Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-07 / 105. szám

I960, május 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 m«BBB8cagB8 "" ’SS iii CL ::: KÉMRfWÖ, __________előtt K iindulási pontunk a valóság Beszélgetés dr. Bánlaky Pállal a munkásmüvelfidésrftl Dr. Bánlaki Pál, a Kulturális Miniszté­rium Vezetőképző és Továbbképző Inté­zetének igazgatója. A vidéki értelmiség­ről írott esszéje a Magvető Könyvkiadó, Gyorsuló idő sorozatának. Azon túl ott a tág világ című kötetében jelent meg Var­ga Csaba tanulmányával közösen. Beszél­getésünk alaptémája mégsem a közel­múltban létrehozott intézet munkája vagy a megjelent mű, hanem egy külö­nös olvasótábor, amelyet a munkásszál­lók önkormányzatai számára rendezett az Űt- és Vasútépítő Vállalat. Az olvasó­tábort dr. Bánlaky Pál vezette. Karmester­verseny Talán furcsa, hogy az elmúlt hét, méghozzá ün­nepnapokkal megtűzdelt hét programjain tallózgatva — mit is láttunk — épp egy olyan műsoron akad meg az emlékezetem, amely az első csatornán csak most, hétfőn este jelent meg, méghozzá rendkívüli adásnapon, előtte csak a másodikon sugározta a televízió. (Ami egyébként érthető, hisz ha a karmes­terverseny, mert erről van szó, elődöntői szolgálhattak is érdekességekkel, azért a versengés színvonala és fő­képpen hőfoka igazán csak most ért el oda, hogy a legszélesebb .nyilvánosságot is kiérdemelje. Dehát sajnos különöseb­ben emlékezetes vagy az említetthez hasonlóan érté­kes program — eltekintve a május 1-i közvetítésektől, amelyekben a televízió iga­zán széles panorámáját ad­ta az eseményeknek, a pom­pás, színes látvány még a különböző riporteri ötlette­lenséget, nyelvi esetlensége­ket is feledtetni tudta — nem igen akadt, legalábbis én nem fedeztem fel. Az ifjú karmesterek ver­senye viszont valóban nagyszabású vállalkozás. S ha nem js új, de minden­képpen új elemekkel is gazdagodott a régi verse­nyekhez képest. Egyik új­donsága, s ezzel kétségtele­nül a néző számára is érde­kesebb, változatosabb lett a több lépcsős zenei versengés az, hogy a körülmények mondhatni állandóan változ­nak: újabb és újabb össze­tételű zsűri, új művek, sőt műfajok bekapcsolása a ze­nei programba, mint pl. az opera, újabb és újabb zene­karok, jóformán csak a versengő karmesterek válto­zatlan szereplői a mozgal­mas eseménysorozatnak. És a fáradhatatlan műsorvezető Antal Imre, aki biztos kéz­zel fogja össze, irányítja sallangmentesen a versenyt. (A véletlen műve bizonyára, de nem valami szerencsés „találkozás”, .hogy egyik es­te a zenei versenyen, a má­sikon meg a szombathelyi táncversenyen egyaránt ő szó­lította pontozásra a bírákat. Hát csak egy, csak egy le­gény van talpon a vidéken!) Ami azonban igazán va­rázslatossá teszi ezt a szak­mai jellegű eseményt, az mindenekfelett az. hogy a képernyőn az alkotó ember­ben gyönyörködhetünk; mun­ka közben éghetjük tetten a tehetséget, az igyekezetét, ahogyan a versenyzők szen­vedélyesen birkózva a zenei anyag megszólaltatásának feladatával, a legteljesebb hatás érdekében próbálják érvényre juttatni képesse­geik legjavát. Ahogy ennek a küzdelemnek a nyomai ki­rajzolódnak a dirigáló kar­mesterek arcán, az egy csa­pásra a nézőben is eloszlat­hat mindenféle művészet körüli misztikumot, sejtel- mességet, bizonyítván, hogy ez a tevékenység is lénye­gében ugyanolyan, mint minden más emberi csele­kedet, sajátossága csupán abban van. hogy művészet a tárgya. Ebben az értelem­ben a karmesterek versenye a legnemesebben vett mű­vészeti ismeretterjesztés. Még annak is élvezetet nyújthat, akinek a komoly­zene nem anyanyelve, s aki mint a zsűri tagjai vagy ta­lán a szakemberek is teszik a képernyő előtt, „könyv­ből” nem tudja kísérni és ellenőrizni az adott zenei mű megszólaltatásának pon­tosságát vagy pontatlansá­gát. És ami szintén jólesik az embernek, bár természet­szerűleg a karmester itt a főszereplő, az ő megismeré­se a fő cél. mégsem játszik alárendelt szerepet a ver­senyben a zene sem. Sőt mondhatom. magasrendűen érvényesül a zeneközpontú­ság gondolata, azaz úgy mu­tatja be ez a verseny még a dirigenseket is, hogy minden mozzanatban minden dolgok végső értelmére, a zenére utal. Ami kevésbé meggyő­ző, illetve vonzó benne, az a teljesítmények megméreté­sének és elismerésének a módja. Valóban imponáló pontossággal és gyorsasággal történik a teljesítményt ki­fejező pontok begyűjtése. S a módszer tárgyilagosságá­hoz sem férhet kétség. Szem­léletes az is, ahogyan a zsűritagok pontszámaikat külön külön egy táblácskán a magasba emelik, ami ab­ban is segíthet, hogy meg­mozduljanak gondolataink, azaz kiemeljen a műsor bennünket az egykedvűen szemlélődő tévénéző megle­hetősen passzív állapotából; vita tárgya lehet ugyanis, ki mennyi pontot adott. A baj csak az, hogy a nem szakmabeli nézőnek kevés támpontja van ahhoz, hogy tartalmilag, is közelebb ke­rülhessen az értékeléshez, ezen keresztül a karmesteri produktumhoz, és végül a ze­nei alkotáshoz, ha legalább csak néhány mondatban is szó esnék arról, még ponto­sabban, több szó esnék ar­ról. hogy melyik karmester mit miért csinál jól. és mi­kor mit kellett volna más­képpen tennie, hogy a mű igazi értékei felra­gyoghassanak, akkor a versenyhez való viszonyunk is tartalmasabbá válhatnék. A különböző teljesítménye­ket elvontan tükröző pont­számok is jobban megtöl­tődhetnének számunkra megfogható tartalmakkal. Ugyanis bármennyire is szakmai természete van a ver­senynek, attól kezdve, hogy az ország leghatalmasabb hangverseny-termében ren­dezik meg. ahol nézők mil­liói foglalhatnak helyet: az esemény populáris közüggyé válik, azzá is kell válnia. Valahogy ennek a módja még nincs igazán kitalálva. Persze néhány este még hátravan, és szavazhatnak majd a nézők is, ami felfog­ható ugyancsak aktivizálóan népszerűsíthető elemnek, visszatérve azonban rögesz­més gondolatomhoz, mint­hogy a komolyzene népsze­rűsítése igen bonyolult, de elodázhatatlan feladat a kép­ernyőn, több olyan mozza­natra, elemre lenne szükség, amely a zene és a néző kö­zötti kapcsolat útját egyen­gethetné — akár még di­daktikus eszközökkel is.- Röviden Lassan már megszokjuk, hogy a képernyőre vitt megtörtént bűnügyekkel mindig van valami baj: vagy a cselekmény soványka, ne­tán csapnivaló, vagy a nyo­mozó szervek beállítása * se­matikus, vagy a bűnügy sze­replőinek felejtenek el jel­lemet adni. vagy mint most legutóbb tapasztalhattuk: műfaji bizonytalanság miatt bukik meg a film. Bácskai Lauró István izgalmas fil­met akart csinálni a Mág Bertalan megírta történet­ből. amelynek középpontjá­ban egy úgynevezett falusi kiskirály áll, aki hatalma folytán ideigóráig még gyil­kos tettét is el tudja takar­ni. míg azután egy föntről indított nyomozás során fény nem derül gazságaira, a súlyos társadalmi visszás­ságokkal egyetemben. Egy igazi tragédiára elegendő anyagot hord össze a film, s közben azonban nagy igye­kezetében megfeledkezik arról, hogy egy olyan műfaj - ml van szó, — krimi — amelynek egyik sajátja a fordulatos cselekmény, a szellemesen izgalmas játé­kosság. Közismert a Shakespeare- drámákból készült angol té­véfilmek magas művészi színvonala. A szombat este látott Vízkereszt, Shakes­peare vígjátékának tévévál­tozata sajnos nem sorolha­tó az emlékezetes feldolgo­zások közé. V. M. Készülő filmek Színhely: a Gellért Szálló A Gellért Szállót „fölfe­dezték” a filmesek: itt for­gatták a magyar—finn ko- produkciós alkotás, a „Vám­mentes házasság" felvételeinek jelentős részét, most pedig a magyar—NSZK—svéd közös vállalkozás, „A svéd. akinek nyoma veszett” forgatócso­portja költözik be a patinás épület néhány szobájába. Máj Sjöwahl és Per Walilöö 1968- ban megjelent, azonos című krimijéből az NSZK-beli Wolfgang Mühlbauer írt for­gatókönyvet, s ennek megfil­mesítésére vállalkozott a nemzetközi filmes egyesülés. A magyar nézőknek a Ra­kéta Regényújságból már is­merős történet jeleneteit fő­leg a Gellért Szállóban, a Gellérthegyen, a sportuszo­dában és a nagyvásárcsar­nokban veszik fel. Húsz na­pig dolgozik a budapesti helyszíneken a nemzetközi stáb. s a magyarországi utol­só felvételt május 30-án rög­zíti kamerájával Andor Ta­más operatőr. A filmes cso­port ezután Stockholmba utazik, ahol a városhoz tarto­zó egyik szigeten, Lidingöben folytatja a forgatást. A két főszereplő — az an­gol Derek Jacoby és az NSZK-beli Judy Winter — mellett a két fqrgatási hely­színen más-más szereplők kapnak játéklehetőséget. A budapesti munkaszakaszban Bács Ferenc, Peremartoni Krisztina. Haumann Péter és Gera Zoltán. alakítja a fon­tosabb szerepeket, Stock­holmban viszont svéd színé­szek működnek közre. Vendégjátékok > Győri Balett Itáliában a szegedi opera Bulgáriában Európa több operaházában vendégszerepeinek a követ­kező hetekben magyar együt­tesek, művészek. A Győri Balett 33 tagú együttese május 20—28-ig Milánóban és San Remoban lép fel. A Magyar Állami Opera­ház balettegyüttesét a finnor­szági Kuopio tánc- és zenei fesztiváljára hívták meg. Bulgáriában a Szegedi Nemzeti Színház operatársu­lata lép színre június 12 és 22 között. Vendégrendezésre is felkér­tek magyar művészt: Mikó András, az Operaház Kos- suth-díjas főrendezője a Dán Királyi Operában Verdi Macbeth-jét állítja szín­padra. Valamirevaló kalandfilm elképzel'hetelen nélkülük. Ha kell, lovagolnak, vívnak, ve­rekednek, háztetőkön kerge­tik egymást, vagy éppen haj­meresztő autósmutatványok­kal riogatják a mozinézőket. A köztudat valahová a szí­nészek és a statiszták közé helyezi őket. Jövedelmükről legendák keringenek, sokak szerint ez a legjobban fizetett foglalko­zási ág. A valóság (legaláb­bis idehaza) jócskán eltér et­től. A félreértést az adja. hogy az egy-egy forgatási nap után fölvett gázsi gyak­ran négyszámjegyű összeg. (Egy lóról esés, egy emeletről ugrás tarifája 1500—2500 fo­rint körül mozog.) Nem sza­bad elfeledkezni azonban ar­ról, hogy alkalom híján még a legismertebb, legkereset­tebb kaszkadőrök sem dol­goznak többet egy esztendő­ben két-három hónapnál! Ez pedig a gyakorlatban azt je­lenti. hogy összjövedelmük átlaga nagyjából egy szak­munkás fizetésének felel meg... Kiből is lehet kaszkadőr? Tulajdonképpen bárkiből, aki — ahogyan mondani szokás —: nem ijed meg a saját ár­— Ön az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem szo­ciológiai tanszékén elsősor­ban az értelmiségiek hely­zetével foglalkozott és — gondolom — ezt teszi most is, ennek eredményeit hasz­nosítja új beosztásában. Mi­ért vállalt ilyen jellegzete­sen „munkásművelődési” fel­adatot, mint a szállóbizott­ságok tagjainak olvasótábo­ra? — Vállaltam, mert felkér­tek. És felkértek, mert az Üt- és Vasútépítő Vállalat szükségét látta annak, hogy a munkásszállások önkor­mányzatainak tagjai megis­merkedjenek a feladataik­kal. Ez nem kis dolog! A SZOT határozata alapján ugyanis megalakultak a szál­lók önkormányzatai: a szál­lóbizottságok és a fegyelmi bizottságok. De vajon ezek a társadalmi szervek tudják- e pontosan, hogy mit kell csinálniuk? S ami talán fon­tosabb: tudják-e hogyan? Kevés az, hogy formálisan ismerik a jogaikat; a kér­dés az, hogy érvényre tud­ják-e juttatni? Tudják-e tar­talmilag, mit jelent embe­ribb módon élni a szálláso­kon? És miképpen lehet ezt elérni attól kezdve, hogy rá­vesszük a lakókat, ne tör­jék le a kilincseket, egészen odáig, hogy a szabad idő értelmesebb kihasználására lehetőségeket teremtünk. Tudják-e hogyan kapcsoló­dik egymáshoz a munkás- szállás és a munkahely, a szálló és az otthon? És mit kell csinálniuk, hogy a la­kók ne érezzék a lebegtető, életüktől függetlennek tűnő ideiglenességet állandóan. — No, most visszatérve az eredeti kérdésre... — .. .miért vállaltam ezt a feladatot? Először is azért, mert úgy éreztem, hogy ér­telmes módon tudok jelen lenni egy ilyen táborban és amit csinálok az fontos, hi­szen százezres nagyságrendű a munkásszállókon lakok száma. Másodszor jelenlegi munkám késztetett arra; hogy elvállaljam. Az intézet feladata ugyanis a kulturális területen dolgozók tovább képzése és a vezető utánpót­lás felkészítése. A művelő­déspolitikát egységesen ér­telmező. jó gyakorlati szak­emberekre van szükség. Me­gyei és városi tanácsok köz­nyékától. Ez, mondhatni, a hivatás alapkövetelménye. Mindez azonban véletlenül sem jelenti azt, hogy a kasz­kadőröknek bármi köze len­ne a falnak fejjel rohanó ön­gyilkosjelöltekhez. .. Egy- egy látványos, nehéz mozza­nat felvételét hosszú, alapos, kemény felkészülés előzi meg. Hetek, hónapok türel­mes munkája szükséges ah­hoz. hogy például egy lóval beidomítsák a puskalövést követő összeesést... A kaszkadőrnek nem­csak akkor van munkája, amikor a kamera elé áll. Sőt. a legtöbb teendő éppen a „felvételmentes” hónapokban akad. Ilyenkor naponta jár az uszodába, tornaterembe, gyakorolja a lovaglást, a ví- ipst, az evést a látványos Birkózást (no, persze, nem kint, a valóságban). Aki ilyenkor leáll, lazít, pihen a babérjain, az előbb-utóbb alulmarad a filmvilág kon- kuírencia-harcában. Mert ilyen is van a szakmában. .. Magyarországon pillanat­nyilag négy-öt jelentősebb kaszkadőrcsoport dolgozik. Hogy közülük ki melyik film- . ben kap munkalehetőséget, az a szakmai tudás mellett a művelődési csoportvezetői, megyei művelődési házak igazgatói és igazgatóhelyet­tesei, múzeumok, levéltárak, szerkesztőségek és kiadóhi­vatalok munkatársai vesznek majd részt tanfolyamain­kon. Azt akarjuk, hogy a képzés ne „ideál-világokon” alapuljon. A művelődéspo­litikai elvek szembesítődje- nek a valósággal. Ha vitat­kozom, nem beszélhetek a levegőbé. És bár szocioló­gusként nemcsak olvasmá­nyokból, de saját kutatása­imból is sokat tudhatok a társadalomról, minden alkal­mat meg kell ragadni, hogy közvetlen kontaktusba kerül­jek a valósággal. Ezért vál­laltam a táborvezetést, amely az úgynevezett munkásmű­velődés címszó alá tartozik. — Azt mondta: úgyneve­zett? — Nem szeretem a mun­kásművelődés kifejezést. Olyan asszociációkat kelt, mintha homogén munkásosz­tály lenne Magyarországon. Ez nem igaz. A munkások sokszorosan rétegzettek mun. kájuk végzettségük. lakóhe­lyük, kulturális igényeik sze­rint. Sok ponton érintkeznek a többi réteggel, a munká­sok jelentős része — ez már közhely — falun él. Hogyan beszélhetnénk így egységes paraszti vagy munkásréteg­ről? Minden konkrét műve­lődési helyzetben tudnunk kell, hogy az adott csoport valóságos háttere milyen: a hagyományai és a felismert, vagy meg sem fogalmazott szükségletei. Ennek a látás­módnak az érvényrejuttatá- sa kulcskérdése a művelő­déspolitikának. — Milyen módszerrel tet­ték érthetővé az olvasótábor­ban ezt a szemléletmódot? — Az első lépés az, hogy felszínre hozzuk az egymás közt vagy ott nem megfo­galmazott problémákat, kér­déseket. Nem csak a szál­lóélettel kapcsolatban, ha­nem az általános emberi konfliktusokat érintő gon­dolatokat is. A máso­dik lépés, hogy ba­ráti hangulatú közös beszél­getésekben tisztázzuk és ér­telmezzük ezeket a tudat- tartalmakat — szabadságról, igazságról, előítéletekről stb. Ezeken a beszélgetéseken gondolatébresztőként hasz­náltunk verseket, képzőmű­személyes kapcsolatokon. Összeköttetéseken is múlik. A filmszakmának ez a terü­lete ugyanis nálunk megle­hetősen nyers, kialakulatlan, a helyzet valamiféle szabad- versenyes piachoz hasonlít­ható. .. A csoportok tagjai rend­szerint egykori sportolók: öt­tusázók, lovasok, nehézatlé­ták. Olyan fiatalemberek, akik a film lüktető, nyüzsgő világában érzik magukat iga­zán otthon. Mert ez az élet aztán merőben eltér az átlag­emberétől. A kaszkadőr, ha úgy adódik, forgat nappal és vészeti alkotásokat, zenemű­veket. — A közművelődés gya­korlata azt mutatja, hogy 40—50 éves munkásemberek­re elsősorban a kézzelfogha­tó dolgok hatnak. Az elvont fogalmakat nehezebben tud­ják megközelíteni. — Az évtizedek óta nehéz fizikai munkát végzők gon­dolkodásmódja öntörvényű, véleményük határozott. Ha a saját „értelmiségi lo­gikánk” szerint köze­ledünk hozzájuk, nem találunk utakat. Csak bel­ső világukat elfogadva és megértve juthatunk egymás­hoz közelebb. Volt például egy beszélgetés az olvasótá­borban az emberi élet cél­járól és értelméről. Néhány megfogalmazásukat, ha szó szerint leírnám, beilleszthet­ném a korai görög filozófu­sok töredékei közé és a ku­tya nem venné észre, hogy azokat nem Hérakleitosz mondta. Ez nem véletlen. A természettel és az anyaggal együtt élő ember letisztult bölcsessége van bennük. — Könnyen elképzelhető, bogy az olvasótáborban fel­készített emberek a szálló­ba visszatérve megtorpannak. Kezdeményezéseik korlátok­ba ütköznek, elképzelésüket nem tudják érvényre jut­tatni. — Remélem nem így lesz. Képzésük lényege: a való­ságos társadalmi közegben eligazító szemléletmód elsa­játítása. Ez segíti felismer­ni a lehetőségeket és erősí­ti a már létező pozitív ten­denciákat. Konkrét, gyakor­lati tanácsokat is kaptak a sivár munkásszállási környe­zet átalakítására — beren­deztünk a táborban egy bar- kácsműhelyt. És persze kü­lön foglalkozások voltak a szállóbizottságok konkrét feladatairól az egyes szak­csoportokban. Azt hiszem — a korlátokra visszatérve —, a küzdelemre is sikerült fel- késziteni őket a helytelen gondolkodásmód és a nega­tív jelenségek ellen. Melles­leg ugyanezt a szemléletmó­dot kell elsajátítania a ve­zetőképzésben résztvevő szakembernek az intézet tar folyamain szeptembertől. És talán mindenkinek, aki a közművelődésben dolgozik. éjszaka, kánikulában és hó­esésben, vidéken és külföl­dön, lovak patái közt fekve és háromemeletes ház eresz- csatornájába kapaszkodva... Ahol és ahogyan a rendező éppen kívánja. Ezért fizetik. Ö az. aki a veszélyesebb je­leneteknél helyettesíti (dub- lírozza a film szereplőit, a színészeket. A néző nem is nagyon gondol arra. hogy a rettenthetetlen hőst alakító' egy.én csak a'nyeregbeszállás' pillanatáig azonos az illető' színésszel, a tovavágtázó lo­von már a kaszkadőr ül.' ., P. GY. ' Nógrádi Gábor Hivatásuk a veszély WW II KASZKADŐRÖK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents