Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-12 / 85. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. ápriKs 12. Láng István 1970 óta a Magyar Tudományos Akadé­mia főtitkárhelyettese, 1979 óta az MTA levelező tagja. Mohácsról indulva járta be azt az utat, amely végül a Roosevelt téri reneszánsz pa­lotába, a magyar tudomány fellegvárába vezetett. A szervezőkészségéről híres tu­dós életrajzát olvasva kide­rül, hogy 1931-ben született, 1950-ben a Mohácsi Állami Gimnáziumban érettségizett. Agrármérnöki oklevelét 1955- ben a Szovjetunióban, az Ivanovói Mezőgazdasági Fő­iskolán szerezte. Kandidátu­si értekezését 1961-ben véd­te meg, doktori fokozatát 1973-ban szerezte. Beszélgetésünk során arra keressük a választ, ami egy életrajzba soha nem fér be. — Mohács és a Duna va­lószínűleg meghatározó je­lentőségű volt életemben. Nagyszüleim dunai hajósok voltak. Szüleim már szakí­tottak a Dunával, és gyári munkások lettek. Persze a Duna, mint környezet to­vábbra is megmaradt, és egyre inkább megszerettette velem a természetet. — A természet szerete- tén kívül mi az, amit az otthon még útravalóként az élethez adott? — Megtanultam, hogyan kell dolgozni. A munka és a rend szeretetét otthonról hoztam. Ugyanakkor szeren­csés generációhoz is tarto­zom. A háborút gyerekként éltem meg, nem voltam ka­tona és levente sem. A fel- szabadulás után az én kor­osztályomnak szinte minden lehetőség adva volt, csak él­ni kellett vele. A mohácsi gimnáziumi évek alatt részt vettem az ifjúsági mozga­lomban, városi diáktitkár voltam. Mivel Mohácson ak­kor három középiskola volt, némi jelentősége volt diák- titkárnak lenni. De nemcsak a korosztályomnak voltak ki­vételes lehetőségei, hanem Mohácsnak is. Akkor még úgy volt, hogy ott épül fel a dunai vasmű, és így a vá­rosból az átlagosnál többen mehettek a Szovjetunióba egyetemre. — Miként választott sza­kot? — Már tizennégy évesen elhatároztam, hogy biológus leszek. Ez azóta sem sike­rült, de legalább mindig a közelében vagyok. Akkor az agrártudomány jól szinteti­zálta számomra a természet­rajongást és a biológia irán­ti vonzalmat. Egyetemi éve­im alatt lelkesen részt vet­tem a tudományos diákköri munkáiban. Másodévre már az egyetemi agrokémiai di­ákkör egyik vezetője lettem. Itt alakult ki bennem az az elképzelés, hogy tudományos pályára menjek. Nyaranta a Talajtani és Agrokémiai Ku­tatóintézetben dolgoztam, Egerszegi Sándor mellett, aki a homoktalajok . ’javításán' fáradozott. Az egyetem el­végzése után szerettem vol­na abba az intézetbe kerülni. — Gondolom, a vörös diplomával hazatérő ifjú mérnöknek ez nem jelen­tett gondot? — Valóban, nem ez okoz­ta a nehézséget. Erdei Fe­renc földművelésügyi mi­niszter volt 1955-ben, ami­kor Ivanovban végeztem. Személyi titkárt keresett, és rám esett a választása. Én viszont el sem tudtam kép­zelni az életem másként, mint kutató. így hát aján­latára nemet móndtam. Ti­A világ első nemzeti parkja „Mi-tsi a-da-zi”, vagyis Sárga Szikla folyó, így hív­ták a minnetree indiánok azt a vidéket, amelyet ma Yellowstone Nemzeti Park néven ismerünk. Természeti csodáiról a múlt század elejétől kezdve sokat meséltek a prémvadá­szok. A történeteket azon­ban, amelyek füstölgő göd­rökről, félelmetes hangot adó gázkitörésekről, mozgó iszap­tavakról és a mindenütt ter­jengő kénkőszagról szóltak, kétkedéssel és hitetlenkedés­sel fogadták. 1869-ben egy expedíció vizsgálta rneg a területet és kérte a tör­vényhozást, hogy nyilvánít­sa védetté. 1872-ben meg­született a világ első nemzeti parkja, a Yellowstone Nem­zeti Park. Több mint 10 éven át azonban nem tud­tak érvényt szerezni a tör­vény védelmének, mert ezen a területen még folytak az indián háborúk. 1883-ban az­tán a hadsereg kezébe ke­rült a park védelme, és meg­kezdték az utak építését. A csaknem kihalt bölények száma azóta elérte a 400-at. A hely minden mástól kü­lönbözik, s a látogató nem­csak a természet statikus szépségében — hegyekben, tavakban,- folyókban — gyö­nyörködhet, hanem a ■ termé­szeti erők működésében is. Lehetetlen „menetrend” sze­rint olyankor érkezni egy- egy helyre, amikor a termé­szet éppen színjátékot ad. Egyedül az Old Faithfull, az öreg Hűség nevű gejzír lö- velli szabályos időközökben magasra a mélyben össze­gyűlt és túlnyomás feszítette forró vizet. A vízoszlop 30— 40 méter magasra tör fel, a vízgőz pedig több száz' mé­terre is felemelkedik, mi­előtt szétoszlana. Mindez csaknem száz év óta átlago­san 66 percenként ismétlő­dik és 2—5 percig tart. Más gejzíreknél napokat vagy heteket is lehet várni anél­kül, hogy bármi mozdulna; aztán teljesen váratlanul egy jelentéktelennek tűnő nyí­lásból vagy egy nyugodt fel­színű, meleg vízzel telt me­dencéből rövid morajlás után zúgva tör elő a mély­ben felhevült víz. Bármerre jár a látogató, a parkban mindenütt .él a felszín. Fortyognak a kisebb- nagyöbb tavacskák, víz lö­vell ki a kis mészkőkúpok­ból. Bemutatjuk Láng István akadémikust zenöt évvel később, amikor az Akadémián főtitkárhelyet­tes lettem,' ő volt a főtitkár. Útjaink tizenöt éves késés­sel ugyan, d.e találkoztak. Persze ezt csak mint érde­kességet említem, hogy mi­lyen véletleneken múlik az ember élete. — Diplomamunkáját a kalcium növényélettani szerepéről írta. Kandidá­tusi értekezésének témája a homoktalajok javítása volt. Doktori értekezését egy évtizeden át folytatott szabadföldi kísérletek után írta meg, arról, hogy mi­ként hat a homoktalajok­ra a műtrágyázás. Joggal merül fel a kérdés: mind­ezek után hogyan jutott el 1970-re a környezetvédel­mi kutatásokhoz? —1968-ban külföldi tanul­mányúton vehettem részt. Az UNESCO tudománypoli­tikai ösztöndíja lehetőséget adott arra, hogy egy-egy hónapot töltsék Angliában, Franciaországban és Svéd­országban. Ezekben az orszá­gokban azt tapasztaltam, hogy nagyon fejlett a kuta­tások állami irányítási rend­szere, és az állami támoga­tásért produkálni is kell. De nemcsak ezt láttam. Láttam, hogy milyen komoly problé­ma az egészséges emberi környezet megóvása. Tulaj­donképpen ezen az úton ta­lálkoztam először a környe­zetvédelemmel. Bár az ösz­töndíj után vissza akartam menni a kutatóintézetbe, de váratlanul közbejött főtit­kárhelyettesi kinevezésem. Így telt el az 1970-es évti­zed a környezetvédelmi ku­tatások jegyében. — Sokat tett a Balaton megmentéséért, a környe­zetvédelmi kutatások ha­zai és nemzetközi szerve­zéséért. Hallhatnánk va­lamit távolabbi terveiről? — Szeretném, ha az 1980- as évtizedben megvalósulna a biológiai erőforrások fo­kozottabb kihasználása. 1978 óta több száz szakember azon fáradozik, hogy felmér­je az ország ökológiai po­A megzabolázott folyó Az élelmiszertermelés új lehetősége: a titán-kelát tenciálját, azaz a növény- termelés természetadta lehe­tőségeit. A munka befejez­tével meghatározhatjuk a mezőgazdasági termelés főbb irányait, felbecsülhetjük igazi tartalékainkat. — Nemcsak a Magyar Tudományos Akadémián, hanem az UNESCO Ma­gyar Bizottságában is ve­zető tisztséget tölt be. 1972-ben és 1978-ban az UNESCO közgyűlése a ter­mészettudományi program- bizottság alclnökévé vá­lasztotta. Marad-e szabad ideje, és ha igen, mivel tölti? — Sok a hobbim. A legré­gibb és talán legkedvesebb a horgászat. A Nyírségben van egy kis almóskertünk, egy tó partján. Ott módom van elüldögélni a horgász­bot mellett. A téli hónapok­ban inkább a bélyeggyűjtés­nek Hódolok. A magyar bé­lyegeken kívül gyűjtöm a hal, a madár és az űrkuta­tási motívumot. Bélyeggyűj­tő szenvedélyem második fellángolásában kezdtem a Nobel-díjas motívumot gyűj­teni. Utazásaim során gaz­dag Nobel-díjas autogram­gyűjteményre tettem szert. Üjabban szívesen figyelem távcsővel a madarakat. de nem szégyenlem azt sem be­vallani, hogy imádom a jó labdarúgó-mérkőzéseket is. Nagyon fontosnak tartom, hogy jusson idő kedves szó­rakozásainkra. — Munkájához sok si­kert kívánunk. Köszönjük a beszélgetést. Várkonyi Anna Sok olyan országa van a világnak, ahol semmiféle lehetőség nincs vízerőművek létesítésére, ami pedig hosz- szú távon a legkifizetődőbb energistenmelési mód. A hatalmas összegű beru­házás soká térül’ meg ugyan, de utána jóformán „ingyen van” a villamos energia. Kedvezőbb az amortizálódás képe, ha a mezőgazdaság­nak, a természetvédelemnek tett „szolgálatokat.” is figye­lembe veszik a szakembe­rek. A vízerőművek élettarta­ma többszöröse a hőerőmű­vekének, s gyakorlatilag csak egyetlen nagy ellensé­ge van a folyókra, vízgyűj­tőkre épített hidroenergeti- kai létesítményeknek: a földrengés. A völgyzárógát megsérülése komoly veszély- helyzetet teremthet, amire ma már élőre gondolnak a konstruktőrök. Az építés- móddal egyelőre különöseb­ben nem tudják befolyásol­ni a vízerőművek rengés- állóságát;. s így a gát és erő­mű helyének kijelölésénél gondolnak egy esetleges ka­tasztrófára, a nagyobb ba­jok elkerülésére. A Szovjetunió bőven el A különleges gát építési munkálatai, amelynél 15 méteren­ként ellenterhelést alkalmaztak, így védve ki a folyó erős nyomását van. látva vízerőművek tele­pítésére alkalmas gyors fo­lyású. nagy vízhozamú fo­lyókkal. Ilyennek mutatko­zott az Amur egyik balol­dali mellékfolyója, a Zeja is, ahol néhány évvel ezelőtt vízerőmű létesítését határoz­ták el, kiszámítván, hogy az energiatermelés mellett még 200 ezer hektárnyi termé­keny árterületet is a mező- gazdaság szolgálatában tud­nak állítani. A hat, egyen­ként 215 megawattos turbi­nából négy máris áramot ad, kettő még ezután készül el. tézis-növekedést és ennek következtében szénhidrát­többletet észleltek titán ha­tására. 1974 óta cukorrépá­val is folynak vizsgálatok. A nagyüzemi kísérletek itt is kedvező eredményt mu­tattak; növekedett a cukor­répa cukortartalma, és olyan paraméterek is javultak, mint a cukor kioldhatósága, ami a cukorgyártásnál fon­tos szempont. Kísérleti növények cso­portját silókukoricával, cse­megekukoricával, lucernával és napraforgóval bővítették. Az eredmények ezeknél is igazolták a titán jelentősé­gét: kukoricánál 10—15 szá­zalékkal növekedett a szem­termés, nagyobb a fehérje- tartalom. A napraforgónál nőtt a hektáronkénti tőszám, tehát itt is jelentkezett a nagyobb terméshozam. A vizsgálatok eredményei alapján nem csak azt lehet megállapítani, hogy a titán növeli a fotoszintézist, kö­vetkeztetni lehet a nitrogén- anyagcsere, és az enzimak- tiviífás emelésére, sőt bebi­zonyosodott, hogy szinengis- ta hatásának következtében a többi tópelem feltételét is növeli. A kísérletekben alkalmas­zott és szabadalmilag védett titán-kelátot a Fűzfői Nit- rokémia' Ipartelepek fogja gyártani és TI TAVIT né­ven kerül forgalomba. Ta­karékosságra késztető idő­ket élünk, joggal vetődik fel bennünk, hogy gazdasá­gos-e a Titavit előállítása, honnan szerezzük be az alapanyagot, devizát kell-e adnunk érte? Feltehetően hazai forrásból is megold­ható, hisz az alümínium- gyártás nyersanyaga. a bauxit 2—4 százalék titán- dioxidot tartalmaz, amit ta­lán érdemes v, lenne a gal­liumhoz és a vanádiumhoz hasonlóan az alumínium­gyártás i melléktermékekből kinyerni. Nem utolsó sorban az em­berekben. egy másik gondo­lat is fejlődik, amit a ko­runkra jellemző fokozódó kemizálás von maga után. Itt van egy új, addig nem alkalmazott hatóanyag-tar­talmú szer, nem. ártalmas-e az emberi szervezetre? Min­den kutatási eredmény sze­rint a titán még nagy kon- centfációban sem toxikus. A kutatók erre a jogos aggo­dalomra is gondoltak, Pais professzor javaslatára szer­vezés alatt van. egy komp­lex bizottság létrehozása, amelyben egészségügyi, szak­emberek is részt vesznek, ez a bizottság lesz hivatva a jövőben megvizsgálni az ilyen problémákat. Sárossy Istvánná Nem közömbös számunkra, hogy egy adott mező- gazdasági területről milyen mennyiségű és minőségű termést takarítunk be, de az is lényeges, hogy a jó eredmények milyen ráfordítás mellett érhetők el (ta- lajelőkészítés, műtrágyázás, talajművelés, növényvéde­lem stb.). A kultúrnövények betaka­rítása után azoknak csak kis része marad vissza a talaj­ban, a természetes biológiai körforgalom itt kevéssé ér­vényesül, ezért a tápanyag- utánpótlásáról gondoskodni kell. Ha a műtrágyáikról be­szélünk, általában a fosz­for-, nitrogén- és kálium - tartalmú hatóanyagokra gondoltunk, és csak ritkán vetődik fel bennünk a kér­dés, hogy ez vajon kielégí­ti-e a növények tápanyag- igényét? A Kertészeti Egyetem ké­miai tanszékén dr. Pais Ist­ván professzor vezetésével jelentős kísérletek folynak a mikroelemekhez tartozó ti­tán szerepével kapcsolatiban. Világszerte ezek a kutatások bizonyítják először, hogy a titán, amelyet korábban ballaszt-elemnek tekintett mindenki, vízoldható vegyü- let alakjában a biológiai, folyamatokban előnyös sze­repet játszhat. A titán - az elemek gyako­risági sorrendjében a 10. helyen áll. A természetben előforduló vegyületei nem vízoldékonyák, a növények számára viszont csak a víz­ben oldódó, tehát a felszív­ható vegyü,letek jelentenek tápanyagot, ezért fontos, hogy az elemek előállítható vízolüékony vegyü lete le­gyen. Ezt a problémát sike­rült a kutatóknak megolda­ni. előállítottak egy vízoldé- kony titán-kelátot, amelyet lombtrágyaként sikerrel le­het alkalmazni. Az első kí­sérletek a tanszék klíma- szobájában folynak, a kísér­leti növényeket tápoldatban nevelték. Az itt elért ered­ményeket igazolták az 1973 óta folyó nagyüzemi kísér­letek. Az ország különböző tájain vizsgálták a kísérleti növények növekedését. Elő­ször paradicsommal, szőlő­vel és téli almával folytak a vizsgálatok, mind a három növénynél jelentős fotoszin­Az öreg Hűség gejzír működés közben A magyar tudomány arcképcsarnokából

Next

/
Thumbnails
Contents