Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-14 / 111. szám
I960, május 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 KÉKRrWŐ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a előtt Nem először figyelhettük már meg. hogy a televízió rövid előzetesekkel — néhány perces kóstolóval — hogyan szeretné felcsigázni a néző érdeklődését egy-egy általa is fontosnak és értékesnek tartott produkció iránt. Az Ússzatok, halacskákból is két alkalommal adott __ néhány képet, s ha belőle más nem is ragadhatott meg bennünk, mint egy idős ember fáradt tekintete, mélységes szomorúsággal telve, de ugyanakkor valami egészen .különleges derű is. meg mosoly is ebben a tekintetben, az is elegendő volt. hogy vasárnap este odaüljünk a képernyő elé. Az előzetes hírverésnek még úgy tűnik esetleges példája ez a képernyőn, bár már máskor is találkozhattunk hasonlóval, mindénképp jó módszer azonban arra. hogy eligazítson bennünket a várható élmények rengetegében. A televízió végre felismeri, hogy saját produkcióját ki más verhetné dobra vonzóbban és- hatásosabban, mint éppen ő maga. saját lehetőségei tikihasználva. Hangsúlyozom. ezzel az üdvözle- tes módszerrel még csak elvétve találkozhatunk, de úgv vélem, érdemes volna tovább szélesíteni és finomítani az effajta népszerűsítés formáinak körét. A kiemelt részletekkel adott ízelítő ugyanis csak egy a lehetőségek közül. S nem kellene félni akár a reklám fogásainak alkalmazásától sem. hisz az eszközt végtére is mindig az minősíti, hogy mit szolgál. Ha tehát igazi értékek szolgálatába állítják, akkor a legharsányabb forma sem lehet komolytalan. még úgynevezett komoly mondanivalójú. tartalmas műsorok propagálására sem. Ússzatok, halacskák , Ezek után önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy vajon az Ússzatok, halacskák! végülis megérdemelte-e a megkülönböztető, előzetes figyelmet. Válaszom: csalódnunk semmiképpen nem kellett, bár láttunk már nála ebben a műfajban is markánsabb. erőteljesebb alkotást is. Az érdeklődésre azonban feltétlenül számíthatott, már csak a témájánál fogva is. Balogh Elemér ugyanis rendkívül időszerű témát dolgoz fel regényében, amelyből ugyancsak ő írta a forgatókönyvet is: az öregség nyugtalanító kérdéseire keresi a választ. Méghozzá olyan megközel ítésben, amely inkább nevezhető érzelminek. Megható módon tárja fel egy saját környezetéből kiszakított, mondhatni azt is, kitaszított idős ember (fia csaknem rákényszerítette különböző okokból, hogy saját otthonából a szociális otthonba költözzék), lelkivilágát, belső konfliktusait. Nemere László rendező is olyan eszközöket alkalmaz, amelyekkel valóban lírai hangulatot tud teremteni. Opálos. áttetsző képi világ, ahogy indítja filmjét, az otthon életét felvillantó jelenetekben. Lassú, monoton ritmus, s hozzá szomorkásán elégikus zene. Van valami torokszoron- gatóan fájdalmas, ahogy megjelennek előttünk a képen az idős. megtört emberek, többnyire az ágyban ülve. fekve, vagy éppen csak félrebillenve, amint tesznek- vesznek. vagy egyszerűen csak néznek maguk elé. bámulnak a semmibe, vagy pedig tekintetük a távolba réved. Ahogy kimondhatatlanul is valamire várnak. Az élet hajótöröttjei ők. mégha békés kikötő is számukra a szociális otthon. Csakhogy az a valami, amit várnak, már soha nem jön el. Mert hogyan is jöhetne vissza mindaz. ami elmúlt: a régi idők. a régi élmények. Mindezt igen érzékenyen ábrázolja a film. Ugyanakkor azonban kevésbé válik érzékletessé az a gondolat, amit egyébként maga a cím is jelezni kíván a megengedő, megbocsátó' tartalmú felszólítással. Űsz- szatok. halacskák — ami a vízben úszkáló unokákra vonatkozik —, hogy tudniillik az a világ rendje, hogy a régit felváltsa az új. Hiába ragaszkodnánk tehát múltunkhoz. amelyben felnőttünk, miként az idős Rafael bácsi is. aki az otthon ebédjeit fogyasztván is feleségének hajdani bableveseire gondol, (az volt ám az igazán jó, ízét most is ott érzi a szájában), ami volt. már csak emlék lehet. A film megpróbálja ábrázolni egy-egy mozzanatban ezt a „könyörtelen” igazságot. de mert inkább a magára hagyott idős ember személyes sorsában merül el mélyebben. és elsősorban a családból való kiszakadás okait villantja fel. akár az úgynevezett emlékképekben, sőt még az álomképben is, — három idősíkja van a cselekménynek — épp azért a drámának ez a racionális magva jóformán csírájában marad. Ezért is éreztem olykor kissé egyoldalúan érzelmesnek az idős emberről szóló filmet. Nemere László rendező maga is mintha meghatódva szemlélte volna tárgyát. a valóban nagyszerű Makláry Zoltán felejthetetlen pillanataira aztán ..rá is játszik”, például indokolatlanul felnagyítja alakját a (szinte már óriássá növeszti, ahoay indul hazafelé, s az országútra ér. hogy autót fogjon, amelyik majd elviszi) és ott is jelképes tartalmakat vél felfedezni és kifejezni, ahol egyébként szükségtelen. Ilyenkor feleslegesen teatrálissá válik a játék, mint például a film utolsó befejező képében, amikor a vízparton elterülő öregember „szép” látványa. bizony már az a pont. amikor az érzelem kicsordul a pohárból, tehát sok. Így azután azt mondhatom, láttunk egy szépen megcsinált és sok vonatkozásban megható filmet, de igazán megrázó ere,fű dráma nem kerekedett ki belőle. Érdekes beszélgetésben ismerkedhettünk meg hétfőn este NemeSkürty Istvánnal, aki egyszerűen történelemtanító mesternek vallja magát. Könyvei, melyekben a históriát vallatja, legfőképp a XVI. századot, szinte népi olvasmányok. A szerző előadásmódja lektűrré avatja azt is, ami egyébként tudomány. Zöldi László igen okosan kérdezgette a szívesen válaszoló Nemeskürty Istvánt s mert egyáltalán nem játszotta az udvarias partnert, (hasonló esetben gyakran ez történik), hanem fontosabbnak tartotta a nyugtalanító kérdéseket, sőt a feloldásra váró ellentmondásokat, így valóban izgalmas párbeszéd született a stúdióbeli találkozásból. Röviden Az imént említett tulajdonság, az élénk gondolat- csere, a szellem vibrációja tette élvezetessé a külpoliti- kus újságírók csütörtök esti vitáját is. amelyet Hajdú János dirigált rendkívül magabiztosan. A Nemzetközi stúdió legjobb adását köszönhetjük neki. Ismételten tapasztalhattuk, hogy az érvek és ellenérvek csatájában győzedelmeskedő gondolatnak ezerszeresen nagyobb a súlya, mint annak, amely okosan bár. de csupán egymás mellé rakott véleményekből áll össze. Kétszáztizenegyezer szavazat telefonon • vagy cédulán, karmesterek mellett „tüntető” csoportok az Operaház előtt, láthattuk a képen is, azt hiszem, minden előzetes várakozást felülmúló eredmény. a karmester-verseny egyszeriben mozgalommá vált. A három győztes, közülük első a holland Gerald Oskamp, gálaestjét közvetítette á televízió is. Jó muzsikával szép este volt. S bár a zenei versennyel kapcsolatos véleményem már elmondottam. csupán egy mondat erejéig nyugtázva az eseménysorozatot: lám a televízió jóvoltából a komolyzene is képes megmozgatni a közönség szélesebb rétegeit is. V. M. Huszonöt éves fennállásának alkalmából ünnepi hangversenyt adott a Magyar Rádió Gyermekkórusa a Zeneakadémián. Képünkön: Csányi László vezényli a kórust Brutyó János: Munkásévek A Kossuth Kiadó gondozásában most jelent meg Brutyó Jánosnak. az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnökének ..Munkásévek” című életrajzi regénye. A szerző a saját korosztályáról a kapitalizmust és a szocializmust átívelő ..hídverő” nemzedékről írta könyvét, arról a generációról, amely megalapozta hazánkban a szocialista társadalom felépítését. Brutyó János mezőgazda- sági munkások gyermekeként 1911. november 20-án, Makón született. Öten voltak testvérek. Apja az első világháborúban esett el, és anyja is fiatalon halt meg. Ezért már 12 éves korában kénytelen volt cselédnek szegődni. Csak Budapesten 200 ezer nyomorgó ember élt, és 70 ezer családot vettek nyilvántartásba, amelyek ínségkonyhára szorultak. A fővárosba felkerült fiatal ács hamar kapcsolatba került a munkásmozgalommal. 1933- tól a MÉMOSZ, majd egy év múlva az illegális kommunista párt tagja. A fel- szabadulást követően vezető tisztségeket töltött be az Építésügyi Minisztériumban, a szakszervezetben, a pártban, a Szakszervezetek Világszövetségében, majd jelenlegi munkahelyén, a Központi Ellenőrző Bizottságban. Brutyó János hosszú éveket töltött a szakszervezeti munka irányításában, könyvében is nagy hozzáértéssel ír a munkásszervezetek szerepéről. feladatairól; összegezve mutatja be a lezajlott viták tanulságait és hogy a magyar szakszervezeti mozgalom miként igyekszik kettős funkciójának eleget tenni. Egyrészt erősíteni a munkáshatalmat, és ennek érdekében szervezni, nevelni a dolgozókat; másrészt védeni és képviselni érdekeiket, segíteni anyagi, szociális és kulturális igényeik fejlesztését. Felidézi a szerző azokat az intézkedéseket, amelyek célja a munkásszervezetek tevékenységének javítása, felelősségük és önállóságuk fokozása. Élete folyamán találkozott a nemzetközi munkásmozgalom olyan legendás alakjaival, mint Louis Saillant, Benoit Fraction. Agostino Novella, Frantisek Zupka, Viktor Grisin és mások. A SZOT elnökeként eljutott a világ minden részébe, így találkozott Ho Sí Minhel, LeDuan- nal, Pham Van Donggal. — Személyes élményként emlékezik meg a franciák elleni háborúról, majd az azt követő békés építőmunka sikereiről. Brutyó János már 1958- ban országgyűlési képviselő: négy évig budapesti, majd 1962-től a Nógrád megyeieket képviseli a Parlamentben. Nógráddal már a fel- szabadulás előtt megismerkedett — a nagyoroszi, érsekvadkerti építőmunkások révén — később pedig építésügyi miniszterhelyettesi korszakában döntötték el Salgótarján városképének kialakítását, s azóta is figyelemmel kíséri a város gyarapodását. Ma is energikusan dolgozik a KEB elnökeként. Ahogy a XII. kongresszuson elhangzott felszólalásában is hangsúlyozta, ez a feladat gyakran hálátlan, hiszen azzal jár, hogy a pártfegyelmet megsértőkkel szemben fegyelmi úton is eljárjanak, de ez a munka rendkívül fontos, hiszen a párt tisztaságának őrhelye. E munkában nincs helye elhamarkodottságnak, hiszen emberek sorsáról dönt a KEB. A párt még azokról sem mond le. akiket kizárt soraiból, akkor is, ha valaki súlyos hiba miatt jut erre a sorsra. Ha az illető később belátja, és kijavítja hibáját, kiérdemelheti, hogy ismét a párt soraiba kerüljön. ..Most, amikor a visszaemlékezésemet írom, gondokkal, nehézségekkel teli időszakot hagyunk magunk mögött. Várhatóan a következő hónapok, sőt évek sem ígérkeznek könnyebbeknek, egyszerűbbeknek. Igaz, hogy a mi nemzedékünk sok vihart, nem kevés szenvedést, bajt, nyomorúságot is megért. Mindezek ellenére, vagy talán éppen azért, mert sokat küzdöttünk, dolgoztunk, szenvedtünk, mindazért ami ebben az országban van. féltve őrizzük a mát. aggódunk a jövőért, óvjuk a fiaink, unokáink, utódaink békés holnapját” — fogalmaz Brutyó János könyve végén, a munkásemberek egyszerűségével és tisztaságával. (N—KS) Az első négy hét Zenés játék a helyőrségi művelődési otthonban A Magyar Néphadsereg Művészegyüttese tegnapelőtt este Szolnokon, a helyőrségi művelődési otthonban mutatta be Csák Gyula „Az első négy hét” című zenés játékát, a Jászai-díjas Besztercei Pál rendezésében. A kétszereplős játék egy újonc katona és otthonmarad,t ifjú felesége levélváltásai tükrében a katonáskodás első négy hetének sajátos természetrajzát igyekszik felvázol-' ni — könnyed iróniával. Sajnos túlságosan is habkönnyű, fajsúlytalan a megírt anyag, amelynek tátongó réseit sem a rendezés, és az amúgy ügyes szereplők játéka sem tudja betömni. Eredeti poénokkal nem szolgált a darab, ennek ellenére a közönség időnként jól szórakozott a karikatúraszerű levelezésen. A játék heppienddel végződött, ami természetes is, hisz voltaképpen igazi konfliktus sem volt. így hát „Az első négy hét” ugyan megnézhető produkció volt — és könnyen, gyorsan elfelejthető is. Sz. J. A kiskatona csomagot kapott (Safranek Károly) Jászberényben Forró sikerű munkásénekkari hangverseny Vasárnapi számunkban közöltük, hogy jubileumát ünnepelte a jászberényi Vasas Munkásénekkar és ebből az alkalomból ünnepi hangversenyt adott. A műsorban elsőként mintegy mottószerűen csendült fel Pitoni Boldog, aki énekel című műve. A kezdeti megilletődöttség után egyre inkább érződött a zenével, mondanivalóval azonosulás élménye, majd Dowland Drága perc, és Händel A nyár dicsérete című művével remekelt a kórus. Különösen kiemelkedő az utolsó homogén, telt, meleghangzású megszólaltatása. Szépen színezte a műsort Beethoven Szeretlek című dala amelyet az együttes szólistája, Szalóki Mária adott elő. A következő kórusblokkban Beethoven Tavaszi énekét, Mendelssohn Két népdalát, majd Haydn Fonódalát (az Évszakok című oratóriumból) szólaltatta meg az együttes. A Beethoven-mű előadását még élvezetesebbé tehették volna, ha a többstrófás, ismétlődő dallamot a mondanivalónak megfelelően dinamikailag jobban árnyalják. Haydn Fonódalának szép, stílusos előadása viszont maradandóbb élményt nyújtott. E mű szép feladatot ad kórusnak, szólistának, karnagynak, s különösen nehéz munkát a virtuóz zenekari hangzást imitáló zongorakísérőnek. Itt szeretnénk külön kiemelni az énekkart mindvégig magas színvonalon kísérő Hagyó Lászlóné teljesítményét. Kellemes, élménydús színfoltja volt az estnek a Pa- lotásy János Zeneiskola két tanárának közreműködése. Szalóczy Miklósné Túri Márta zongorakíséretével fuvolán szólaltatta meg hangulatosan Moszkovszkij Spanyol táncát, majd Bartók C-dúr Rondóját játszotta Túri Márta. elsősorban a lírai részeket muzikálisan átélve. A kórus rövid pihenője után hangzott fel a koncert legnagyszerűbb produkciója, Kodály A szabadság himnusza. Bedőné Bakki Katalin, az együttes vezető karnagya szuggesztív vezénylésével. Sajnos e feszesség átragadt Kodály Ho- ratii Carmenjének latin szövegű előadására is: a magyar szöveggel karakterének megfelelően költőibben, átéltebben szólalt volna meg a darab. Bárdos Tiszai dallamok című népdalfeldolgozása kedves száma az együttesnek, most is egyszerűen tiszta intonációval, szépen adták elő. A hangverseny befejezéseként a kórus felszabadultan énekelte Balázs Vigyétek május lobogóját és Kocsár Tavaszi dal című művét. Ez utóbbit a lelkes közönség vastapsára megismételték. Bedőné Bakki Katalin és Csirke Béláné mindvégig nagyszerű karvezetői teljesítményt nyújtott. Végezetül dicséret illeti a rendezőket, a jól szervezett, telt házas jubileumi est lebonyolításáért. Czeglédi Zoltán Régészeti szenzáció: kerámia edény a kőkorszakból Régészeti szenzációnak számító leletet találtak az idei első ásatások alkalmával a szolnoki Damjanich Múzeum régészei: a" tiszaugi vasútállomás mellett feltárt őskori hulladékgödörből egy kőkorszakbeli, nagy arcmással díszített kerámia edénymaradványt emeltek ki. Készítésének idejét a régészek az időszámításunk előtti 3000—3200 körüli évekre becsülik. Ugyanebben a hulladék- gödörben felszínre került egy érdekes kis agyagedény, amelynek az alján a tordosi és a tartáriai híres jelekhez hasonló jelzések láthatók.
