Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-01 / 101. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. május 1. IZ „EMBERTELEN” GYÁR Sok vállalat várta a jól végzett munka tudatával az ünnepet — ám az elvégzett munka öröme keveseknek jutott. Hiszen a termelés — általában — szakadatlan folyamat, és ebben az ünneplés nem befejező, inkább pillanatnyi mozzanat. iKivétel tehát az Alföldi Téglaipari Vállalat; a Kiváló Vállalat cím átvétele új gyáruk avatásával esik egybe majd. Valami rvéget ért Mezőtúron, és az ünnep után egy új, egy más veszi kezdetét. A statisztika szerint évente egy főre kétszáz tégla „esik” hazánkban: évi kétmilliárd tégla készül Ezt a mennyiséget akkor is produkálni kell az építőanyagiparnak, ha a nem is oly rég még százhetven magyar téglagyárból mára százharminc maradt — és akkor is. ha a tizenhatezres munkásseregből tavaly például hatszá- zan váltak ki. Az öreg gyárak mind csökkenő termelését csak az újak ellentételezik: a 36 korszerű gyár adja a kétmilliárd téglának több mint a felét. Ezt növeli 65 millióval a legújabb üzem, a mezőtúri Vázkerámia. Falazó-, és Burkolótéglagyár. A bátaszéki után nagyságra ez a hazai legnagyobb — a mezőtúri székhelyű Alföldi Téglaipari Válllalat 22 gyára közül pedig a leg — minden vonatkozásban. Kicsit régen vártak már rá, az igaz: 1952-től. Nem tétlen várakozással: Kisújszálláson középfalazóblokk, Karcagon gipszkerámiabeté- tes válaszfal — 1979-ben BNV-díjas! — jelzi a termékkorszerűsítés állomásait. A téglagyártás modernizálása azonban váratott magára. És ezalatt műszakonként a lerakók — többnyire nők — 24-26 tonnát hordtak öt méter távolságra, a kihordók 28-30 tonnát talicskáztak ki a fülledt, poros kemence poklából a napvilágra. A mai embertől ez a terhelés már nem elvárható, megállíthatatlanul csökkent a munkáslétszám. anyagot az előkészítőbe. Itt lengyel rakodógépek, olasz agyaggyúró és szűrőgép, jugoszláv finomszűrő és lengyel finomhengermű veszi kezelésbe. A mindenféle Fóliázás előtt a tégla- csomagok — (zárójelben: így olcsóbban is jut téglához!). Egyszóval: emberi kéz sehol: a téglát legelőször a kőműves veszi kézbe! Az automaták egyenesen kizárják az embert: fotocellák ellenőrzik a gépeket és mindent leállítanak ha valaki közelebb nyúl a megengedettnél. Az embertelen munka helyett egy „embertelen” gyár maradt — ahol a munkás csak őrködni álldogál. Felügyel, karbantart — és a változatlanul 112 dolgozó nemcsak háromszorannyit produkál, de sokkal kisebb eerőfeszí- tésre is kényszerül. A legjobb szakembereknek hat készenléti lakást építenek, éjjel is közel lesznek, — de a családdal. Ami ebben a gyárban van, az valami olyan színvonal, ami még sok más munkánál a reményben sincs. * * * Szeretném csupa nagybetűvel leírni: a beruházást a vállalat maga bonyolította le. határidőn belül, költség- kereten belül — és minden jogvita, vagy kötbér nélkül! Pedig itt is voltak buktatók. Itt készítettem eddigi egyetlen olyan fényképemet, ahol a kép nem volt igaz — aznap éjjel, amikor az újságot nyomták, a szélvihar dominószerűen kidöntötte a száznyolcvan méteres köny- nyűszerkezetes csarnok minden tartókeretét. Mindezek ellenére zajlott le zökkenőmentesen a beruházás, tizenkét hazai vállalat összehangolása a gyáriak munkájával. Egy csapattá hozva össze a létesítményi főmérnökség, a központi műhely dolgozóit az építőkkel. Akik közül a legkiválóbbak nevét fel is soroljuk: Búzi Lajos, Faggyas Antal, Oláh István, Tóth József, Busi József, Busi János. Kerékgyártó Sándor, Skultéti Pál és SzölA legnehezebb munkát, a rakodást csak ellenőrizni kell A megletősen „alapos” előkészítést azután gyors cselekvés követte. 1977 júniusában egyszerre történt az első kapavágás és a hitel- szerződés aláírása. A 423,2 milliós beruházás befejezését 1980. május 31-re ígérték — a próbaüzem kezdésének 6 hetes előnyét tartva, 1980. április 15-én megtörtént az üzembehelyezés. Elmarad az avatásokat kísérő javítgatás — itt az avatásra már megállni kell! Minden kész, minden működik — az udvaron már ott sorakoznak a zsugorfóliával összefogott téglacsomagok, és hatmillió tégla már a vásárlókhoz jutott. * * * Maga a gyár olyan, amire azt szokták mondani, hogy „ ki van találva, és meg is van csinálva”. A bányából cseh kotrógépek, magyar szállítószalagok juttatják az „kínzások” után kerü) 2-3 hétre, a henger alakú pihentetőbe az anyag — ki tudja miért, ezt köragyagtá- rolónak hívják. Az igazi gyártás a mezőtúri gyártmányú adagolók munkájával kezdődik — aztán az olasz téglaprés, a LINGL manipulátorok látványos mozdulataival folytatódik. A szárító- kemencét és a gázfűtésű égetőkemencét sima, nem törékeny pici lyukakkal átfúrt téglák hagyják el — ezeket zárja fóliába LINGL csomagolómasina. Egyelőre raklapon, hogy targoncák is hozzáférjenek — bár a fólia olyan erős, hogy jól bírja a fuvarozást önmagában is. Az önrakodó teherautók pedig akár vagonba, akár a vásárlónál egy csomagként rakják le a rakatokat — feltéve, hogy a vásárló művi kiszolgálást kér a tüzépnél, lősi Ferenc a jók közül is a legtöbbet adták. Tudom, volt speciális felkészültségük, és annak is nagy szerep jutott, hogy a saját emberek vitték a munka nagy- ját. De megvolt bennük az a bizonyos plusz is, amitől olyan igazán jól mehetnek a dolgok. A gyáriak kértek: csak semmi „dicshimnusz’ ! Valóban: „csak” a dolgukat végezték — éjjel és nappal. A kiváló címben a beruházás csak tételként szerepel, hiszen a címet végül 2150 ember munkája „hozta össze”. Termelő és társadalmi munkájúk, magasan nyereséges gazdálkodásuk. Amiért, ha „dicshimnusz” nem is jár, de tisztelet igen. Kőhidi Imre Mire egybeszánthatják a kengyeli határt... Kevés gazdaságban olyan jó az úgynevezett szántóarány, mint a kengyeli Dózsa Tsz-ben: a hatezer hektárnyi területükből 5 ezer 600 hektáron szántóföldi kultúrákat termesztenek. Része van ebben annak is, hogy a kengyeli határ közös gazdái igyekeznek megművelni minden talpalatnyi földet. Bíróság helyett KISZ-védnökség A városi ember- és járműforgataghoz szokott szemnek szinte pihentető a friss áprilisi szél borzolta árpatábla. Az április végi esőzések után gyors növésnek eredt, ahogyan a gazdák mondják: megnyurgult a gabona. Ahol megállunk a terepjáróval, csonka házfalak fehérlenek vakítóan a haragoszöld tábla szélén. — Ez a hetedik tanyahely — mutatja kísérőm, Benke László főágazatvezető —, amelyet az idén wkitakarí- tunk”. A helyi szövetkezetek egyesülésekor, 1975-ben még 112 tanyát számoltak a területünkön, most már csak negyvenegynéhányat laknak. A többit folyamatosan felszámoltuk, a helyüket már műveljük. Megszüntettük a feleslegessé vált utakat, eltüntettük a kiszolgált homokbányákat. fasorokat is. Az egyesülés óta összesen hatvan hektárnál nagyobb területet állítottunk így újra a termelésbe. Tető. ajtó-ablak nélkül meredező, bontásra ítélt, tanyaépületeket többhelyütt is látunk a határt járva. A fiatal főágazatvezető másféle falakat is emleget. — Hiába az igyekezetünk, lassan halad az elhagyott földek. tanyahelyek. művelésbe vonása. Nehézkes a tulajdon- bavétel ügyintézése. Maga a végrehajtás se mindig köny- nyű, számolnunk kell az emberi tényezőkkel is. Azokra, a többségükben idős tanyasiakra gondol Benke László, akik sokszor maguk se tudják miért, de ragaszkodnak az elhagyott szigetként már semmire se jó darabka földjükhöz, tapasz- tást se érő kis házaikhoz. — Azt hajtják csak egyre, hogy ha majd végleg elköltöznek, szóval ha nekik már mindegy, akkor menjünk falat dönteni, tüsköt szedni. Mondja meg. mit csináljunk? Ott élték le az életüket, meg kell őket értenünk. Ha nem adják át az elhagyott tanyát, menjünk bíróságra? A saját tagjainkról, nyugdíjasainkról van szó legtöbb esetben. Pörlekedés helyett inkább ösz- szefognak a KISZ-eseink. Ha megüresedik egy-egy tanyasi porta, rászánják a hétvégét, és rendbeteszik annyira, hogy felszánthassuk. Törvény írja elő: a volt tulajdonosnak. legyen az magánszemély vagy közület nagyüzemi művelésre alkalmas állapotban kell átadni a téesznek a területet. A nehézgépes (brigád 'traktorosa. Vereb István erre csak legyint. — Terem már vagy tizenöt tanyahely. amelyikről én toltam le a lánctalpassal a romokat, a fákat. Nem emlékszem, hogy valaki is eddig rendbe tette volna átadás előtt a felszámolt porta helyét. Ez itt Sőreg Mihály tanyája volt. Itt még csak hagyjján, könnyen kifordul az akác a helyéről, ha derékban nekiveselkedek a DT-vetl. A ’korlábban kivágott fák tüskéjét viszont nehéz kiszaggatni, azzal nagyon megikíinlódunk. Persze van a művelésbe vont területekkel még két év múltán is dolgunk. Minden talajmunka előtt újra meg újra át kell böngészni, nehogy gyökérdarab, földben maradt küszöbfa vagy tégla csorbítsa az ekét. törje a vetőtárcsát. Nemcsak a munka nehéz és sok a tanyahelyek felszámolásakor. Ahogy Benke László sorolja, nem kevés a ráfordítás se. — Vegyük csak sorba: fa- kitermelés, cserjeirtás, faldöntés. törmelék-elszállítás a hetven centi mély átszán- tás és egy csomó kézimunka az apróbb kövek, ágak ösz- szegyűjtéséhez. Mindennek a költsége egy-egy tanyahelynél hét és tízezer forint között van. Ezzel együtt ezt tartom a leggazdaságosabb beruházásnak. A jkitakarí- tástól” számított harmadik évben (mondjuk búzát termelhetünk már rajta. Vegyünk egy félhektáros területet, húsz-huszonöt mázsás terméssel. Két termő év alatt megtérül a befektetett ösz- szeg. Igyekszünk is úgy szervezni a munkát, hogy mihelyst megürül a tanya, azonnal ott terem az erőgépes brigád. — Igen, mi igyekszünk úgy szervezni — kapcsolódik újra a beszélgetésbe a Sőreg tanyát bontó lánctalpas vezetője, Vereb István. — De hogy szerveznek a beruházó vállalatok? Tavaly itt az A—7as táblán keresztül vezették a gázt a mártfűi növényolaj gyárhoz. Már elvetettük az őszi búzát, amikor hozzáláttak feltúrni a földet. Miért nem a vetés előtt? Jó, jó, tudom, megfizetik a kárt. Csakhát a gazdaembernek vérzik a szíve, a kárbaveszett vetőmagért, a fölösleges gépmozgásért. Bontott anyagból családi ház Csömör Lajos, az erőgópes brigád vezetője _ csatlakozik hozzánk. Nézzünk be. mondja. a Futás tanyára, hogy állnak a készülődéssel. — Futás Benjámin bácsi azzal biztat, ősszel felszánthatjuk a házuk, kertjük helyét. Kérte, hogy ne döntsük le a falakat, majd ő lebontja. Kell neki a vályog, meg ami használható más anyag. Egyébként a. téesz is eladja a beépítésre alkalmas bontott téglát, gerendát, cserepet. Főleg fiatal, családi házat építő téesztagoknak. — kedvezményesen. A Futás tanyán a borjú- nyi nagy kuvasz nem állhat- ja a terepjáró Gazt. meg az idegeneket. A gazdasszony — téeszbeli kísérőim Teréz néninek szólítják — alig tudja túlkiabólni a csaholást. — Oda van az uram a Derzsi-gátnál. a fiam földjét készítik elő a kukoricaültetéshez. Hogy rendbe tesz- szük-e őszig a tanyát? Hát már hogyne tennénk! Mindig jó gazda volt az én Benjáminom, csak nem gondolják, hogy szemetet, hulladékot hagyunk magunk után. Őszön beköltözünk Kengyelre, a Damjanich utcába. Mint megtudom, házat építettek a faluban Futásék, több mint tíz éve. Teréz néni maga is mondja: ideje már, hogy lakják. — Tudják kedveseim, a jószágok miatt nem mentünk eddig. A nagyját. a hat tehenet. meg a három borjút most már eladtuk. Aprójó- szággal bajlódunk itt már csak őszig. És a két ló maradt meg. azokra szükség van, a fiam földjét ezután is műveljük. A tanya bontási anyagából éDÍtünk bent istállót. merthogy azt mondta a doktor úr. az állatorvos, hogy tarthatunk a faluban is tehenet. Persze nem hatot. annyi tőgyet már nem is bírnék naponta kétszer végigrángatni. Hiába, megöregedtünk ... Gyepet a jószágoknak Már elköszöntünk, amikor Futás néninek eszébe jut. mit hagyott meg az ura. ha tanyaközeiben látja a téesze- seket. — Azám. ehelyett a kis föld helyett kaphatnánk-e valahol egy darabka gyepet? Amiről majd kaszálhat az uram és a fiam a jószágoknak. ígéri az ágazatyezető is. a brigádvezető is: a Derzsi- gátnál, a Futás fiú földje véginél van olyan legelő, amiből juttatnak az öregeknek. Visszaútban a téesz központja felé frissen vakolt tanyaépületet mutat Benke László. — Látja, innen biztosan nem költöznek ki egyhamar. Kerülgethetjük még ki tudja hány évig a nagy gépekkel, és kerítés híján a jószágaik is nem egyszer kárt tesznek a közös búzájában, kukoricájában. Hiába, idő, sok idő kell mire végleg egybeszánthatjuk a kengyeli határt. Most már jó ha öt-hat tanyahelyet művelésbe foghatunk egy-egy évben. Temesközy Ferenc
