Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-11 / 109. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. május 11. Most búcsúzunk, Virágok, ünneplőbe öltözött szülők, rokonok, egyforma öltözetű fiúk, lányok. Május elején megszokott kép az utcán: ballagnak a végzős középiskolások. Szolnok megyében az idei tanévet több mint kétezer gimnazista és szakközépiskolás fejezte be. A röpke nap örömkönynyei mögött már az utolsó nagy erőpróba, az érettségi izgalma lappang, bár most feledteti a négy, együtt töltött esztendő sok-sok eseménye, kellemes élménye. Sokan új diákévek előtt állnak, aki pedig dolgozik majd, azt az új, felnőtt-élet várja. Búcsúznak a középiskolások tanáraiktól, osztálytársaiktól, egymástól... meg a régi iskolától. Képriportunk a ti- szaföldvári Hajnóczi Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola végzőseinek ballagásán készült, ahol az idén 108 diák fejezte be tanulmányait. és elmegyünk... Változatok a teremtésre avagy harminc ember kiskacsával a zsebben (EGY ÁLOM.) ..Amikor a keltetőüzembe kerültem, nagyon igyekeztem elsajátítani a munkát. Az egyik éjszaka azt álmodtam, forgatom a tojásokat. Akikor még kézzel forgattunk. Pelkeltem, elkezdtem forgatni a szobában levő tárgyakat, bútorokat. Am i kor a televíziót akartam felfordítani, apukám rámkiáltott: Mit csinálsz? Mondom. forgatok. Nem fekszel le rögtön!” Azóta eltelt egy jó évtized, a tanulóiból műszakve- zető technikus, a lánykából Sóspataki Jánosné lett, immár két gyerek édesanyja. Azért a kiskacsák tutujgatá- sára is futja szelleteiéből. (NAGYÜZEM.) A Palotá- si Állami Gazdaság keltető- üzemében tíz év alatt 16 millió naposkacsát keltettek ki jó eredménnyel. A kifogásolt minőség nulla egész egy tized százalék alatt maradt. A keltetöüzemben évente 123 ezer kiskacsa jut egy dolgozóra. Az egy főre jutó termelési érték megközelíti az egymillió forintot. Az ember azt gondolná, hogy ebben a ..kacsagyárban’' az ember és az állat ősi kapcsolata elsivórosodik, kiürül, dz apró jószágok éppen olyan közömbös tárgyakká válnak, mint például egy golyóscsapágy vagy egy anyacsavar. Köles Mi- hályné, a Béke Szocialista Brigád vezetőhelyettese szerint nem egészen így áll a dolog. „Szeretem az állatokat, otthon. Besenyszögön is van néhány jószág, a gyerekek még fényképeket is készítettek róluk. Nálunk minden háziállatnak neve van. Itt a keltetöüzemben annyi a kiskacsa, hogy azjt nem lehetne névvel győzni. De kedvenceink itt is vannak, szeretjük őket, beszélgetünk velük, mi mondjuk, ők meg vissza ... Olyanok vagyunk itt, mint a mamák...” Berki Józsefné szakmunkás szerint is nagyon szép ez a munka. „Élettel bánik az ember. Betesszük a tojást a keltető- gépbe és rengeteg kis életet segítünk a világra. Nékem a kis tarkák a kedvenceim. Ügy beoézgetjük őket, mint a valóságos kisgyermekeket, beleteszünk egyet a zsebünkbe, beszélgetünk vele. Míg el nem viszik” (ADATOK.) A Palotási Állami Gazdaságban harminchét szocialista brigád dolgozik, közülük az 1964-ben alakult Béke brigád a legjobb. Erre a szavát adja Jász László, a szakszervezeti bizottság titkára. „Termelési eredményeik évek óta nagyon szépek” — mondja. „Csatlakoztak a Sziklai brigád felhívásához, márciusban, teljesítették vállalásaikat. Keresetük egy százalékát felajánlották szolidaritási bélyegre. Tavaly elnyerték a Vállalat kiváló brigádja címet.” Toldjuk meg az eddigieket néhány beszédes adattal! A Béke Szocialista Brigád tavaly vállalta, hogy a tervezettnél 65 ezerrel több kacsát keltetnék, ezzel szemben 172 ezer 885 darabbal keltettek többet. Vállalták, hogy a szűkített önköltséget egy százalékkal csökkentik, de a csökkentés végül tíz és fél százalékra sikerült. A brigád tagjai 580 óra társadalmi munkát Vállaltak, teljesítettek 743 órát. Eddig kétszer bronz, hatszor ezüst, ötször arany fokozatot értek el a brigádversenyben. A harminc brigádtag közül eddig tizenöten nyerték el a vállalat kiváló dolgozója kitüntetést az utóbbi tíz évben, négyen viszont a mezőgazdaság kiváló dolgozói lettek. (TEREMTÉS.) Révai Mihály keltetési üzemvezető az újítások szellemi atyja. „Az elején csináltuk, csi- nálgattuk a brigádmunkát, vagy hittünk benne, vagy nem, aztán a hetvenes években már nagyon szépén kialakult.” „Közösséget teremtettek.” „Igen.”. „És még mit?” „Palotást. Azt, amit ez a név ma jelenít.” „ön például hogyan?” „Mikor idekerültem, fiatal szakember voltam, dúlt bennem az alkotási vágy. Szerencsére ez máig nem veszett ki belőlem. Nagyon büszke Vagyok, ha megoldok valamit.” „Mit oldott meg?” „Eiz a kelteitőüzem a mi alkotásunk. Itt mindent mi találtunk ki, nem kívülről kaptuk a problémáink megoldását. Az ember jár-kel a világban, ezt is lát, azt is lát, ötleteket merít, ösztönzést kap, töri a fejét...” . „így lett Palotás.” ,.,így lett Palotás. Az itteni technológia sehol nem volt leírva, mi alakítottuk ki. Van a brigádunkban egy villanyszerelő, elmondom neki, hogy mit akarok, ő pedig megcsinálja. Olyan ügyes. A gazdaság vezetői szabad kezet adtak, bíztak újító fantáziánkban.” „Mi kell ezekhez a jó eredményekhez? Szuperberendezés?” „Nekünk nincsenek olyan korszerű nyugati 'keltetőgé- peinfc, nincs külön szakmunkásképző iskolánk, mint más, nagy rendszereknek. Az eredményeink sok vanatko- zásban mégis jobbak, mint a nagyhírű kombinátoké.” „Például?" „Például tavaly 2 millió 800 ezer naposkacsára egyetlen reklamáció sem érkezett. Pontos, megbízható szállítók vagyunk.” „Mi tehát a legfontosabb?” „A teremtő elme és a teremtő közösség." (ŰJÍTÁSOK.) Miközben beszélgetünk, újra és újra csöng a telefon, naposkacsa kellene, Rávai Mihály ezúttal azonban nemet tud mondani. Látszik rajta, bántja a dolog, nehezére esik azt közölni, hogy nincs. Még több kiskacsa kellene, még nagyobb teljesítmények — diktál az élet a telefonkagylóból. Ehhez viszont még több • fejtörés, újabb ötletek, újítások kellenének Ezékből pei'sze akadt jó néhány -az .elmúlt esztendőkben. íme: 1970-ben a GB típusú keltetőgép kapacitásnövelő átalakítására beadott újítás 120 ezer forintot ér: ugyanabban az évben az FE és FB típusú keltetőüzem építésére beadott újítás 2 millió 200 ezer forintot; 1975- ben a keltetőgép-forgató berendezés automatizálására beadott újítás 30 ezer forintot: 1977-ben a TE és FB típusú keltető bővítésére az újítás 247 ezer 514 forintot: tavaly a tálca áztató berendezés készítésére beadott újítás 11 ezer 616 forintot ér. Lehetne folytatni. (BRIGÁDNAPLÓ.) Ügy vélem, ahol valóban van mit beírni, ott nem szükséges túlságosan kicifrázni a naplót. A szürke, tényszerű bejegyzések is sokat mondanak, hitelesen tudósítanak ógy-egy kisközösség életéről. Mint például a Béke brigád krónikája, Rávai Mihály ki is mondja a lényeget. „.Általánosságokat, hogy rendbetettem a környezetemet tíz óra munkával, nem lehet nálunk beírni, hiszen a környezetet munkaidő alatt is rendbe kell tenni. Nem a szép szövegek számítanak, hanem az elvégzett munka.” Jász László, a szakszervezeti bizottság titkára említi, hogy a Palotási -Állami Gazdaság dolgozóinak úgy 40—50 százaléka még nem végezte el az általános iskolát. Ezzel szemben a Béke Szocialista Brigádban még az az egyetlen idős asszony is vállalta. hogy befejezi az általános iskolát, aki eddig nem- tette meg. A brigádból munka mellett tődig kilencen szereztek bizonyítványt a nyolcadik osztályról is, heten baromfitenyésztési betanított munkások lettek, ketten szakmunkások. ketten mezőgazdasági szakközépiskolát végeztek, négyen marxista középiskolát, hárman szakmai továbbképzésen vettek részt. Mi van még a naplóban? Az, hogy a brigád a vállalati munkavédelmi vetélkedőn az utóbbi két évben első lett (három óve balesetük sem volt). Az, hogy kommunista műszak alatt uborkát szedtek, kimeszelték a tehenészetet és a gépműhelyt. Mivel a brigádtagok töbsége besenyszögi. vállalták, hogy gondozzák a községben a Hősök kertjét. A besenyszögi tanács a Béke brigád társadalmi munkájának értékét 22 ezer forintban állapította meg. A bri- gáidtagok között van szak- szervezeti bizalmi, üzeifii szakszervezeti bizottsági tág, tanácstag. KISZ-vezetőségi tag, MSZBT-tag... A jó munkáért persze általában jutalom jár, azt ped,ig el kell osztani. „Nálunk nincs egyenlős- di” — mondja Rávai Mihály. „Egy jó brigádban is akadnak trehány emlberek, akiket mi nem kizárni, hanem megváltoztatni akarunk. Mi ki merjük mondani jutalomosztáskor, hogy te nem érdemelsz egyetlen fillért sem. Ugyanakkor a mellette dolgozó lehet, hogy éppen ezer forintot kap.” (ÉLET ODAKINT.) Ügy mondják, negyven lakás van Palotáson. Itt lakik Berki Józsefné szakmunkás is, a Béke brigád tagja. „Két szoba, konyha, fürdőszoba, csak éppen központi fűtés nincs. Ugyanazt a vizet isszuk, mint a szolnokiak, a gazdaság kivezette id,e a Tisza vizét. A környezet szépen parkosított, járda is van, üzlet, posta szintén. Körülbelül minden második háznál épül már a garázs, van kocsi, nincs messze Szolnok.” „Beköltöznek majd?” „Huszonegy éve vagyunk házasok, még most tudtunk venni egy házat Besenyszögön. Amikor férjhez mentem, semmink sem volt, bementünk egy üres szobába, kölcsönkértünk néhány bútordarabot. így kezdtük. Nehéz volt. Csak most került sorra a ház.” „Közben dolgozott.” „Igen. De nemcsak a keltetőben, hanem a szakszervezetben és az MSZBT-tag- csoportban is. Ez hozzátartozik a mi közösségünkhöz. Közben elvégeztem Jászapátiban a szakmunkásképzőt is, csak úgy maszek, a szabad napjaimon és a szabadságom alatt.” (KISKACSA FÜRDIK.) A Béke brigádban csak mutatóban találni egy-két férfit, a nagy többség nő. A munka idényjellegű. A holtszezonban két hónapig szabadságon vannak, és karbantartást végeznek a dolgozók, két hónapig pedig idegen vállalatoknak végeznek bérmunkát. Mégis szeretik a keltetőüzemet. Sóspataki Jánosné is. „Ez az első munkahelyem” — mondja. „1967-ben itt lettem tanuló. Jászapátiban lettem szakmunkás, középiskolát Törökszentmiklóson végeztem, aztán férjhez mentem, szültem két. gyereket, de a gyes után természetesen ide jöttem vissza. Most megint szeretnék tanulni, főiskolán, a kisállattenyésztést.” „Mit szól hozzá a férje?” „ö még biztat is, minden plusz terhet vállal.” „Miért akar .tanulni?” „Az ember nem elégedhet meg magával. Nem lehet megállni.” „Otthon tartanak állatokat?” „Bérházban lakunk. Viszont előfordult már, hogy hazavittem két kiskacsáit. A gyerekek a fürdőkádban nevetették, nagyon szeretik őket. Otthon mindig a kiskacsákról kellett mesélni nekik. főleg a kisfiamnak. Egyébként készült egy felmérés a keltetőüzemlben, hogy ki miért dolgozik itt? Mindenki válaszában szerepelt, hogy azért, mert nagyon szeretik az állatokat.” Körmendi Lajos (Fotó: Nagy Zsolt)