Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-01 / 101. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. május 1. Itt van május elseje 1918. június 23.: MÁV-műhelyi sztrájkolok a Móricz-ligetben 1919. május 1.: csendes majális a csiszlikói kocsma udvarán (valamennyi eredeti dokumentum néhai Balázs Lajos hagyatékából való) Oszt, szoroz a családi haditanács „■■■a gyereknek cipő kell... tudod jól, hogy tartozunk a sógoréknak ötszázzal... kétezer az OTP-be megy... láttam egy ruhát, és csak négyszáz forintba kerül... megint bedöglött a kocsi, legalább három darab ezresre lesz szükség--- a kajára félretettem öt lilát...” Sok családban elhangzanak hasonló mondatok fizetési napon, amikor arról dönt a haditanács, hogy mire jut, mire nem a hónapban. Biztosan tudom, hogy ’43 áprilisában történt, mert akkor vártuk az öcsémet. Jó idő volt, nagypapa munka után kiült az öreg cseresznyefa alá, a viharvert kerti ülőkére. Ott játszottam körülötte, s énekelgettem, amit előző nap, Gyuri öregbátyám névnapjára tanultam meg: — Süss föl Nap, Szent György Nap, kertek alatt a juihaim megfagynak... Nagyapám hallgatta egy ideig, aztán odaintett. — Tanuljál csak egy új nótát, ez már régi, elmúlt az ideje. — És öreges hangján rákezdte. — „Itt van újra május elseje / a levegő dallal van tele / Zengedez- zuk hát mi is dalunk /mindnyájan testvérek vagyunk! Tetszett az új, az addig nem hallott. Nagyapám biztató dörmögéssel kísérte a próbálkozásom, s egyszer- csaik a szomszédból átszólt a kerítés fölött Béla bácsi: — Jól van, Lajos, jóra oktatod az unokád. Őrizze valaki a mi régi kedves nótánkat. Óriás árnyék vetődött ránk abban a pillanatban. Apám irtózatos indulata a hangján is érződött: — Ez egy szocdem nóta, az én gyerekemet erre senki ne tanítsa. Még maga se, apukám, érti? Maga meg, Béla bácsi jobb lesz, ha hallgat. Mind a ketten tudják, hová vezetett ez az út. „Kitanult” gyerek voltam. Tudtam, ilyenkor nekem jobb babázni, mert az öregek ölre mennek szavakban, s úgyse értem a felét se. Mentem a házba, a babámért. Ott meg nagyanyám kapott el. — Egy szóra se emlékezz, egy szót se senkinek arról, amit itt ezek beszélnek. A politika ronda dolog. Nagyapád harminchat bajnétszú- rást kapott az abonyi Vigyázó kastélyban politikáért. Most még nehezebb idők járnak, tartsd a szád ...! * A-z 1856-ban alapított MÁV műhelybe is hamar elért a forradalom híre. Még előbb a sztrájkoké. Amikor 1918 nyarán a budapesti munkásság az utcákon követelt jobb munkát, több jogot és nagyobb bért, Szolnokon, a MÁV műhelybeliek is sztrájkoltak. 1918. június 23-án szépen ünneplőbe öltöztek az esztergályosok, kovácsok, asztalosok, mázolok (ez az üzem a mostani Járműjavító őse) és kettesével, hármasával átballagtak a városon, át a hídon, a Móricz-ligetbe. Alkalmi szónokok bizonygatták kis és nagy csoportok előtt: igazuk van a pestieknek, jobb lesz rájuk figyelni, elvégre ez a műhely a legrégibb Szolnokon, munkásaira vár a többi — a fiatal cukorgyári, fatelepi és a fűrészüzemi munkások — vezetése. Szemfüles fényképész („Foto: Albrecht Szolnok”) — érkezett a ligetbe, a munkásgyülekezés hírére legelőbb. — Csoportképet csinálunk, csoportképet, uraim, álljanak egy gruppba — mondta, s így született az emlék. Az .„urak” felsorakoztak, hogy néhány perc múltán inalja- nak, áhogy tudtak. Jöttek a csendőrök. * Megsárgult már, de jól olvasható a Népszava 1919-es, január 26-i számában a Mi történik a faluban című cikk: „A falu olyan, mint a fölborult méhkas. Az emberek nem dolgoznak. Igaz: föld-" munka most nincs is, de ki tudja, dolgoznának-e, ha volna is munka? Politizálnak. Mindenki politizál. Az asszonyok is, különösen a hadiözvegyek. Igére szomjasan várnak.” Vártak az asszonyok a városban is. A férfiak fele a frontokon, jó része az üzemekben — mert dolgozni is kellett. És azért is vártak az assionyok, mert 1919 tavaszán a front egyre közelített. Aztán itt volt, a kertek alján nagy dérrel- durTal „időnk is alig volt elbújni előle — mondta né- ném — az akna, a srapnel.” Nénémet úgy is vitték ki, végső útjára, aknavágott sarokkal a temetőbe. Mindenki féltett valakit, mindenki gyászolt. Pedig Szolnokon, 1919- ben még volt május elseje, még ünnepeltek is az emberek. Akik ráértek, főleg az öregek. Mint például a Csisz- likóban, a MÁV-műhelyi öreg munkások. Falakkal, kerítéssel védett kocsmaudvaron üldögéltek, s inkább a ' távollevőkre gondoltak, mint arra, hogy „itt van újra május elseje”. Mert féltek — s igazuk lett — sokáig nem jön el újra a munka ünnepe. * 1920-ban már az is baj volt, ha a csendőr három embert együtt látott az utcán május elsején. Börtönben voltak — ki a Markóban, ki a fegyvernek! Schwarz, ki az abonyi Vigyázó kastélyban — a „felforgatok”. Az asszonyok ele- mózslás batyukkal a hátukon, indultak szomorú útjukra. Ismerek olyant, aki fél nap ült a Markó előtt, amíg néhány szóra láthatta az urát. így jó régen tudom már, miért nem énekelhettük nagyapámmal a régi nótát. Miért félt öreganyám, s miért vitatkoztak szocdemekés kommunisták. És tudom azt is, miért volt az öregeknek olyan gyönyörű az 1945-ös első szabad május elseje. Miért mentek egyenes derékkal, örömtől fénylő arccal a menetedben. Sajnos, sok “emlék, történelmi pontosságú és történelmileg talán aligha igazolható. de jó szándékú történet, dokumentum a múlté lett, eltűnt az évtizedek során. Az öregek is elmentek, elmennek lassan, magukkal viszik a nehéz évtizedeket. Padlásuk zugából, fiókok mélyéből olykor előkerül egy- egy emlék. Becses lesz, történelmi kort felidéző. Ezt idézem most, a régit május elsején én is. Még emlékszem a dallamra is: „Itt van újra. május elseje / a levegő dallal van tele... Sóskúti Júlia A takarékosság, a beosztás — nem ismereten fogalmak senki előtt. Egyre többször _ hallunk, olvasunk arról, miként gazdálkodik ma egy vállalat vágy üzem. Arról azonban kevés szó esik, hogy a megnövekedett kiadások mellett a családok hogyan élnek, hogyan tudják beosztani a pénzt, jut-e a takarékba? Erről beszélgettünk a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárának három munkatársával. Az asszony a „pénzügy- miniszter” Vége a műszaknak. Mindenki igyekszik haza, csak Polónyi János, a II. csarnok lakatos csoportvezetője, Csikós László, a lakatosműhely szakmunkása és Vasas Lászlóné, a vasmagüzem betanított munkásnője marad még. — Nálunk az asszony a pénzügyminiszter — tréfálkozik Polónyi János — de azért én is tudom mindig hogy mire költünk, mint veszünk. Azonnal összeszámolom, mennyi pénz is jön össze havonta. Az én fizetésem ötezer—ötezerkétszáz forint, plusz a két gyerek utáni családi pótlék, és a feleségem ezernyolcszáz forintja . . Summa summá- rum: hét—'hétezerötszáz forintból gazdálkodunk. — Milyen kiadásaik vannak? — Először is a lakásrezsi. A Tanács utcában lakunk, egy kétszobás. OTP-s lakásban, amit még 1965-ben vettünk 165 ezerért. Annak a havi részlete 500 forint plusz a fenntartási költség. Kifizetjük a gázt, a villanyt, a tv-rádió díjat félretesszük a kosztpénzt, aztán ami marad, abból vásárolunk. Ahol két gyerek van, mindig kell valami. A lányom tizenhat éves, a fiam a tizenegyedikben van. Ahogy nőnek, úgy lesznek nagyobbak az igényeik is. — Mire mindent kifizetnek, megvásárolnak, marad-e pénzük? — A legnagyobb akarat mellett sem tudunk most takarékoskodni. Eddig még minden esztendőben gyűjtöttünk. Kétéves a Ladánk, tavaly vettük a színes televíziót — részletre — minden pénzünket elvitte. Azóta nem sikerült még nagyobb összeget a takarékba tenni. Hát ennyit teremtettünk meg a majd húszéves házasságunk alatt. — Szórakozás 1 szerepel-e - a családi költségvetésben? — Óh, mi az asszonnyal nem megyünk sehová. A kislány jár moziba, színházba és táncolni. Igaz, fiatalabb korunkban sem mentünk sehová — akkor is kellett minden fillér. Most meg már,.. Mozinak, színháznak ott a televízió, ha kedvünk tartja, olvasunk. A család közös szórakozása ■ hétvégi autózás, kirándulás. Persze most már jobban meg kell gondolni mikor és hová menjünk. Drága a benzin--— Sűrűn nézegeti az óráját. Siet? — Én mindig sietek, szaladok. Az időmmel épp úgy- nem tudok takarékoskodni, mint a pénzzel — jegyzi meg kesernyésen Vass Lász- lóné. — Nem tudom, hogy hová megy el az a rengeteg pénz? Pedig igyekszem a legjobban beosztani a keresetünket, mégis alig jövünk ki egyik fizetéstől a másikig. Elhiheti, nem flancolok, nem piperészkedem el. Nekem is tetszenek a divatos holmik, fodrászhoz is jó lenne néhanapján eljutni, de inkább a három fiamra költőm az utolsó krajcáromat is. A legnagyobb tizenhét, a középső tizenöt és a legkisebb hétéves. Jó étvágyúak a gyerekek — Mennyit keresnek a férjével együtt? — Az uram a Békés Otthon Lakásszövetkezetben bádogos és vízvezeték-szerelő Ö háromezer-kétszáz körül hoz haza havonta, nekem tizenegy negyven az órabérem, az kétezer-kétszáz forintra jön ki, meg a családi pótlék. Ebből élünk öten. A legtöbb pénz az élelemre megy el. Jó étvágyuk van a gyerekeknek, hál’ istennek . . . Ha valamit vásárolni akarunk, úgy osztom be, hogy egyik hónapban az egyik gyerek kap valamit, a következőben a másik. — Hol laknak? — Itt Szolnokon, a téglagyárnál. Mi 1962-ben esküdtünk, rá két évre építettünk egy kétszoba-konyhás házat. De még mindig nincs egészen készen. A fürdőszobából hiányzik még ez az, csempézve sincs, egyelőre nem is lesz. Nem futja a keretből. Szerencsére a ház körüli kertben megterem a zöldség, gyümölcs, ami nekünk kell. Arra legalább nem költők egész nyáron. Egyébként azért vállalok két műszakot is, hogy több legyen a pénzem. Sokszor napokig csak alva látom az enyéimet, mert mire a dél- utános műszakból hazakeveredek. már jócskán éjszaka van. De mit tehetek, kell a pénz... — Nekünk az a szerencsénk, hogy kertes házban lakunk, és tarthatunk jószágot — veszi át a szót Csikós László, aki mindennap Kengyelről utazik a munkahelyére. — Mert egyébként nehezen jutnánk az ötről a hatra. Még legényember voltam, amikor felépítettem a házat. Most a kőporozás, a fürdőszoba berendezése és a víz bevezetése van hátra. Akárhogy is számolom, ez több lesz, mint harmincezer forint. Erre gyűjtünk... öt éve nősültem és úgy tudtuk a szükséges dolgokat is megvenni, hogy nyertem a totón 19 ezer forintot... — Havonta mennyi pénzből gazdálkodnak? — Nekem a túlórákkal együtt meghaladja a keresetem a négyezret. A feleségem a martfűi cipőgyárban dolgozik, neki is összejön háromezer. Már említettem, hogy állatokat tartunk. Évek óta disznót hizlalok, nemrég is kaptam értük tízezer forintot. Ez a mellékes keresetünk... — Dolgozik a műhelyben, túlórázik, este várja az állatok esetetése, rendbentar- tása. Nem sok ez? — Most, harmincnégy évesen nem érzem túl soknak. Egyébként velünk él édesapám is, ő sokat segít. Boldogulni csak úgy tud az ember, ha dolgozik. Van egy kislányunk, szeretnénk neki mindent megadni. Kicsi még, úgysem értené, hogy azért nem kap meg valamit, mert nincs rá pénz. Nem mondom, hogy nem lehet a fizetésből megélni, de félrerakni nem tudunk belőle. Amikor a feleségem gyesen volt, előfordult olyan is, hogy három-négyszáz forint mínusszal zártuk a hónapot. Az anyósomék azzal támogatnak bennünket, hogy a kertjükben termő zöldség, gyümölcs nagy részét nekünk adják. Manapság a fiatal házasok csak úgy tudnak valamit elérni, ha a szülők segítik őket. Nem feltétlenül pénzre gondolok ... Néha egy-egy film — Szabad idejükben mit csinálnak? — Nem járunk különösebben sehova. Néha egy-egy filmet megnézünk a moziban. Tavaly voltunk először családostól nyaralni a Balaton mellett a vállalat üdülőjében. Azt tervezzük, hogy az idén is elutazunk. Jelenleg arra a két hétre gyűlnek a forintok. * * * — Három család. Mind a háromnak különböző lehetőségei vannak — egyiknek több a jövedelme, másiknak kevesebb. Egyikük jobban tud spórolni, másikuk kevésbé. Egy dologban azonban hasonlítanak egymáshoz, mégpedig abban hogy mindháromban azt vallják: „...boldogulni csak úgy tud az ember, ha dolgozik---” Szekeres Edit A jászberényi Hűtőgépgyár munkapszichológiai laboratóriumában az új belépők alkalmassági vizsgálatát a beiskolázásra kerülő ipari tanulók pályaalkalmassági, a veszélyeztetett munkakörökben dolgozók rendszeres vizsgálatát >is . ellátják. Panyi Ilona új felvételes alkalmassági vizsgálata. Képünkön a mozgás koordinációt vizsgálják Bogen-Lipmann kalitka segítségével Fülöp Ferenc első éves szerszámkészítő ipari tanuló Iátótérvizsgálata Kugel-Peri- méterrel A Népszava 1919. január 26-i száma
