Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-10 / 83. szám

1980. április 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 EMBEREK VAGYUNK... Naponta vizsgázunk magaviseletből Sokszor emlegetjük azt a bizonyos lovat, melynek ugyebár négy lába van, mégis megbotlik. Az ember­nek pedig mindössze két lába van, s ha nem áll min­dig sziklaszilárdan, csetlé- sét-botlását néha elintézzük egy legyintéssel, mondván: hiába, emberek vagyunk.,. Pedig ha a hibák ellen ha­tározottabban lépne föl mindenki, talán békésebb, csendesebb volna az élet, jobb volna az emberek kö­zötti összhang. fl bolti lopás a leggyakoribb Magaviseletből ma még sokan megbuknának, ha a felnőtteket osztályoznák. Er­re vall az is, hogy tavaly Szolnokon 1367 személy el­len kellett szabálysértési ügyiben eljárni. És ha min­denkit feljelentettek volna, aki rászolgált... Az emberek gyarlóságát és erényeit legjobban a boltok teszik próbára. A szabálysér­tési ügyek között a bolti lopás a legtipikusabb. Egy nő pé'ídáuil csaknem ezer forint értékű kávét paiko t a csomagjába. Védekezésül azt hozta fel, hogy rosszul élt a férjével. Ügy tűnik, nemcsak pillanatnyi perpat­varról volt szó, mert néhány hónap alatt kétszer kapták el. Büntetése elérte a ki- léncezer forintot. Volt, aki öt-hat forintos borsért nyolcszáz forint bír­ságot fizetett. A kávé mel­lett a barackpálinka a „legkelendőbb”. Kenyeret nem lopnak az emberek, in­kább élvezeti cikkeket. A szándékos rongálás ma­napság meglehetősen ritka. Elenyésző az orgazdaság, a sikkasztás, a csa'ás is. Te­gyük hozzá: szerencsére. Va­lószínűleg óvatosabbak az emberek, jobban vigyáznak értékeikre és önmagukra. Persze, nem minden vonat­kozásban. Gyakori még a tűzkár miatti feljelentés. Szélesebb körben kellene is­merni a tűzrendészed sza­bályokat. mert megsértésük esétén nemcsak kár éri az embereket, hanem még bir­saggal is sújtják őket. Jel­lemző példa: volt, alki égő gyufával ellenőrizte, hogy valóban szivárog-e palack­jából a gáz. Égési sebekkel került a kórház intenzív osztályára, ráadásul meg­büntették. Tűzrendészed vo­natkozásban is jó tudni: a szabó’yok nem ismerése nem mentesít a büntetésről. Kukából az ócskapiacra Sok ember erőteljesen hó­dol gyűjtési szenvedélyének. Fittyet hányva a szabályra, a szemetet szanaszét szórva kutat a kukában. Néhány lakó nagyvonalúságának kö­vetkeztében néha a kukából — egy kis rendbetétel után — a Bizományi Áruházba, vagy az ócskapiacra kerül- a kidobott anyag. Talán ■ ezért éri meg a kukák ki­borítása a szjaibáily sértéssel járó kockázatot. Meg aztán legyünk őszin­ték, az ellenőrzés még sok vonatkozásban gyenge pon­tunk. Elég például arra gon­dolnunk, hogy hiába tilos közterületen az italozás, mégis sok üveget ürítenek reggelenként a boltok kör­nyékein. Az igazsághoz per­sze hozzátartozik az is. hogy vannak, akiken nem fog a pénzbírság. A tankötelezett­ség megsértéséért például sok esetben kell birságot kiszabni, — tegyük hozzá: nem sok eredménnyel. Olyan esetről meg nem igen halla­ni, hogy valakit ifjúság el­leni vétség címén vád alá helyezték volna azért, mert gyermeke szeflemi fejlődését gátolja. II százas és a becsület Ügy látszik, óvatosabbak az emberek, — nem mond­ják meg szemtől szembe egymásnak véleményüket, ezért kevés a-becsületsértési ügy is. Tavaly mindössze tizennyolc volt. Igaz, sokan visszalépnek, amikor meg­tudják, hogy a beadványra százforintos okmánybélyeg kell. Ezek szerint becsületük nem ér annyit. A lakótömbökben zajlik az élet, sók a csendháborí- tási ügy a városi tanácsnál. Jó néhányan úgy bömbölte- tik rádiójukat, mintha még mindig tanyán élnének. S. B. Hirdetés apróban és nagyban A lakosság szolgálatában Az újságok apróhirdetéseit ha nem is kizárólag, de elsősorban azok böngészik át, akik valamit venni szeretnének, esetleg házasságot -kívánnak kötni vagy állást keresnek. Rajtuk kívül a hirdetések állandó ol­vasói a Magyar Hirdető dolgozói, mert kötelességük meggyőződni arról, hogy a kifizetett hirdetés megjelent-e. A ■ Magyar Hirdető megyei központjának évenkénti for­galma 14 millió forint, amelynek körülbelül huszon­öt százaléka az úgynevezett lakossági hirdetésekből származik. A megyei köz­pont dolgozói munkaidejük legnagyobb részét ezzel a feladatokkal töltik, bár mint azt Tömön Sándor, a köz­pont vezetője megfogalmaz­ta, ez a tevékenységük tu­lajdonképpen ráfizetéses. Mindez természetesen a hirdetni szándékozóikat egy­általában nem érdekli, ők azt tartják fontosnak, hogy a feladott apróhirdetésük mi­nél előbb megjelenjen. A megrendelés módja évek óta változatlan, tehát* aki hirdetést szándékozik meg­jelentetni, valamelyik új­ságban, levelet ír a Magyar Hirdető Szolnak megyei központjába, ahonnan pos­tafordultával megérkezik az árlista, az ügyfél e szerint csekken befizeti az összeget, és utána már csak az a dol­ga, hogy figyelje, valóban megjélent-e a hirdetés. Hogy kissé körülményes ez a módszer? Kétségtele­nül az. A Magyar Hirdető azonban egyelőre nem talált gyorsabb megoldást. A leg­járhatóbb út volna, ha leg­alább a városokban és a nagyközségekben tartanának fenn kirendeltséget, de ez rendkívül gazdaságtalan len­ne. (Mindössze egy kiren­deltségük van, mégpedig Mezőtúron.) Marad tehát a többszöri ’levélváltás. Az újsághirdetéseken kí­vül igen népszerű forma a hirdetőtáblákon elhelyezett ,'fcetli ’'. Szolnokon la Pelikán Szálló oldalánál három táb­la van, máshol egy se. Ezt a hirdetési formát főleg az albérleti szobát kiadóik ked­velik, miért egy hétre mind­össze 12 forint 50 fillérbe kerül. (A megyében a hir- ' dető központ (kezelésében csupán Kuinszentmártonban található még hirdetőtábla.) Az ingatlant kínáló apró- hirdetések idénye a tavasz. Ugyancsak márciusban sza­porodnak meg a lakáscserét ajánló hirdetésék. A házas­sági „aprók” viszont egész évben olyan nagy számban érkeznek a megyei (központ­hoz, hogy nem ritkán két hónap ds eltelik a feladás és a megjelenés között. A Magyar Hirdetőnek per- szé sok egyéb feladata is van az apróhirdetésiek fel­vételén kívül. Többek között kiállításokat, divatbemutató­kat szervez, plakátokat . ké­szíttet és ragaszt. A legköze­lebbi nagyobb munkája az úttörő-olimpia — amelyet Szolnokon rendeznék — pro­pagandaakciója lesz. A Ma­gyar Hirdető készítteti a falragaszokat, jelvényeket, meghívókat. — b — fl Balaton megmentéséért A Balaton és vízgyűjtő területe környezetvédelmére, a tó megmentésére átfogó hármas modellrendszer ja­vaslatát dolgozták ki a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem oktatói. Az első modell elkészítése már korábban elkezdődött az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Intézeté­ben. Például a modellen nyomon kísérik a Zala fo­lyó közvetítésével a Bala­ton iszapjába kerülő fosz- fortarta'mú műtrágyák moz­gását, ezzel párhuzamosain pedig a tó algásodási folya­matának alakulását. Túrkevén térképészeti alappontokat jelölnek ki a budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat kunszentmártoni ki­rendeltségének dolgozói. Képünkön: bemérés a Wild T—3-as típusú szögmérővel A magunk védelmében Tűnődjön el egy pillanat­ra az olvasó: milyen képek látása idézi fel benne a kör­nyezetvédelem gondolatát? Nehéz kérdés! Képi emlé­keimet felelevenítve magam is csak odajutottam, hogy^ e témakörben a leggyakoribb motívum: az emberi pusztí­tás nyomainak lefényképe­zése. Nehéz, hálátlan fotog- rálfiaá téma. Ha a Környezetvédelem ’79 fotópályázat anyagát mustirállgiatjuk Szolnokion, a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központ galériájában, ennél a megállapításnál sok­kal mélyebb gondolatokra bukkanhatunk. Mert igaz, hogy a képanyag jó részién itt is megjelennek a haldok­ló vagy a kipusztult fák — látványos képellemek. De ahogyan azt a pécsi Varga Ferenc Haláltánc című kép- óriásában megfogalmazta, az nemcsak gondolati, de labo­ratóriumi remeklés is. Az­tán láthatunk füstölgő gyár- kéményeket is. Juhász Mik­lós Füstártá'lom című képso­rának indító képén még fe­hér madár röppen közöttük, a második képre csak a füst, a harmadikra csak a döglött madár maradt — költői a látomás. Kiszáradt, repede­zett földet is sokan fényké­peztek : de csak Drahos Pé­ter fejében fordult meg a gondolát, hogy az aszály ké­pét negatív tónusba fordítva mondjon róla képi véle­ményt. A vízszennyezés, halipusztulás is elcsépelt képelemeket kínálhat — mégis, talán ez az a téma­kör, aihol a legtöbb jó kép született. Például a győri dr. Mészáros László Balaton 79—80 képpárja, amely a hínár közül kinyúló, segély­kérő kéz sokáig emlékezetes marad. A legjobb sorozatok —, így Fördős 'Csaba Bgy tó pusztulása című kronológi- kus, (műszaki precizitású!) -sora is — ebben a kategó­riáiban születtek. Az urba­nizációs ártalmakat, a „sze- métproblémákat.” feszegető anyag már jóval vértele- nebb. ám Újhelyi István Mi lesz'veled, emberke? cí­mű Iképkérdése itt is gondo­lati telitalálat. Ha a kiállítás egészét te­kintjük, azért fenntartások­kal is élhetünk. A technikai kivitelezéssel kapcsolatban problémáink nincs: a zsűri ebből a szempontból is igen magasra állította a mércét. Kitűnő „laborteljesítménye- ket” is láthatunk — sőt, né­ha csak azt. Ilyenek például két kaposvári szerző. Cson­ka Béla és Tóth Béla meg­lehetősen hasonló sorozatai is: sok munka, sovány gon­doláiként. Az egész kiállításra jel­lemző motívum a plakátsze- irűség. Ez jó: ebben a téma­körben, a környezetvédelem ügyében ma még nem el- gyönyörkedtetni, hanem megdöbbenteni kell. Ennek Pataki Zoltán: A ház Novák József: A nagy át­alakító Drahos Péter: Aszály eszközeit — a tónusredukci­ót, a montázst, a képek utó­lagos színezését, az objek- t ívcsodákat — a pályázók jól tudják, jóli is alkalmaz­zák. Mégis így, tömegesen ezek az eszközök bizonyos hiányérzetet okoznak. Kevés az igazán. emberközpontú kép: az ember, aki végül is felelőse ennek a kérdésnek, jobbára kívüineked a képen. Pedig róla is szólni kell, ha a lakótelepek monon,tóndája a téma — Pataki Zoltán A ház című képe a jó példa erre, — vagy ha arra akar­ja az alkotó közönségét rá­döbbenteni, hogy a megron­gált környezet megszokható — Juhos Nándor Lacikony­hája lehetne hozzá az illusztráció. S ha jelenléte csak sejthető is. — Újhelyi István Vége az értekezlet­nek című képén, az óriásra manipulált csikkhaltmaz uralja a háttér emberalak­jait — az ember, mint kép­alkotó. jelentősen javítja a gondolat erejét. Az egysze­rűbb. az élő — élettelen el­lentétpár is jól közvetíthet: a füstokádó kóményerdő előtt vágtató fehér ló Juhász Miklós leleménye. A képek láttán miég egy gondolat kap súlyt: a kiilá- tástalanságé. Viszonylag ke­Dr. Mészáros László: Bala­ton, ’79—’80, 2. vés az olyan kép, — nyil­ván a valóságos példa is, — amelyben az ember sikerrel vette fel a harcot a környe­zetvédelem ártalmaival szemben.. Ebből a szempont­iból is igen jól szerkesztett dr. Lux András képsora, amely a tatai tó vízvédel­mi módszereit, eredményeit taglalja. Ami azért is emlí­tést érdemel, mert az igazán jó sorozat kevés: többségé­ben csak egymás mellé il­lesztett képeket látunk, olya­nokat, amelyeknek gondola­ti magva nem igényelte a műfaj alapvető követelmé­nyeit: a képalkotó elemek­nek vagy a képet létrehozó gondolatnak a tudatos is­métlését, vagy tudatos el­lentétbe állítását — is nél­külözni Sorozatot csinálni nehéz: elmélyült, sokszoro­san átgondolt rendezgetés, feszes gondolati ritmus nél­kül az eredmény csak eset­leges lehet. Még akikor is. ha a díjazás másképp véleke­dett erről: a kiállított 11 so­rozatból hét (!) kapott vala­milyen díjat — ami nincs arányban a teljesítmények színvonalával. A rendezés — és a hatal­mas elkészítő munka, amely­nek során vállalatok, társa­dalmi szervek is megmoz­dultak — kifogástalan. Az „Alföldi tájak, emberek” pá­lyázat felemás benyomásai után jól esik a büszke szó: a Megyei Művelődési és Ifjúságii Központ országos kezdeményezése jó vissz­hangra talált. Még ákikor is, ha a Szolnok megyei fotó­soknak ezúttal csak a ren­dező szerepe jutott. Egy na­gyon nehéz fotográfiai témá­ban, hozott a pályázat olyan eredményeket, amelyekkel ki lehet állni az ország elé. Kőhidi Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents