Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-17 / 114. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. május 17. tudomány Építőipari ifjúsági konferencia Lakások és lakói Az Építőipari Tudományos Egyesület ifjúsági tagozata a közelmúltban rendezte meg a budapesti MTESZ székhazában a IV. építőipari ifjúsági konferenciát. A következőkben azokat a gondolatokat, vitákat, javaslatokat idézzük fel, amelyek a lakásépítéssel, lakásgazdálkodással és a lakókörnyezettel kapcsolatosan hangzottak el. Abrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter bevezető előadásában elmondta, hogy a VI. ötéves terv — az ismert okok miatt — kevesebb feladatot ró az ágazatra, mint amennyire korábban gépekkel, technológiákkal felkészültek. Miután alapvető követelmény a termelékenység növelése. így még több lesz a felszabaduló kapacitás. A hasznosítás egyik módja lehet a magánlakás építők segítése gépek kölcsönzésével, illetve a nagyipar technológiáinak itteni meghonosításával. Elképzelhető például olyan megoldás — már a kísérletek is folynak — hogy a csoportos családi házak (sorházak. láncházak, átriumházak) szerkezetét az állanü építőipari vállalatok házgyári panelból készítenék, míg a befejező munkákat a majdani lakók végeznék. (Az indok egyértelmű: a házgyárak csökkentett kapacitással dolgoznak, míg a szakipari, szerelőipari munkákra ma sincs elegendő munkáskéz a vállalatoknál.) A lakásépítéssel foglalkozó első szekcióban sok küldött szólt pro és kontra az előbbi javaslatról. Dániában például a lakó szabadon választhat — egy raszterrendszeren belül — hogy melyik nappali szobát, fürdőszobát, konyhát és más helyiséget akarja otthonként. Ezt követően a tervező dominószerű- en állítja össze a házat, majd a kivitelező előregyártott elemekből, vagy más modern technológiával elkészíti az épület szerkezetét. A csupasz falak közé egységcsomagban berakják a befejező munkák anyagait, a lakó pedig választhat, hogy maga folytatja az építést, vagy kiadja vállalkozónak. Az ellenzők több oldalról is érveltek. A panelos építési mód jóval drágább a hagyományosnál. Ki viselje a költségeket? A fiatalok ma is alig tudják előteremteni a „beugrót” így ők nem vállalják a drágább megoldást, kérdés, hogy az állam magám iveszi-e a többlet-terhet ? Ugyanakkor szükséges egy olyan szervezet is, amely bonyolítja a csoportos családi házak építését, továbbá pénz is kell e szervezetnek, amelyből kifizeti a telekalakítást és a szerkezetet. De amikor tovább adja ez utóbbit a lakóknak, akkorra is marad kérdés bőven. Csak olyan szakemberek kaphatnak így lakást, akik egyedül, vagy kalákában elvégzik a legkényesebb — például gáz- és villanyszerelési — munkákat is? Vagy ha nem, akkor ki csinálja meg helyettük? Abban mindenki egyetértett, hogy a magánerős építésbe éveken át belefektetett alacsony hatékonyságú munkát. termelékeny építési móddal kell felváltani, mivel csak így nyújthat az építkező legtöbbet a saját munkahelyén. Dr. Szabó János államtitkár zárszavában úgy vélekedett. hogy nem pénzügyi dolgok akadályozzák a panel elterjedését. Minél modernebb egy technológia, annál kevésbé tűri. hogy eltérjenek az optimális szervezéstől. Itt található a gazdaságosság nyitja. Példaként ő is Dániát említette, ahol a lakóépületek 85 százaléka — ideértve a falusi egy-két szintes házakat is — előregyártott elemekből készül. Másik vitapont a lakások mérete volt. A fiatal építészek újra megfogalmazták azt a követelményt, hogy mind az ésszerűség, mind a gazdaságosság azt diktálja: nem a lakásszámot, hanem az elhelyezendő emberek számát kell megtervezni. Így lehet csak elejét venni annak. hogy a család a gyerekek számának növekedésével ne szaporítsa a lakásigénylők számát. Ugyancsak sokszor szóba került a tanácskozáson a lakásszerzés módja és a lakás- gazdálkodás. Hiába létezik több útja a lakáshoz jutásnak, valójában a fiatalok nem választhatnak. Anyagi erejük határozza meg. hogy miként és menr-! idő alatt juthatnak otthonhoz. Azok kerülnek legkedvezőtlenebb helyzetbe, akik maguk kénytelenek építeni, ráadásul a hitelnyújtásnál még hátrányban is vannak, holott a társadalom válláról vesznek le terhet a munkájukkal. Az egyik hozzászóló egy tánsasiház építés példáján mutatta be. hogy a közműhozzájárulástól a bonyolításon és anyagbeszerzésen át a bírósági eljárásig miként apasztja el a fiatalok zsebét és kedvét a magánlakás építés. Ugyanakkor aki belevág, az akkora lakást akar magának, amely egy életre megoldja e szükségletét, hiszen két tortúrát kevesen viselnek el. Fiatal üzemmérnökök, mérnökök, közgazdászok mondták el a konferencián e gondokat. Az ő helyzetük sajátos, hiszen maguk is lakást akarnak, ugyanakkor részben rájuk vár e társadalmi feszültség gyakorlati feloldása is. Felkészültségük, felelősségvállalásuk teszi őket alkalmassá e feladatra. (— német —) Házgyártás a helyszínen Egy könnyű szállítódarut is kifejlesztettek az építkezéshez, amely emeletről emeletre átszerclhető Korunk egyik legtöbbet vitatott kérdése a lakásépítés, különösen a jövő lakásépítése. Az igények minden szempontból gyors növekedését és változását a társadalom és az építőipar már nem képes követni a hagyományos módszerekkel. A lakáskérdés megoldása szempontjából az építési rendszerek léte és jövője döntő jelentőségű. A kézműves jellegű építés gépesítésével, majd a nagyipari módszerű építéssel, végül már csak a jól összehangolt építési rendszerek alkalmazásával. oldhatók meg az építési feladatok, így a lakásépítés is. A jövő lakásépítési rendszereinek kialakítása azonban még sok kérdés tisztázását, rendszerezését kívánja meg. még sok fejlesztő munkát igényel. A közeljövő szempontjából lényeges nagyipari építési rendszerek lényegileg négy fő csoportba sorolhatók. Így beszélnek nagypanelos, vázas, térelemes és ún. vegyes lakásépítési rendszerekről. A nagypanelos építést mindeddig csupán házgyáras „háttérrel,, tudták elképzelni. Angliában azonban kidolgoztak egy olyan házépítési módot, amelynél a betonpanelek az építkezés színhelyén készíthetők el. A helyszíni panelöntő eljárás kevés beruházást igényel és minimális mennyiségű mechanikai berendezést. Szabványos méretű, 8 méter széles lakásblokkok állíthatók elő ezzel a módszerrel, amelyekből öt emelet magas, nyolc lakásos házak állíthatók össze. E szabványosítás ellenére az épület külseje, belső beosztása és valamennyi nem-strukturális eleme variálható a helyi követelmények, vagy az egyéni ízlés szerint. Tanácsi lakásberuházás Korszerűbb tervezés, ésszerűbb fejlesztés A II. ötéves tervidőszaktól kezdődően — a kormány 1960-ban elhatározott 15 éves lakásépítési tervével összhangban — az állami lakásépítési feladatok gazdasági tervezése komplex módon történik. A lakásfejlesztési terv az új lakásokon kívül magában foglalja a lakóterülethez és a lakóépületekhez kapcsolódó, az üzemeltetést, illetőleg a lakók alapfokú ellátását szolgá'ó létesítmények építési feladatait is. Az állami lakásberuházások finanszírozása bruttó módon történik: az éves, illetőleg az ötéves tervekben lakásépítésre meghatározott pénzeszközök — ágazati megkülönböztetés nélkül — tartalmazzák a kapcsolódó beruházások költségeit is. Az 1970. óta célcsoportos beruházásinak minöiülő felA főbb minőségi változások: A tanácstörvény 1970-től kezdődően, a lakossági infrastrukturális ellátás, a terület és a településfejlesztés szervezését — a korábbi ágazati felelősség helyett — alapvetően a tanácsok hatáskörébe utalta; a gazdaságirányítás reformjával összhangban a lakossági infrastruktúra fejlesztésében, tervezésében is előtérbe kerültek a közvetett irányítási módszerek; a fix áras költségtervezést a költségprognózisok, a kötelező normákat az ajánlott normatívák váltották fel; a komplex lakásberuházás célcsoportos kötöttségű, s öt évre, illetőleg évente megyei (fővárosi) tanácsonkén- ti. jóváhagyott mutató; A felsorolásból kitetszik, hogy a komplex lakásberuházás feladatcsoportja több — termelő és nem termelő — infrastrukturális ágazat, illetőleg alágazat fejlesztési feladatait integrálja részben vagy egészben. A kapcsolódó beruházásoknak az ellátás szempontjából részleges a szerepük: általában csak az alapfokú ellátás kiegészítését célozzák. A komplex lakásberuházás közel két évtizedes tapasztalatai röviden a következők: Az időszak első felében, lényegében a II. és III. ötéves terv időszakában a komplex lakásberuházás megfelelően funkcionált. A tervezés komplex elvéhez igazodott a beruházási, illeA tömeges városi lakás- építtétslben uralkodóvá vált az előregyártás. Ezzel lehetővé vált a lakásépítés gyorsítása. A kivitelezés műszaki feltételrendszerének a lakásépítés javára történő módosulása, s a fejlesztési eszközök bruttó kezelése, együttesen a lakásépítés és az ezt szolgáló mélyépítés jellegű« kapcsolódó beruházások előnyben részesítését segítette elő. Rendszerint —• a kapcsolódó ellátás arányos fejlesztése terhére lis — adatcsoport tartalma az elmúlt 20 év alatt mind mennyiségét, mind minőségét tekintve változott, alkalmazási köre és tartalma bővült, jellege a kezdeti direktív típusú szabályozáshoz képest a közvetett szabályozás irányába fejlődött. A mennyiségi változások: középtávú tervidőszakonként, fokozatosan kiegészült a kapcsolódó létesítmények köre (közösségi létesítmények, tömb- és távfűtés); s nőtt a normatívák mértéke is (bölcsődei férőhely, illetve a főváros átlagosnál magasabb normatívái); az V. ötéves terv időszakától a kapcsolódó létesítményekkel való ellátás — a tömegesen épülő állami lakásokon túl — kiterjed a telepszerű, többszintes magánlakóház építésére is. az V. ötéves tervidőszaktól kezdődően a középtávú népgazdasági terv — az állami lakásépítés tervszerűségének javítása végett külön is előírta az állami lakások nettó beruházásának minimális mértékét; ezzel elkülönül egymástól a lakásépítéshez, illetve a kapcsolódó létesítményekhez tartozó eszközhányad ; a célcsoportos nettó beruházás és az ebből építhető állami lakások mennyisége közötti összhangot műszakigazdasági költségnormákon alapuló, lakásonkénti területi átlagköltség szabályozza. A lakónegyedekben több- Bzjin tes épületben, tömegesen épülő, állami és személyi tulajdonú lakásokhoz ajánlott kapcsolódó beruházások jelenleg a következők: főleg a finaszírozási rendszer: a naturális célok és a beruházási előirányzat közötti kapcsolat létesítményenként meghatározott költségnormákon és fix áras szabályozáson alapult. A kivitelezési feladatok műszakitechnikai feltételrendszere is összhangban volt a komplex építési követelményekkel. Az időszak második felét — az 1970 és 1980 közötti szakaszt — az irányítás és a tervezés korszerűsödése, a tanácsok gazdasági önállóságának kibontakozása, az új lakásépítés nagyarányú koncentrációja és a tömeg- ges lakásépítés, rövid idő alatt végrehajtott iparosítása jellemzi. A kötelező normákat az ajánlott normatívák váltották fel. túlteljesült a telepszerűen szervezett lakásépítés. Az alapfokú intézményhálózat fejlesztésében emiatt fokozatosan adósságok halmozódtak fel. A lakónegyedekben kialakult ellátásbeli aránytalanságokat növelte, hogy a tanácsok az ajánlott normatívák szerinti alapfokú ellátóhálózat fejlesztését gyakran felső határként fogták fel. nem egészítették ki fejlesztési alapjuk ágazati beruházási lehetőségeivel. Másfelől: az új lakások elosztásánál, kiutalásánál nem érvényesült kellően az ésszerű gazdálkodás. A lakónegyedek átlagostól eltérő demográfiai összetétele miatt nagy nyomás nehezedett az alapfokú ellátóhálózatra. E mennyiségi szemléletű javaslatok — hibásan — abból indulnak ki, hogy a sokfajta lakossági szükséglet az épülő új lakások számával közvetlenül arányba állítható, s a normatívák mechanikus növelésével kielégíthető. Elfogadásuk végső soron azt jelentené, hogy növekedne a lakáson kívüli ágazatok fejlesztésében az új lakáshoz rendelt, a lakásépítés által determinált fejlesztés aránya; kevesebb eszköz jutna a lakásépítéstől független igények kielégítésére. A célcsoportos kötöttség ugyanakkor azt is jelentené, hogy a maihoz képest csökkenne a tanácsok gazdasági önállóságának valóságos mozgástere. Járhatóbb útnak látszik a tanácsi tervezés az ágazati terv alapján történő korszerűsítése. Ennek lényege, hogy a jövőben a lakónegyedek ellátását szolgáló kapcsolódó beruházások tervezése a megfelelő ágazatnál történik. E megoldás egyúttal ázt is jelenti, hogy megszűnik az a párhuzamosság, ami ma — a lakáson kívüli lakossági infrastruktúra fejlesztésében — a lakásépítéshez kapcsolódó és az önálló ágazati beruházások között van, egységes ágazati felelősséggel érvényesül ; a lakásépítési feladatok mennyiségi változása nem módosítja szükségszerűen az alapfokú intézményhálózat fejlesztési lehetőségeit; nő a településen belüli alapfokú ellátás nivellációjának lehetősége, mert lakótelep helyett a település egészére érvényesülhet az az elv, hogy az új és a meglévő létesítmények együttesen szolgálják az ellátóképesség növelését. Szigorú kő vetelmény Az ágazati tervezés elvének következetes érvényesítése azt is jelenti, hogy a lakásellátási ágazatnál csak a lakóépület és az azzal ösz- szefüggő költségeket indokolt megtervezni. Ennek megfelelően a tanácsi beruházások között, a célcsoportos kötöttség aránya a jelenlegi 60—65 százalékról mintegy 40—45 százalékra mérséklődhet, s lényegesen tovább bővülhet a tanácsok gazdasági önállósága és felelőssége. A célcsoportos lakásberuházás tartalmi körének szűkítése mellett is szigorú követelmény, hogy a lakások üzemeltetését szolgáló mélyépítés jellegű létesítményeken kívül, a lakásokkal egyidejűleg megépüljön a lakosság ellátását szolgáló alapfokú intézmény- hálózat. Ennek megfelelően az ajánlott normatívák szerepét a széles körű, érdemi koordinációnak kell helyettesítenie úgy, hogy a lakossági ellátó ágazatok szükségletekkel arányos fejlesztésében — a gazdasági önállósággal egyidejűleg •— növekedjen a tanácsok felelőssége. A jövőben a várható sokféle igény a fejlesztési és a működési korlátok végiggondolása. a szükségleték kielégítési sorrendjének szigorú mérlegelése alapján, helyileg lehet meghatározni egy-egy lakónegyed ellátásának komplex fejlesztését. A tervezés és a finanszírozás módszerének változása nem módosítja azt az alapelvet, hogy a fejlesztés lehetőségeit végső soron a rendelkezésre álló eszközök szabják meg. Ferencai József az Országos Tervhivatal főosztályvezető-helyettese Minőségi változások MAGASÉPÍTÉS JELLEGŰ KAPCSOLÓDÓ LÉTESÍTMÉNYEK 1000 3000 új lakáshoz számolva általános iskolai osztályterem 8 óvodai hely 75 közösségi létesítmény alapterület m2 100 bölcsődei hely 50 orvosi rendelő alapterület m2 100 gyógyszertár alapterület m2 250 kereskedelmi létesítmény alapterülct ni 1225 szolgáltató létesítmény alapterület m2 350 MÉLYÉPÍTÉS JELLEGŰ KAPCSOLÓDÓ LÉTESÍTMÉNYEK vízellátás, csatornázás elektromos- és gázhálózat, közvilágítás táv- és tömbfűtés*, parkosítás, tereprendezés út-, járda és telefonhálózat a lakóterület szükségletei szerint a lakóterület szükségletei szerint a lakóterület szükségletei szerint a lakóterület szükségletei szerint a hőbázis és a hőszállító vezeték költségeivel együtt Az alapfokú ellátóhálózat
