Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-13 / 110. szám

1980. május 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megyei döntő Győztes: az MHSZ-KÖTIVIZIG csapata A győztes csapat itt még csak pontjait gyűjti (D. G.) A Magyar Honvédelmi Szövetség idei rendezvényei közül méreteiben és jelentő­ségében egyaránt kiemelke­dik a „35 év szabad hazá­ban” elnevezésű vetélkedő­sorozat. Célja az volt, hogy a társadalom legszélesebb rétegeiben felkeltse az ér­deklődést a hármas évfor­duló — hazánk felszabadu­lása és a győzelem napja 35., valamint a Varsói Szer­ződés Szervezete létrejötté­nek 25. évfordulója — iránt. Mind emellett népszerűsítse a szövetség tevékenységét és kellemes időtöltést nyújt­son az MHSZ klub- és pár­toló tagjainak, a vetélkedő valamennyi résztvevőjének, A több fordulós küzdelem végére vasárnap, a Szol­nokon megrendezett megyei döntő tette a pontot. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színház- termében Dobos Ferenc al­ezredes, az MHSZ megyei titkárhelyettese megnyitója után Nyitraj István, a KISZ megyei bizottságának első titkára emlékezett meg a győzelem napjáról. Ezután elkezdődött a vetélkedő, vil­lámként röpködtek a kérdé- sek-feleletek . Tizenhárom csapat gyűjtögette szorgal­masan a pontokat. A klub- vetélkedőkről a járási-váro­si döntőkbe, s onnan to­vábbjutott legjobbak „vizs­gáztak” a Nagy Honvédő Háborúról, szabad 35 évünk szocialist]a építőmunkájáról, haditechnikai és helytörté­neti ismereteikből. Mind­ezekről szóban és írásban felváltva adtak számot, oly­kor játékos ügyességi gya­korlatokkal növelhették avagy csökkenthették pont­jaik számát. Míg a verseny­zők politikai plakátot raj­zoltak vagy a totó kérdéseit fejtették meg, a játékveze­tők egyike a közönséget „fag­gatta” az űrhajózással kap­csolatos villámkérd,ésekkel vont játékba kisdiákokat és felnőtteket, röppentyűvel célba dobni csalogatott a színpadra lányokat, fiúkat. Vállalkozó kedvben nem volt hiány, és nem maradt el az azonnali jutalom se. A nagymértékben lexiká­lis tudásra épülő kérdések alaposan megdolgoztatták a versenyző csapatokat és a zsűrit egyaránt. Végül is a Szolnok város színeiben versengő MHSZ—KÖTI­VIZIG „négyesfogat” — Cserfalvi József, Ivántsó Iván, Beregi László és Feke­te Péter — került ki győz­tesen a küzdelemből. A ti- szaföldvári Lenin Tsz szol­noki járást képviselő csapa­ta lett a második, míg köz­vetlen mögéje Jászberény város csapata tört az élme­zőnybe. Mellettük valameny- nyi versenyzőt méltán ille­tett elismerés azért a több hónapon át tartó szorgal­mas felkészülésért, amit mindannyian bizonyítottak. — re — A juhász unokája, a juhász fia, a juhász A tiszaugi réten, a szelíd vízparthoz közeli lankákon birkák legelésznek. Látható­an élvezik a jó időt. a friss zöld füvet, a szabadságot. A szabadságban láthatóan sem­mi korlátjuk nincs. Emiatt kicsit elnézően, de mérgelő­dik a juhász: — Ez a Mónika, ez a fehér puli nemcsak azért műked­velő. mert alig másfél éves. A fehér puli ritkaság, de iga­zi juhászkutya fehérből so­se lesz. Nekem elhiheti, meg­tanultam az öregapámtól még. ö is juhász volt. így aztán Mónika békésen a gazda lábánál kucorog, sze­me se rebben, ha a birkák messzire bitangolnak. A ju­hász azonban abbahagyja botja támasztását, s megy az állatok után. Amikor újból együtt vannak, mondja az életét: — Most éppen negyvenöt éves vagyok, de én mindig juhász voltam. Juhász uno­kája. juhász fia juhász Budai Sándor. Itt lakom a saját portámon Tiszaugon, de a birka nem az enyém, az kö­zös. A csépai Tiszamenti Tsz juhásza vagyok. Már huszonnégy éve, hogy a szövetkezet tagja. — Előtte az apámnál dol­goztam, az még maszek ju­hász is volt. csak később, öt­venhatban léptünk együtt a szövetkezetbe. Gyerekként én sok mindent megpróbáltam az apám mellett. Volt 140— 150 fejős juha. tudtam fejni, savót, túrót készíteni, még azt az igazi,, finom juhsajtot is. A piacozást már nem bíz­ták rám. apámék elindultak a haszonnal a szentesi, vagy a kunszenti piacra. Akkor én voltam a kisjuhászból nagy- juhász. rám maradt a fele­lősség. őriztem a nyájat. Olykor-olykor azért egy birka halálát lelte, u bog­rácsban. Nagyot nevet. érti. — Az főleg feles juhász korunkban volt. Vittük a gazdának a birge bőrét. Itt van ni, elhullott, ez lett a sorsa. Már a közöséből ilyet nem tehetünk. Azért se, mert nagy érték lett ám a birka. m»g manapság „okosabb” a számadási kötelezettség is. Nemcsak a bőrét kell bemu­tatni ... Megint elballag, kékszín viharkabátjában a nyáj után. — Subája nincs? — Májusban suba? Minek lenne most. végre tán jó lesz az idő. Különben van subám, mert éjszakai elléskor megse lehetnék nélküle. — De bográcsban nem főz már ebédet. Hunyorít, csak a szeme ne­vet, mintha mondaná, mit akar tőle ez az ember. Aztán illendően szól: — Nem főzünk már bog­rácsban. Reggel kihajtok, délben vissza, én meg haza­szaladok, megfőzi á párom az ebédem. Muszáj neki főzni, sok a gyerek. — Kicsik, nagyok? — Két lány. három fiú. A legnagyobb már végzős ipari tanuló, a nagylány. A többi iskolás még. — Vonzódik valamelyik a juhászaihoz? Megvakarja a fejét, arcán összébb szaladnak a ráncok. Feljebb tolja a sapkát is. mert belemelegedett a témá­ba: — Az az igazság, hogy egy se. A fiúk mind iparos pá­lyára készülnek. A nagylá­nyom. no. mondjuk, az még valami rokonságot vállal az enyémmel. Szűcs szakmun­kástanuló a Pannóniában. Kunszenten. — Érdekes, pedig szép sza­bad élet. a nóta is azt mond­ja. hogy a juhásznak jól megy dolga. — Jól. jól. Amikor legeltet, övé a határ. Üthoz közel, lát­ja a fox-galmat. a messziről jövő-menő embereket. Már kisrádiózhat is. nem a süket csendet hallgatja. Csakhát tudja, a birkákkal baj van, nemcsak napsütéses legelte­tésből áll a juhász élete. Nem mondom, évi 40—45 ezer forint összejön — s a háztájiból is lehet hasznolni. ha szorgalmas a család, de- hát a mai fiatalokat ez az én nagy szabadságom aligha ér­dekli. Másra vágynak, tán értem is őket. A birkák megint messzire merészkedtek. Budai Sándor, a juhász unokája, juhász fia juhász elköszön. Délfelé jár az idő. lassan behajtja a ju­hokat az akolba. Később a tsz-központban mondja róla az elnök: — Jó juhászunk ő nekünk. Olyan jó. mint az apja. Az még hetvenötévesen is őrizte a nyájat! — s j— Fotó: T. K. L. Oknyomozás zászlányerés után Védnökség, vitafórum, országjárás Avagy: egy sikeres KISZ-szervezet „titkai >» Ha akad KISZ-szervezet, amelyik nehéz körülmények között tevékenykedik, akkor a Középtiszai Állami Gazda­ság ifjúsági szervezete nyu­godtan közéjük sorolható. A sajátos és nehéz hely­zetet elsősorban az jelenti, hogy a gazdaság két legtá­volabbi pontja 60 kilomé­terre fekszik egymástól, és a több mint 20 ezer hektáros terület 2 járást, egy vá­— Már 1979-ben is zász­lóvárományosok voltunk, de a bíráló bizottság még nem talált bennünket minden szempontból érdemesnek er­re a magas kitüntetésre kezdj Juhász Julianna, a KISZ-bizottság titkára. Okul­tunk az észrevételekből és igyekeztünk, megszüntetni az alapszervezetek munkája közötti különbségeket, szí­nes, érdekes KISZ-élettel megnyerni a habozó fiata­lokat. Sikerült is a szerve­zettség fokát 40,2 százalékra emelni, ami úgy gondolom, egy termelő jellegű nagy- gazdaságban nem rossz arány. De a legdöntőbbnek azt tekintettük: hogy az alap­szervezetek vállalásai, hét­végi munkaakciói valameny- nyi esetben a termelést se­gítsék. — Nálunk, a bánhalmi alapszervezetben 61 KISZ fiatal tevékenykedik — ve­szi át a szót Gönczi András. Vannak köztünk lakatosok, de a többség az asztalos­műhelyben dolgozik. Két éve védnökséget vállaltunk a gazdaság egy 123 millió fo­— Mi pedig a karcagi ötös kerületben a szárító üzembe helyezésén, szerelé­sén töltöttünk sok-sok hét­végét, — folytatja Varga Imréné anyagkönyvelő. A 67 alapszervezeti tagunk részt vett a nyári, őszi be­takarításban, de arra is büszkék vagyunk, hogy igen jó a kapcsolatunk a karcagi gyermekintézményekkel, kü­lönösen a Zád.or úti iskolá­val és Ady úti óvodával. Kölcsönösen részt veszünk egymás ünnepségein, társa­dalmi munkaakcióin, és na­rost és 13 községet is érint. Talán ez is az oka annak, hogy all tagú KISZ-bizottság szinte valamennyi tagja tíz —húsz—harminc kilomé­terre dolgozik egymástól. Mégis a fiatalok már két íz­ben kapták meg a KISZ KB Kiváló KISZ-szervezete ki­tüntetést, sőt néhány hete elnyerték a KISZ KB vörös vándorzászlóját is. Vajon mi a „titka” a KlSZ-szerve- zet erejének? rintos beruházása, az ezer férőhelyes sertéstelep építése felett. Eddig már több mint ezer társadalmi munkaórát töltöttünk el hétvégeken itt, és büszkék vagyunk arra, hogy ennek a temérdek szak­ipari és egyéb munkának a felét a mi alapszervezetünk teljesítette. — Én viszont kunmad,ara- si vagyok, a brigád, az alap­szervezet zöme is madarasi. vagy .környékbeli — kapcso­lódik a beszélgetésbe Kovács István tehenészeti brigád ve­zető. Nekünk legelőször is az alacsony szervezettségen kellett javítanunk, és tavaly év végére elértük, hogy ná­lunk, a hármas kerületben ez a szám már 70 százalék­ra módosult. Igyekeztünk olyan munkákat vállalni, amelyekben valamennyi ta­gunk részt vehetett. így a kerületi központban kiala­kítottunk egy játszóteret, de mindannyian segítettük a nyári betakarítási kampány- munkákat is. Nem véletlen, hogy a gazdaság legjobb if­jú kombájnosai tavaly kö­zülünk kerültek ki. gyón jól esett, hogy három anyukánk négy kisgyerekét felvették az óvodába, így segítették, hogy a fiatal mamák újra munkába áll­hassanak. A szó Király Barna szer­vezőtitkáré. — A 11 vezetőségi tag havonta egyszer találkozik a kunhegyesi központban, ahol véleményt cserélünk, tájé­koztatjuk egymást a kerü­letek, alapszervezetek, illet­ve a gazdaság időszerű ter­melési, mozgalmi feladatai­ról. Nehogy azt gondolja sen­ki. hogy nálunk a KISZ-élet egyet jelent a termelőmun­kában való szakadatlan rész­vétellel. Mind a hat alap­szervezetünk nyaranta több­napos autőbusztúrát szervez az ország nevezetes helyei­re, legjelentősebb múzeu­maiba. Ami a sportot illeti, tavaly másodikok lettünk a megye állami gazdaságainak sportversenyén, és alakítot­tunk egy fiú röplabdacsapa­tot is, amelyik sikerrel sze­repel a megyei első osz­tályban. Május 3-án majá­list rendeztünk a bánhalmi sporttelepen, ahol a verse­nyeken és a tréfás vetélke­dőkön közel 200 fiatal in­dult. Szólnom kell a politi­kai vitaköreinkről is, ame­lyeken tavaly 125 tagunk vett részt. Arra is büszkék vagyunk, hogy a 230 ifjú- kommunistánkból már 48-an a párt tagjai, és az idén is van három „jelöltünk.” Munka, politika, szórakozás — Boldogok voltunk, ami­kor Nyitrai Istvántól, a KISZ megyei Bizottságának első titkárától átvettük a zászlót, de tudjuk, a díj újabb kötelességeket is ró ránk — mondja Juhász Ju­lianna. Készülünk a tanács­választásokra, jónéhányan feladatot is kapunk június !i-ra. A mezőn pótolni kell az elmaradt tavaszi, szántó­földi munkákat, és bizonyos, néhány hétvége kinn talál bennünket a határban. A héten egy fórumjellegű, kö­zös összejövetellel fejezzük be a politikai képzési évet, és az sem titok, a legjobb mozgalmi munkát, végzőket a gadzaság autóbuszával fel­visszük Budapestre a SZUR- ra. A központi indoklás sze­rint a zászló odaítélésénél döntőnek bizonyult az, hogy a gazdaság kiszesei vállalá­saikkal elősegítették a ter­melést. gyorsították a gazda­sági célok megvalósulását. Ugyanakkor azt is megálla­pították: tartalmasabb, ér­dekesebb, színesebb lett a szervezeti élet, eltűntek az alapszervezetek közötti szín- vonalbeli különbségek. D. Szabó Miklós Tavaly nem sikerült Előtérben a termelőmunka Egy szombattal és tizenhat esküvővel több Házasságkötések hava: május Kiskereskedők Zárvatartó boltokat béreltek Egy év alatt több mint nyolcszázzal növekedett a magánkereskedők száma — állapította meg Gyürky Ru­dolf, a szervezet elnöke, a KISOSZ választmányának tegnapi ülésén. Jelenleg 11 689 kiskereskedő működik az országban, számuk a csa­ládtagokkal és az alkalma­zottakkal együtt megközelíti a 20 ezret. A Belkereskedelmi Minisztérium felhívására magánkereskedők Budapes­ten ötven. vidéken 86 koráb­ban létszámhiány vagy gaz­daságtalan üzemeltetés miatt zárvatartó állami boltot vet­tek bérbe. A lakosság ellátását szol­gáló — az állami és a szövet­kezeti kereskedelmet jól ki­egészítő — kiskereskedők te­vékenységét egész sor köz­ponti intézkedés segíti. Így például az alapvető ellátás­hoz másfél tonnás teherautót vásárolhatnak. Lauthún Ferenc belkeres­kedelmi miniszterhelyettes felhívta a figyelmet arra. hogy a nagyobb lehetőségek egyetlen kereskedőt sem jo­gosítanak fel szabadosságra, a törvények kijátszására, a rendelkezések mellőzésére. Jóllehet, a házasságkötés­hez, az esküvő szertartásá­nak ünnepélyességéhez nem túlságosan illik a száraz sta­tisztika, annyit mégis ér­demes megjegyezni, hogy míg tavaly májusban negy­venkilenc ifjú párt ad.tak össze a szolnoki városi ta­nácsnál, addig az idén hat­vanöt esküvőt rendeznek. Az igazsághoz tartozik, hogy az idei május egy szombat­tal „hosszabb”, mint 1979- ben volt, a nagy szám azon­ban azt is bizonyítja, hogy a tavasz utolsó hónapja a házasságkötések hava. A városi tanács társadal­mi ünnepségeket szervező irodája igyekszik minél ün­nepélyesebbé, maradandó élményt nyújtóvá tenni az esküvőket. Ennek érdekében bővítik szolgáltatásaikat. Tapasztalták például, hogy mind.en korosztály az élő­zenéhez ragaszkodik, a gép­zene rovására. Ezért, ha a házasulandók kérik. akár egy szál hegedűvel kísérik végig az esküvőt. De a „na­gyobb felhajtás” iránti igé­nyeket is képesek kielégíte­ni: állandó kórusuk, orgonis­tájuk, versmondójuk van. Az idei házasságok érde­kessége, hogy a év viselésé­ben sokkal „merészebbek” a nők, mint az előző években. Egyre többen tartják meg lánykori nevüket vagy a férjük családi nevéhez kap­csolják lánykori utónevü­ket. A névhasználat külön­böző' módjaira az esküvő előtt felhívják az ifjú pár figyelmét, így sok későbbi vitától megkímélik őket. A házasságkötések számának növekedése ugyanis, persze nem egyenes arányban, de együttjár a válások szapo­rodásával, amely a lánykori nevét viselő nő számára ke­vesebb bonyodalommal jár, mintha a férje teljes nevét viselné. Természetesen májusban válásról beszélni ünnepron­tás, mostmár tehát elég annyit megjegyezni, hogy a városi tanács anyakönywe- zetője és társadalmi ünnep­ségeket szervező irodája szí­vesen vállalja a több eskü­vővel járó többletmunkát. Nem csak májusban...

Next

/
Thumbnails
Contents