Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ’W I960, június 1. SZOLNOK MEGYE múltjából Szolnoki küldött a KMP II. kongresszusán 50 évvel ezelőtt a világ­gazdasági válság Id robbaná­sa után alig néhány hónap­pal, 1930 február végén a Moszkva melletti Aprilovká- ban ült össze a KMP II. kongresszusai, hogy megtár­gyalja az ország és a mun­kásmozgalom általános hely­zetét, s a kommunista párt. feladatait. A kongresszus jel­szavakban fogalmazott ha­tározatai közismertek — a fasiszta rendszer megdönté­se, munkás-paraszt kormány teremtése; hétórás munka­nap; a nagybirtok megváltás nélküli kisajátítása és ingye­nes felosztása a mezőgazda- sági munkásak és szegény- parasztok között; harc az imperialista háború ellen a Szovjetunió forradalmi vé­delme —, de az annál ke­vésbé, hogy a tanácskozás­nak Tisza Antal földmun­kás személyében szolnoki résztvevője is volt. Tisza utazása a konspirá­ció szabályainak betartásá­val történt. 1930. februárjá­nak elején egy napon jelke­reste Tiszát szolnoki laká­sán Maki József mezőtúri kubikos azzal a hírrel, hogy pártutasításra azonnal utaz­zon fel Budapestre, mert a KMP vezetésétől újabb fel­adatokat fog kapni. Tisza el is utazott Budapestre s a Baross téren találkozott Ma­kival. Együtt mentek az Orczy térre, ahol csatlakoz­tak Házi Károlyhoz, Istel- la Józsefhez és a KMP egyik összekötőjéhez, akinek csak „Pista” illegális neve is­mert. Pista az Orczy térről a Kálvin téren, át különböző útvonalakon a Duna-partra vezette őket majd közel a Kálvin térhez, egy csendes mellékutcában levő kávémé­résben telepedtek le. Valamennyien kaptak 8 pengőt és . 10 schillinget úti- költségng, egy ék alakúra kivágott kemény kartonpapír darabot és egy bécsi címet, ahová utazniuk kellett. Még ekkor este elutaztak Sop-, romba és gyalog keltek át a határon Ausztriába, majd vonattal utaztak továbib Bócsbe. „Pista” végig elkí­sérte őket a bécsi illegális lakásig. Innen egy másik helyre vitték őket, ahol két napot töltöttek, majd mindő- jüket külön lakásba vit­ték. s így pedig mégy na­pot laktak. A negyedik napon Tiszát egy általa nem ismert ma­gyarul beszélő elvtárs keres­te fél. kikísérte a pályaud­varra és egy Berlinbe szóló Tisza Antal a KMP II. kong­resszusának időszakában vasúti jegyet adott át neki. Tisza a berlini pályaudvaron újra találkozott Makival és Istellával. Itt két napot töl­töttek. A második napon megkapták útleveleiket. Ti­sza jugoszláv útlevelet ka­pott, amely Szilágyi József névre volt kiállítva, azon­kívül 15 márkát ellátásra és egy Moszkvába szóló Vasúti jegyet. Tisza ekkor tudta meg, hogy Moszkvába kell utaznia, de hogy milyen cél­ból, ‘azt még ekkor sem tud­ta. « Berlinből Rigán kérésziül Moszkvába utaztak Közülük egyedül Istella tudta hogy Moszkvába érve hol kell teientkezniök. Nemsokára megérkeztek „Sugár” (ille­gális név), és egy szállodá­ba vitte Tiszát, Makit és Istellát. Kétnapi pihenés után új­ra egy moszkvai pályaud­varra mentek, s itt Tisza találkozott Kun Bélával, akit még a Tanácsköztársaság időszakából személyesen Is­mert. Vonatra szálltak és el­utaztak Aprilovkába. Kun Bélát annyira érdekelték a magyarországi hírek, hogy Tiszát -az állomáson maga mellé vette, és együtt utaz­tak szánnal az aprilovkai volt grófi kastélyhoz, amely­ben a KMP II. kongresszu­sát tartották. Kun Béla előadói beszédé­ben elemezte az általános politikai helyzetet, a külpo­litikai viszonyokat, a ma­gyarországi belpolitikai helyzetet és a KMP tevé­kenységét. Tisza, aki a kong­resszus folyamán végig na­gyon aktív volt, már ehhez a napirendi ponthoz is hoz­zászólt. A magyarországi földmunkások küldötteként beszélt, ismertette azokat az állaptokat, amelyekben a magyarországi nincstelen földmunkások élnek. Hang­súlyozta, hogy a Szociálde­mokrata Párt nem képviseli kellőképpen a munkások ér­dekeit. Azt javasolta, hogy a KMP fordítson nagyobb fi­gyelmet a földmunkások megszervezésére annak ér­dekében, hogy gazdasági és politikai helyzetükön tudja­nak javítani. KMP II. kongresszusa kü­lön napirendben foglalkozott a magyarországi gazdasági helyzet elemzésével. A napi­rend előadója beszámolt a nemzetközi általános gazda­sági válságról, a magyaror­szági gazdasági válságról. Tisza ehhez a napirendi ponthoz is hozzászólt, ele­mezve a fasiszta kormány által felállított Országos Földbirtokrendező Tanács működését. Tisza a kongresz- szus határozatának megfele­lően a földkérdés egyetlen lehetséges megoldását a meg­váltás nélküli földosztásban és a földhözjutatottaknak alapvető gazdasági eszkö­zökkel való díjtalan ellátá­sában látta. A KMP szervezeti felada­taival foglalkozó napirendi pont vitájában. Tisza hang­súlyozta a parasztság meg­szervezésének fontosságát. Jól látta a munkás-paraszt szövetség jelentőségét. Rámu­tatott arra, hogy ha a pa­rasztság megszervezését el­mulasztják. akkor a hátai­mat az ipari munkásság sem tudja megszerezni, és megtartani. Hangisúlyozta, hogy az ellentét a falu és a város között igen nagy. Tisza Antalt a Kommunis­ták Magyarországi Pártja II. kongresszusa a Központi Bi­zottság tagjává választotta. A kongresszus után a kül­döttekkel a Kaukázusba utazott tanulmányútra, amelynek során ipari és mezőgazdasági gócpontok munkájával ismerkedtek. Moszkvában pedig a hadtör­téneti múzeumot nézték meg. Tisza Antal Moszkvából 1930. március 29-én indult haza. s április 9-én érkezett meg Szolnokra hogy tettek­kel harcoljon a KMP II. kongresszusa határozatainak célkitűzéseinek végrehajtásá­ért. S. L. Részlet a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum „Változó Tiszatáj” című helytörténeti és néprajzi kiállításáról. A képen látható paraszti szobabelső-részlet — a tisztaszo­ba — a századfordulót idézi. A parasztházaknak ez a reprezentációt szolgáló szo­bája akkor vált általánossá (a múlt század második felében), amikor a bárom- osztatú lakóépületek — középen konyha, kétoldalt szoba — elterjedése az egyik helyiség csak ünnepi használatát lehetővé tette A nagyiváni göföje Nagyiváni táplálkozási gyűjtéseim során találkoz­tam a göföje tájszóval, mely egy speciális, tehéntejből ké­szített túróféleség. Ismerik néhány Nagyiván környéki településen is, de már nem készítik. A népi kultúra egyes ele­mei szívósan továbbélnek. Ilyen, a táplálkozásban meg­maradt kulturális elem a göföje is. melyet korábban szélesebb körben ismerhet­tek, főként a Hortobágy kör­nyékén. Maga az elnevezés az étel gömbölyded alakjára utal. Az étel készítése pedig a szarvasmarha fajtaváltásával mehetett feledésbe. A szürke magyar marha rossz tejelő volt. A tejter- mékszükletet egész évre nem biztosította, mivel hamar elapasztotta a tejet. A tej­termékek egyes fajtáit ezért tartósítani igyekeztek — a vajat lesütötték, a túrót be- gyúriták. túrósdézsákba zár­va tartósították vagy kiszá­rították, sajtot készítettek —. hogy a tejben szegényebb időszakban is hozzájuthas­sanak bizonyos tejtermékek­hez. A göföje tulajdonképpen szárítással tartósított túró. Az édes túrót igen finomra összegyúrják, többször át­dolgozzák, majd öklömnyi gombócokat formáznak be­lőle. Ezeket a gombócokat néhány napig szárítják, majd vászonzacskóba téve a kam­ra egyik polcára akasztják. Felhasználás előtt gondo­san megmossak, gyakfan be is áztatják a keményre szá­radt túrógombócokat, s ál­talában a kifőtt tésztára reszelik ízesítőnek. Régen a nagyiváni asz- szonyok a család nagyságá­tól függően 50—60 darab gö- föjét is készítettek. Ma már csak az igen idős emberek tartósítják a túrót göföje formájában, és mivel csak egy-két személy számára ké­szítik, évente csupán 10—12 darabot szárítanak belőle. Az idős emberek táplálko­zási szokásaikhoz jobban ra­gaszkodnak. Szívesebben eszik a göföjés galuskát, vagy a göföjés tésztát, mint a napjainkban már könnyen hozzáférhető édestúróval íze­sítettet. A göföját a századforduló tgján még a Hortobágy kör­nyéki pásztorok is fogyasz­tották. Étkezésüket az ott­honról hozott lebbencstészta tetejére reszelt szárított tú­róval tették változatosabbá. A gombócokba nyomott szárítással tartósított tehén­túró készítése napjainkban már szinte teljesen feledés­be merült. A receptet ugyan még többen ismerik, de nem bajlódnak vele. Nem köpül- nek vajat, nem szedik a tej fölét, túrót is csak ritkán készítenek. A tejtermékeket naponta megvásárolhatják a boltban, és anyagilag is jót? ban járnak, ha a házitejet nem dolgozzák fel, hanem leadják a tejbegyűjtőnek. Dr. Füvessy Anikó Bercsényi fája Még néhány nappal ez­előtt is állt Túrkevén a volt Népliget északi sarkán egy öreg tölgyfa, melynek nagy­részben kopasz ágai szomo­rú megadással meredtek az ég felé, mintha csak érez- né a fa, hogy évszázadokba visszanyúló hosszú élete utolsó évei közelednek. Va­jon hány éves lehet az öreg tölgy? Gyermekkoromban sokat* hancúroztam a Ligetben az öreg fa közelében. melyet mi. gyerekek hárman is alig értünk át. Az öreg Túri Pé­ter bátyánk gyakran kiállott a Liget sarkánál levő kert­kapujába, s nem lévén egyéb dolga, onnan nézte a mi játszásunkat. Egyszer meg­kérdeztem tőle: — Péter bá­csi, milyen vastag volt ez a fa. mikor maga ilyen kis­gyerek volt, mint mi? — Ez, fiam, tán még vas­tagabb is volt. mint most — válaszolt az öreg 70 éven felüli ember, derűs nyuga­lommal. Ennek pedig már több mint 70 éve. összesen tehát az azóta eltelt kb. 140—1 év és még azt megelőzően kb. ugyanannyi év tanú­sítja korát. így aztán nem is nagyon csodálom, ha a he­lyi hagyomány azt tartja ró­la. hogy már II. Rákóczi Fe­renc kuruc háborúja idején is megvolt. A szájhagyo­mány szerint Bercsényi Mik­lós kuruc generális ez alatt a fa alatt írta meg 1705 tá­ján levelét Túrkevéből da­tálva a Nagyságos Fejede­lemnek. Hogy ez a levél valóban megíródott, az kétségtelen, Vad;ász Pál, Túrkeve 30 év­vel ezelőtt elhunyt különc fia. a neves helytörténetíró, aki mint ismeretes, összes tudományos művét a kevi- kunsági ,.i”-ző tájszólással írta, egyik munkájában em­líti ezt a levelet: összefüg­gésben a „rak am a zi futás "- sál. De hát mi is volt ez a Nagykunságon oly sokat em­legetett „rakamazi futás”, amelyben Túrkevén kívül Kisújszállás, Karcag és a többi kunváros népe is részt vett? Mint tudjuk, a török ki­űzése és a legutolsó krími tatár betörtés után a Nagy­kunság lakói lakóhelyükről elmenekültek, és az osztrák császári hatalom által elren­delt ún. Pentz-féle összeírás szerint 1699-ben egyetlen lé­lek sem volt található Túr­keve helyén. A valóság azonban mégsem ez lehe­tett, mert pár év múlva, pontosabban 1703-ban már a kevi lakosok is segítenek a túriaknak védekezni a dél­vidéki rácok betörése ellen. A rác veszedelem nemsokára újból jelentkezett ezen a tá­jon. Rabutin osztrák generális a zsoldjába szegődött rác martalócolckal együtt Er­dély felől nagy haderővel in­dította meg támadását a ku­rucok serege ellen. Az akko­ri gyakorlat szerint a harc­ban álló csapatok télvíz ide­jén rendszerint abbahagy­ták a hadműveletet, és csa­pataikat az arra alkalmas helyeiken falvakban kitelel­tetve folytatták a harcot ta­vasszal. — Ügy látszik, /Ra- butin a Nagykunságot szán­ta serege telelő szállásának. — Minthogy abban az idő­ben aligha volt még njeg- szervezve a hadseregek után­pótlása. ezt úgy oldott--'- meg. hogy a megszálló ka­tonák és lovaik felélték a falu lakosainak élelmiszeréit és takarmányát. Amikor a kurucok hírt vet­tek Rabutin szándékáról, a fejedelem elrendelte a Nagy­kunság népének áttelepítését a tökaji vár védelme alatt álló rakamazi birtokára. A kiürített kunsági falvakból a lakosokkal együtt elmenekí­tettek minden élelmet, ta­karmányt és jószágot. Majd pedig mindent felperzselve maguk után, alkalmatlanná tették a helységeiket a had­sereg kiteleltetésére. Ez a hadi taktika — amelyet egy évszázaddal később Napó­leon ellen, persze jóval na­gyobb méretekben^ Szuvorov orosz tábornok is követett, azt eredményezte, hogy a császári sereg néptelen, pusz­ta tájat lalált kiszemelt té'; pihenő szállása helyén, és ez Rabutin hadi tervének k resztülvi telét " meg h i ú s í to 11 a. Minden valószínűség sze­rint ennek a kiürítésnek megszervezése céljából járt itt — Vadász Pál szerint 1705-ben — Bercsényi Mik­lós generális, és innen Túr- keviből küldte levelét a Nagyságos Fejedelemnek. A kiürítés valóban megtör­tént. az élelmet, takarmányt a lakosok szekereire fel pa­kolva menekülésszerűen szál­lították el Rakamazra. Ugyanezt tették Kisújszál­lás, Karcag és a többi ku’> helység lakosai is, akiknek emlékezetében sokáig fent- maradt ez a „rakamazi fu­tás” néven emlegetett törté­nelmi esemény. Hogy aztán azt a bizo­nyos levelet, itt Keviben va­lóban a még nemrég is álló öreg tölgyfa egykori 270 év­vel ezelőtti árnyékában ír­ta-e Bercsényi főtábornok, ki tudná bizonyítani? Csak a szájhagyomány! De az el­vonult öreg fával együtt ez is lassanként feledésbe merül. Egyébként mire ez a -fel­jegyzés elkészült, az öreg töl­gyet is utolérte a végzet. A feledésbe merült hagyomá­nyok ereje már kevés vo!t arra. hogy az öreg fát a ki­vágástól megmentse. Dr. Győrffy Lajos Összeállította: dr. Selmeczi László Göföje készítés közben

Next

/
Thumbnails
Contents