Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-18 / 115. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. május 18. HETI 4* VILAGHIRADO HÉTFŐ: Szociáldemokrata győzelem az NSZK-ban, Észak-Rajna Vesztfália tartományi választásain. — Kompromisszumos megállapodással végétért a nagyarányú svéd sztrájk. — Katonai hatalom­átvétel Ugandában KEDD: A NATO hatalmak kül- és hadügyminiszterei Brüsszelben tanácskoznak SZERDA: Sikeres szakszervezeti akciónap Nagy-Britan- niában. — Az afgán kormány tárgyalásokat indít­ványoz Iránnak és Pakisztánnak a helyzet rende­zésére CSÜTÖRTÖK: Kiemelkedő fontosságú felhívás és nyilat­kozat elfogadásával zárult a lengyel fővárosban a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testüle­tének ülése. — Beigrádban Cvijetin Mijatovicsot választják meg az államelnökség elnökéül PÉNTEK: Az osztrák államszerződés aláírásának ne­gyedszázados évfordulóján ünnepségsorozat Bées- ben, sorozatos diplomáciai tárgyalások, köztük Gromiko—Muskie találkozó SZOMBAT: Az osztrák fővárosban folytatódnak a kül­ügyminiszteri találkozók. — Iszlám konferencia Pakisztán fővárosában A Varsói Szerződés Poli­tikai Tanácskozó Testületé­nek összejöveteleire mindig odafigyel a világ. A magas­szintű tanácskozás most kü­lönös súlyt kapott, miután a nemzetközi helyzet rend­kívül bonyolult, megnöveke­dett a feszültség s a Béke­világtanács elnökségének ép­pen Budapesten megtartott ülése joggal hívta fel a fi­gyelmet a háborús veszély fokozódására. A hét európai szocialista ország varsói értekezlete a Varsói Szerződés a negyed- százados jubileuma alkalmá­ból felelevenítette a megtett utat, értékelte a szövetség tevékenységét. Ugyanakkor, amint a kommentárok szin­te kivétel nélkül kiemelték, mindenekelőtt a jelen gyöt­rő problémái felé fordult. Józan és higgadt elemzését adta a kornak, amelyben élünk, rámutatva azokra az okokra — a valódi ökokra! —. melyek következtében megtorpan t és visszaesett az enyhülés ígéretes folyamata. Szemben a sokszor esztelen washingtoni hisztéria-keltés­sel a Varsói Szerződés tag­államainak nyilatkozatában „helyére kerültek a dolgok”. A feszültség nem kivédhe­tetlen elemi csapás, hanem abban az imperialista poli­tikában rejlik, amely fokoz­za a fegyverkezési hajszát, meg akarja bontani a ki­alakult stratégiai egyensúlyt, válsággócokat és konfliktus­helyzeteket teremt földünk legkülönbözőbb pontjain. A varsói csúcs munkás­sága azonban nem merült •ki az elemzésben és értéke­lésben. A megismételt 'ko­rábbi javaslatok, . valamint az ú j kezdeményezések az enyhüléshez való visszaté­rés reális útját vázolták fel. A hétpontos békeprogram három területre összponto­sít.: 1. A katonai enyhülés­re, vagyis a fegyverkorláto­zási és leszerelési tárgyalá­sokra; 2. Az európai bizton­sági folyamat folytatására, arccal a helsinki előírások következetes teljesítése és a madridi találkozó felé; 3. A legérzékenyebb válságterü­leteken kialakult állapotok (Közel- és Közép-Kelet, In­diai-óceán térsége stb.) ren­dezésére. Mindezeknek meg­vannak a jól bevált hagyo­mányos tárgyalási mecha­nizmusai, de Varsóból olyan felhívást tettek közzé, hogy a meglévő fórumokat egé­szítsék ki egy világméretű csúcstalálkozóval, széleskörű állam- és kormányfői ta­nácskozással. S valóban, ki más lenne illetékesebb mó­dot keresni és találni a vi­ták megoldására, mint a legnagyobb felhatalmazással, hatáskörrel, tájékozottsággal és tapasztalattal rendelke­ző vezetők testületé? Varsóban elhangzott a nyilatkozat, Varsóból számy- rakelt a felhívás. A válasz sora most a nyugati térfélen van, s jó lenne, ha Washing­tonban és másutt — fel­hagyva a feszültségkettő ma­gatartással — a kezdeménye­zőkhöz hasonló felelősségér­zettel és meggondoltsággal fogalmaznák a feleletet. Különös ellentmondás jel­lemzi az afrikai kontinens­ről érkező híreket. Zimbab­wében — ahol egy ilyen le­hetőségnek nemrég még ugyancsak kevés esélyt ad­tak volna — összeült az első törvényhozói szakaszára a parlament. Változatlanul bizonytalannak tűnik vi­szont az ugyancsak nemrég még sziklaszilárdnak látszó Libéria, ahol a héten fegy­veres összeesküvést göngyöl­tek fel, az őrmesterből lett elnököt akarták félreállíta­ni. Még zavarasobbak az ugandai jelentések, egyideig más volt hatalmon a két legnagyobb városban, Kam' palában, illetve Entébbében azután bejelentették egy ka­tonai hatalomátvétel hírét A nagy kérdőjel, hogy vajon a fegyveres erők salát sza­kállukra cselekednek-e, vagy Obote volt elnök áll a hát­térben. Vagyis egyetlen iga­zi bizonyság van jelenleg Ugandával kapcsolatban: a bizonytalanság ... Réti Ervin Obira Maszajosi kormánya kényszerű távozásáról nyilatko­zik újságíróknak a japán fővárosban (Telefoto — KS) Kétoldalú megbeszélések az osztrák fővárosban TELEXEN WASHINGTON Lord Killanin, a Nemzet­közi Olimpiai Bizottság el­nöke Carter amerikai elnök­kel lezajlott washingtoni ta­lálkozója után a sajtó kép­viselői előtt megerősítette, hogy mindenképpen meg­tartják a moszkvai olimpiai játékokat. Mint ismeretes. Carter elnök pénteken lord Killanint fogadva újból ki­jelentette, hogy ellenzi az amerikai csapat részvételét a moszkvai olimpián, és a megbeszélés után kiadott fehér házi közlemény hangsúlyozta: az Egyesült Államok továbbra is a moszkvai olimpia bojkottját kér; a többi ország kor­mányaitól és olimpiai bi­zottságaitól. TOKIÓ Az Ohira-kabinetnek a kormányzó liberális demok­rata párt belső meghasonlá- sa és az ellenzék összefo­gása miatt bekövetkezett vá­ratlan bukása még inkább megingatta a japán konzer­vatívok egyeduralmát és po­litikai-gazdasági bizonyta­lanságot idézett élő a szi­getországban. A tokiói la­pok egyöntetű véleménye szerint a meglepő esemény előhírnöke lehet nemcsak a konzervatív-ellenzéki erő- egyensúly megváltoztatásá­nak, hanem az LDP bomlá­sának is. PEKING A kínai országos népi gyűlés épületének dísztermé­ben tegnap délután tartot­ták meg a hivatalos gyász­ünnepséget Liu Sao-csi volt államelnök emlékére. Az eseményről egyenes közve­títést adott a kínai rádió és televízió. Az ünnepségen Hua Kuo-feng pártelnökkel és miniszterelnökkel az élen megjelentek a párt, a kor­mány, a hadsereg, a társa­dalmi és a tömegszerveze­tek vezető képviselői. Teng Hsziao-ping részlete­sen szólt Liu Sao-csi mun­kásmozgalmi tevékenységé­ről és nagyra értékelte azt a munkát, amelyet az el­hunyt fejtett ki a forrada­lom győzelmét megelőző és az azt követő időszakban. Liu Sao-csi hamvait. — végrendeletének megfelelően — szétszórják a Kínát öve­ző tengerek felett. NEW YORK A Pentagon katonai ter­veinek végrehajtására fordí­tott kiadások ez év első há­rom hónapjában 1,8 milliárd dollárral növekedtek. Az új fegyverek kidolgozására vo­natkozó, jelenleg végrehaj­tás alatt álló 46 program az amerikai adófizetőknek 255,6 milliárd dollárba kerül. (Folytatás az 1. oldalról) nap délelőtt folytatott fél­órás eszmecseréjéről Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter a találkozó után új­ságíróknak elmondotta: a tartalmas megbeszélésen el­sősorban a kétoldalú kapcso­latok kérdéseit tekintették át, és megállapították, hogy ezek a kapcsolatok kielégí­tően fejlődnek. Mindkét fél eltökélt szándéka, hogy a két ország kapcsolatait to­vább fejlessze, gazdagítsa. Gromiko a továbbiakban kijelentette: „más kérdések­ről is szó volt, azokról, ame­lyek ma a világot foglalkoz­tatják. Meggyőződéssé erő­södött benyomásom, hogy Ausztria az enyhülés, a tar­tós béke megszilárdításának híve. A Szovjetunió ugyanezt a vonalat követi. Erről szól- flam pénteki beszédemben, majd pedig az amerikai kül­Varsó készen áll az euró­pai katonai enyhülési és le­szerelési értekezlet megren­dezésére. A helyszín megvá­lasztása igazságos, hiszen a lengyel főváros lakosai óriá­si áldozatokat hoztak a má­sodik világháború ideién, amikor a fasiszták megpró­bálták letörölni a föld szí­néről a Visztula partján el­terülő várost — mutatnak rá az APN tudósítói. A Varsói Szerződés tagál­lamai Politikai Tanácskozó Testületé Varsóban tartott ünnepi ülésén felhívást inté­zett az európai biztonsági és együttműködési értekezlet okmányait aláíró országok vezetőihez. Javasolta, hogy a novemberben Madridban sor- rakerülő tanácskozáson vi­tassák meg és egyeztessék a katonai enyhülési és leszere­lési konferencia megrendezé­Baniszadr iráni elnök fel­hívással fordult a nyugat- európai országokhoz: nyújt­sanak segítséget a túszválság megoldásában Iránnak. A „La Stampa” című torinói lapnak adott interjújában az iráni elnök Nagy-Britanniá- hoz, Franciaországhoz, az ügyminiszterrel folytatott tárgyalásaimon, illetve a többi külügyminiszterrel pénteken és szombaton tar­tott találkozóimon”. Tegnap délben elutazott Bécsből Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, aki részt vett az osztrák állam- szerződés aláírásának 25. év­fordulóján, és számos nyu­gati kollégájával — köztük Edmund, Muskie amerikai külügyminiszterrel — foly­tatott kétoldalú megbeszé­léseket. A szovjet külügymi­niszter hazaérkezett Moszk­vába. A délelőtti órákban el­hagyta az osztrák fővárost a jubileumi ünnepségek többi meghívott résztvevője is. Púja Frigyes külügymi­niszter, aki Bécsben részt vett az osztrák államszer­ződés 25. évfordulójának ün­nepségein, tegnap hazaérke­zett. sével kapcsolatos konkrét lé­péseket. Az APN tudósítói utalnak arra. hogy a katonai enyhü­lésről és a leszerelésről tar­tandó konferencia összehívá­sának gondolata nem újkele­tű. Ezt tudják Nyugaton is, de úgy tesznek, mintha ez a javaslat nem hangzott volna el már korábban is. Nyuga­ton azt állítják, hogy a Szov­jetunió „óriási katonai erő­vel rendelkezik” és ezért a nyugati országoknak először ..utói kell érniük” a Szovjet­uniót. és csak azután ülhet­nek le vele tárgyalni. A Varsói Szerződés tagál­lamai készek más javaslato­kat is meghallgatni és figye­lembe venni. A lényeg az, hogy az enyhülésnek a 70-es években elért eredményeit a 80-as években megőrizzék, sőt továbbfejlesszék — mu­tatnak rá az APN tudósítói. NSZK-hoz és Olaszországhoz intézve felhívását hangsú­lyozta: ezek az országok in­kább tegyenek konkrét ja­vaslatokat. működjenek köz­re közvetítőként a válság megoldásában, semminthogy gazdasági szakciókkal fenye­getőzzenek. Varsó kész fogadni a leszerelési értekezlet résztvevőit Baniszadr felhívása a nyugat-európai országokhoz AUSZTRIA NEGYEDSZÁZADA Az ideiglenes kormánytól az államszerződésig Az Osztrák Nem­zeti Tanács 1979. június 19-i ülésén Kreisky kancellár a következőket mon­dotta az államszerződésről: „.. .az első megegyezés volt a hidegháború legfőbb részt­vevői között, olyan okmány, amely a messze jövőbe mu­tatva jelezte, hogy csökkenő­ben van a világpolitikai fe­szültség. Jövőre pontosan egy negyedszázad telik el az ál­lamszerződés megkötése óta. E negyedszázad alatt sem függetlenségünk, sem sza­badságunk nem forgott ve­szélyben, ez a negyedszázad demokráciánk és gazdasági rendszerünk biztos fejlődésé­nek jegyében telt el, sőt, ha egyáltalán nem lenne más példa arra. hogy a nagyha­talmak államközi szerződé­sek útján az egész emberi­ség számára hasznos ered­ményeket érhetnék el, Ausztria példája erre ön­magában is bizonyítékot szol­gáltatna.” Ausztria a napokban ün­nepelte a szuverenitását biztosító államszerződés alá­írásának negyedszázados év­fordulóját. Az ünnep, amely­nek alkalmából hazánk is köszöntötte szomszédunkat, reálisan megalapozott, mér­téktartó elégedettséget su- galt: az „utca emberétől” a magas rangú tisztviselőkig szinte mindenki egyetért ab­ban. hogy az ország dolgai alapvetően jól állnak, Auszt­ria stabil gazdasági és po­litikai helyzete például szol­gálhat Nyugat-Európa jóné- hány gazdasági visszaeséstől és politikai krízistől sújtott államának. A jelenlegi helyzethez ve­zető út azonban korántsem volt zökkenőmentes. Mint is­meretes, a hitleri Németor­szág 1938-ban t>ekebelezte Ausztriát, s így az ország nem önálló államként, ha­nem Németország részeként sodródott a második világ­háborúba. Ennek hangsúlyo­zását az osztrák politikusok mindig fontosnak tartották, hiszen az ország számára ez a tény később eltérő elbírá­lást biztosított a győztes ha­talmak részéről: nem' béke- szerződést, hanem államszer­ződést kötöttek vele. Máraz 1943-as moszkvai külügymi­niszteri konferencia leszö­gezte, hogy Ausztria 1938-as megszállását a szövetséges hatalmak nem ismerik el, s céljuk a háború után Auszt­ria szabadságának és függet­lenségének helyreállítása. Amikor 1945. április végén megalakult az osztrák ide­iglenes kormány dr. Kari Renner vezetésével, az or­szág romokban hevert, s négy megszállási övezetre osztva igencsak távol állt az önálló állami léttől. Az osztrák politika irányítói az első pillanattól kezdve a szu­verenitás helyreállítását te­kintették a legfontosabb cél­nak. Mindent ennek rendel­tek alá, s már a kezdeti időkben nyilvánvaló volt, hogy a jövendő állam a semlegesség útját kívánja választani. Az önálló osztrák állam létrehozásáig tíz év telt el a felszabadulás után. Az ak­kori idők neves politikusai közül már kevesen élnek; egyikük, dr. Fritz Bock, volt alkancellár. — Tíz évig tartott a szu­verenitás helyreállítása — 1955. május 15.: a négy nagyhatalom képviselői aláírják az osztrák államszerződést mondta. — Bizonyára fölme­rül önben is a kérdés, hogy miért ilyen sokáig? Nos, a dolog jórészt nem rajtunk múlt, a négy megszálló ha­talom nehezen jutott egyet­értésre. Ne feledje el, hogy azok voltak a hidegháború legfagyosabb évei. Az elő­rehaladást gazdasági, politi­kai és katonai problémák nehezítették, ezért történt, hogy körülbelül 350 tárgya­lásra volt szükség a megál­lapodásig. Gazdjasági és po­litikai kérdés volt például az egykori német tulajdon­ban levő üzemek, intézmények további sorsa. Katonai és ismét politikai kérdés volt a nyugati hatalmaknak az az igénye. hogy a független Ausztriában csapatokat ál- lomásoztathassanak. Ezt az igényt Ausztria elutasította, de magk a téma hosszas tárgylásokon került teríték­re. A megegyezés legfőbb akadályai azonban nem ezek a részkérdések voltak; maga a hidegháború gátolta az elő­rehaladást. Ezt bizonyítja, hogy amikor 1954—55-ben mindkét oldalon megfogal­mazódott a felismerés, hogy a hidegháborúnak véget kell vetni, viszonylag gyorsan tető alá lehetett hozni a megegyezést. A négy nagyhatalom kül­ügyminisztere 1955, május 15-én a bécsi Belvedere pa­lotában írta alá az osztrák államszerződést. Az esemé­nyek hivatalos része ma már történelem. Dr. Fritz Bock búcsúzóul egy olyan epizódot elevenített föl, amelyről aligha írtak a korabeli újsá­gok, de amely jól jellemzi a kort és különösen a négy külügyminisztert. — Elnökünk ebédet adott a négy nagyhatalom külügy­miniszterének tiszteletére a schönbrunni kastélyban. Fe­leségem megkérte a külügy­minisztereket, hogy emlékül írják alá neki az étlapot. Valamennyien aláírták, de jellemzőnek tartom, hogy hogyan: Molotov szovjet külügyminiszter egy perc türelmet kért, és beszélt előtte a tanácsadóival; az amerikai Dulles oda se né­zett, szerintem nem tudta pontosan, hogy mit ír alá; az angol McMillan látható­an meglepődött, hogy egy hölgy egyáltalán megszólítja őt az ebédnél, azután udva­riasan biccentett, és odaírta a nevét; a francia Pinay mosolyogva felugrott: „Asz- szonyom, hány aláírást akar? Adok, amennyit csak óhajt!” Bistey András (KÖVETKEZIK: Gazdaság és politika az eny­hülés szellemében^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents