Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-15 / 139. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. június 15. — Ha ezt kibírja, alkalmas Én bezzeg a város túlsó végével sem kapok összeköttetést Együttműködés Szöveg nélkül Kép a jövőből .Röhög az egész filmszínház Ezen nevet... Az öreg üzletember rátámad a vejére: — A legjobb akarattal sem fér a fejembe, hogyan kerülhettél már ma csődbe. Hiszen tavaly kaptál 100 000 márka hozományt. Tegyük fel, a berendezés 10 000 márkába került, a háztartásra >kiadtatok mondjuk 20 000-et — a lakbér, a kocsi és a különféle biztosítás további 10 000 márkát emésztett fel, a józan paraszti ész szerint akkor még mindig tmaradt 60 000 márka. És hol van a pénz? A vő így felel: — No és? Elfelejted, hogy üzleteket is kötöttem? * * * — Mennyiért csinál nekem egy arcképet? — Nyolcezerért. — És mennyibe kerülne akkor, ha én adnám hozzá a festéket? * + * Az asszony mondja a férjnek: — Nem értem, hogy miért kell neked minden vasárnap futballmeccset vezetned! Azt a pár pofont itthon is megkaphatod ... Ülök a moziban és irigykedem. Irigylem a forgatókönyvírót, milyen egyszerűen és gyorsan Ikéipes mosolyt, mit mosolyt hangos hahotát, vad röhejt varázsolni a nagyérdemű publikumiból. Amit egy humorista még véres verejtékkel sem tud elérni, azt játszva megteszi a a forgatókönyv írója. Nem kell más néki, minthogy trá- gár szavakat ad hősei szájába, s máris dőlnek a nézők a kacagástól. Azt mondja az egyik mozihős, hogy ... Persze ezt a szót egy humorista nem írja le. mert nála teljesen hatástalan Jenné. Sőt a szerkesztő egészen bizonyosan kihúzná a kéziratból. Még le is tolná a humoristát: „Mit képzeltél, öregem? Én humoreszket kértem tőled, nem szépirodalmat”. A szerző legföljebb meditálhat azon, miért éppen a szépirodalomban lehet csúnya szavakat használni. Na, de hiába is írnám le mondjuk hogy ... (Tetszenek látni, a szerkesztő kihúzta ezt a szót, és helyette három pontot tett!) Nalám hatástalan lenne. A moziban imás. Ott dől a közönség, úgy rötyög azon szavak hallatán, amelyet ő maga munkahelyen, otthon lépten.nyomon. hol indulattal hol anélkül használ, hogy majd leesik a székről. Otthon ő sem kacarászik. de a mozi az más. A film, amelyet nézünk, valahogy az átlagnál is szókimondóbb. Lesem, vajon nem annak szól-e a vihorá- szás hogy még nem hallották mondjuk azt, hogy ... De nem. Amikor hatodszor hangzik el, ugyanolyan hatás. Még csitítják is egymást a kacagok, hogy jól hallják azt a kifejezést, amelyet ők maguk kötőszóként emlegetnek, különösebb derű nélkül. Irigylésre méltó helyzetben vannak a filmesek. Képzeljenek él egy mulattató!, amint hatodjára mondja el ugyanazt a poént. A harmadikig sem jutna el, kifütyülnék. A jelenséget legjobb tudomásom szerint még sehol sem írták le. Elméletileg sem találkoztam ezze a humorforrással, még Bergson humorelméletében sem,. Talán leginkább a váratlanság a humorkéltő tényező. Az embereknek nem a trágárság a mulatságos, hanem az, hogy onnan hangzik el, ahonnan nem szokták meg. Mert ha a művezetőt külc el az ember melegebb tájak ra, az megszokott dolog, ner mulatságos de ha X színéi Y színésznőt, azon már mii látni kell. Ilyesformán gondolkodón miközben a sokaság dől harsány kacajtól. Kicsit ze var ez, mert a szöveget ner nagyon értem, a bosszankc dás is csökkenti mű élvezetemet de aztán fe derülök. Ha a váratlanság nevetés forrása, akkor szii rét! Akikor önmagát meg szüntető folyamatról va szó. Mert meddig tart ez forrás? Amíg filmvászno is kötelezővé válik az arc dalomban már megszokó szókimondás. Akkor senk nek sem lesz váratlan hot az egyik szereplő azt monc ja, hogy ... Meg fog szűnj a röhögés a moziban. A fo: gatókönyvek írói nem élbe nek többé ezzel a forrássá Kénytelenek lesznek humc ros ötleteket, poénokat k agyaim, ha meg akarják ne vettetni a tisztelt nagyérdt műt. Akárcsak a humoristái Mire véget ér a fáin megnyugszom. Mosit mi nem irigylem a filmeseke pünkösdi királyságuknak ve ge lesz. De vajon addi hány filmen röhögik magi kát halálra az emberek? Germán DrobiE: Szerencsétlen ember Alapjában véve én egy szerencsétlen ember vagyok. Ami a szívemen, az a számon. A hozzám intézett kérdésekre őszinte választ szoktam adni. Mindenféle hátsó gondolat, beszéd közben elejtett, finom célzás, kétértelmű utalás — számomra ismeretlen fogalom. Persze ebből aztán rengeteg kellemetlenségem, bajom származott. Például, találkozom egyik ismerősömmel. Csak úgy futtában odaveti: — Üdv, hogy szolgál az egészséged? — és már lépne is olajra. Elcsípem hát a karját. — Mit mondjak? — válaszolom. — Nagyjából egészséges vagyok. Igaz, gyakran szúr az oldalaim, a bal szemhéjam rángatózni szökött. Ha viszont nem bugyolálom be jól a nyakam... Imerősöm ekkor közbeszólt: — Miért mondod el ezt nekem így, töviről hegyire? — Azitán ránt egyet magán és faképnél hagy. — Hát nem lehetetlen ember az ilyen? Ö érdeklődött, én csak válaszoltam. Volt egy lány, akit nagyon szerettem. Úgy terveztük, összeházasodunk. Egyszeresük megkérdezte: — Mondd, ugye nincs nálam szebb lány a világon? — Hogy kérdezhetsz ilyet? — mondom neki. — Van. Kicsit pisze az orrod, a füleid elállnak és a nyakad is hosszú. De én így szeretlek, nekem te így kellesz, senki mással nem cserélek... Nem hallgatott végig, elment, nem is köszönt. Hogy miért — nem tudom. Elvégre ő kérdezte, én csak feleltem. Nemrég gyűlés volt a műhelyben, Szlávka, a barátom került terítékre italozás miatt. — Kérem, ne ítéljenek el szigorúan — mondta Szlávira. — Én eddig még soha nem rúgtam be. Ez volt az első eset, ő is tudja bizonyítani — fordul felém és rám mutat, — Ugye, hogy ez volt az első? — Mindjárt kiszámolom — válaszolok. — Tavaly a születésnapomon beszes Zeitéi, aztán ittas voltál az ifjúsági parkban, egyszer lent a klubban... aztán... szóval. . összesen hetedik alkalom, amiről én tudok. Szlávtka azóta látni sem akar. Hogy miért — nem tudom. Pedig ő kérdezett, én csak válaszoltam. Egyszer meg megyek a parkban, látom, hogy egy bőgő kissrácot rángat az anyja. Amikor meglát, azt mondja a gyerkőcnek: — Ha nem hallgatsz anyucira, ez a bácsi beledug egy nagy zsáikba, és elvisz a pincébe! Ugye, bácsi elviszi ezt a rossz fiút? — Nem, nem viszem el. nincs zsákom, a pincét sem keresgélem, mert nem érek rá. Moziba sietek. — Nem sül ki a szeme? Nem ért a gyerekneveléshez, csak fecseg itt összevissza! Megsértődött. Hogy máért — nem tudom. .. .Ezt a kis történetet bevittem a szerkesztőségbe, letettem a szerkesztő asztalára és így szóltam; — Véleményem szerint ez a világirodalom legszebb elbeszélése. jobbat ön még soha senkitől nem olvasott. Igaz? — Téved. —• Olvastam — mondta a szerkesztő, .miután gyorsan átfutotta a kéziratot. — Ez az írás öt- lettelen, a cselekmény bonyolítása erőtlen, a mondatok szárazak, a téma csak oda van kenve! Átöleltem és megcsókoltam a szerkesztőt. Ö az én emberem! Ami a szivén az a száján! A kérdésekre őszintén választ ad. Mindenféle hátsó gondolat, beszéd közben elejtett, finom célzás, kétértelmű utalás — számára is ismeretlen fogalom. Alapjában véve ugyanolyan szerencsétlen ember, mint én. Te jó ég, mennyi kellemetlenség vár még rá az életben! Fordította: Kiss György Mihály RiSKfl / TRKRREKOSSR& ! TRKRRÉKOSSR& / / TRKRRÉ ... Gépesített állattenyésztés. Bevásárlás után
