Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-18 / 115. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. május 18. ialafa 11 Tjlljl VI Naiv jegyüzér — Biztosan valami sci-fi filmet vetítenek... — Akkor megvárom, amíg a tv is bemutatja Az utolsó előadás Izsák Jenő rajzai Humorszolgálat Egy jótékonykodó hölgy a következő szemrehányást teszi egy koldusnak, aki alamizsnát kért tőle: — önnek tegnap este adtam 100 Urát! Mit tett a pénzzel? — Taxiba ültem, elhajtattam az Excelsiorba, kaviárt vacsoráztam és pezsgőt ittam, majd egy táncosnővel távoztam, a visszamaradó pénzből pedig vásároltam egy kastélyt Toscanában. Most, hogy pénzügyi helyzetemet egyensúlyba hozzam, ismét kérem a támogatását. * * * A föudvarmester nesztelen léptekkel közeledik lord Brummelhez, és ezt suttogja neki: — Mylord, rabló van a könyvtárban. — Valóban? — válaszolja elegánsan a lord. — És mi szépet olvas? * * * Már négy órája szótlanul ül egymás mellett két utas a vonatban. Végül az egyik megtöri a csendet: — Megengedi? Boleslavsky vagyok. És ön. ha szabad kérdeznem? — Én nem. Mark Boguszlavszkij A kiváló ember Az eredmények népszerűsítése a sajtó egyik feladata és ezért ettől mi sem zárkózunk el. Olvasóinknak most X urat mutatjuk be, akinek nevét saját kérésére nem közöljük. — Az embernek mindig jól kell teljesítenie kötelezettségeit és nem azért, hogy írjanak róla az újságokban — mondja X úr. — Ez egyszerűen mindenkinek elemi kötelessége. X úr kis tisztviselő egy olyan intézménynél, amelynek feladata a kultúra terjesztése a társadalomban a nap minden szakaszában, még éjjel is. Ez a munka nehéz és szerényen fizetik. Még azt az állítást is megkockáztatnánk, hogy sdkan lennének olyanok, akik ezért a pénzért nem vállalnák ezt a munkát. Az emberek többnyire az anyagi hasznot keresik, de X úr nem gondol magára, mindig csak másokra gondol. Mindenki számára van ideje. Mindenki számára van egy mosolya. Mindenki számára van egy jó tanácsa. Olyan sok a rossz tisztviselő és éppen ezért még inkább kell hangsúlyoznunk azt, hogy X úr minden kérdést jóindulatúan és szívélyesen intéz, nem közönyös mások gondjai iránt. Amikor ezt- neki megköszönik, ezt mondja: — Hiszen ezért vagyok. Ezért fizetnek engem. X úr látástól vakulásig mások ügyeit intézi, egész szabad idejét erre fordítja. És ráadásul még villát is épít a városon kívül úszó- med.encével. Mennyi energia van ebben az emberben! (Megjelent a Szfnlkiben) A kéz egy percig sincs nyugton Vegyék szemügyre a kezüket, figyeljék alaposan. A kéz állandó mozgásban van, percnyi nyugalma sincs. Hol megigazítja a hajukat, hol leráz néhány porszemet a ruhájukról, hol valamit keres a zsebükben, bár nagyon jól tudja, hogy az nincs ott. Ellenőrzi, vajon az összes gomb a helyén van, be van-e gombolva, s az egyikeit megráncigálja. A kéz megdörzsöli a szemüveget, bekapcsolja a rádiót, kikapcsolja a kávéfőzőt, tölt, kever, szájhoz emel. Cigarettát gyújt, gyufát gyújt, hamut szór le. Cipőzsinórt old ki, nyakkendőt lazít, megtámasztja az állat, vakarja a tarkót, dörzsölgeti a szemet ... és így megy reggeltől estig — az egész munkanapon keresztül A. K. — Mélységesen csalódtam benned! Az első feleségem hozzátartozói jóval drágább ajándékokat adtak az esküvőn, mint most a tieid! A jómodortalanság aranyszabályai Ha igazgatód a szobájába hivat, és azt mondja: — Fiatal barátom, mi valószínűleg nem tudunk együtt dolgozni —akkor légy elnéző, igyekezzél rábeszélni a főnököt, hogy ne mondjon le az állásáról. * Ha késve érkeztél a .munkahelyedre, ülj le -nyugodtan az asztalod mellé, ne köszönj senkinek, ha pedig úgy határoztál, hogy korábban távozol —, akkor se búcsúzz el senkitől. Ez ugyanis éppen az a két eset, amikor az udvariasság csak árthat. Ha úgy érzed, családi konfliktus sűrűsödik a levegőben, szóváltás közben ne menj túl a megengedett határon. Inkább menj el hazulról. A fagyos tiszta levegő — a családi boldogság záloga. * Ha késő este a szomszéd lakás bérlője bekapcsolja a magnetofont, s az éktelen zenebonától a fejed is megfájdul, neked pedig magnetofonod nincs, — akkor kapcsold be egyszerre a pad.ló- kefélőt, a mosógépet és a porszívót. Füstbe ment lakodalom Ez a tragikus eset nem merő kitalálás. Amikor megtörtént, az újságok sokat írtak róla. Mi egyszerűen a rideg tényeket ismertetjük. * * * . . . Amikor az eljegyzést ünnepelték, a fiatalembert választottja mellé ültették, akit ö valósággal istenített, és aki hamarosan az ő nevét viseli majd... Ó, boldog álmok, melyek a sors rendelése folytián sohasem valósulhattak meg. Ó jaj! Sohasem. So-ha-sem! De hallgassa végig az olvasó ezt a tragikus drámai- sággal teli, rövidke történetet... Alighogy felszolgálták a levest, a menyasszony véletlenül leejtette a kanalát. Vőlegénye legott segítségére sietett, hogy felvegye. Mivel azonban ügyetlen volt, könyökével mellesleg jegyese anyjának a szemébe bökött, a levesestányér tartalmát a lány apjának öltönyére borította, összetört két borospoharat, feldöntötte a széket, jómaga pedig imá- dottja keblére hullott, s eközben ruháját derékig felszakította. A vőlegény, félénk ember lévén, az asztal alá bújt, és nem talált magában elegendő bátorságot ahhoz, hogy kimásszék onnan. A jelenlevők, mivel jól nevelt emberek voltak, egytől egyig úgy tettek, mintha semmi sem történt volna, sőt mit, az üres széket is, amelyen a vőlegénynek: kellett volna ülnie, úgy tekintették, mintha a fiatalember csakugyan a helyén lett volna. Amikor felszolgálták a kávét még a legjobban nevelt vendégek is fintorogni kezdtek: a szobában ugyanis jól érezhető füstszag terjengett. Végre — valahára észbekapott valaki és az asztal alá nézett. A vőlegény eltűnt! Sem ő maga, sem a zakója, sem a nyakkendője, de még a nadrágja sem volt ott. Semmi nyoma nem maradt! Az égvilágon semmi. Ugyanis valósággal égett az izzó szégyen s lángra kapott és elhamvadt. Eugénic Chavette (Fordította: Gellért György) Kant és a gazdagok — Magyárázza meg nekem, miért van az, hogy a tudósokat gyakran lehet a gazdagoknál ' látni, de a gazdagokat a tudósoknál csak ritkán? — kérdezte egyszer egy gazdag bankár Kant német filozófustól. — Ez egyszerű — válaszolta Kant —: a tudósok nagyon jól ismerik a gazdagság értékét, die a gazdagok a tudás értékét csak ritkán ismerik! RAGASZKODÓ GYEREKEK Dr. Fedő Géza így kesergett előttem: — Amint tudja, közepesen kereső nőgyógyász vagyok, a feleségem pedig vegyészmérnök. Még elég fiatalok vagyunk ahhoz, hogy szeressünk utazni, világot látni. Ezt annál könnyebben megtehetjük, mert gyermekünk, sajnos, nincs, soha nem is akartuk, hogy legyen. Az embert annyira elfoglalja a hivatása. Szóval minden évben elmegyünk külföldre. Amikor az IBUSZ meghirdette az idei indiai társasutazást, az elsők közt jelentkeztünk, hiszen megéri nekünk fejenkénti huszon- háromezer-nyolcszázat, hogy láthassuk ezt a távoli, egzotikus országot. Jövőre pedig a napfényes Kuba meglátogatását tervezzük. A pénzünk addigra meglesz, az úthoz szükséges szabadságot is tudjuk biztosítani magunknak. De miért csak külföldre indítanak ilyen társasutazásokat? Talán tudja, hogy én is, a feleségem is Kisvárdáról származunk; egyszerű parasztszülők gyermekei vagyunk. Szüléink hál’ istennek még élnek. De hogy látogassuk meg őket? Kisvárda több mint 300 kilométerre esik Budapesttől. Oda-vissza csaknem 700 kilométert kell megtenni. Vonaton az út nagyon hosszú és unalmas. Van egy Ladánk, de a feleségem nem vezet, nekem egyedül meg fárasztó egy ilyen hosszú úton végig vezetni a kocsit. Inkább csak Pesten használjuk, meg nyáron a Balatonra járunk le vele. Mondom, vasúton az egyéni utazás fárasztó és unalmas. És meglehetősen költséges is. Mennyire más a társasutazás! Sok új arc, izgalmas ismerkedések, kellemes társaság az úton. Az idő gyorsan elrepül. És az útiköltség csoportban viszonylag olcsó. Szüléink már túlságosan öregek ahhoz, hogy ők utazzanak fel hozzánk. Vannak hazai társasutazások, de ezek is csak bizonyos idegenforgalmi nevezetességek felkeresését teszik lehetővé. Miért nerh szervez az IBUSZ társaskirándulást Kisvárd,ára is? És minden olyan helyre, amely távol esik a fővárostól, de ahol gyámoltalan öreg szülők élnék, akiknek gyermekeit az ország más tájára vetette a kíméletlen sors. Heves Ferenc Szöveg nélkül (Mikus Sándor)