélával, a ter­mál üdülőszövetkezet elnö­kével nemrég „helyszíni szemlét” tartottunk, s míg a téglablokk-elemekből épü­lő házat körbejártuk, kép­zeletben be is költöztettük az első lakókat. — 646 tag belépésére volt szükség, csak azután kezd­hettünk hozzá tavaly az építkezéshez. A miénk egy új típusú szövetkezeti for­ma. itt a tagok nem tulaj­donjogot. hanem használati jogot szereznek — mondja az elnök. — Ez annyit je­lent. hogy egy család illetve személy naptári évenként 28 napig jogosult egy lakásra, melyet évről évre a hóna­pok -forgásszerű ütemezésé­vel vehet igénybe. A hasz­nálat joga örökölhető, elad­ható a szövetkezeti alapsza­bály szerint, s nem korlátoz más tulajdonszerzést. Bárki beléphet, a nyilatkozat ki­töltésével egyidőben befizeti resztül bárki itt töltheti a hétvégét, a szabadságát. — És az ellátás? — Aki nem akar főzni, ét­kezhet az Áfész hagyomá­nyos és önkiszolgáló étter­meiben. A fürdő területén két étterem van, továbbá ételbár, büfé, gyümölcsös, langos- és hússütő pavilo­nok. A községben kisvendéglő, a „Muskátli” étterem, az ét­lapon a vasi konyha ételkü­lönlegességei ... — Szórakozás? — Mindenki talál kedvé­re valót: kertmozi. cigány­zenés vendéglő, klub. Könyv­tár. A kirándulók 60 kilo­méteres körzetben elérhetik: Sopront. Kőszeget. Velemet, Szombathelyet. Jákot, Sár­várt, Sághegyet. Valamiről majdnem meg­feledkeztünk: a büki víz gyógyhatásúban közrejátszik n vidék érdekes klímája, s a sok napsütés az átlagos­nál magasabb középhőmér­séklet és kevesebb csapadék, továbbá az Alpok felől ér­kező légáramlat. S ezért a friss, tiszta hegyilevegöért — még fizetni sem kell! H. A,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents