Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-27 / 98. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. április 27. Carter és elődei A pusztítás doktrínái KÜLPOLITIKÁI * KORKÉP KGST-tervek A dunai vízi út A budapesti Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ udvarán valóban át lehet kelni a Dunán. A folyó hatalmas modellje lehetőséget ad arra, hogy különböző feltételek között tanulmányozzák a vízáramlás hidrotechnikai sajátosságait. „Képzelje el —' mondja a kutatóközipont igazgatóhelyettese —, hogy a jövőben dunákiliti duzzasztó tározóját vastag jégréteg borítja. Amikor Ausztriában kitavaszodik. megtörténhet, hogy a jég a Duna felső folyásáról a tározóhoz érkezik, mielőtt ott a jég elolvadt volna Ez a jég összetorlódásához vezethet, sőt árvizet is okozhat.” Amíg Budapesten a jövőbeni duna- Riliti duzzasztógát vizsgálatát szolgáló modellt készítették el, Pozsonyban az egész partszakasz modellje készült ei horizontálisan 1:200, illetve vertikálisan 1:70 léptékben. A budapesti központ és a pozsonyi vízgazdálkodási intézet tudósai a kutatásokat közösen végzik. Nagy segítséget kapnak a Gidroprojekt össz- szövetségi tervező- és kutatóintézet szovjet szakembereitől is, akik már a világ számos országában szereztek maguknak hírnevet mint kiváló képzettségű vízierőmű- építők. A nagymarosi duzzasztó Feltétlenül szükséges volt a nagy tudományos potenciálok egyesítése. A hajózás feltételei éppen a dunai szakasz nyugati harmadában, a magyar—csehszlovák határon kedvezőtlenek. Itt a vízáram hordalékos töltéskúp mentén kanyarog, a homokpadok és az áradások nem mennek ritkaságszámba. Hogy a Dunának ebben a szakaszában biztonságossá tegyék a hajózást és kihasználják a folyó energetikai potenciálját, egy sor létesítmény építését határozták el. Ezek közé tartozik a Dunákiliti—Grusov duzzaszTu,’ > Sis.’W tógát 30 kilométerrel Pozsony alatt, amelynek hatvanezer négyzetméter területű tározója kiszélesíti a víziutat Pozsony felé és megnöveli a szállított víz- mennyiséget a gabcikovói duzzasztó számára. A gabcikovói vízépítészeti komplexumhoz egy 720 millió watt teljesítményű vízi erőmű és két, korszerű hajókat is befogadó hajózható zsilip fog tartozni. A víz a vízi erőműhöz külön csatornán halad és ismét a Dunába kerül vissza. Budapesttől északra épül a nagymarosi duzzasztó, 158 millió watt teljesítményű vízi erőművel. A tervek szerint a gabcikovói erőmű első turbinája 1986-ban. Nagymaros először 1989-ben fog villamos energiát termelni. Éjszakai hajózás Évszázadunk utolsó évtizedének elejére így a szocialista országok a Duna egyik legnehezebb szakaszát modern víziúttá alakítják át és hatalmas vízierő-rend- szert hoznak létre. A Vas- • kapunál a román—jugoszláv határon létesül a „Vaskapu —Djerdap” vízépítészeti komplexum. A Szovjetunió ehhez jelentős támogatást nyújtott. Tudományos-műszaki együttműködési megállapodás alapján a Szovjetunióban bonyolult műszaki berendezéseket terveztek és készítettek a „Djerdap” komplexum megépítéséhez. A „Vaskapu” üzembehelyezése óta lehetővé vált az éjszakai hajózás is és ezáltal a flotta intenzívebb kihasználása. A tározó révén a meder biztonságosabbá és megbízihatóbbá vált. A most épülő Vaskapu II. tovább növeli a vízi szállítás hatékonyságát. A Duna napjainkban hatalmas építési terület. A bolgár—román határon testet ölt a Nikopol—Turnu Magurele vízépítészeti komplexum. A gáton négysávos út és vasútvonal fut majd. A hajó- és a vasúti szállítás összekapcsolásával A dél-lengyelországi Nowo- sadeckie messze földön híres népművészetéről. Sajátosak e vidék díszítő motívumai és a szőnyegekhez, térítőkhöz használt anyagok is. — Képünkön: Jedwiga Zaba csipkekészítő csökkenni fog a vasútvonalak megterheltsége. A Duna alsó folyásánál Romániában épül a Duna-fekete-tengeri csatorna. A Duna torkolatánál, a szovjet Vilkovo közelében az Interlighter, a KGST-tagországok sokoldalú gazdasági és közlekedési szervezete korszerű teherda- rukarbantartási központot épít. Hogy mekkora méreteket öltenek a szocialista országok dunai munkái, közvetlenül érzékelhető Ludowit Kinzelnek, a Duna-Bizottság Titkársága igazgatójának dolgozószobájában. Kinzel hangsúlyozta, hogy a dunai hidrotechnikai munkálatok erősödő nemzetközi tendenciáinak felelnek meg: a belső vízi úttal rendelkező európai országok többsége már ma intenzívebben fejleszti a vízi közlekedést, mint a közútit. A Dunára alapozva ez azt jelenti, hogy egy rap- szódikus folyó — homokpadokkal és vízalatti sziklazátonyokkal — modern vízi úttá válik hatalmas kikötőkkel. Jelenleg a dunai kikötők száma 21, éves rakodási kapacitásuk 'egyenként meghaladja az egymillió tonnát. A Duna Bizottság A Duna Bizottság sokat tett a hajózás javítása érdekében. Megalkotta „A dunai hajózás alapszabályait”, átdolgozta a hajózási térképeket, kiadta a hajózó út leírását, illetve navigációs útmutatásokat bocsátott ki. Feladatai közé tartozik hidrológiai prognózisok készítése is. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának megfelelően a Duna Bizottság a Rajna hajózási bizottságának tagállamaival és más testületekkel az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának keretében működik együtt. Tervezik például a Duna és a Rajna összekötését a későbbiekben. Más tervek előirányozzák a Duna összekapcsolását az Oderával, illetve az Égei-tengerreL (APN—MTI) Egyre több helyen folyik korszerű nyelvi laboratóriumokban az idegen nyelvek oktatása. — Képünkön: orosz óra egy gnieznoi iskolában Napjainkban egyre nyugtalanítóbb híreket kapunk az amerikai katonapolitikáról. Az MX interkontinentális rakétarendszer felállításáról szóló elnöki döntés, a következő pénzügyi év rekord összegű (156 milliárd dolláros) katonai . költségvetése, az európai NATO-part- nerként kierőszakolt 572 Pershing—2 és szárnyasrakéta telepítési terve azameAz amerikai kormány először 1947-ben határozta el, hogy általános „támadást indít a szocializmus világméretű térhódításának megállítására”. Megszületett a „totális háború” doktrínája, amely szerint a jövő háborúja kétféle lehet: totális (világméretű) és korlátozott (helyi). A totális háborút az amerikai stratégák csak az USA és a Szovjetúnió között tartották elképzelhetőnek, és ebben a háborúban a hadászati légierőnek szánták a főszerepet. Megítélésűk szerint először tömeges atomcsapásokkal megbénították volna a szovjet fő erőit, majd a hagyományos haderőkkel felszámolták volna a még ellenálló gócokat. Az amerikai hadászati légierő B—26-os és B—50-es viszonylag kisebb hatótávolságú atomfegy- verhordozó bombázógépekA szocialista országok politikai. gazdasági és katonai erejének növekedése arra kényszerítette az 1953-as hivatalba lépett Eisenhower- adminisztrációt. hogy hozzákezdjen az új katonai doktrína kidolgozásához. A „tömeges megtorlás” doktrínája lényegében azt tűzte célul. hogy amennyiben az USA érdekeit bárhol a világon „veszélyeztetik”, akkor ezt azonnal és kíméletlenül, a hadászati atomtámadóerők tömeges bevetésével kell megtorolni. Ez alól csak Nyugat-Európa jelentett volna kivételt, ahol a „kard és pajzs” elmélet volt'a NATO doktrínája. Kontinensünkön a háború első szakaszában a hagyományos erőket alkalmazták volna „pajzsként”, ami mögül az amerikai hadászati atomtámadóerőt „kardként” vetették volna be. A „tömeges megtorlás” Ma a hivatalos Washington nem beszél katonai doktrínáról. Ehelyett a komplex nemzetbiztonsági stratégia fogalmát használja, amelynek szerves része a katonapolitika. Ez a fajta szemlélet először a 60-as évek elején bukkant fel, éppen a „rugalmas reagálás” doktrínájában. Ennek a lényege az volt, hogy az Egyesült Államok térben és időben rugalmasan alkalmazza az összes rendelkezésre álló politikai, gazdasági, katonai, diplomáciai és propaganda- eszközt célkitűzései valóra- váltásához. így például Kubával szemben gazdasági blokádot alkalmaztak, Vietnamban korlátozott háborút robbantottak ki. Dél-Ameri- kában a multinacionálisok vállalatokon keresztül —némi katonai segédlettel . — biztosították befolyásukat, a Közel-Keleten Izraelnek, mint az amerikai érdekek letéteményezésének, katonai helyzetét erősítették, Európában egyidejűleg folytattak ideológiai, gazdasági és diplomáciai küzdelmet a szocializmus erői ellen (ekkor vetették be az azóta hírhedtté vált fellazítás politikáját). katonai téren továbbra is az általános atomháborút tekintették alapvető kategóriának, de elfogadták a hagyományos és nem hagyományos korlátozott háború elvét is. Felfogásuk szgpnt az általános háború célja a szemben álló fél (Szovjetunió, Varsói Szerződés) elrikai flottademonstráció a Perzsa-öbölben, a bárhol bevethető alakulatok — mindmind komolyan veszélyeztetik a világbékét. Az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi kormánya hátat fordított ' az enyhülési politikának és ismét az erőpolitikát helyezte előtérbe. A Carter- döktrína tulajdonképpen elődei nyomdokain halad. kel rendelkezett, ezért olyan támaszpontokról kellett gondoskodnia a politikai veze-, tésnek. amelyek a szocialista országok határai mentén, illetve közelében helyezkednek el. A cél érdekében Truman kormánya több mint 40 állammal kötött kétoldalú katonai szerződést, s megkezdte az agresszív katonai tömbök létrehozását. A Szovjetunió — az amerikai hírszerzés előrejelzéseit meghazudtolva — időközben 1949-ben felrobbantotta első atombombáját, majd 1953- ban kipróbálta első hidrogén robbanószerkezetét. Ilymó- don már kockázatos lett volna az amerikai vezetés részéről az atomháború kipro- vokálása. Az USA európai szövetségesei kedvezőtlen földrajzi helyzetük miatt sohasem támogatták teljes odaadással a „totális háború” doktrínáját. gyakorlati megvalósítása érdekében az amerikai vezetés megkezdte a hatalmas hadászati a tóm támadóerők létrehozását. a katonai szövetségesek körének kibővítését, a külföldön állomásozó szárazföldi és légierő költségter- heinek áthárítását a befogadó országokra. Ez a doktrína 1957-re mégis a bel- és külföldi bírálatok kereszttüzébe került; hivatalosan is „rugalmatlannak” minősítették. Ennek nyilvánvalóan az volt az oka. hogy a Szovjetunió időközben kifejlesztette hadászati hordozóeszközeit és elsőként a világon műholdat bocsátott a világűrbe egy interkontinentális rakéta segítségével. Az amerikai szakértők felismerték saját országuk sebezhetőségét egy termonukleáris háborúban. Kennedy elnök 1961-ben új doktrína kidolgozására utasította a Pentagon szakértőit. lenálló erejének' teljes felszámolása, társadalmi rendszerének megváltoztatása volt. A korlátozott háborúnál nemcsak a politikai és katonai feladatokat, hanem az alkalmazható eszközök körét is limitálták. Vietnamban teljes kudarcot vallottak ezzel a háború-típussal, viszont az 1967-es közel-ike- leti háborúban az amerikai támogatással harcoló izraeli csapatok lényegében elérték kitűzött katonai céljaikat. Miután az USA 1963-ra „betömte” a „rakéta-hézagot” a Minuteman (szárazföldi interkontinentális), a Poláris és Poseidon rakétákkal (mindkettő középhatótávolságú és atomtengeralattjáróról víz alól is indítható), a Pentagon stratégiái kidolgozták az „ellenőrzött háború” elméletét, e szerint egy általános atomháborúban atomcsapásaikat a szovjetek hadászati erőire mérték volna. A szovjet válaszcsapások — az amerikaiak mind a mai napig abból indulnak ki, hogy ők mérik a hadászati előnyt jelentő első atomcsapást — lebecsülésére hamarosan ráébredtek Washingtonban é§ ekkor az „eszka- lációélmélettel” álltak elő, 44 lépésben foglalva össze a háború kibontakoztatását (a 21. lépésnél szándékoztak atomfegyvert bevetni), azonban itt is beleestek abba a tévhitbe, hogy egy-egy lépésükre a Szovjetunió hasonló akcióval válaszol. Melléfogásaikon nem sokat meditáltak, hanem forgalomba hozták a „garantált megsemmisítés” katonapolitikai koncepcióját, amihez nem kellett más. mint még több interkontinentális rakéta, lehetőleg több robbanófejjel, újabb és újabb atomtenger- alattjáirók Poláris és Poseidon rakétákkal, néhány száz hadászati bombázó és olyan repűlőgépanyahajók, amelyek középhatótávolságú atombombázókat hordozhatnak (ebből a Földközitengerre is jutott egy, 60 db F 111 repülőgéppel). A „garantált megsemmisítés” lényege, hogy a Varsói Szerződés lakosságának egyihar- madát. gazdaságának pedig kétharmadát pusztították volna el egy általános atomtámadással. (Valószínűleg ekkor még nem gondoltak arra, hogy egy évtized múltán az „emberi jogok” bajnokai kívánnak lenni.) Nixon: „reális elrettentés” A nixoni adminisztráció „reális elrettentés” doktrínáját „hárompilléres” stratégiának is nevezték. Ennek első tartópillére a szövetségesekkel kialakítandó ' „új társas viszony” volt. Ez a vezetésük alatt álló katonai koalíció egységesebbé és erősebbé tételét célozta, a szövetségesek igényétől függően atomernyő biztosítását szavatolta. és elvárta a partnerektől a hagyományos katonai erő gazdasági terheinek még jelentősebb átvállalását is. Az „új társas viszony” és a „helyettesítés elve” volt- arra hivatott, hogy ezek segítségével az amerikai vezetés visszanyerje globális politikai és katonai manőverező képességét. Ebben az elméletben a második „alappillér”, vagyis az „erő” jelentette volna az elrettentést — itt elsősorban az amerikai hadászati atomütőerő fejlesztésére gondolták, de kihangsúlyozták a hagyományos erők fejlesztésének szükségességét is (főként a hadászati mozgékonyság fokozására koncentráltak). A harmadik „pillér” a politikai tárgyalási készség, tartalmában új momentuma volt — ennek eredményeként kezdődtek meg a SALT tárgyalások. A két világhatalom állandó tárgyalásai és konzultá- .ciói megjavították a köztük lévő viszonyt mindaddig, amíg a Carter-adminisztrá- ció gyakorlati politikájából ki nem derült, hogy az amerikai vezető körök még mindig nem mondtak le a világuralmi pozíció megszerzéséről. és hogy a tárgyalási készségünk bizonygatása mellett katonai és ideológiai erőgyűjtésre — erőfölényre — koncentrálnak. Carter az afganisztáni szovjet segélynyújtást használta fel ürügyül saját doktrínája meghirdetésére, a „sebtében” elkészült új stratégia nyilvánosságra hozatalára az Unió helyzetéről szóló éves jelentése szolgáltatott kitűnő alkalmat. A jelentésből kiderül, hogy az elnök szakított a nixoni helyettesítés elvével legalábbis a világ három olyan régiójában. mint Nyugat-Európa. Távol-Kelet és a Perzsa-öböl térsége — ezeket az övezeteket „létfontosságúnak” (amelyek védelmében bármikor kész katonai eszközöket is bevetni) nyilvánította az USA számára. Az Egyesült Államok gyakorlati politikájából egyre nyilvánvalóbbá válik mindaz, ami Carter januári nyilvános beszédeiből kimaradt, hogy a Fehér Ház a korábbi három pillérből kettőre akar támaszkodni a jövőben, mégpedig a politikai nyomással szorosabbra zárt szövetségesek gyűrűjére és a katonai kiadások soha nem látott mérvű emelésével az erőpozícióra, a harmadik pillért, a tárgyalásokat igyekszik jégre tenni. Szalai Péter A Iublini Andersen Színház Lengyelország egyik legsikeresebb színtársulata. A 25 évvel ezelőtt alapított színház sok népmesét és balladát is színpadra visz. Képünkön: Jelenet a „Hogyan csapta be a sírásó a halált?” című mesejátékból Képek Lengyelországból Truman: „totális háború” Eisenhower: „tömeges megtorlás” Kennedy: „rugalmas reagálás”
