Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-25 / 147. szám
1980. június 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hétvégi ház Szentgotthárd ról Dominó a neve A nyugatmagyarországi Fagazdasági Kombinát szentgotthárdi gyárában ez év áprilisában kezdték meg a Dominó fantázianevű hétvégi házak sorozatgyártását. A cementkötésű forgácslapból készülő házak 60—70 négyzetméter atep- területűek, s megjelenésükben is újszerűek. A Be- tonyp márkanevű cement- köfbésű forgácslap vízálló, jó hangszigetelő, a különféle gombák, rovarkártevők nem károsítják, s az ásványanyagtartalom és a különleges gyártástechnológia következtében hőálló, nem éghető. A kombinát tervező kollektívája a hétvégi házakat úgy tervezte, hogy azok elemei tág határok közt variálhatók, s a lakossági igények kielégítése mellett hasznosíthatók vállalati üdülők, kempingek építésére is. A Dominó hétvégi házak megnyerték a vásárlók tetszését. A tervek szerint ebben az évben a szentgotthárdi gyár mintegy hatvan millió forint értékű épületet ad a megrendelőiknek. Együttműködés a bolgár testvér- szervezettel A megyeszékhelyen, a papírgyárban tartotta meg tegnapi ülését a MTESZ Szolnok megyei Szervezetének elnöksége. A rendezvény résztvevői értékelték a műszaki hetek lezajlott programsorozatát, szó esett a bolgár Kjusztendil megyei testvérszervezettel kötött együttműködési megállapodásról, s egyéb MTESZ- eseményekiről. Az elnökség tagjai tájékozódtak a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület papírgyári csoportjának tevékenységéről, majd a Papíripari Vállalat szolnoki beruházásáról hallottak előadást. Számítógépes szakirodalomkutatás Tegnap bemutatták a szakembereknek és az újságíróknak a Nemzetközi Számítástechnikai Oktatási Központ új számítógépes szakirodalom-kutató módszerét, amelyet első ízben az intézet sok tízezer kötetes szakkönyvtárában állítottak üzembe. Egy ilyen nagy 'könyvtárnál, amelyben naponta több ezer hallgató is megfordulhat, sürgető feladattá vált a könyvtári munka, a szakirodalom-keresés, adatszolgáltatás gyors lebonyolítása. Gyár éstéesz együttműködéséből új üzem A kenderesi November 7. Termelőszövetkezet a martfűi Tisza Cipőgyárral közösen cipőfelsőrész-készítő melléküzemet létesít, ahol kismama-, torna- és teniszcipők felsőrészeit fogják összeállítani. A szalagot, varrógépeket s az egyéb szükséges kellékeket a cipőgyáriak, az energiát, munkaerőt és a munkaterületet pedig a termelőszövetkezet biztosítja. A. IT, félévben induló üzemmel hasznosítják a megszűnt tésztaüzem épületét és szociális helyiségeit, ezen kívül egy korszerű, 40x12 méteres új üzemcsarnokot is építenek. Az üzem 45 dolgozóval kezd, de elképzelés szerint hamarosan kétszeresére növelik a létszámot. T el efon köz pontok a Szovjetunióba A Szovjetunióba utaznak a Beloiannisz Híradástechnikai Vállalat telefonközpontjai, amelyeket a vállalat kunhegyesi gyáregységében készítenek. Érdekesség, hogy az üzemben az újonnan elkészült csarnokban kialakították az ATSZK telefon- központok ellenőrző sorát is A kor nem határ Meleg zápor áztatja az árokszállási földeket. A főutcán itt-ott kis tócsákban megáll pár percre a víz. A takrékszö- vetkezetben lassan ebédelni készülnek a hivatalnokok. Az ügyvezető elnök, Tőzsér Lajosné kiáll a kis emeletes irodaház bejáratához, nézi a járókelőket. Kö- szönget jobbra, balra, sok az ismerőse. Aztán kisüt a nap, felszárítja a tócsákat, s a csu- paabdak lakarékszövetkezeti irodában a déli csendben nagyon szerényen, magáról beszél. Előbb elmondja, hogy naponta legalább százötven ember nyit 'be. jön ilyen-olyan hivatalos pénzügyét intézni. Ez a szövetkezet nagy körzetben dolgozik. Árokszálláson kívül kirendeltsége van Jászjáfkó- halmán és Jászdózsán. de ide hozzák betétjüket, s innen kémek kölcsönt a jászágói- ak, s a jásziványiak is. ösz- szesen 18 ezer 720 lakos, akik közül nem kevesebb, mint 6 ezer 200 a takarékszövetkezeti tag. Dehát szóljunk már az ügyvezető elnökről is! — Ügyse sokáig már, bár társadalmi elnökként számítanak rám. Kerek harminc, munkában töltött év van mögöttem, ősszel nyugdíjba megyek. No. nem, nem most töltöm az ötvenötöt, a nyugdíjkorhatár — minek mondjam pontosan — nem most volt. Elégedjen meg annyival, hogy tíz évig nagybeteg apámat ápoltam, nem dolgozhattam, de akkor is harminc év a munkaviszonyom. És akkor kezdtem a munkáséletet, amikor a második világháború idején a közellátási hivatalokat, a jegyrendszert szervezték. Nem hittem volna, mintha nyoma se lenne arcán, mozdulatain, mondataiban a kornak. Nevet. — Pedig ez a korosztály megjárta a maga útját, minket nem kényeztetett az élet. Dehát az ember — remélem sokan így vannak — szeret dolgozni. Higgye el, a munka nem fáraszt, ha szívvel, odaadással csinálja az ember, ha szereti a mindennapos dolgát. — Pedig minden nap emberekkel dolgozni, talán a legnehezebb. — És minden nap emberekért dolgozni a legszebb! Tőzsér Éajosné, a jász- árokszállási takarékszövetkezetben 1967 óta ügyvezető elnök. A takarékszövetkezetek megszervezése után alig egy évvel kapott ott munkát, s végigjárta a „ranglétra” különböző fokozatait. Fejből sorolja a szövetkezeti adatokat: 89 millió forint a betétállomány, s az összes kölcsön összege majdnem kilencmillió forint. A legkedveltebb ezen a vidéken az áruvásárlási kölcsön, d,e sok kisiparos is fordul kölcsönért a szövetkezethez: kis műhelyek létesítéséhez, felszerelésének bővítéséhez. Hogy az idén mennyire bíznak a takarékban az emberek? Tavaly összesen ötmillió forintot bíztak rá, az idén az első öt hónapban már 3 millió 600 ezer forintot. Mondja, s valahol, a szeme sarkában vagy egy hajszálvékony redőben a homlokán már a búcsúzás kimondatlan szomorúsága is érződik. —1 Nem szeretek rágondolni, hogy nyugdíjba megyek —■ mondja ki végül. —• Megkértem a munkatársaimat. nehogy azon törjék a fejüket, hogy búcsúztassanak. Azt nem tudnám elviselni. Egyébként is, be-bejárok majd. mert igénylik — és tudom, ez nem csak vigasztaló ígéret most — a tapasztalataimat, a segítségemet. Kinéz a házat körülvevő csinos kis kertekre, s csak úgy, magának mondja: — Bármennyire is nehéz életem volt, bármennyit A szabályozók ürügyén, a szabályozók tükrében Január elsejével léptek életbe a szóbanforgó szabályozók. Fél év telt el azóta. Vállalati szakemberek azt mondják, az esztendő közepén ítélkezni bűn, hiszen december 31-ig még sok minden történhet. S ez igaz, — a termelés folyamat, amely változik hétről hétre. A tendenciák azonban figyelemre méltóak — így azok a jellemzők és jelek is, amelyek a szabályozók hatására alakultak ki. Van, ahol már bőségesen találni ilyet, különösen azokban az üzemekben, amelyekben az irányelvek — ezek körvonalai már tavaly kirajzolódtak — szemszögéből igyekeztek alakítani a gyártást, az értékesítést, vagyis minden tennivalót. Így például a martfűi Tisza Cipőgyárban. dó tőkés partnere volt, — egyiknek sportcipőket, a másiknak csizmákat szállított a nagyüzem. A nem rubel elszámolású bevételének többi hányada esetleges volt, tűzdelve véletlenszerű elemekkel. A martfűi gyár célja tehát: olyan partnereket találni, amelyek magasabb követelményeket állítanak a Tiszával szemben, de azokat meg is fizetik. Mit tesznek és mit tehetnek mindezért? A cipőgyár sok olyan adottsággal rendelkezik, amit kedvezően kihasználhat. Uralkodó a hazai talpgyártásban — nem kell módosítások alkalmával a partnereket nyüstölnie — és uralkodó a sportcipők készítésében is, de martfűi ötlet volt a szövet-, bőr-, műanyagkombinációjú cipők, szandálok készítése is. Remek tervező és műszaki gárdája van — erről díjak, elismerések tanúskodnak. Van rá eset, amikor ez kevés. Hasznosabbnak bizonyul, egy a gyártáshoz szükséges szerszám megvásárlása, valamelyik tőkés partnertől, mert így nemcsak az eszközt veszik meg, hanem a formát is. Ennek alapján lehet kaptafát csinálni, s a# készítés, az értékesítés többi fázisát ehhez lehet igazítani. Külföldön az „átfutás” másfél év, itthon több. Vigasztalódhatunk persze azzal, hogy a gyár célja elsősorban nem az egyharmadnyi szuper-divatot követő vásárlóréteg megnyerése. MILYEN A LECKE? AZ URALKODÁS ÉS AZ ÖTLETEK A szabályozók nehéz körülményeket tertemtettek a vállalatoknak — hangzik legtöbb helyen. Ezek súlyáról véleményt mondani — mivel ahány ház, annyi féle megítélés — hiábavaló dolog lenne. A ’80-as évek gazdasági kulcskérdése az egyensúly helyreállítása, illetve olyan termelési szerkezet kialakítása, amellyel ez megteremthető. A rendeletek ennek megvalósítását szolgálják, s a vállalatok ténykedésének legfontosabb tényezőjét, a jövedelemképzést az exporttól teszik függővé, vagyis attól, melyik mennyit tesz az egyensúly helyreállításáért. A Tisza Cipőgyárnak az elmúlt években két állandolgoztam, nem bánom. Mert soksaoa- nagyon nehéz volt. Ám el ne felejtsük: közben volt egy háború! Az én életemben is sok keserűséget, nehézséget okozott. Amikor elbúcsúzunk, nevetve mondja: — Hanem a fiatalabbak, nagyon figyelmesek óm! Képzelje csak el, Szentesi elvtárs, a MÉSZÖV elnöke tudja mikor van a születésnapom! Kijött, felköszönte- ni! És támasztja a kis székház bejáratát, nézi tovább az árokszállási főutca csendes déli forgalmát. S. J. Fotó: — pósa — A sportcipők végül is mindenkinek szóltak, és szólnák, a legújabbak — a legmagasabb igényeknek is megfelelnek. Nem volt könnyű lecke a több színű, vulkanizált termék technológiájának kidolgozása. .A másik újdonság, amely mondhatni, hogy a szabályozók jegyében született, az esőcsizma. Különféle színekben felnőtteknek, gyerekeknek pvc-ből. Ez importot helyettesít, és keresett hiánycikket pótol. (Az adottságokról szó esett az imént. Ehhez csak annyit, kevés hazai gyártó tudna az esőcsizmákhoz 1 millió márkáért berendezést vásárolni — úgy, hogy annak megtérülési ideje fél év. Az ötletekhez pedig annyit: az új fajta sportcipők gyártásához francia gépeket bérelt a Tisza Cipő. Ez is egy megoldás beruházás helyett.) A szabályozók és az új termelői árak hatása már érződött tavaly is, megszületésük előtt a gyár életében. Az őszi börzén — ahol az idei első félév termékeinek vásárlásáról döntöttek a kereskedők, a vevők nem akartak szerződést kötni, hivatkoztak arra: nem ismerik az árarányokat. A dolgokat tetézte a nyersbőr világpiaci árának csúcsa — valamint a fogyasztói árak emelése. Év elején tehát mindenféle szerződés nélkül termelt a gyár, s ma — amikor a nyersbőr ára az 1972-es szintre visszaesett — még mindig úgy tűnik, hogy a hazai kereskedelmi vállalatokkal nehéz kölcsönös érdekkapcsolatot kialakítani, amiből mindkét fél jól járna, de elsősorban a harmadik — a fogyasztó. S ha már a kötelékeknél tartunk: a rendeletek hatottak a gyártók és a külkereskedők viszonyára, így a Tisza Cipőgyár és például a TANNIMPEX kapcsolatára is. A szabályozók révén megnövekedett a külkereskedők érdekeltsége, hiszen az árbevételből 3 százalékos úgynevezett bizományosi díjkulcs szerint jutnak javadalmakhoz. A SZERZŐDÉS KEVÉS A martfűi gyár és a TANNIMPEX az előírásokat megtetőzte egy szerződéssel. •— Vagyis a kereskedő partner nemcsak abban érdekelt, hogy gyorsan, határidőre kiutazzon a gyártmány, hanem a piaci munka hatékonyságának növelésére is ösztönöz a szerződés. A képződő haszonból, az árak, az értékesítés függvényében is részesül a TANNIMPEX. A jó viszony persze nem csupán a közös érdekeltségen !múlik. Ehhez nem biztos, hogy elegendő egy szerződés. Az együttműködést segíti a két vállalat szocialista brigádjainak néhány találkozója, amikor nemcsak a közös munkát értékelik, hanem egymást is megismerik. A vállalat az export fokozásán, a külföldre szállított áruk jövedelmezőségének javításán túl az import csökkentésével is hozzájárulhat az „egyensúly” javításához. Az idén könnyebben, zökkenőmentesebben érkeztek import-engedélyek a gyárnak, mint tavaly. A nagyüzem minden évben készít importtakarékossági tervet. Az idén az elképzelések 17 millió forint értékű anyag megtakarítását — helyettesítését hazai termékekkel — írják elő. ÁTGYÚRTÁK, TANULMÁNYOZTÁK Mondják: szabályozókat, rendelkezéseket kevés alkalommal vártak úgy, mint az 1980 január elsejével hatály- balépőket. Várakozni persze sokféleképpen lehet. Tanulmányozták, véleményezték a Tisza Cipőgyárban a legkülönbözőbb vezetői szinteken az irányelveket. Átgyúrták az indítékoktól kezdve a konkrét határozatokig, szinte névreszólóan a rendelkezéseket. A konzultációkon részt vettek a középvezetők, a művezetőknek, a csoport- vezetőknek s a társadalmi szervek képviselőinek pedig tanfolyamokat, fórumokat szerveztek. Az első fél év várható eredményei — így például a tavalyihoz képest 18 százalékkal magasabb nem rubel elszámolású export — azt bizonyítja, hogy az előkészületek hatásosak voltak. A tervektől való elmaradás viszont még nagyobb lépéseket diktál. Hajnal József Mekkorát lépett a Tisza?
