Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-18 / 115. szám

12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. május 18. ialafa 11 Tjlljl VI Naiv jegyüzér — Biztosan valami sci-fi filmet vetítenek... — Akkor megvárom, amíg a tv is bemutatja Az utolsó előadás Izsák Jenő rajzai Humorszolgálat Egy jótékonykodó hölgy a következő szemrehányást te­szi egy koldusnak, aki ala­mizsnát kért tőle: — önnek tegnap este ad­tam 100 Urát! Mit tett a pénzzel? — Taxiba ültem, elhajtat­tam az Excelsiorba, kaviárt vacsoráztam és pezsgőt it­tam, majd egy táncosnővel távoztam, a visszamaradó pénzből pedig vásároltam egy kastélyt Toscanában. Most, hogy pénzügyi helyze­temet egyensúlyba hozzam, ismét kérem a támogatását. * * * A föudvarmester neszte­len léptekkel közeledik lord Brummelhez, és ezt suttog­ja neki: — Mylord, rabló van a könyvtárban. — Valóban? — válaszolja elegánsan a lord. — És mi szépet olvas? * * * Már négy órája szótlanul ül egymás mellett két utas a vonatban. Végül az egyik megtöri a csendet: — Megengedi? Boleslavsky vagyok. És ön. ha szabad kérdeznem? — Én nem. Mark Boguszlavszkij A kiváló ember Az eredmények népszerű­sítése a sajtó egyik felada­ta és ezért ettől mi sem zárkózunk el. Olvasóinknak most X urat mutatjuk be, akinek nevét saját kérésére nem közöljük. — Az embernek mindig jól kell teljesítenie kötele­zettségeit és nem azért, hogy írjanak róla az újságokban — mondja X úr. — Ez egy­szerűen mindenkinek elemi kötelessége. X úr kis tisztviselő egy olyan intézménynél, amely­nek feladata a kultúra ter­jesztése a társadalomban a nap minden szakaszában, még éjjel is. Ez a munka nehéz és szerényen fizetik. Még azt az állítást is meg­kockáztatnánk, hogy sdkan lennének olyanok, akik ezért a pénzért nem vállalnák ezt a munkát. Az emberek többnyire az anyagi hasznot keresik, de X úr nem gondol magára, mindig csak másokra gon­dol. Mindenki számára van ideje. Mindenki számára van egy mosolya. Mindenki számára van egy jó tanácsa. Olyan sok a rossz tisztvi­selő és éppen ezért még in­kább kell hangsúlyoznunk azt, hogy X úr minden kér­dést jóindulatúan és szívé­lyesen intéz, nem közönyös mások gondjai iránt. Amikor ezt- neki megkö­szönik, ezt mondja: — Hiszen ezért vagyok. Ezért fizetnek engem. X úr látástól vakulásig mások ügyeit intézi, egész szabad idejét erre fordítja. És ráadásul még villát is épít a városon kívül úszó- med.encével. Mennyi energia van ebben az emberben! (Megjelent a Szfnlkiben) A kéz egy percig sincs nyugton Vegyék szemügyre a ke­züket, figyeljék alaposan. A kéz állandó mozgásban van, percnyi nyugalma sincs. Hol megigazítja a hajukat, hol leráz néhány porszemet a ruhájukról, hol valamit ke­res a zsebükben, bár nagyon jól tudja, hogy az nincs ott. Ellenőrzi, vajon az összes gomb a helyén van, be van-e gombolva, s az egyi­keit megráncigálja. A kéz megdörzsöli a szemüveget, bekapcsolja a rádiót, kikap­csolja a kávéfőzőt, tölt, ke­ver, szájhoz emel. Cigaret­tát gyújt, gyufát gyújt, ha­mut szór le. Cipőzsinórt old ki, nyakkendőt lazít, meg­támasztja az állat, vakarja a tarkót, dörzsölgeti a sze­met ... és így megy reggel­től estig — az egész mun­kanapon keresztül A. K. — Mélységesen csalódtam benned! Az első feleségem hozzátartozói jóval drágább ajándékokat adtak az esküvőn, mint most a tieid! A jómodortalanság aranyszabályai Ha igazgatód a szobájába hivat, és azt mondja: — Fiatal barátom, mi va­lószínűleg nem tudunk együtt dolgozni —akkor légy elnéző, igyekezzél rábeszél­ni a főnököt, hogy ne mond­jon le az állásáról. * Ha késve érkeztél a .mun­kahelyedre, ülj le -nyugod­tan az asztalod mellé, ne köszönj senkinek, ha pedig úgy határoztál, hogy koráb­ban távozol —, akkor se búcsúzz el senkitől. Ez ugyanis éppen az a két eset, amikor az udvariasság csak árthat. Ha úgy érzed, családi konfliktus sűrűsödik a le­vegőben, szóváltás közben ne menj túl a megengedett határon. Inkább menj el ha­zulról. A fagyos tiszta leve­gő — a családi boldogság záloga. * Ha késő este a szomszéd lakás bérlője bekapcsolja a magnetofont, s az éktelen zenebonától a fejed is meg­fájdul, neked pedig magne­tofonod nincs, — akkor kap­csold be egyszerre a pad.ló- kefélőt, a mosógépet és a porszívót. Füstbe ment lakodalom Ez a tragikus eset nem merő kitalálás. Amikor megtörtént, az újságok so­kat írtak róla. Mi egysze­rűen a rideg tényeket ismer­tetjük. * * * . . . Amikor az eljegyzést ünnepelték, a fiatalembert választottja mellé ültették, akit ö valósággal istenített, és aki hamarosan az ő ne­vét viseli majd... Ó, bol­dog álmok, melyek a sors rendelése folytián sohasem valósulhattak meg. Ó jaj! Sohasem. So-ha-sem! De hallgassa végig az ol­vasó ezt a tragikus drámai- sággal teli, rövidke történe­tet... Alighogy felszolgálták a levest, a menyasszony vé­letlenül leejtette a kanalát. Vőlegénye legott segítségé­re sietett, hogy felvegye. Mi­vel azonban ügyetlen volt, könyökével mellesleg jegye­se anyjának a szemébe bö­kött, a levesestányér tartal­mát a lány apjának öltö­nyére borította, összetört két borospoharat, feldöntötte a széket, jómaga pedig imá- dottja keblére hullott, s eközben ruháját derékig fel­szakította. A vőlegény, félénk ember lévén, az asztal alá bújt, és nem talált magában ele­gendő bátorságot ahhoz, hogy kimásszék onnan. A jelenlevők, mivel jól nevelt emberek voltak, egy­től egyig úgy tettek, mintha semmi sem történt volna, sőt mit, az üres széket is, ame­lyen a vőlegénynek: kellett volna ülnie, úgy tekintették, mintha a fiatalember csak­ugyan a helyén lett volna. Amikor felszolgálták a kávét még a legjobban ne­velt vendégek is fintorogni kezdtek: a szobában ugyan­is jól érezhető füstszag ter­jengett. Végre — valahára észbekapott valaki és az asz­tal alá nézett. A vőlegény eltűnt! Sem ő maga, sem a zakója, sem a nyakkendője, de még a nadrágja sem volt ott. Semmi nyoma nem ma­radt! Az égvilágon semmi. Ugyanis valósággal égett az izzó szégyen s lángra ka­pott és elhamvadt. Eugénic Chavette (Fordította: Gellért György) Kant és a gazdagok — Magyárázza meg ne­kem, miért van az, hogy a tudósokat gyakran lehet a gazdagoknál ' látni, de a gazdagokat a tudósoknál csak ritkán? — kérdezte egyszer egy gazdag bankár Kant német filozófustól. — Ez egyszerű — vála­szolta Kant —: a tudósok nagyon jól ismerik a gaz­dagság értékét, die a gazda­gok a tudás értékét csak ritkán ismerik! RAGASZKODÓ GYEREKEK Dr. Fedő Géza így kesergett előttem: — Amint tudja, közepesen kereső nő­gyógyász vagyok, a feleségem pedig ve­gyészmérnök. Még elég fiatalok vagyunk ahhoz, hogy szeressünk utazni, világot látni. Ezt annál könnyebben megtehetjük, mert gyermekünk, sajnos, nincs, soha nem is akartuk, hogy legyen. Az embert annyira elfoglalja a hivatása. Szóval min­den évben elmegyünk külföldre. Amikor az IBUSZ meghirdette az idei indiai tár­sasutazást, az elsők közt jelentkeztünk, hiszen megéri nekünk fejenkénti huszon- háromezer-nyolcszázat, hogy láthassuk ezt a távoli, egzotikus országot. Jövőre pedig a napfényes Kuba meglátogatását tervez­zük. A pénzünk addigra meglesz, az út­hoz szükséges szabadságot is tudjuk biz­tosítani magunknak. De miért csak kül­földre indítanak ilyen társasutazásokat? Talán tudja, hogy én is, a feleségem is Kisvárdáról származunk; egyszerű paraszt­szülők gyermekei vagyunk. Szüléink hál’ istennek még élnek. De hogy látogassuk meg őket? Kisvárda több mint 300 kilométerre esik Budapesttől. Oda-vissza csaknem 700 kilométert kell megtenni. Vonaton az út nagyon hosszú és unalmas. Van egy Ladánk, de a fele­ségem nem vezet, nekem egyedül meg fá­rasztó egy ilyen hosszú úton végig vezetni a kocsit. Inkább csak Pesten használjuk, meg nyáron a Balatonra járunk le vele. Mondom, vasúton az egyéni utazás fá­rasztó és unalmas. És meglehetősen költ­séges is. Mennyire más a társasutazás! Sok új arc, izgalmas ismerkedések, kel­lemes társaság az úton. Az idő gyorsan elrepül. És az útiköltség csoportban vi­szonylag olcsó. Szüléink már túlságosan öregek ahhoz, hogy ők utazzanak fel hoz­zánk. Vannak hazai társasutazások, de ezek is csak bizonyos idegenforgalmi nevezetessé­gek felkeresését teszik lehetővé. Miért nerh szervez az IBUSZ társaskirándulást Kisvárd,ára is? És minden olyan helyre, amely távol esik a fővárostól, de ahol gyámoltalan öreg szülők élnék, akiknek gyermekeit az ország más tájára vetette a kíméletlen sors. Heves Ferenc Szöveg nélkül (Mikus Sándor)

Next

/
Thumbnails
Contents