Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-25 / 121. szám
1960. május 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 fKRVRL SB TUDRSSRl ILISTR ORSZÁGÉRT] i'f Nem győzik figyelmeztetni a helybeliek a Tiszaburára betoppanó idegent: „az új iskolát feltétlenül nézze meg!” A három szintes, valóban szép épület — noha már több mint egy éve birtokukba vették a gyerekek — még mindig az újdonság erejével hat a tiszaburaiakra. Mondhatni a község büszkesége lett az új nyolctantermes iskola. Akárcsak Csépán, ahol az iskola költöztetésekor — a régi, korszerűtlen épületből a ragyogóan tiszta, szép, tágas újba — ott volt az egész község ap- raja-nagyja. Diákoknak, pedagógusoknak, de a település valamennyi lakójának nagy öröm volt az iskola j,honfoglalása Megyénkben nem volt ritka 'esemény az utóbbi években az iskolaavatás. Szolnokon 1976-ban adták át a Kereskedelmi éls <Vendéffíátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet, 1978-ban a Csanádi körúti vagy, ahogy a köztudatban elterjedt „piros iskolát”, tavaly a kisegítő iskolát, s a már említett csépai és a tiszaburai általános iskolát. Az új oktatási intézmények mellett új tantermekkel — jelentős társadalmi munkával — bővültek a már meglévő iskolák. Az ötödik ötéves tervre 176 általános iskolai tanteremfejlesztést tűztek ki célul megyénkben. A terv túlteljesül, hiszen az idén az új iskolák — a mezőtúri, a jászkiséri, a kisújszállási, a kunszentmártoni, a szolnoki Széchenyi lakótelepi oktatási intézmény — átadásával 215 tanteremmel bővül megyénk iskolahálózata. A kilencvennégy új tanteremmel ötvenegy az iskolabővítésekből hetven pedig átalakításokból s egyéb fejlesztésből származik. Noha a tervidőszakban 91 tanterem megszűnt, a tiszta fejlesztés 124, ez is meghaladja az előirányzatot, amely 84 tantermet jelent. Képösszeállításunkban az új oktatási intézményekben jobb tárgyi feltételek között folyó oktató-nevelő munkáról adtunk ízelítőt. Címképünkön a tiszaburai új iskola látható. A diákok szívesen töltik szabad idejüket olvasással a szolnoki kisegítő iskola könyvtárában Oroszóra a szolnoki „piros iskola” korszerű nyelvi laboratóriumában. A csépai új iskola egyik büszkesége a szép, tágas tornaterem Kémiaóra a modern természettudományi előadóteremben a szolnoki Kereskedelmi cs Vendéglátóipari Szak- középiskola és Szakmunkás- képző Intézetben Fotó: Tarpai Zoltán A megyei rádiós hetek után Számvetés, megjegyzésekkel Hívogató Tallózás nyári, szabadtári színházi programokban Űjra a bőség zavarával köszönt ránk a nyár. (Bár így legyen mielőbb.) Annyi ugyanis a különféle, már hagyományos kulturális rendezvény a környező, és távolabbi nagy idegenforgalmú városokban, hogy választani kell: mindenhová nem igen jut idő elmenni. Pedig a színház, a turizmus kedvelőit Szeged. Gyula és Eger jobbnál jobb ígéretekkel csalogatja. A szegedi Dóm téren két operát, Verdi Falstaffját és Bizet Carmenját láthatja a közönség, július 20., 25,. 27- én, illetve augusztus 1„ 3. és*- 9-én. Maradjunk még a zenés műfajnál: a Piros karaván című musical előadása augusztus 8„ 10.. 16. és 20-án lesz, a Magyar Állami Népi Együttes pedig augusztus 15.. 17. és 19-én mutatja be új műsorát. Páskándi Géza Kálmán király című történelmi drámájának bemutató előadását július 19-én tartjákT és még kétszer, július 26-án és augusztus 2-án kerül a közönség elé. Eger „csábítása” is nagv: a Várromkertben a színház- művészeti főiskola harmadéve« növendékei egy Szo- phoklész-drámát mutatnak be (június 28-tól). a Líceum udvarán pedig — július 9- től — Száraz György új műve, a Gyilkosok kerül színre. Fekete Sándor Lenkei tábornok című drámáját a Tömlöcbástyán július 17-től láthatják az érdeklődők, mindhárom drámát Valló Péter rendezi. Az Alföld „oázisában”, Gyulán is gazdag, sokat ígérő a nyári színházi műsor. A Caligula helytartója című darabja a várjátékok „csemegéje” lesz 4-én. Ez az előadás július 14-ig marad műsoron, július 15-én pedig Telki László Kegyencének bemutatóját tartják. Ez utóbbi július 15—18. között majd július 22—26. között kerül bemutatásra. Április elejétől hat héten át — a megyei rádiós hetek keretében — úgyszólván minden nap jelentkezett a rádió Szolnok, mégyéből, illetve megyei vonatkozású anyagokkal. A rádiós hetek kiegészítéseképp a szokásosnál többször „járt” a televízió is a megyében. A rádió két adóján félszáznál több megyéről szóló műsor hangzott el — kilencszerte gyakrabban „jelent meg” a megye a rádióban, mint az átlagos hetekben. A több mint ötven műsor — ha egyetlen monstre rádióadásnak tekintjük — tulajdonképpen teljes képet adhatott a megyéről, informatív értéke szélességében és mélységében is jelentős volt. Bepillanthattak a hallgatók a megye gazdasági, társadalmi, kulturális, művészeti életébe. S mindez — legalábbis ami a műfajok változatosságát illeti — kellőképpen színesen, változatosan történt. Az elhangzott műsorokai egyenként szemügyre véve azonban egyenletlensége- gék is felfedeztünk, különösképp, ha megpróbáltunk közöttük valamiféle dramaturgiai vezérfonalat keresni. Talán kissé bizarmak hat, de — érzésem szerint — jobb lett volna, ha a második hét adásaival vette volna kezdetét a „hetek”, ekkor ugyanis érdekes és minőségileg is kimunkált Szolnok megyei orogramok- ra találhatott s hallgató. Hogy felidézzük: ekkor hangzott el a „Szolnok színházában” című kitűnően felépített beszélgetés és az emlékezetes „Közkívánatra” adás is. Egyszóval a részletekig menő kidolgozottságot hiányoltuk a rádiós hetek nagyszabású sorozatából. Mert a tartószerkezet — néhány magas színvonalon „megcsinált” műsor — adott volt. Külön szót érdemelnek azok a műsorok, amelyeknek megvalósítását tömeges érdeklődés kísérte. Az egyenes adásokra, a hyilvánosság bevonásával készült műsorokra gondolunk elsősorban. A „Sajtókonferencia” időpontjában — például — a megye lakossága egy emberként ült a rádió mellé, vagy , a Szolnok megyei irodalmi műsor nyilvános felvételekor jószerével megmozdult — de mindenképpen odafigyelt — fél Kunhegyes. A „Csúcsforgalom” szolnoki adása idején egyetlen hatalmas közlekedésbiztonsági fórummá vált a belváros, a Jászberényből sugárzott kívánságműsort ugyancsak tömeges érdeklődés kísérte. Ez a fajta közvetlen kontaktus a hallgatókkal — bocsánat a kifejezésért — érezhetően „feldobta” a riportereket, a műsor készítőit is. A jelenlét ezekben az esetekben a szokásosnál nagyobb erővel hatott. A rádiós hetek idején — itt és ott járva a megyében — tapasztalhattuk, milyen különleges varázsa van annak a ténynek, hogy egy-egy település, intézmény, gazdasági szerv „megszólal” a rádióban. Martfűn — az újonnan avatott presszóban — leállt a zenekar, amikor megkezdődött Stefka István műsora a cipőgyárról, a Szigligeti Színházban Qs- gyányi Csaba Hollósi Frigyessel készített beszélgetését ugyancsak a társulat érdeklődése kísérte. Feltehetőleg számos magán magnófelvétel is őrzi a rádió Szolnok megyei jelenlétét. A rádión keresztül bemutatkozott a megye az országnak, sőt talán önmagát is jobban megismerte. A hallgatók mindenképpen élményekhez, új, érdekes információkhoz jutottak. Ezért a rádiós hetek végül is sikeresek voltak, elérték céljukat. Sz. J. Törökszentmiklósi siker az alkotó emberért pályázaton Felnőttoktatástól a kirándulásokig Az Alkotó emberért megyei közművelődési pályázaton «zép sikerrel szerepelt a törökszentmiklósi Baromfi- feldolgozó Vállalat. A pályázaton induló negyvenegy üzem között a harmadik helyezést érte el. Az eredménynek különös rangot ad, hogy a Baromfifeldolgozó Vállalat sok tekintetben „lépéshátránnyal” indult; dolgozóinak több mint egyhar- mada nem végezte el az általános iskolát, s az igé- nekhez képest kevés a szakmunkás is. — Érthető tehát, hogy a pályázat kétéves időtartama alatt is a felnőttoktatást tekintettük egyik legfontosabb feladatunknak — mondja Gulyás Mihály oktatási előadó. a művelődési bizottság titkára. Dolgozóinknak minden lehetőséget biztosítottunk a hiányzó iskolai végzettség megszerzésére, a továbbtanulásra. Munkaidőkedvezménnyel. jutalmakkal, órabéremeléssel ösztönözzük őket. Az általános iskola 7—8. osztályát üzemi,, kihelyezett tagozaton is elvégezhették, csakúgy, mint a baromfi- és húsfeldolgozó szakmunkásképző tanfolyamot. Mindezek eredményeképpen az elmúlt két év során harmincán szereztek általános iskolai végbizonyítványt. szakmunkásaink száma pedig huszonegyről ötvenháromra emelkedett. — Mindez nem kis terheket ró a vállalatra. — Kétségtelenül így van — helyesel Bakos Mária, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára. —Ügy érezzük azonban, hogy kötelességünk teljesíteni felnőttoktatási feladatainkat. Galambos Kálmánná, a Közművelődés a Baromfifeldolgozó Vállalatnál városi könyvtár munkatársa részt vesz a vállalat művelődési bizottságának munkájában is. — Az, hogy egy vállalat külső szakembereket von be a munkahelyi művelődés irányításába, még nem mindennapos. — Nagyon is kézenfekvő megoldás pedig — mondja Galambosné. — A Baromfi- feldolgozó Vállalat ebben is úttörő szerepet játszott, mint ahogy a közművelődési és oktatási intézményekkel kialakult kapcsolata is példás. Ügy vélem, helyesen ismerték fel, hogy szakmai előképzettség nélkül a köz- művelődésben sem lehet eredményeket elérni, ezért választottak egy népművelőt és egy könyvtárost a művelődési bizottság tagjai közé. — Ennek haszna nyilván sok területen piegmutatkozik. — Közművelődési és oktatási tervünk kialakításakor kikérjük a szakemberek véleményét. de nemcsak a tervezésen, a rendezvények megvalósításán is közösen fáradozunk — mondja Bakos Mária. — Szocialista brigádjaink mielőtt megtennék kulturális vállalásaikat, már ismerik a vállalat és a város kulturális kínálatát. A választás lehetősége kizárja a formalitást; minden brigád a kedvére való, érdeklődésének megfelelő közművelődési rendezvényeken vehet részt. — És részt vesznek? — Az utóbbi években egyre többen látogatják a különböző kiállításokat, ismeretterjesztő előadásokat, íróolvasó találkozókat, a vállalat és a városi intézmények közművelődési rendezvényeit. Sőt a brigádok már önálló kezdeményezésekkel is jelentkeztek, vetélkedőket, irodalmi évfordulókhoz kapcsolódó műsorokat rendeztek — sorolja Gulyás Mihály. — A vállalatnál sok a bejáró dolgozó. Nekik milyen művelődési lehetőségeket kínálnak? — A vállalati rendezvények természetesen őket is ugyanúgy várják, mint a helybelieket — mondja Bakos Mária. — Kirándulásokon, vetélkedőkön velük is találkozhatunk. Nyilvánvaló azonban, hogy a bejárás sok fáradtsággal, idővesztesség- gel jár, a bejáró dolgozókat nehezebb munka után a vállalat kapuin belül tartani. Ezért határoztuk el, hogy az utazásra szánt időt is hasznossá tesszük számukra. Remélhetőleg ez év őszén már megvalósul régi dédelgetett tervünk; a munkásszállító autóbuszokon — magnó segítségével — különböző művelődési programokról. a dolgozók lakóhelyén történő eseményekről, megjelenő könyvekről, hanglemezekről adunk tájékoztatást. Úgy tervezzük, hogy a szakszervezeti oktatás anyagát is ily módon ismertetjük bejáró dolgozóinkkal. T. E. Látogatóban új iskoláinkban
