Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-04 / 129. szám
1980. június 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 wjiaaimiBiiKjjjj a. ::: Ünnepi könyvhét 1980 Könyvtártörténeti emlékülés — emlékezés M. D. Solehovra Nemegyszer tapasztalhattuk már, hogy egy könyv, egy olvasmány igazán népszerűvé akkor válik, amikor a televízió felkarolja, egyszerűbben, amikor képernyőre viszik. A könyveknek is megvan a sorsuk, szoktuk mondani; egy könyv jó sorsához hovatovább hozzátartozik, hogy valamilyen formában, a televízió képernyőjén üs megjelenjék. Ha egy regény adaptációja például sikeres, akkor azért hangolja rá a nézőt az ollvasásra, ha meg kevésbé sikeres, akkor épp a hiányosságaival vezeti vissza a nézőt az olvasmányhoz. Van persze olyan eset is, amikor azzal töri egy új könyv útját az olvasóhoz, hogy előzetesen kóstolót ad belőle. Mindezek bizonyságául két műsorról szeretnék szólni, a péntek este látott Részeg esőről és a hétfői rendkívüli adásnapon (egyébként lassan már megszokjuk, hogy hétfőn is van adás) programban szereplő Nyitott könyvről. Részeg eső A televíziós Részeg esőről, azt hiszem, értékítéletként dőre dolog lenne azt mondani, hogy a regényhez képest túlságosan változatos, hogy nem éri él az eredeti mű teljességének fokát. Annál is inkább meddő lenne, mert a tévéváltozat nem is a regényből készült, hanem annak csupán a színpadi átdolgozását vette alapul jószerivel tehát egy átdolgozás további átalakítása. Sokkal inkább helyénvaló, ha úgy közelítünk Haj- duffy Miklós munkájához — ő rendezte képernyőre a Részeg esőt — hogy vadon megfelel-e szándékainak, vállalt feladatának. Nos, ez a változat láthatóan nem vállalta fel Darvas József igen összetett és sokágú mondandójának teljességét, érzésem szerint helyesen, hisz szorították az idő korlátái, csak bizonyos gondolatokra összpontosítja figyelmét. csak bizonyos mozzanatokra helyez hangsúlyt, tehát kiemel. Ennek a tévéváltozatnak ilyen szempontból van is egy kulcsszava, amelyre a dráma zárja nyílik; egy rövid mindössze két szótagú szavacska, egy alakjára nézve meglehetősen szürke és jellegtelen szó, melyet többnyire bizonyító szócskaként tart számon a nyelvtan, s amely — gyakorta tapasztalhatjuk, ha bizonyos helyzetben ma is elhangzik — inkább bizonytalanságot, tétovaságot, haltá- rozattlanságot, takar, semmint az eltökéltség kifejezése lenne. Ha kimondjuk, legalább annyi benne a nem, mint amennyi az igen. Ez a persze szócska a Részeg esőben egy egész magatartás kifejezése. s Hajduffy ennek a „persze-maigaltartásnaik” az igen meggyőző leleplezését végezte el Darvas munkájának képernyőre vitelében. Egy olyan erkölcsi válságnak tartott tükröt. . Szóöáth Béla alakját állítva a dráma középpontjába, melyben a mai, esetlégles értelmiségi válságtudat bizonyos jelenségeit is célba vehette, például az oktalan borúlátásból táplálkozó cinizmust, vagy a nyavajgiással párosuló, meddő lélekvakarást. nünk. Például arról, hogy igazi hit nélkül mit sem éi* az élet. továbbá arról, hogy csak a társadalmi felelősséggel párosuló emberi cselekvésnek van1 értelme, és ar- róll, hogy önmagunk megőrzése az események sodrában mindénkor szükségelteti az őszinte önvizsgálatot. Ez a felerősített gondolat, e hozzánk szóló mondanivaló szépsége és igazsága egyértelműen fejeződik ki Haj- duffy Miklósék munkájában S ez kétségtelenül értéke a vállalkozásnak. Sikerült tehát a hatvanas évek elején született művet ráh angolniok a mai néző hullámhosszára. A tévéváltozat rendezője ezúttal is megőrizte történelmi tárgyú té- véjáltékainak legfeltűnőbb erényét: a mához szólás fél- fokozottan szenvedélyes igényét. Más kérdés, hogy Avar István Szóláth Bélája eléggé plasztikus-e, vissza tudta-e adni kellőképpen ennek az alkotói és magánemberi válságba jutott művésznek belső gyötrődéseit. Szerintem: kissé statikus, merev volt. Egyébként visszakanyarodva jegyzetem kiindulási gondolatához; meglehet, sokan, akik most találkoztak először a Részeg esővel, épp ezen izgalmas kérdésfeltevésnek hatására kapnak majd kedvet, 'hogy elmerüljenek a mozgalmas, történelmi kort emberi magatartások ütköztetésében ábrázoló Darvas-regény gazdag világában — él is olvasván a Részeg esőt. 90 perc Aligha képzelhetett volna könyvének jobb hírverést maga a szerző, Végh Antal, minthogy még a megjelenés előtt — a 90 perc csak két hét múlva lesz kapható a könyvesboltban — a televízió jóvoltából „belelapozhattunk”. Az pedig külön szerencse, hogy ajánlóra Vitray Tamás személyében talált, aki nem udvarias szavakkal próbálta megoldani a szerző bemutatását, hanem — ebben is példát adva — az igényes olvasó szemszögéből de a látottakra alapozva, kételyeit és fenntartásait szegezte neki az írónak. És ami csodálatos, a legelvonttabb esztétikai kérdések kerültek terítékre, a művészi ábrázolás oldaláról közelítve a riportregényhez, és mégis mindvégig közérthető maradt az „esztétikai csevegés”. A könyv témája a labdarúgás. Egészen pontosan a labdarúgás és környéke. Manapság már nyíltan beszél róla mindenki, az sem meglepő, ha a sajtóban egy-egy leleplező közlemény ezzel kapcsolatban megjelenik. A sport világát fertőző emberi ■gyarlóságok kiteregetése tehát egyáltalán nem hat már szenzációnak. Nem is véletlen,, hogy Vitray is a jelenségek művészi ábrázolásának hitelességére tette a hangsúlyt a kóstolót követő beszélgetésben, hiszen Végh Antal könyvének sem az írói bátorság adhatja már a vonzerejét, hanem inkább az, hogy a feltárt egyedi esetekből kiindulva mennyire tudja általános érvénnyel megrajzolni azt a valóságot, amelynek a labdarúgás is csupán egyik része. Az ünnepi könyvhét kiemelkedő eseménye volt — tegnap délelőtt Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban — az a könyvtártörténeti tanácskozás, amelyet hazánk felszabadulásának 35. és a megyei könyvtár fennállásának közelgő 50. évfordulója alkalmából rendeztek meg. Az emlékülésen — amelyen a megye könyvtárosai vettek részt — Futala Tibor, az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ igazgatója a magyar könyvtárügy felszabadulás utáni történetét tekintette át előadásában, ezt követően dr. Nyitrai Lajos nyugalmazott könyvtáros a megye könyvtárügyének fejlődéséről szólt. Ugyancsak az emlékülésen hirdették ki a megyei könyvtártörténeti és helyismereti pályázat eredményeit. Az első díjat megosztva Szatmári Erzsébet szolnoki A Verseghy Ferenc megyei Könyvtár gondozásában több kiadvány látott napvilágot az ünnepi könyvhétre. A „Kurjantásnyi Magyar- ország” címmel — Szurmay Ernő, a megyei könyvtár igazgatója szerkesztésében — megjelent verseskötetben a nagy elődök, s a mai költő- nemzedék tagjai vallanak a szolnoki tájról, szűkebb hazánkról, itt szerzett — olykor életreszólóan — meghatározó élményeikről. A kötetben többek között Verseghy Ferenc, Petőfi Sándor, József Attila, Szép Ernő, Tamkó Sirató Károly, Illyés Gyula, Kiss Tamás. Hatvani Dániel, Iluh István, Serfőző Simon és Körmendi Lajos verseit olvashatjuk. Elkészült a szolnoki Szigligeti Színház adattára és ékony alkatú, farmeröltönyös. tizennyolc éves. Nem sokkal a tizennyolcadik születésnapja előtt kapta meg az értesítést: az országos tanulmányi versenyre beküldött dolgozata első lett. Nem kell érettségiznie magyar nyelv és irodalomból, s egyetemi felvételinél se kérik számon irodalmi tudását. — Nekem rengeteg jó dolgot hozott eddig ez az esztendő — mondja nagyon szerényen. — Pedig inkább nehézséget vártam. Elvégre az érettségi éve éz, s bármennyire is igyekeztem négy gimnáziumi évem alatt — elsősorban 4,2, most félévkor negyedikben 4,8 volt a tanulmányi átlagom —, mégis féltem. Sok ugyanis az elkötelezettségem. Három évig KISZ-alapszervezeti titkár voltam a gimnáziumban — nemrég kaptam ezért a munkáért a KTcr7 Központi Bizottságától dicsérő oklevelet. Aztán éppen a születésnaoom előestéién az iskolai pártalapszer- vezet úgy döntött, érdemes vagyok a párttagságra. És végül ez az országos elsőség. Talán sok is egy kicsit Megérdemlem? Nem tudom, csak azt; minden érdekel: politika, zene és természetesen az irodalom. Nem, vagy csak nagyon nekönyv táros „Közművelődési egyletek, körök és könyvtárak Szolnokon” című pályamunkája, valamint Sólyom- né Szegő Ágnes tiszafüredi könyvtáros „A tiszafüredi múzeum- és könyvtáregylet története 1877—1949” című dolgozata kapta. Második díjjal jutalmazták a kunszentmártoni járási könyvtár kollektívájának „A tanácsi közművelődési könyvtárak története a kunszentmártoni járásban 1945—1980” című pályamunkáját, valamint Batáné Máté Mária és dr. Varga Sándor „A törökszentmiklósi városi könyvtár története” című munkáját. A harmadik díjat Monok Károlyné tiszafüredi könyvtáros Tiszafüred hely- ismereti bibliográfiájának összeállításáért. Dora József- né szolnoki könyvtáros „Szolnok város peremkerületének könyvtári ellátása” című munkájáért valamint bibliográfiája ds. A kiadvány összeállítója Kósa Károly, a megyei könyvtár munkatársa, a színház 1951- től 1978-ig terjedő időszakát dolgozta fel. Az első részben időrendi sorrendben a színházi bemutatókat közli, miajd részletes bibliográfiát ad az 1951 és 1978 között újságban folyóiratokban megjelent kritikákról, cikkekről, riportokról. A harmadik egység a mutatókat tartalmazza, amelyek az első két rész tartalmi feltárását segítik. A kiadvány színházitörténeti jelentősége igen nagy, az első olyan munka, amely tudományos alapossággal dolgozza fel a Szigligeti Színház tárgyidő- szakban történt eseményeit. Elsősorban a szakemberek, de a színház története iránt hezen tűröm magam körül a csöndet. Bármit csinálok otthon szabad időmben — ha ugyan van ilyen —, szól a rádió. Lehet, azért is van ez így, mert igazi barátom nincs. Egyedüli bejáró vagyok. mi ugyanis Jászszent- andráson lakunk, az édesapám ott állatorvos. Igen, ő ts párttag. Az otthon nyugalma — ha egy állatorvos otthonát lehet nyugalmasnak nevezni — adott talán az élethez nekem a legtöbbet. És a gimnázium! A magyartanárom — egyúttal már igazgatóm is — dr. Kalmár Pálné negyedik éve. Osztályfőnököm volt hárem éven át. Nagyon tisztelem- sokat kaptam tőle. És dr Győrv Gyula latintanártól, aki biztatott: mindig lényegre törő, tömör legyen a fogalmazásom. — Most nagyon tanul, vagy lazít egy kicsit? — Olyan korán nem kelek, mint iskolaidőben, de Kósa Károly szolnoki könyvtáros az Együtt című időszaki kiadvány repertóriumának elkészítéséért kapta meg. Az ünnepi könyvhét programja ma — délután 5 órától Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban — Solohov-emlék- esttel folytatódik. A szovjet irodalom kiemelkedő alakjáról Szalimon Ivan Va- sziljevics, a Szovjetunió nagykövetségének tanácsosa, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyar- országi képviselője tart előadást. A mai napon Móricz Virág Martfűn és Szajolban, Szakonyi Károly és Tótfalusi István Törökszentmik- lóson, Bíró József Tiszapüs- pökiben, Tiszatenyőn és Törökszentmiklóson, Gutái Magda Kunmadarason Jobbágy Károly pedig Kun- szentmártonban találkozik olvasóival. érdeklődők is haszonnal forgathatják. Napvilágot látott Szolnok helyismereti bibliográfiájának második kötete. A szerző, Báüntné Hegyesi Júlia a megyei könyvtár munkatársa, az 1974 és 1978 között megjelent, és a megyei könyvtár állományába ez idő alatt került — régebbi megjelenésű — kiadványokat vette fel a bibliográfia címjegyzékébe. A bibliográfia szerkezete tematikus, az eligazodást hév- és tárgymutató könnyíti meg. A kiadvány elsősorban a Szolnok történetével, mai életével foglalkozó kutatók munkáját segíti de hasznos útmutatóul szolgál a helyismeret iránt érdeklődő olvasóknak is. az érettségiig van mit tennem. Nagyon szeretném, ha jól sikerülne, s a vágyam is teljesülne: az ELTÉ-re jelentkeztem, az állam- és jogtudományi karra, őszintén megmondom, kicsit vonzódom az íráshoz, valahol már ki is mertem mondani, hogy szívesen lennék újságíró. — A dolgozatról, a pálya- díjas műről, amelynek címe: Fantasztikum és valóság Karinthy Frigyes művészetében. még nem is beszéltünk. — Nos, huszonhárom oldalas kéziratról mit mondjak egv rövid beszélgetésben? Nagyon- közel áll hozzám Karinthy, sokat olvastam tőle, de nem mindent. Napjaink lírájában Juhász Ferencet szeretem. Hernádi Gyula művei is megtalálhatók kedves olvasmányaim között. És szívesen olvasok tudományos-fantasztikus műveket, de ha Arany János Shakespeare fordítására H Szolnoki szimfonikusok Jászberényben A jászberényi zeneiskola szólistáinak közreműködésével adtak hangversenyt a Szolnoki szimfonikusok a közelmúltban Jászberényben. A műsor első száma Haydn C-dúr oboaversenyének I tétele volt. A szólót Czeglédi Zoltánné, a zeneiskola tanára játszotta. Második műsorszámként Schubert 8. („befejezetlen”) szimfóniáját adta elő a zenekar. A mű két tételét költői megfogalmazásban hallhattuk, széles érzelmi- skálán mozgott a csendes fájdalomtól a drámai, lélekbemarkoló csúcspontokig. Ezt a zenei építkezést Nádor László karmester a zenekart is magával ragadva, nagyszerűen valósította meg. A szünet után Liszt Les Preludes című szimfonikus költeménye következett a zenekar tolmácsolásában. A közönség hálásan fogadta a népszerű művet, bár az előadás nem volt teljesen hibátlan. Befejezésként Grieg a-moll zongoraversenye hangzott fel. A szólót Gulyás István, a kitűnő fiatal zongoraművész, a zeneiskola egykori növendéke játszotta megnyerő magabiztossággal, hibátlanul. Kiváló képessége, temperamentuma különösen a zárótételben érvényesült. Energikus, muzikális játékához méltó partnernek bizonyult a zenekar, amely a nagy feladatot — a zongoraverseny kíséretét — maradéktalanul teljesítette. Ebben nagy szerepe volt Nádor László karmesternek, aki a szólista minden zenei rezdülését követve dirigált. Világos, egyértelmű vezénylete az egész est sikerét, magas színvonalát biztosította. A nagy számú jászberényi közönség vastapssal köszönte meg a művészeknek az előadást. Cz. Z. Tízéves a Röpülj páva Tízéves a televízió Röpülj, páva népdalversenye, ebbői az alkalomból pénteken este — a képernyőn ismét találkozhatnak a nézők az első vetélkedő legsikeresebb szereplőivel. A tíz éve feltűnt énekesek közül azóta többen elismert művésszé váltak. Érdekessége lesz az összeállításnak Erdei Ferenc, Or- tutay Gyula és Veres Péter archív-szereplése. gondolok, nehéz lenne választani, ki a legkedvesebb. Amikor elbúcsúzik, kér: minél kevesebb legyen az írás róla. Inkább azokat említsük. akik eddig segítették, tanították, gyarapították ismereteit. Életre szóló útra- valóval indul — úgy érzi — a jászapáti gimnáziumból, s a jászszentandrási szülői házból. És azt is tudja jól. hogy ezután még többet, és mindig újra meg újra, tanulnia kell. Jó, hogy Kis Zoltán tizennyolc évesen felismerte. — sj — A dnálmáit tehát nem a festő Bonilla Géza tragédiájában, hanem a művészbarát filmrendező Szóláth erkölcsi válságában éljük át, aki barátija halálának hatására arra kényszerül, hogy szembenézzen- önmagával. A tévé- váltazait ilymódon a szenvedélyes önvizsgálat drámáljá- vá válik, s eredményeképpen ma is érvényes tanulságok fogalmazódnak meg benNéhány éve még a 90 perc merész írói tettnek számított volna, ma már csak jó könyv lehet belőle, hasznos írás. Eriről azonban csak úgy győződhetünk meg, ha kézbe vesszük. Akikor talán tovább játszhatunk a Vitray megpendítette húron is, egyetértve vagy vitatkozva a szerzővel. V. M. Az ünnepi könyvhét alkalmából rendezték meg Jókai Anna szerzői estjét hétfőn este Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Az írónő műveiből Huszár László színművész olvasott fel részleteket Könyvtári kiadványok az ünnepi könyvhétre A felismerés Kis Zoltán, a jászapáti gimnázium tanulója első lett az országos tanulmányi versenyen
