Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-08 / 133. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960, június B. Jelenleg: a. szolnoki 605-ös Ipari Szakmunkásképző Intézetnek mintegy 1260 tanulója van, többek között fémipari szakmunkásokat is képeznek. Az elsőévesek még a központi tanműhelyben ismerkednek az alapokkal, míg a másod- és harmadévesek vállalatoknál, üzemeknél fejlesztik tovább tudásukat. Képeink: a központi tanműhelyben készültek. Most kihajtó főiskola Az első év Szolnokon jesítették volna. Talán ezzel is magyarázható, hogy hetvenötünkből másodévre csak egy nem jöhet velünk. A szorosan vett főiskolai életről folytatott beszélgetés már kezdett akadozni. Egy év után talán nem is lehetett Két jó törekvés szerencsés egybeeséséből született meg a Kereskedelmi és Vendég látó ipari Főiskola szolnoki kihelyezett nappali tagozata. A belkereskedelmi és vendéglátó vállalatoknak, szövetkezeteknek mind több felsőfokú végzettségű szakemberre volt szükségük, a már működő Oktatási intézmények viszont szűkösek voltaik. Szolnok hosszú évek óta szeretett volna otthont adni egy főiskolának. Megszületett a kedvező döntés: Szolnokon tavaly ősszel útjára indult az első évfolyam. Tanárok óa diákok együtt kezdtek A szervezés, a lehetőségek ízlelgetése után májusban már befejeződött a nappali tagozat első éve is. Két vizsgaidőszak után elegendő tapasztalát gyűlt össze, hogy elmondhassuk: a megye, a város biztosította az indulás feltételeit. A főiskola korszerű, új épületlet és elegendő szálláshelyet kapott, támogatták az Oktatói gárda kialakítását. A budapesti anyaintézménytől és a várostól kapott sok-sok segítség teremthetett azonnal ideális körülményeket. — Oj és szép épületben dolgozhatunk — jellemezte helyzetüket Andrikó Miklós- né főigazgató-helyettes, a szolnoki tagozat vezetője —. mégis megéreztük, hogy az eredetileg egy középiskola igényeinek kielégítésére készült. Egy-egy előadásán például hetvennél ás több diák foglalt helyet az idén egy normál tanteremben. És persze azt sem szabad elfelejtem, hogy főiskolássá nevelésükkel párhuzamosan a tanári közösséget is ki kellett alakítani. Oktatóink jelentős része korábban nem tanított főiskolán, vagy még nem volt kellő pedagógiai tapasztalata. Ez a diákokat mégsem hozta hátrányos helyzetbe, hiszen Szolnokion, nem teljesen új főiskola született, és a kollégáiknak rendelkezésére álltak az anyain,tézet tapasztalatai, szakmai konzultációkra járhattak, készséggel segítették őket a tanszékek az oktató munkában. Tanáraink lelkesen, és sokat dolgoztak azért, hogy a diákok eredményesen sajátítsák el a tananyagot. A kezdeti nehézségieket érezték a diákok ds. A vendéglátó kar első évét már „kijáró” Sós Katalin például arról beszélt, hogy megfelelő eszközök híján a laboratóriumi gyakorlatokat gyakran kellett összevonni és a vegyipari szakközépiskolában megtartani. „A vándorlás nekünk is kényelmetlen volt, az iskola vezetőitől jiedig sok-sok szervező munkát igényelt.” Az új tanévtől jobb körülményiek várják a hallgatóikat: új előadóterem, jól felszerelt laboratóriumok, és a kollégiumot is egyedül birtokolják. (Eddig a Vízügyi Szakközépiskola tanulóival közösen használták.) A másodévesek segítségével a gólyáknak már lész kiktől megtanulni a főiskolai ólletet. A tavaly szeptemberben kezdő hallgatóknak még hiányzott a tapasztalt diákoktól „elleshető” életforma, a továbbtanulók első felnőtt éveinek savát-borsát megadó, minden tanévben újraéledő apró közösségek rendező ereje. Ha valakit üdékéit valami, saját magának kellett volna társakat keresni — nem voltak „kész” klubok, szakkörök. Útkeresés a közösségi életben — Hiába érdekéi engjem a népitánc, — mesélte Soós Róbert — ha hetvenöt' évfolyamtársam közül egyet sem találtam, aki korábban is foglalkozott volna a népművészetnek ezzel az ágával. Egyedül pedig lehetetlen, a lányokat és a fiúkat megnyerni a folklór szépségeinek. Látniuk kellene, ahogy táncolunk, hogy érdemes közénk járni, mert a népitáncosoké jó társaság. A szakmai érdeklődést felkeltő rendezvényekkel is próbálkoztak, a szervezési lehetőségeket kóstolgatták. Budapesti kollégáik segítségével inyencestet rendeztek. A legtöbb érdeklődőt a kevésbé specializálódott rendezvények vonzották: ,jól dolgoztak például a politikai vitakörök...” — mondták beszélgetőtársaim, a hat- nyolc lánynak és fiúnak azonban nagyon törnie kellett a fejét, hogy milyen eseményekkel folytathatnák is a sort. ígazj sikere a kirándulásoknak és a sportrendezvényeknek volt. Természetes is ez, hiszen ezek közösségteremtő erejét már a középiskolából jól ismerik. — Persze más ok is van — magyarázta Gsépe Mihály, a sportfelelős. —■ Nem szabad elfelejteni, hogy kevesen vagyunk, a szabad idő eltöltésének viszont ezerféle lehetősége van. Az azonos ér- dleklődésűekből most még nehéz volt egy életképes társaságot verbuválni, hiszen egy-kettő, ha akadt belőlük. A sport azonban mindenkit vonz. — És azt sem szabad elfelejteni, — szólt közbe Lukács Attila, hogy. egy ilyen kis közösség lendületét jobban lelassítják a nehezen mozdulók. Itt sincsenek nagyobb arányban mint máshol, nálunk azonban az élet megindulásához igen nagy szükség van mindenki tenni- akarására. Szeptembertől már két évfolyam — A kis létszámnak előnyét is élveztük ám — tér át más témára Fodor Ibolya. — Tanáraink nem voltak annyira elfoglaltak mint másból, több idő jutott , nekünk. Nem tudtunk úgy konzultációt kérni, hogy ne telalagonya eddigi 20 éve semmiképpen nem szorítható a szokványos életrajzok közé, amelyek rendszerint azzal kezdődnek : hol és mikor látta meg az illető a napvilágot. Ugyanis ő Szendrő János néven hajnali negyed háromkor sírt fel legelőször egy Tiszafüred környéki .tanyán, jelezve a környezetének nemtetszését, aminek a későbbiek során közel 19 évig váltakozó tónusban, de sűrűn hangot adott. A Galagonya név — a tövises, tüskés cserjéhez hasonló modora miatt — a kisiskolás időszak küszöbén ragadt rá, és a mai napig elkísérte. Az iskolában némi rábeszélésre kisdobos, majd úttörő lett. A széles vállü, erős fiút bérétvaésszel áldotta meg a sors, amelyet órákon is használt, de felettébb csillogtatott, ha valamilyen tréfát kellett kifundálni. A legemlékezetesebb „húzásáról” az iskolagondnok hófehér angóramacSkája tudna mesélni. Az egérpusztítót — gazdája vétkéért — egy régebbi ablaktörós pénzbírsága miatt, a nyári nagytakarításikor Galagonya bedugta egy kint heverő könyökcsőbe. A melegkedvelő négylábú azóta messze ívben elkerüli a kályhákat, kályhacsöveket. Galagonya nyolcadikos korában, hegyvidéki úttörőtáborban nyaralt, ahol feltűnt, hogy az egyik nevelő napra akasztott, kimosott zok- . njjai a 30 fokos hőség ellenére jottányit sem száradnak. Nyirkos a klíma errefelé tanár űr, tárta szét a kezeit Galagonya, ami részben igaz vájt, bár a teljességhez hozzátartozik: Jancsi ezt a nedvességet a zoknitömeg részére egy füles bögréből, suttyomban félóránként „biztosította”. Az ok itt három túl szigorúan kapott egyesre vezethető vissza. A szakmunkásképzőt szerencsésen „átvészelte” Galagonya Szolnokon, sőt az egyik legügyesebb kezű szerelőnek bizonyult. Szabad idejében néhány barátjával testépítő edzéseket folytatott, és akkora izmokra tett szerit, amelyek a környezeti molesztálásokat értelemszerűen kizárták. Hívták a KISZ-be is, nem ment. Szeretek kilógni a sorból, különben is ott sok a duma, az igazi meló meg kevés bát.yókáim. hárította el az invitálást. A munkájára nem volt panasz, mert az színigaz: dolgozni nagyon tudott; Galagonya megtérése Történt egyszer', hogy a,z egyik szabad szombaton a KISZ-esek társadalmi feladatként műhelyrendezéslt vállaltak. Galagonya is bejött és a színen zsebre dugott kézzel sétált, miközben a pillesúlyú tanulók egy esztergagéppel viaskodtak.. Galagonya térült, fordult és két gömbölyű vasrúddal tért vissza. — Megemeljük a végét bát.yókáim, majd te • aláteszed, azon gördítjük tovább — mutaltott az egyik fiúra. A hórukkra elindult a masina, amelyet először a kis Móczi -vett észre, ugyanis a lábbujjára is rácsúszott a dögnehéz szerkezet. A visítást néhány nap múlva körömvesztés követte. Egyéb baj nem történt és a hatalmas gép jó tíz pere múlva a műhely túlsó sarkában pihent. Harmadnap Galagonya odasomíordátt. Nagy Jósikához, a KISZ-titkánhoz. — Hallod-e Jóska, mondanék én valamit! — Tessék Jancsi! — Arról lenne szó. szóval azt akarom kérdezn i ... Galagonya elnézett a semmibe, és egye; legyintett. — Majd máskor — fújt egy nagyot. — Te tudod — mosolygott a titkár, mert sejtette miről lesz szó. Egy szűk hét se rohant el. amikor az egvi.k ebédszünetben újra jelentkezett Galagonya Nagy Józsefnél, — Jóska, ajánlanék én valamit. .. — Tudom, a hét elején már elmond t ad . . . — Én-e? — .Te. Szóval be ákarsz lépni közénk ? — Annyi a kis gyerek nálatok, egy kotló is elkelne a csirkék közé. Ha kellenek . .. A tagfelvétel előtti éjjelen Galagonya. alig hunyta le a szemét, pedig a szavazás százszázalékosnak bizonyult. Csak a kis Móczi gondolkozott néhány pillanatig, mivel eszébe jutott a néhai köröm —. de aztán ö is felemelte a kezét. És ettől kezdve ha kerítést kellett hétvégeken húzni a gépműhely elé. ha vasárnapi játszótér építéséről volt szó. Galagonyára mindig lehetett számítani. Mert olyan a KISZ — mondta nekem —. amilyenek a tagok. Megszűntek a balhék, sőt afféle ifi- vezetői minőségben tavaly nyáron még a Balaton melletti útitörőtáborozásra is elkísérte az iskolásokat. Igaz. itt akadt egy kis galiba. Ugyanis egy hirtelen kerekedett nyári zápor a tábor előtti árkot telehordta iszappal, törmelékkel, amelyet Galagonya tisztogatott harmadmagával. Akár az ördögök, úgy néztek ki, amikor- egv arra haladó négytagú társaság beléjük kötött. — Nézd a kispajtást! Piros pontért hajtasz öcsi? — gúnyolódott a vezér. Galagonya felnézett a pocsolya aljáról, és mély életfilozófiával reagált. — Engem az anyukám arra tanított, ne kötöaködjek ok nélkül. Világos? Nem lehetett az. mert szó szót követett. és Galagonv „jóvoltából” egy szusszanósnyj idő múlva a két nagyszájú vízszintes helyzetbe került, társaik pedig elszelelték. Fegyelmi lett az ügyből, amelyet Jancsi zászlólevanósfcor lehajtott fejjel hallgatott végig, és csak ennyit dörmö- gött az ügyeletes nevelőnek. — 'Megérdemeltem, bevallom, de azt már nem tűrhettem, hogy az anyámat, meg az úttörőket szidják. Ártott nekik egyik is. tessék mondani tanárnő? Galagonya azóta kettőzött erővel ügyködik: a műhelyben is, a KISZ- ben is. Ott szocialista brigádtag. itt sport felelős. — Húsz éves múltam — tette lapátnyi tenyerét a váltamra — várom a behívóm. Voltam már sorozáson, határőrnek 'kértem magam. Ha akad vagy tíz hozzám hasonló srác, elhisaed bátyákéin. hogy rend lesz azon a kör- nvéken ? Bólintok. Nemcsak azért, mert olyan súlyos ennek a srácnak a tenyere a vállamon, akár a nagykalapács. D. Szabó Miklós volna több mondainivailójuk a hallgatóknak — a nappali tagozaton még' minden iki- forróban van. A főigazgató-helyettes mesélte el, hogy a diákönkormányzat feladatairól nem mindig egyezett meg a tanári kar és a hallgatóság véleménye. A fiatalok néha mondogatták, hogy túl sokszor szólnak bele ü gyeik be. A diákotthonban lakókat kérdeztem 'hát, hogy mi is énről a véleményük. Nem soka; tudtam meg. csupán annyit, hogy a módosított házirendet már elfogadták. Belátták, hqsy a nagyobb szabadságot biztosító kollégium címet még nem érdemelték ki, kevesebbet engedhettek meg maguknak azért is, mert eddig középiskolásokkal laktak egy épületben. Csak a január óta nevelő- tanárkodó Sonyiák Béla köz- beszóTása jelezte, hogy nem volt döccanők nélküli az új élet megszokása. — A bentlakók jónéhány- szor meglepték viselkedésükkel — fogalmazta meg mondanivalóját ironikusán- diplomatikusan. Andrjkó Miklósaiéval később beszélgetve kiderült, a főiskola vezetőségét aiz foglalkoztatta leginkább, hogy a diákotthoniban lakó fiatalok kevés energiát fordítottak a tartalmas együttélés formáinak kialakítására, sokan csak lakóhelynek és nem a tanulás. az értelmes művelődés, szórakozás közös otthonának tekintették a kollégiumot. A második félév során a diákközösség t or mái ód ásóval már változott a helyzet, megmozdultak azok a kezdeményező erők, amelyek az új tanévben együtt tanuló, élő két évfolyamot jó főiskolai közösséggé fogják kovácsolni. V. Sz. J. A villanyszerelő műhelyben elektro«no6sági ismereteikről számolnak be a tanulók A szerkezeti lakatosok a lakosságnak üstházakat készítenek, évente mintegy 250 darabot Alakul a vizsgamunka. Készíti Brahó Gábor A tanműhelyben
