Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-19 / 142. szám

1980. június 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nyári Károly több mint'három évtizede gyűjti Pomáznak és környékének szerb íemzetiséggel kapcsolatos tárgyait, festményeit, könyveit és iratait. Lakása valósá­gos múzeum. A nagy értékű festmények, ikonok és iratok rendezése a szerb csa­tádból származó nyugdíjas napjának nagy részét kitölti Képünkön: Nyári Károly munka közben Parkok, ütemkésésben A szolnoki Széchenyi la­kótelep tíz ütemben épül, amelyből hárommal teljesen, eggyel majdnem elkészültek, és most fogtak az ötödik ütem alapozásához. Az „ütem” elnevezés némi magyarázatra szorul. Érthe­tőbb lesz a „műszaki fogal­mazás”, ha tudjuk, hogy a lakótelep első üteme a Ragó Antal út, a második a Jászi Ferenc út, a harmadik az Orosz György út, a negye­dik a Bart.ha István út. és így tovább. Egy-egy ütem nem csupán a lakóházak felhúzását, hanem az úgy­nevezett járulékos beruhá­zásokat — például áruház, óvoda, iskola — is jelenti. A lakásépítés a tervezett ritmusban halad, a terülét- rendezés azonban lemaradt egy-két ütemmel. Jelenleg a Jászi Ferenc út és az Orosz György út környeze­tének parkosításán dolgoz­nak, igen lassan. Az eredeti tervek szerint minden lakó­tömbhöz legalább három játszótél- tartozna, a'hol a különböző korosztályú gye­rekek, egymás-t nem zavar­va, játszhatnak. A városi tanács műszaki osztályának főelőadójától, Kormos Lajostól megtudtuk, hogy az elképzeléseket, anyagi lehetőségek híján, képtelenek megvalósítani, A legfontosabb feladat: minél több lakás felépítése. Mint a megyében sok he­lyen, a Széchenyi lakótele­pen is akadtak szép szám­mal, akik felajánlották, hogy a parkokat, játszóte­reket társadalmi munkában elkészítik. Amikor azonban a tettekre került volna a sor, a tisztelétet érdemlő kevés kivételtől eltekintve, nem volt jelentkező. Ám ha a lakók közömbösek marad­nak. ha nem „fogják meg a lapát nyelét”, aligha lesz hamarosan elegiendő zöldte­rület az egykori Kisgyep helyén. A várasd tanács szű­kös anyagi lehetőségein be­lül megpróbálja hangulatos­sá tenni a „betondzsungelt”. Ügynevezett egyszerűsített terlv szerint parkosítanak. Ez azt jelenti, hogy például az Orosz György úton, hat ját­szótérnek kellene készülni, ami a tavalyi költségvetés szerint nyolcmillió forintba kerülne. Ehelyett az egysze­rűbb megoldást kénytelenek választani, és kétmillióért öt centimétemyi humuszt terí­tenek le, amelyet fűvél — fával ültetnek be. Ez is több a semminél. Ezzel a munká­val egyébként a gyermek­napra szerettek volna elké­szülni, de közbeszólt az idő­járás. A szeszélyes tavasz mellett más is hátráltatta a parko­sítást. A Ragó Antal és a Jászj Ferenc út között épít­kezési törmeléket hagyott maga után az ÁÉV. Azt ígérte, május 8-ig eltakarít­ja a hulladékot. Ez azonban csak ígéret maradt. A városi tanács tavaly sok szolnoki vállalatod, fel­kért, végezzenek társadalmi munkát a Széchenyi lakóte­lepen. A Volán törmeléket szállított el, amelynek helyé­re a Cukorgyár termőföldet és salakot vitt. a Hetényi Géza kórház és a szolnoki középiskolások lelkes kollek­tívája játszótéren felszerel­hető játékokát készített. Rajtuk kívül számtalan vál­lalat. üzem részt vett a környezet szépítésében. De okkal szegte a kedvüket, hogy az ottlaikók többnyire az ab­lakból nézték, amint a vá­ros más részéről toborzott társadalmi munkások a par­kosítással foglalatoskodtak. A zöldövezetet nem min­denki hiányolja a Széche- nyin. Az autótu'lajdonoisok uigyanis inkább parkolóhe­lyekét szeretnének a parkok helyett, és hogy -biztonságban tudják a gépkocsijukat, vagy­is, hogy ne legyen útban, fel­állnak a zsendülő gyepre. Természetesen szükség vol­na parkra is és parkolóhely­re is. Ám ez utóbbira még annyj pénze sincs a tanács­nak, mint a parkosításra. Hogy végül mikor éri utói a játszóterek, zöldterületek építésének üteme a lakóhá­zakét? A városi tanács vb mű­szaki osztálya csupán egy példát tud felhozni a Széc- hényin élők „vigaísztálására”. A vasútállomás melletti, közismert nevén „Y” ház lakói az elmúlt ősszel hoz­zákezdtek az épület előtt egy park kialakításához, tár­sadalmi munkábani. Az idén tavaszra élkészültek vele. és azóta csodájára járnak a város más részéről is. (A tanácsnak persze így is pénzbe került a csinos park, hiszen az anyagért. a szállításért fizetniük kellett.) — bendó — Zalakaroson Szövetkezeti üdülőközpont A zalakarosi gyógyfürdő gyógyászati eszközeinek, be­rendezéseinek, meg rendel­kezésre álló építési területei­nek célszerű kihasználása ér­dekében szövetkezeti üdülő- házak építésének szervezé­sét határozta el a gyógyfür­dő intézőbizottsága. A hatá­rozat szerint 320, egyenként 28—30 négyzetméter alap- területű üdülőegységből álló, télen-nyáron működő szö­vetkezeti üdülőközpontot hoznak létre. Az üdülőszö­vetkezeti tagok évenként 28 napig vehetik igénybe lak­részüket, míg az év többi részén, tehát 11 hónapon át a Cooptourist helyez ott el üd.ülővendégeket. Az első szakaszban megépülő szövet­kezeti üdülő 160 lakrésze 1983 tavaszára készül el. D elikát Jenő. a vál­tozatos étkezés ha­zai úttörője, a Ma­gyaros Szűzérmék Piros Arany fokozatának tulajdo­nosa könnyes szemmel csuk­ta be Vörösborgia Lukrécia, kétszeres Róbertbácsi-díjas szakácsnő Egyél a sírig cí­mű kötetét. — Ez az, Hackepeter! — mondta. — Ezt kell még itt meghonosítani, ez méltó a magyar gyomorhoz. Darált disznóhús hagymával, bors­sal, csipetnyi só és passz. Va­jas kenyérrel fogyasztva ki­tűnő. D. Jenő lehömpölygött a lépcsőn, berobbant a hen­teshez, levágatta a legszebb combot, hatszor átdaráltat- ta, miközben a mögötte álló sor olyan hosszú lett. hogy a végére már csak határ­sávengedéllyel lehetett állni, ám őt ez nem zavarta, el­végre is étkezési ősbemuta­tóra készül, s ugyebár áldo­zatok nélkül nincs győze­lem — ahogy Menta Cukor!, a nagy olasz hadvezér mond­ta —, s különben is, hull­jon a mérgese! Irány a piac, két kilót vá­sárolt a legszebb mákói hagymából, a Maros-parti Protekciósból, amely köz­ismerten ízletesebb, mint a Millér-csípős, vagy a Pe­csétlila Betonfej, s már ro­hant is a mindenkori ínyencségek illatától vará- zsossá vált konyhájába, hogy bekeverje a német cseme­gét. Aprólékos műgonddal vág­ta *a csudahagymát icipici kockákra, s a kevergetés-át­gyúrás közben az emésztő­rendszerében — szájüreg, Szakszervezeti választások Megfelelő a tagsági képviselet — Öt év munkája a mérlegen — Széleskörű vita a tennivalókról A megye üzemeinek, intéz­ményeinek. szövetkezeteinek szakszervezeti tagsága 5 ezer 700 bizalmit. 5 ezer 900 bi­zalmi helyettest. 610 főbizal­mit és 640 főbizalmi helyet­test választott. Megválasztot­ta 117 vállalati, üzemi, hiva­tali bizalmi 'testület, 285 üze­mi, vállalat i --intézmény i szakszervezeti és számvizsgá­ló bizottság mintegy 23 ezer 800 tiszítségviselőjét A szakmai szakszervezetek központi vezetőségei, . az SZMT, a szakmai megyei bi­zottságok és az alapszerveze­tek intézkedési térveket ké­szítettek a választások politi­kai. szervezeti lebonyolításá­ra. Ezekben a tervekben meghatározták a vezető tes­tületek feladatait. Az SZMT és az iparági-ágazati megyei bizottságok kialakították az új szervezeti felépítésre vo­natkozó elgondolásaikat. Nagy gondot fordítottak töb­bek között a káderelőkészítő munkára, a testületek tagjai­nak kiválasztására. Értékel­ték és minősítették a függet­lenített és a társadalmi tiszt­ségviselők tevékenységét. 3 vezető testületek munkájút. A szakszervezeti és a jelö­lőbizottságok tagjai, az aktí­vák segítségéve] csoportos vagy személyes beszélgetése­ken kérdezték meg a tanács­tagot, s a vélemények egyez­tetése után jelölték a tiszt­ségviselőket. A jelölésnél — és később a választásnál is — ügyeltek arra, hogy a ve­zető testületek összetétele megfeleljen a szakszervezeti tagság összetételének. A Ti- szamenti Vegyiművekben például mintegy kétezer dol­gozó szakszei'vezeti tag A vállalatnál 65 tagú bizalmi testületet választottak, amelyben, a fizikai munká­sok érdekeit 36 dolgozó kép­viseli. huszoniket.ten pedig közvetlen termelésirányít ók. Az ailapszervezeti választá­sokat kedvező politikai lég­kör, a tagság és a tisztségvi­selők aktivitása jellemezte. A választások iránti érdeklő­dést mutatja az is, hogy a vezetöségválasztó értekezle­teken' a tagság megjelenési aránya 80—95 százalékos yodit.. Általános tapasztalat: a vezető testületek által elő­terjesztett beszámolók min­den lényeges kérdésre kitér­tek. A vitákban általában a je­lenlévők 15—20 százaléka vett részt. A hozzászólások­ban több témával foglalkoz­tak: a Tisza Bútoripari Vál­lalat szolnoki gyárában pél­dául a dolgozók többek kö­zött az anyagmozgatás továb­bi gépesítését kértek. A Vo­lán 7. sz. Vállalat küldöttér­tekezletén, a iobb munkaszer- veziésrői, a munkaruha-ellá­tási gondokról, a munkavéde­lemről esett sző. Sérelmez­ték, hogy a vállalat nyugdí­jasai nem 'kaphatják meg a szabadjegyet. (Ehhez minisz­teri hozzájárulás szükséges.) Kérték, hogy a tröszti érte­kezleten is foglalkozzanak ezzel a problémával. A pa­pírgyári hozzászólók a most kezdődő nagysza bású beim há­zasról. annak jelentőségéről beszéltek. Hangsúlyozták, hogy megvalósulása minden­kitől nagyobb erőfeszítést, jobb minőségű munkát igé­nyel . A Kőolajkutató Válla­lat dolgozói kérték á korked­vezményes nyugdíjazás ki­terjesztését. a munkakörül­mények javítását, a hűség­jutalom általánossá tételét. A választási értekezleteken szó esett még a szakmai és politikai nevelésről. Több helyen igényéi te a .tagság, hogy a választott tisztségvi­selők jobban éljenek az őket megillető jogokkal A tagság a jelölőbizottsá­gok által javasolt tisztségvi­selőknek szavazott' bizalmat. Olyan tisztségviselőknek, akik már korábban is bizo­nyították, hogy alkalmasak megbízatásuk teljesítésére. Ezit mutatja az az adat is, amely szerint a régi tisztség- viselőik 60—70 százalékát új­jáválasztották. — sze — A nyárias napsütés ki­csalogatta az udvarra a tószegi óvodásokat. Sor- raveszik csoportos játé­kaikat, dalolnak, tapsol­nak. örülnek a jó idő­nek HACKEPETER nyelőcső, satöbbi — leját­szódó, mindenképpen a fel­tételes reflexek körébe utal­ható történések leírására csak azért nem vállalko­zunk, mert nem kenyerünk a túlzott naturalizmus, a gasztroventerológiáról nem is beszélve, úgyhogy elég az hozzá. Delikát Jenő nagy iz­galommal alkotta Hacke Pé­ter nevű csupahús gyerme­két. Miután már tatárbifsz- tek-szülő korában megtanul­ta. hogy úgy jó, ha a nyers­húst érlelik, betette hát a hűtőszekrénybe, s elhatároz­ta, vendégeket hív másnap­ra, hogy máris széles kör­ben terjeszthesse az étkezési kultúrát. És lön. Jöttek a meghívot­tak beesett szemekkel, lapos horpasszal, tudván az ille­met, s a nagy magyar költő szavait, melyek a falon függ­ve aszpikba ágyazottan hir­detik: Egyél, ki tudja, med­dig húzhatod. Aperitivnak legördítettek egy kupica Jenő-féle nyo­morkeserűt, leöblítve két de­ci Míra vízzel, s azután raj­ta! Aki (már) él, üljön asz­talhoz, és várja az Élvezetek Netovábbját, a DDR im­port hackepetert. Tálalás praktikusan, kistányérok nagy kenyérrel, vajtartó kö­zépen, szalvéta, virág, dísz- gyertya. — Hát akkor — mondta a házigazda. —i Hát akkor — mondta Illatos Amália, a főszagló- menyecske, akinek kedvenc szokása volt az ilyen gaszt­ronómiai szeánszok alkalmá­val az illata alapján minősí­teni az aznapi ételremeket. — Hát akkor — mondták a vendégek Amáliára füg­gesztve kocsonyán lógó sze­meiket — menj. Árnál, sza­gold ki, merre micsoda. És ment. És már jött is vissza, miként a szélvész. Csak egy kicsit sápadtab- ban, s a lába is reszketett. — Oh — közölte bőbeszé- dűen. — Nocsak — szólt Delikát Jenő, arcán az ijedtség ár­nyékával, mert Illatos Amá­lia tekintetében olyan fénye­ket látott megvillanni, mint Oféliának akkor, amikor raj­ta már csak a kolostor se­gíthet, vagy még az sem. Azt mondani sem kell, hogy a szertartás szerint szokásos illatminősítés ez­úttal elmaradt, már csak amiatt is, hogy a házigazda fejvesztve száguldott a kony­hába, s amikor félelemtől gyötörten kinyitotta a hűtő ajtaját, halálraváltan volt kénytelen megállapítani; ez nem a sarki virágüzlet. Sőt! Jobbtollú írnokok ilyesmi­ket hoztak volna össze a hirtelen jött élmények ha­tása alatt, hogy „a pusztai görény hozzá képest szerény ibolya”, meg effélék, de itt csak ennyi álljon: büdös volt. Ennyi is elég ahhoz, hogy a változatos étkezés hazai úttörője népfelvilágosító va­csorájából nem lett semmi; hogy sűrű magyarázkodások közepette egy szál ropival kellett a Nagy Konyhamű­vésznek zsörtölődő vendégeit taxiba rakni, lévén, hogy jártányi erejük sem ma­radt. Delikát Jenő egyedül ma­radva feltépve a Lehel ajta­ját, haláltmegvető bátorság­gal rántotta ki a szégyent hozó húskölteményt, s azzal a lendülettel vágta is bele a szemetesbe. — Na, a hackepeter. ez odavan! — szusszantotta, s rövid tűnődés után újra be­nézett, hátha talál valami harapnivalót. De nicsak! A hűtőszek­rény bűzös lehellete most is megcsapta. Erre azon nyomban kivágta a holnap­ra való bontott csirkét. Még mindig büdös. Ki a virslit! Még mindig büdös! Kidobta a fél rúd téliszalámit is. ö aztán rendet teremt, őmajd megmutatja; első az egész­ség, romlott árut nem eszünk! Pakolt, rakodott, ko­tort — egyre vadabb diüh- vel, mert az illatnak aligha nevezhető inger még ezután sem szűnt meg. De egyszer- csak: — Megvan! — csapott a homlokára és a sarokban lapuló sztaniolba csomagolt valamire. — Ez maradt ki tegnapelőtt a sajtbarátok va­csoráján;. Ez a fél pálpusz- tai. Már nem volt dühös, örült, hogy végre valamit ehet. Igriczi ZsigmomJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents