Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-25 / 147. szám
1980. június 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 „A HAZANAK JAVÁRA VALÓ MUNKA” Jegyzetek a honismereti mozgatom kót évtizedéről Tévedés ne essék, a honismereti mozgalom „születésnapját” nem úgy ünnepeljük mintha 1960 előtt nem érdekelte volna az embereket szőkébb pátriájuk története, hiszen a népben, nemzetben gondolkodók mindig is azon igyekeztek, hogy mentsék a múlt emlékeit, az utókorra hagyományozzák kutatásaik eredményét, gyűjtéseiket. De tény, hogy amikor a Hazafias Népfront erkölcsi és anyagi támogatásával 1960-ban a honismereti kutatás és gyűjtés mozgalommá terebélyesedett, a munka minőségi és mennyiségi feltételei alapjaiban változtak. Nem igen kell bizonyítani, hogy a tudományos kutatások irányítása, koordinálása döntő fontosságú a munka egészének eredményessége szempontjából is. A kutatók a mozgalom szervezettsége révén olyan segítséget kaptak — és ez folyamatos, — amely nagyban fellendítette a gyűjtő- és publikációs kedvet. Nagy jelentősége volt annak a felismerésnek, amely a honismereti mozgalmat a politikai munka részévé tette. Joggal, hiszen a mozgalom a dolgozó nép egészének történeti, néprajzi kapcsolatainak feltárását végzi. S hiba lenne ha csupán a mozgalom múltkereső tevékenységét értékelnénk, elfeledkezvén arról, hogy a mai változások tárgyi és szellemi termékeinek ösz- szegző feltárása milyen értéket jelent az utánunk következő generációk, a történelemtudomány számára. hogy ki-ki érdeklődési területének megfelelően kutasson, gyűjtsön. S két évtized óta minden társadalmi réteg, korosztály képviselője részt vesz a honismereti munkában. Néhány számadat: a jászberényi járásban 11, a kunszentmártoni járásban 6, a szolnoki járásban pedig 8 honismereti szakkör működik. Külön örvendetes, hogy a honismereti mozgalom az ifjúság körében is népszerű. A megye általános és középfokú oktatási intézményeiben jelenleg 39 honismereti szakkör „él”, csaknem hétszáz tanulónak biztosít hasznos időtöltést. De még ennél is többről van szó: jó néhány közép- és - alsó fokú intézményben gazdag helytörténeti gyűjtemény segíti az oktató-nevelő munkát, jórészt éppen a szakkörök révén. Könyv a könyvekről A napokban Jászkiséren emlékeztek a mozgálom két évtizedére. Nagyon tiszteletre méltóan hangsúlyozták azok érdemeit — Szűcs Sándor, Betkowsky Jenő, Csete Balázs, Dorogi Márton, Kaposvári Gyula, Györffy Lajos és mások — akik a honismereti mozgalom megte- remtődése előtt is értékes tudományos munkát végeztek, s gazdag örökséget hagytak, s hagynak majd az utókorra. Az ő, s követőik munkásságát lehetetlen e helyen ösz- szefoglalni, hiszen a megye helytörténeti bibliográfiája — ez csupán a szerző nevét, a munka címét és fellelhető helyét tartalmazza — vaskos kötetet kitevő munka. Kisebb könyvtárat töltenének meg az elmúlt két évtizedben megjelent könyvek, folyóiratok amelyek szűkebb hazánk múltjáról s mai életéről for- rásértékűek. A megjelent művek- méltatása helyett most csupán egy nagyon fontos jelenséget' említünk, amely híven jelzi a szemléletváltozást is. A történeti múlt tárgyi és szellemi termékei után kutató tanító, tanár, orvos, vagy bárki, szűkebb környezetében még néhány évtizeddel ezelőtt is amolyan „bogaras” embernek számított, legjobb esetben azt mondták rá: „ez a passziója”. Mai szóval: a hobbija. Napjainkra viszont az érdemi kutatást, gyűjtést végzők köré tudományos igényű szakkörök alakultak. Jelzi mindez a szellemi tevékenység rangjának növekedését, de a végzett munka hasznosságának elismerését is. Többen felvetették a honismereti mozgalom első éveiben — az „érted haragszom én, nem ellened” elv alapján — hogy a kutató- és gyűjtőmunka kiszélesedése okvetlenül magával hozza majd az elsekélyesedést, a diletta- nizmust. Ez szerencsére nem következett be, mert a köz- gyűjtemények — múzeumok, levéltárak, könyvtárak stb. — értő jóindulattal támogatták a mozgalmat. Sőt, bebizonyosodott, hogy a társadalmi kapcsolat a hivatásos intézmények közművelődési tevékenységét javította, örvendetes tapasztalat: a közgyűjtemények ma is mind erőteljesebben vállalnak részt a mozgalom szakmai és módszertani irányításában. * * * Hatás — kölcsönhatás A szakkörök — helytörté- neti, néprajzi, irodalmi stb. neti, munkásmozgalom-törté- — lehetőséget adnak arra, A képek a jászkisérl honismereti napok alkalmából rendezett kiállításról és gyermekjátékszakköri foglalkozásról készültek. SZOLNOKON Megyei tanévzáró értekezlet Országos gordonkatanári továbbképzés T. Kaljanov, a moszkvai Csajkovszkij konzervatórium professzorának vezetésével országos’ gordonkatanári továbbképzést tartanak ezen a héten a jászberényi zeneiskolában. T. Kaljanov professzor már harmadízben vezet ilyen továbbképzést megyénkben: Iskolaigazgatók, az oktatásügy irányítói, szakfelügyelők részvételével tartották meg tegnap Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban a megyei tanévzáró értekezletet. A tanácskozáson Vincze Sándor, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője elemezte, értékelte az 1979/80-as tanévet, majd a következő tanév feladatairól szólt. Az előadást hozzászólások követték. Délután szekcióülésekkel ért véget az értekezlet. Szolnokon találkoznak az amatőr csillagászok Tizenegyedik alkalommal ■ rendezi meg a TIT — augusztus 21. és 24. között — a csillagászat baráti körének országos találkozóját. A kétévenként sorra kerülő rendezvénynek ezúttal Szolnok ad otthont. Az országban tevékenykedő több minf ötezer amatőr csillagász képviselői, szakkörvezetők, műszerépítők, a Planetárium és az Uránia Csillagvizsgáló munkatársai utaznak a nyár végén a városba, hogy kicseréljék tapasztalataikat, megvitassák az 1963-ban alakult baráti köri mozgalom helyzetét, körvonalazzák a jövő féladatait. A négynapos program résztvevői neves csillagászok előadásain ismerkednek a szakterület legújabb eredményeivel, s tájékoztatást hallgatnak meg Magyarország részvételéről az Inter- kozmosz programban.. Az amatőr csillagász észlelők, valamint a csillagászati fényképezéssel foglalkozók és a távcsőépítők szekcióüléseken találkoznak. A programokat szabadtéri távcsöves bemutatók, film- és diavetítések egészítik ki. Az alkalomhoz kapcsolódóan multimédiás és űrkutatási eszközöket bemutató kiállítás nyílik Szolnokon. Értékes dokumentumra bukkantak Pécsett A szocialista ifjúsági mozgalom értékes dokumentumát tárták fel Pécsett: egy 1920-ban közreadott ifjúmunkás-kiáltványt. A levéltárban őrzött régi rendőrségi iratok között ( bukkantak rá a baranyai szocialista ifjúmunkások kongresszusi határozatát tartalmazó kiadványra, amelynek létezéséről eddig csupán közvetett tudomásuk volt a helytörténészeknek. A dokumentum szerzője ismeretlen. Nagy a valószínűsége azonban annak, hogy Komor Imre újságíró, a KMP egyik alapítója dolgozta ki. A kudarc dicsérete öbb a kudarc a tudomány történetében, mint a siker. S az ember egy pillanatra elkeseredik, ha arra gondol, hogy hány meg hány semmibe hullott álom, hány, meg hány derékba- tört szándék, hiábavaló erőfeszítés előzte meg, és követte az emberi elme nagy pillanatait. Ügy hevernek a félresikerült, elvetélt gondolatok és gondolatrendszerek a nehezen kitaposott átmentén, mint tört tengelyű szekerek, felrobbant kazánok, számyaszegett repülőgépek. Látszólag hiábavaló erőfeszítések jelei ezek, a száz és ezer éveken át tartó töprengések és viták eredményeinél sokkalta nagyobb tömegű eredménytelenségek. De csakugyan hiábavalók voltak ezek az erőfeszítések? A kudarcok csakugyan elkerülhetetlenek? S feleslegesek-e? A munkán és társas együttélésünkön kívül; sőt azt megelőzve, legnagyobb tanítómesterünk a természet. S a természet nem- bővelkedik-e kudarcokban? Zsákutcák, meghiúsult kísérletek tömege kellett ahhoz, hogy a törzsfejlődés csúcsán meg- . jelenjék az ember. Szükséges zsákutcák, szükséges meghiúsult 'kísérletek voltak ezek s újra és újra csodáljuk a természet törvényeinek bonyolult szabályait, amelyek szükségképpen hatottak úgy, ahogyan hatottak. És ugyanilyen elismerő csodálkozással nézzük emberi őseink legelső, primitív szerszámait a talán még abban az időiben is fél- Iresikerüjtnefc számított csá- lé cseréptálat, az otromba marokkövet, a durva kőbaltát. S szinte áhítattal nézzük még azokat a rajzolatokat, állatábrázolásokat is, amelyek pedig az akkori idők közepes vagy csekély tehetségű „művészeitől” származtak, mert hiszen ismerünk náluk jobbakat, szebbeket. a zsenialitás megnyilvánulásának lenyű- gözőbb példáit is. Csak a régi gondolatokat mosolyogjuk le. csak a régi eszméket kicsinyeljük le, mint felnőtt a gügyögő gyermeki szót. Persze, nincsen könnyebb, nincsen egyszerűbb, mint a modem filozófia, a korszerű világnézet birtokában gúnyosan mosolyogva félresöpörni Platánt, Spinozát, Schopenhauert, Kantot, Owent, Dühringet. Toynbeet, Sartre-t — mit akarnak ezek a jámbor tévelygők, mit tudnak ezek nekem mondani? A révbejutottak gőgje csendül meg az ilyen véleményekben, azoké a rév- bejutottaké, akik valószínűleg egyetlen sort sem olvastak az általuk fitymált gondolkodóktól, csak nevüket ismerik, s tudják róluk, mert megtanulták, hogy tévedtek. Így, sommásan: tévedtek. S többnyire azok az emberek legyintenek a leghatározottabban a régi gondolkodókra, akiktől egyáltalán nem lehet nagy gondolatokat várni, talán még középszerűeket sem. Olyanok ezek az emberek, mint az arisztokrata fiú, aki öröklött kincseire és címére. címerére büszke —mással nem igen van büszkél- kednivalója. alamivel kevesebb fölényeskedést, s valamivel több szerénységet! Vannak példák ez utóbbira is. Lenin közmondásos szerénysége annyira ismert, hogy erre hivatkozni már . szinte illetlenség. De hadd hivatkozzam egy másik nagy gondolkodó bölcs alázatára, a háromszáz évvel ezelőtt élt zseniális gondolkozóra. Newtonra, akit már életében az emberi nem díszének neveztek. Emlékezzünk rá. hogyan válaszolt Newton a dicshimnuszokra, a kitüntetésekre, a megbecsülés őszinte belső, és látványos külső jeleire? Így: „Azért látszom ilyen nagynak, mert óriások vállán állok.” És az említett óriások gondolatainak legtöbbjét éppen Newton taszította félre, éppen ő minősítette nyilvánvaló kudarcoknak. Kemény Dezső Munkahelyi művelődés a tiszafüredi Alumíniumárugyárban Az „Alkotó emberért" pályázat nyertesei Az „Alkotó emberért” megyei pályázaton szép sikerrel szerepelt az Alumíniumgyár tiszafüredi gyára; a felnőttoktatásban és a köz- művelődésben elért eredményeiket második díjjal jutalmazták. — Az eredmények nem máról holnapra születtek meg. Hosszú időn át végzett kitartó munka előzte meg őket — mondja Szend- rei Zoltánné, az üzemi szak- szervezeti bizottság titkára. A gyár megalakulását követő első évben nagyon sok gonddal kellett megbirkóznunk. Egyik, de talán legégetőbb volt a sok közül, hogy dolgozóink hatvan százaléka nem rendelkezett általános iskolai végzettséggel. — És most? — Az ötszáz dolgozó közül midössze harminchétnek nincs meg' az általános iskolája, de már közülük is sokan tanulnak. A tíz év alatt csaknem százharmincán — gyakorlatilag a gyár kezdő létszáma — szerezték meg az általános iskolai végbizonyítványt a Kossuth úti iskola kihelyezett tagozatán, amely 1972 óta működik nálunk. Nem mondom, hogy könnyű volt rábeszélni az embereket a tanulásra; volt aki meggyőződésből, volt, aki kényszerből ült be az iskolapadba. — Ez utóbbit hogy érti? — Ügy, hogy az emberek esetenként rákényszerültek a tanulásra. Mondok egy példát; hiába áll az autó a garázsban, ha nincs hozzá jogosítvány. Jogosítvány pedig csak akkor lesz, ha ott lapul mellette az általános iskolai végbizonyítvány. Végül is az indítékok sokfélék lehetnek. A lényeg a tanulás. és azért másféle érdekeltségek is léteznek. — Például? — Évről évre egyre több szakmásító tanfolyamot indítunk, ezeket nagy érdeklődés kíséri. Az embereknek nem mindegy, hogy milyen munkát végeznek. Aki többet tud, igényesebb feladatok megoldására is alkalmassá válik. S az csak természetes, hogy a tudással együtt a fizetés is több lesz. Jelen pillanatban dolgozóink hatvan százaléka vesz részt politikai, szakmai képzésben, vagy tanul általános és középiskolában. Nyilván ennek is köszönhető, hogy köz- művelődési rendezvényeinket is érdeklődés kíséri. Az emberek nagy többsége él a felkínált Illetőségekkel. — Amelyeket nem is olyan ^egyszerű volt megteremteni. .. — Mi, azt hiszem, nagyon jól járható utat választottunk 1974-ben, amikor együttműködési szerződést kötöttünk a járási művelődési központtal. Kulturális alapunk egy részét nekik, illetve az elmúlt évtől már a tanácsnak utaljuk át. Közművelődési tervünket közösen állítjuk össze, a rendezvényék szervezését a művelődési központ munkatársai vállalták. Nagy segítséget nyújtanak a szocialista brigádklubok működéséhez. a brigádok kulturális vállalásainak teljesítéséhez is. A gyár kulturális életének bázisa a brigádklub lett. Kiállításokat, író-olvasó találkozókat. vetélkedőket, pódium esteket. TIT-előadá- sokat rendezünk, e mellett a klub alkalmat teremt arra . is, hogy a termelési, gazdasági problémákat, a feladatokat is megvitassuk a szocialista brigádok tagjaival. Rendszeresen látogatjuk a művelődési központ rendezvényeit, eljutunk budapesti színházakba, múzeumokba is. Egyszóval minden alkalmat megragadunk a művelődésre, a kulturált időtöltésre. — A tgyár dolgozóinak fele la környező községekből jár 'be, ök !mennyire ttodnak bekapcsolódni a munkahelyi művelődésbe? —1 Sajnos, a bejáró dolgozók lehetőségei korlátozottabbak. Munkaidő után indul az autóbusz, ritkán van alkalom, hogy itt maradjanak rendezvényeinken. A csoportos kirándulásokon, színházlátogatásokon azonban szép számmal vesznek részt. A későbbiekben szeretnénk olyan megoldást találni, amely enyhítene ezen a gondunkon. Mint ahogy néhány szervezeti kérdés is megoldásra vár. Szeretnénk megalakítani a gyáregység művelődési bizottságát, ez a fórum ugyanis ezidáig csak ^ vállalati szinten létezett, a gyár egy képviselője vett részt a munkájában, a helyi feladatokat viszont az üzemi szakszervezet kulturális bizottsága végezte, úgyszólván minden támogatás nélkül. T. E.
