Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-12 / 136. szám

1980. június 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Belsőépítészetről, egy kiállítás ürügyén A belsőépítészet olyan összefoglaló terület, hogy egyes ágainak felsorolása he­lyett egyértelműbb az álta­lános meghatározást megkí­sérelni, mindennel foglalkoz­hat a belsőépítészet, ami egy épület belső tere és az em­ber között van. A belső tér nemcsak egyetlen tervező tu­dásáról, ízléséről árulkodik, hanem a korról, a társada­lomról. amelyhez kötődik. így ezért tükör lett, tükör lehetett az a kiállítás is, amelyet a Műcsarnokban rendeztek meg Belsőépíté­szet 1970—80 címmel. Az összkép: lenyűgöző és Impo­záns. Ha a szocialista mecé­nás — állam és város, me­gye és szakszervezet, gyár és hivatal stb. — csak eny- nyi impulzust adott volna építészeknek és belsőépíté­szeknek tíz esztendő alatt, még ez is sok lenne. De ez a tízéves bemutató — válo­gatás. A zsűri, által legjobb­nak ítélt belsőépítészeti mun­kák bemutatása. Ugyanakkor az összkép ellentmondásos: épp annyira, mint amennyi­re annak ítéljük fejlődő tár­sadalmunk gazdasági vagy éppen morális állapotát. A belsőépítészet jellegének megfelelően fotókon jelennék meg azok a belsőépítészeti terek,a melyek a tíz év ered­ményeit reprezentálják, sezt egészíti ki a bútor és tárgy­bemutató. Amikor az Interkontinental Szálló elkészült, sokan fogad­ták megértéssel azt a min- dent-bele akarást, amely iparművészeti bemutatóvá tette a szobákat, a hallókat. De úgy tűnik, hogy a na­gyot akarásról a Hilton vagy Thermál esetében sem mond­tunk le. A Hilton Kalocsa éttermének fotóján riasz­tóan elkülönül a mintás pad- ' lóborítás a szuffitakértt be­lógó kalocsai mintás díszek­től — például. De nem jobb a Thermál Szálló bemutatott szobai íróasztala sem. fel­pöndörödő végeivel, vala­miféle proccos ízlésnek igyekszik megfelelni. (Egy­séges és remek hangulatú viszont a Hilton tétőbáriá­nak megoldása.) Igen szép példái vannak a műemlékek megbecsülésének, országszerte. Sok remek műemlékbelső is megszüle­tett már; az itt kiállítottak között azonban van olyan, amelyik nem döntötte el: utánozni akar-e, vagy har­monizálni, modernül illesz­kedni, vagy réginek látsza­ni. Egyetlen könyvtári ka­talógusszekrény példáján: a míves gazdagon tagolt for­mát elöl — valószínűleg az ide kerülő cédulák kedvé­ért — gyenge minőségű, plekszi lapok „díszítik”. Az elkészült termékre nincs ki­írva, hogy ki a hibás. Ilyen­kor a belsőépítész fejére ol­vasnak sok olyan dolgot, amiről nem ő tehet, hanem az áruellátás, az alapanyag­ellátás vontatottsága, a gyenge kivitelezés vagy a csekély választék. Jó és rossz példa egyszer­re a dunaújvárosi uszoda folyosója. Jó, mert az olda­lán futó vízszínekben meg­jelenő mozaik hullámvonal .továbbvezeti az uszoda han­gulatát, rossz, mert a zava­ros rajzú, csillogó kőpadló Burián Judit: Emes e étkező garnitúra Szedleczky Rudolf: alumí­nium bútorcsalád nemcsak csúszós, hanem — például azoknak a rosszul látóknak, akik úszni szem­üveg nélkül mennek — szin­te a vízben járás bizonyta­lan érzetét kelti. A repre­zentatív terek legszebbike a zalaegerszegi MSZMP szék­ház előadótermének fabur­kolatú megoldása — Fekete György munkája. Az aköny- nyed hullámvonal, amely e nemes anyagot laza rend­ben megtöri, nemcsak akusz­tikai. hangulati funkciót is betölt. Nemcsak díszíti, hasz­nos is. Mikor- lehet sikerről be­szélni egy bútor esetében? Ha 'funkciójának megfelel, ha szép — vélnénk. Pedig az igazi siker több ennél: ha a gyártása, az eladható­sága — például az ára — megfelelő, ha használói kő­iében is sikere van, mara­dandó. Ilyen bútor is Van a kiállításon: Burián Judit gyermekbútora. Az a piros, lekerekített szélű elem, amely talpraállítva: asztal!, oldalra fektetve pad, egymásra he­lyezve polc js lehet, de min­den formájában játék is, amelyből a kicsik építhet­nek, várat és babaszobét... Egyébként a kiállítás leg­szebb darabjait éppen Bu­rián Judit készítette: feke­te-fehér étkező garnitúrát, barna asztalt, székekkel. Sajnálatos, bogy ötletes tervek mennek veszendőbe rendetlen, pontatlan kivite­lezés miatt — pedig biztos, hogy a sorozat legjobb da­rabjait küldték el ide. A fa­lapokkal díszített konyha­szekrény a nyersfa színének minden árnyalatában pom­pázik — már-má,r tarka —, az összerakható elemes fo­tel szétszedve ötletesnek, könnyen száffithatónak tű­nik, összerakva egyszerűen slampos. Nincs könnyű dolga a bú­tortervező belsőépítésznek, hiszen nem tudja annak a térnek az arányait, nagysá­gát, amelybe bútorai ke­rülnek .. . Ezért különösen fontos az elemes bútorok rendszere. Hiszen végsőso­ron, mi, lakók, mindamy- nyian belsőépítészek va­gyunk, amikor lakásunkat berendezzük. (A lakberen­dezés is belsőépítészeti mun­ka lenne, de erre csak rit­kán 'kerül sor: vagy az „hasz­nál” lakberendezőt, akinek sok pénze van, vagy az, aki­nek kevés, s a jótékony lak- berendezési tanácsadásokon kér véleményt (pl. üzletben, szerkesztőségben). A legszomorúbb tapaszta­latokat pedig a lakberende­zés területén lehet beszerez­ni. Példa erre a kiállításon is van. Egy szimpatikusán berendezett óvodát mutat a fotó. S egy másik ugyanezt, használatban: a virágos mű­perzsák belepik a padi ót, a modem bútor elfedve csicsás takarókkal, s a játékok még nagyobb zűrzavart csinálnak. A legszomorúbb, hogy ezt talán társadalmi munkások, jóakaraté emberek, segítő­kész tanács hozta létre, bő­kezűen, a megajándékozás, az örömet okozni akarás gesztusával. S olyan környe­zet teremtődött, amely estét hangos ‘gyereket, zűrös, ide­ges hangulatot teremthet. És nem táplálja, hanem rombol­ja a jóízlést. Pedig példjánk, a lakásbe­rendezés szerénységére és harmóniájára is lenne élég: a múlt paraszti kultúrája. Az arányok, a célszerűség, az okos egyszerűség szépsé­ge. Szokás okolni a tervezőt, aki nem megvalósíthatót ál­modik; a gyártót, aki drá­gán és nem is olyan precízen készít el valamit, a keres­kedőt, aki a közönségízlés­sel takarózva nem színvona­las árut tart. s persze a vásárlót, aki zűrzavaros for­mák, harsány színek, min­ták közt lakik. Valahol meg kellene sza­kítani ezt a láncolatot, az egymásra hivatkozások he­lyett. Talán épp a belsőépí­tészet hivatása lenne. Borsfay Tamás: ülőbútorcsalád Torday Aliz Bflyegsorozal az olimpiáról A moszkvai XXII. nyári olimpiai játékokról megem­lékező. hét értékből álló bé­lyegsorozatot és blokkot ad ki a posta. A bélyegek Vertei József grafikusművész tervei alap­ján négyszínű mélynyomás­sal a szovjet Goznak-nyom- dában készültek; a sorozat 466 300 fogazott és 18 000 fogazatlan. a blokk pedig 289 300 sorszámozott foga­zott és 19 800 ugyancsak sor­számozott vágott példányban. A bélyegek árusítását jú­nius 16-án, hétfőn kezdik meg. ________________________ Ú jabb avar kori sírokat tárlak lel Üjabb 50 avar kori sírt tártak fel Tápon a győri Xantus János múzeum régé­szei. akik már több éve ku­tatják az avar kori temetke­zési szokásokat ezen a he­lyen, s eddig együttesen csaknem 200 sírra bukkan­tak. Az egyik újonnan feltárt sír leletanyaga teljes képet ad a 7. századvég katonai pompájáról. A derékövhöz csatolták a díszes kardot, mellé rakták a csontveretes íjat és tegezt, amelynek szá­ját ugyancsak csontdíszek fogták össze. Emellett olyan fém tárgyak is előkerültek a föld mélyéből, amelyeket a földmunkáknál használhat­tak. Kiderült az is, hogy a tyúk és a csirke volt az itt élő ava­rok kedvenc étele. Erre utal­nak azok a szárnyascsont maradványok. amelyekből egy halomravalót gyűjtöttek össze a feltáráskor. Az ása­tást jövőre folytatják. Megint gyakorlat agy hecc volt. A ta­nácskozóterembe felrendelték rajzol­ni a másodikosokat és a harmadikoso­kat. Amikor vége lett a munkaidőnek, a többiek be­zárták a két srácot, azokat, akik időközben álomba szen- derültek. S ez a heccelődés végig kísértett a pár hét üzemi idő alatt. Nyár van, ismét jön a gya­korlat. Az a hónap, amikor a szakközépiskolások nagy ré­sze munkahelyeken szembe­síti elméleti tudását a gya­korlattal. Ki kórházban, ki a mezőgazdaságban, mások pe­dig a gyárakban. A vízügyi szakközépiskolások többek között víz- és csatornamű- veknél, a vegyészettel foglal­kozók a Tiszaimenti Vegyi­művekben. a gépészetet ta­nulók például a Vasipari Vállalatnál — s még sorol­hatnánk az intézmények, a vállalatok nevét. — töltik el a kijelölt pár hetet. Az iskola úgy igyek­szik munkára fogni a fiatalokat; hogy feladato­kat ad ki (tanulmányozd ezt vágy azt) az alsóbb osztályokban pedig csak be kell számolni az elvégzett ténykedésről. Mindez áltálában megtör­ténik, a célfeladat, a tudósí­tás a munkáról elkészül, hi­szen osztályzatot adnak rá szeptemberben. Kérdés azon­ban: ennyi elegendő-e? Is­merősöm — harmadéves — idézi fel tavalyi emlékeit." amikor majd egy hónapot álldogált egy eszterga mel­lett. — Ha dolgoztam volna — sóhajt., — de ácsorogtam a túloldalon, s néztem, a szak­társ mit csinál. Van, aho> a művezetői irodába dugják a nebulót, s van. ahol a tanács­teremben rajzolja hetekig a célfeladatát. Így nem esik el, nem zuhan rá semmi, nem érheti baleset. A szolnoki Szamuely szakközépiskolába érkeznek persze olyan leve­lek is, amelyekben megkö­szönik az üzemek a tanulók segítségét, munkáját — mert közreműködésükkel teljesí­tették a júliusi, augusztusi termelési tervet. Ezekben a gyárakban felismerték, hogy a másod-, harmadévesek már tudnak gépet, szerszámot ke­zelni. és kis ix'ányítással a gyakorlat résztvevői munká­ra foghatók. Termelőmunká­ra, — s nem alibi tevékeny­séget végeznek, nem fusiznak például kályhaperemet, vi­rágtartót a csoportvezetőnek, hanem dolgoznak. Kissé patetikusan azt is mondhatnánk: szívják a mű­hely levegőjét. Ha olyan a közösség, megszeretik, ha meg másmilyen, akkor meg­utálják. Innen a felelősségé azoknak a műhelyeknek, amelyek gyakorlatra diáko­kat fogadnak. Persze köny- nyebb búra alá termi az érő­félben lévő szakmunkásokat egy irodában. Könnyebb, de ezzel nemcsak enyhítik hely­zetüket. az ilyen üzemek, ha­nem lehet, hogy nehezítik is. Annyi szó esik a munkaerő­hiányról. — a gyakorlat, be­vallhatjuk, alkalmas idő ar­ra, hogy egy gyár szakmun­kásokat keressen magának. Hogy a munkára nevelés­ről ne is beszéljünk. H. J. Bemutatjuk a pedagógiai múzeumot BRUNSZVIK TERÉZ ESERNYŐJE, SZÉCHENYI TANKÖNYVE Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum egyi­ke hazánk legszerényebb, háttérbe szorult múzeumai­nak. Budapesten a Honvéd utca 10. szám alatt levő épü­letben található ma az a pe­dagógiai könyvtár, amely­nek folyosóján olykor mú­zeumi tárgyaktól ékeskedő vitrinekbe botlik a látogató. Az intézmény igazgatóját, Arató Ferencet kértük meg, hogy ismertesse a múzeum múltját, jelenét és célkitű­zéseit. — Intézményünk múltja több mint száz esztendőre tekinthet vissza. Az Orszá­gos; Tanszermúzeum 1877- ben nyílt meg Budapesten és több helyen is működött fennállása óta. Létrejötte mindenképpen a magyar ne­veléstörténet és kulturális élet számottevő tényezője volt. Megalakulásét az 1873- as bécsi világkiálításnak tu­lajdonítják, az ott bemuta­tott tanszerek anyagát kel­lett megmenteni! A gyűjte­mény megmentése ösztönzés­ként szolgált a hazai isko­lák tanszeriparának fejlesz­tésére, a pedagógusok mód­szertani kultúrájának eme­lésére. A múlt század végéig az intézmény inkább csak tanszermúzeum jelleggel működött. Végül azonban nemcsak taneszközöket, de tankönyveket, vezérkönyve­ket és ifjúsági irodalmat is gyűjtöttek. — A könyvtár és a múzeum, anyagának gyűjtése tehát szorosan összefüggött? — A maga idejében felis­merték, hogy a tankönyv és a tanszer elválaszthatatlan szoros kapcsolatban állnak egymással. Ezért kellett ösz- szekapcsolni a két testvér intézményét. Tanszermúzeum és pedagógiai könyvtár! Olyan pedagógiai közgyűj­teményt kellett megteremte­ni, amelyben megtalálhatók már az iskolák szervezetére, adminisztrációjára vonatko­zó összes törvények, szerve­zeti szabályzatok, az isko­lák belső életét visszatükrö­ző tautervek, tankönyvek és vezérkönyvek, hazaiak és külföldiek egyaránt. Az. in­tézmény hosszas fennállása alatt könyvtárát nem egy­szer feloszlatták, szétszórták más múzemuok között, ami­ből semmi haszon sem szár­mazott. — Mikor alakult meg a mai Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum? — A legfrissebb korsza­kunk 1958-tól datálódik, amikor a Művelődésügyi Mi­nisztérium rendelete értel­mében újjászerveződtünk. — Mit gyűjt ma valójá­ban a pedagógiai múzeum? — Kezdve a tárgyi anya­goktól, tanszerektől, szemlél­tető eszközöktől, egészen a könyvekig és jegyzőkönyve­kig bezáróan mindent, ami csak elérhető. Becslések sze­rint ma százezer múzemui tárgy van a birtokunkban! Ennek a gyűjteménynek több mint a hetven százalé­ka írott anyag. Itt az én szobámban is látható né­hány figyelemre méltó rek- vizitum, így a nagy francia enciklopédia száznégy köte­tének második kiadása, ma sem tudjuk, melyik főúri könyvtárból származik, de igen nagy értéket képvisel. Az itt álló iskolai zongora pedig a neves zeneszerző Kacsóh Pongrác nevéhez kapcsolódik, aki matemati­katanárként tanított. — Hol található a mú­zeum 'állandó kiállítóterme? — Sajnos nincs állandó kiállítási helyiségünk. Idő­ről időre belső, kamara ki­állításokat szervezünk és rendezünk. Legutóbb például Losonczi István: „Hármas kistükör!” című könyvének emlékére, itt a könyvtári fo­lyosón állítottunk ki. Ugyan­csak a közelmúltban társul­tunk be a Tankönyvkiadó jubileumi kiállítására is. Egyetlen állandó kiállítá­sunk van. Ercsiben, Eötvös József egykori lakóházában, amelyben emlékmúzeumot rendeztünk be. (Évente 1500 —2000 ember látogatja). Bel­ső kiállításainkat, itt a könyvtárban, főleg azok a pedagógusok (naponta 100— 200) tekintik meg, akik az olvasótermeket keresik fel. — A pedagógiai múzeum tehát mindenki előtt nyitva áll, aki netán kiállításod megrendezésére gondol? — Mi . mindenki számára nyitva tartjuk kapuinkat. A hozzánk fordulóknak anya­got és szakmai tanácsot ad­hatunk. — Kik a munkatársaik? — Könyvtárosok és neve­léstörténeti pedagógusok, ök maguk alakították ki mun­kakörüket. szakmai ügyvi­telüket, hiszen ezt a mun­kát sehol nem tanítják. Szakmai véleményt monda­nak, amikor vásárlásra fel­ajánlanak a múzeumnak műtárgyakat, ök döntötték el, hogy valóban Brunszvik Teréz esernyőjét és Széche­nyi István kéziratos tan­könyveit kínálták-e az el­adók. A munkatársak néhány érdekes múzeumi tárgyat mutatnak. Egy 1700-ból szár­mazó oklevelet Váradi Pé­ter nevére kiállítva; arnaigy- enyedi diák ezt az útleve­let az erdélyi kancelláriától kapta bemutatásra a kül­földi egyetemekre; egy 1700- ban készített éggömböt s néhány régi fizikai tanesz­közt, a nagyítót, vetítőt, hanglemezféleséget... Valamennyi becses érték! A múltunk és jelenünk ér-1 tékei! Számaim Béla Részlet a kiállításról

Next

/
Thumbnails
Contents