Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-27 / 98. szám

12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. április 27. iZSÜK JEN® RAJZAi Elismerés Stílusosan Vállalati költő Némaság Egy ember elhatározta, hogy szerzetes lesz. és egy olyan szerzetbe lépett be, ahol a legfontosabb alap­szabály a némaság volt. A szerzetesek csak egyszer szó­lalhattak meg minden évti­zedben, és akkor is csak két szót mondhattak. Eltelt az első 10 év. és emberünket hívatta a szer­vezet vezetője. „Most el­mondhatja nekem a megen­gedett két szót” — mondotta a szervezet vezetője. Embe­rünk a következőt válaszol­ta: „Étel hideg”. Űjabb 10 év telt el, ez al­kalommal szerzetesünk a következő két szóval örven­deztette meg a szerzet ve­zetőjét: „Agy kemény”. Ismét eltelt 10 év és szer­zetesünknek ismét jelent­keznie kellett a szerzet ve­zetőjénél. Ez alkalommal a következő két szót mondot­ta: „Én kilépek”. A szerzet vezetője erre a következő­ket válaszolta■ „Ezen egyál­talában nem csodálkozom. Amióta csak itt van, állan­dóan panaszkodik.” Közeledett a nyár, szem­üvegben negyven fokos volt a meleg. A Huncutka és Téglakész irodájában élesen felberregett a telefon. Hun­cut Habarcs, a vállalat igaz­gatója felemelte a fejét író­asztaláról. — Szervusz, Habarcs —■ hallotta a vonal másik vé­géről a vállalati központ hangját. — Mi újság? Huncut Habarcs körülné­zett szobájában. A képek a helyükön voltak, mindössze a három napja itt lakó piaci légy kapott hőgutát. — Semmi különös — vá­laszolta. — Változtatjuk a termelési szerkezetet és ja­vítjuk a minőséget. — Nagyon helyes — hal­latszott a vonal másik végé­ről. — De most nem erről van szó. — Értem — mondta Hun­cut Habarcs és megtörölte izzadó homlokát. — Rögtön gondoltam. Nos, elmondha­tom, hogy a munkahelyi de­mokráciát az elmúlt hóna­pokban 104 százalékra tel­jesítettük, a teljesítmény szerinti bérezés pedig a ter­vezettet meghaladó módon emelkedett. — Mondtam, hogy nem erről van szó — szólalt meg ismét a telefonkagyló. — Van itt egy költő. Vegyétek fel a Huncutka és Tégla­kekszbe. Használható fiú, ráadásul a vejem. Huncut Habarcs ismét kö­rülnézett a szobában, de a piaci légy nem mozdult. — Ne haragudj kérlek alásan — kezdte a megnö­vekedett vállalati önállóság stílusában —, de mit kezd­jek én egy költővel? — Tehetséges fiatalember — mondta a központi após. — Tud időmértékes verse­ket is írni, normásnak bizo­nyára beválna. Huncut Habarcs nagyot sóhajtott. Eszébe jutott, hogy tegnap küldött két admi­nisztrátort, mert növelni kellett a hatékonyságot. — Éppen egy vállalati költőt kerestünk — szólalt meg rövid, ám annál haté­konyabb gondolkodás után. — Most fogalmaztam ma­gamban a hirdetést. Ügy- hogy igazán a legjobbkor jött az ajánlatod. — Nagyon jó — hallat­szott ismét a telefonból. — Használható a fiú. de kicsit lusta. Légy szíves legyen rá gondod, hogy mindennap megírjon két verset. — Ez csak természetes — mondta Huncut Habarcs. — Még témákat is adok neki... Meddig maradna nálunk a költő?-— Nem sokáig. Fél év múl­va úgyis nyugdíjba megy. — Egy ilyen fiatal fiú? — hűlt el a meleg ellenére Huncut Habarcs. — Bizony. Manapság az ilyen fiatal fiúk is közel hatvan évesek — mondta a központi após, majd letette a kagylót. Huncut Habarcs megtöröl­te izzadó homlokát. A piaci légy kajánul nézett rá a szeme sarkából, majd a „Sej, haj Boldizsár... ” kez­detű nóta dallamára züm­mögni kezdett. Föld. S. Péter Tudom, kezdetben nem így hívták ezt az ördöngős játékszert. Csak szűk csalá­di körben emlegetik így, at­tól kezdve, hogy a családfő magából kikelve üvöltötte: „Hagyjátok abba, mert ki­dobom ezt a büdös kockát veletek együtt”. A baj ott kezdődött, hogy a fiú kapott születésnapjára bűvös kockát. Tetszenek tudni, mi az? Egy nagykoc­ka, amely 26 kis kockából áll, s amelynek lapjain kez­detben minden kis kockának ugyanaz a színe van kívül. Ha viszont elforgatják őket, az isten sem tudja visszaál­lítani az eredeti helyükre. Ez a kijelentés szó szerint értendő, mert a családfő fent nevezett lényt kezdet­ben imádsággal, majd ká­romkodással hasztalan kér­te erre.) A fiú — óvatos duhaj — elhatározta, lassanként kós­tol bele a gyönyörűségekbe. Kezdetben csak igen kis változtatásokat eszközöl a kockán, amelyekből könnye­dén visszajut az alapálla­potba. Közbejött azonban egy véletlen. Kisthúga is megtalálta a kockát, s né­hány húzása után a kezdet­ben azonos színű oldallapok a szivárvány minden színé­ben pompáztak. A gyerekek keserves sírásra fakadtak. A fiú azért, mert összekever­ték a kockáját, a húga azért, mert megverte a bátyja ... Ekkor az anya könnyelmű ígéretet tett: Egy hét alatt eredeti helyzetébe állítja vissza a kockát. Nem sike­rült. E hét elmúltával vette kezdetét az a kálvária, amely mind a mai " napig tart. Az atya először élvezte a helyzetet. A család többi ré­sze ugyanis ezentúl csak a kockával törődött, a külvi­lág gyakorlatilag megszűnt számukra. A férj azt csinál­ta otthon, amit akart. Egy­szer még a barátnőjét is felvitte a lakásba. Ha fel­néznek a kockából, vége van. Nem néztek föl. Nem ettek, nem ittak, nem ölel­tek. nem aludtak. Néhány­szor egészen közel álltak a megoldáshoz. Ilyenkor fel­ordítottak. majd csakhamar parázs veszekedésbe ment át a diadalordítás: Azt tag­lalták, ki volt a hibás, hogy mégsem tudták visszatéker- ni a kockákat eredeti he­lyükre. Amikor a kockával kísér­letezők kiválása miatt a la­kásban végképp felborult a rend, a családfő maga is be akart szállni a dologba. Csúnyán letorkolták, mond­ván, nem ért a kockához, nekik már hetek tapasztala­tai fekszenek benne. „És ezt a kockát Nyugatra exportál­juk!” — tűnődött a férj. „Persze tökéletesen érthető: így akarjuk elmélyíteni a ka­pitalizmus válságát. Megér­jük, hogy majd így kiálta­nak fel a kockába beleőszült nyugati családok: a magya­rok kockáitól ments meg. Uram minket!” Mindenesetre ettől a koc­kától nem mentette meg az Ür a szóban forgó családot. Ezért került sor végül a már idézett felkiáltásra; amely­nek magva a címben is ol­vasható. Pedig a kockának igazán nincs semmi szaga. Gőz József Mark Bog úszta vszkij : A jómodortalanság aranyszabályai EZEN NEVET... — Miért vagy ilyen két­ségbeesett? — Áthelyezték a vállalati igazgatót máshová. — Na és? Majd jön egy másik! — Az igaz. de az már nem az én nagybátyám lesz! * * * — Vádlott, miért szökött meg a börtönből? — Meg akartam nősülni. — Furcsa elképzelései van­nak a szabadságról! * * * A főnök dicséri az új tit­kárnőt: — Nagyszerű! Csak három hibát csinált. Igazán nagyon örülök! És most legyen szí­ves írja le a második szót.. * * * Az egyik néző mondja a másiknak a moziban: — Ezt a filmet már ne­gyedszer látom, de a színé, szék még egyszer sem ját­szottak olyan szépen, mint ma! * * * A feleség mondja a férjé­nek: — Ha te engem egyfolytá­ban csak nevelni akarsz, ak­kor minek vettél teleséaül. Inkább adoptálnod kellett volna! * * * Fogolytársa kérdezi a bör­tönben a volt bérelszámoló­tól: — Te mért vagy itt? — Azért, mert nem létező dolgozók bérét utaltam ki magamnak, most pedig ki­veszem az ő szabadságu­kat . ■. * * * — A feleségem elvitte az összes pénzt, és elment. — De hiszen ez nagyszerű. — Miért nagyszerű? — Az enyém ugyanezt tet­te, csakhogy ő maradt... * * » — Higyje el, gondolatban mindig maga mellett va­gyok ... — Ugyan! Hiszen azt sem tudja, hol lakom. * * * — Ugye a modern férfi kispolgári csökevénynek tart­ja a hozományt? — Az attól függ, hogy a vőlegényről van-e szó, vagy a menyasszony apjáról? * * * Az orvos megvizsgálja a beteg lábát és azt mondja: — Ha esetleg holnap nem tud járni, akkor feltétlenül jöjjön el hozzám megmutat­ni a lábát! Ha igazgatód a szobájába hívat, és azt mondja: — Fiatal barátom, mi va­lószínűleg nem tudunk együtt dolgozni — akkor légy elnéző, igyekezzél rá­beszélni a nagyfőnököt, hogy ne mondjon le az ál­lásáról. * * * Ha késve érkeztél a mun­kahelyedre, ülj le nyugod­tan az asztalod mellé, ne kö­szönj senkinek, ha pedig úgy határoztál, hogy koráb­ban távozol — akkor se bú­csúzz el senkitől. Ez ugyan­is éppen az a két eset, amikor az udvariasság csak árthat. * * * Ha úgy érzed, családi konfliktus sűrűsödik a le­vegőben; szóváltás közben ne menj túl a megengedett határon. Inkább menj el ha­zulról. A fagyos, tiszta leve­gő — a családi boldogság záloga. * * * Ha késő este a szomszéd lakás bérlője bekapcsolja a magnetofont, s az éktelen zenebonától a fejed is meg­fájdul, neked pedig magne­tofonod nincs — akkor kap­csold be egyszerre a padló- kefélőt, a mosógépet és a porszívót. Fordította: Gellért György Sorozat Párbaj Helyzetkép Lebegés Kebelbarátok Megszokás Vita a magyar fociról A büdös kocka

Next

/
Thumbnails
Contents