Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-27 / 98. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1980. április 27.

r r

iüiiiiiiiii Nincs a megyében Íl:HÍIII!ll még egy ilyen HjÜiÜüii temploma, mint a tiszaröffi. Ki tudja, milyen megfontolásból építették 1762-ben külön a tornyát. Azt mondják a helybeliek: jegyben jár a templom a tornyával.

És jegyben jár a község is — néhány év óta közös tanácsa van Tiszagyendával. Egyesült a két falu termelőszövetkezete is. Ügy látszik, felismerték, hogy együtt könnyebben boldogulnak.

így gondolkodhatott Rab István bácsi is, mert Pestről hozott egy asszonyt magának. Ülünk a mestergerendával erősített mennyezetű szobában és a furulya meg a citerakészítésről beszélgetünk.

— Kaptam egy levelet a Néprajzi Múzeumtól — ba- zsalyog az öreg. — Szépen megcímezték: „Rab István úrnak”. Hét furulyát kértek tőlem. Azt válaszoltam: „Rab úr disszidált, itt csak a Pista bácsi maradt.” Egyébként elküldtem a furulyákat,

Kisvártatva elmélázva megjegyzi:

— Nem nőttem én abba a sorba, hogy úrnak szólítsanak.

A második levélben már Pista bácsinak szólítja az öreget Tóth Margit, a Néprajzi Múzeum osztályvezetőbe, Furulyáiról elismerően szól: , ivalóban nagyon

szépek és jók is; nem véletlenül nagy a hírük. Kettő közülük Kanadába kerül, a többi pedig a népzenei gyűjteménybe, úgy hogy hosszú századokig fogják tudni, ki az a Rab István, aki ezeket készítette.”

A levelek között rábukkanok a Délibáb együttes Luxemburgból küldött üzenetére, és egy meghívóra a júniusi országos népihang- szer-vásárra, Hajdúszoboszlóra. Furulyái és citerái révén széles körben ismerik az öreget.

— Amikor hétszáz éves volt a község, szerepeltem a tévében is. Megnéztem magam a képernyőn, és azt mondtam: jól van öreg, jól csináltad. Egyébként mind a három rádióban elő lettem már adva ...

Ezernyi nótát isméi-. Egynek a zenéjét ő szerezte.

— Tudtam volna több verset is megzenésíteni, de

JEGYBEN JARO TISZAROFF _

nem volt, aki serkentsen, meg aztán kenyeret kellett keresnem. Most meg már hetvenegy éves vagyok.

— Sebaj, a fiatalok is megöregszenek — szól közbe a párja.

— Kívánom is nekik, hogy megöregedjenek, ne haljanak meg fiatalon.

Rabék portája a Tisza gátjához tapad. A töltésen túli. szomorúfűzfákkal övezett folyópart már Nagy Lajos birodalma. Hideg szél csapkodja a szemerkélő esőt, amikor kiköt csónakja. Ilyenkor csak fedél alatt jó. Mintha ellesné gondolatomat, széttárja kezét:

— Itt nem lehet mellébeszélni, minden nap szorgal- maskodni kell. Azért vagyok mindig olyan, mint az elveszett pénz.

A folyó két oldalán száz varsát rakott le. Napi hét kilométer hosszú vízi utat jelent ez számára. És megannyi reményt, meg csalat- kozást.

— Hetvennégyben volt egy szép fogásom. Negyvenkilós, két méternél is hosz- szabb, meg egy tizenöt kilós harcsa került egy varsába.

— És nem szakították szét?

— Nem tudják. Ügy vannak vele, mint az ember a hintával. A csuka az hamarabb szabadul. Fogaival szétmarja a zsineget, és elmegy. Utána meg a többi hal.

A gáton parányi halászkunyhó áll. Környezete vetekszik a legtöbb üdülőével. Belseje inkább raktár, mint pihenőhely. Egyet leír rozoga sámli az ülőhely.

— Azt is a Tisza hozta. Hoz az mindenfélét.

— Például?

—■ Hatvannyolcban egy tizenhat éves fiú hulláját hozta. Halászként az volt az első vendégem. A második meg egy kiskörei ember. Akinek vittem a halat, az szólt, hogy sógora a Tiszába veszett, fogjam már ki, ha látom, hogy ne utazzon el.

Kemény fáiból készült, háromszög alakú hálóra támaszkodik. A zsineg nehezékéül csikócsontok szolgálnak. Soha nem láttam még ilyet.

— Kecének hívják. Nagyon ritka, ősi szerszám ez. Én is úgy örököltem.

Megemelem. van vagy harminc kiló.

— Leeneszltjük a Tisza fenekére és csónakkal húzzuk. Van úgy, hogy ottmarad. Ha megakad valamiben, nincs olyan ember, aki fel tudja húzni.

Nagy Lajos a falu egyetlen halásza. A fiatalok előtt nem vonzó ez a pálya — pedig a négy—ötezer forint havi átlagban megvan. Igaz, igen keményen meg kell dolgozni érte. Hol vannak már az ezernyolcszázas évek. amikre egy Anga nevű halász így emlékezett Csepd-v*

pentő Miklós helytörténeti kiadványa szerint:

„Kimentünk a Tiszára, fogtunk egy- kocsiderék halat, elvittük Kunhegyesre és Egerbe. Amíg a pénzből tartott, feléje se néztünk a Tiszának. Amikor elfogyott a pénz, újra mentünk halászni. Minden öt lépésnél egy- egy ember üldögélt a parton. Halásztak horoggal. Este egy köteg hal zsinegre fűzve volt a napi zsákmány.”

Fatörzset visz a folyó. A halász fél »szemmel azt figyeli, majd kisvártatva folytatja:

— A nyári szabadságunRab István citerázik

Pillanatkép a Com pack telepről

kát is itt töltjük a vízen. Életünkben mindig a víz uralkodik. Nekünk az áradás a legjobb. Hetvenegyben például kerékpárral mentem az ártéri árpaföld mellett. Néztem, miért hullámzik a víz, hiszen szélcsend van. Az ötven centis vízben tömegével ívtak a pontyok. Hazaszaladtam a tükörhálóért, de mire visszaértem,, egy hal sem volt a tízholdnyi területen.

így jár az, akinek ilyen nagy a munkaterülete. Lám a Compack Vállalat helyi telepén nap mint nap tudják, hogy mi vár rájuk. Sőt nagyjából azt is, hogy mit hoz a jövő. Széfjén berendezkedtek a volt dohánybeváltóban, amelyik a múlt század végén az ország harminckét beváltó hivatala közül az ötödik volt. Évente 35 ezer vagon dohányt raktároztak itt. Most főleg élelmiszert és élvezeti cikkeket csomagolnak.

Mastatik Pál telepvezető jogos büszkeséggel vezet körül az üzemben. Az udvaron rózsák tucatjai díszlenek.

— Én ültettem őket.

A rend a megszilárdulás jele. Hot vannak már a hatvankilences kezdet buktatói. Akkor még mindent kézzel csomagoltak, most meg már félautomata és automata gépekkel dolgoznak.

— Üj csomagolót építettünk, bővítettük a raktárt, korszerűsítettünk különböző létesítményeket — magya- ráza a telepvezető.

A kezdeti 50 milliós termelési érték tavaly már 730 millióra emelkedett. A kétszáztízes létszám jó része törzsgárdatag. Főleg nők dolgoznak itt.

— A legnehezebb foglalkoztatási feladatot oldottuk meg ezzel.

A telep létrejötte nemcsak a lakosság jövedelmének fokozásában (— tavaly megközelítőleg 7,5 millió forintot fizettek ki —) érezteti hatását a község életében, hanem számtalan egyéb vonatkozásban is.

— Évente mintegy 70 ezer forinttal segíti a telep a községet. — mondja a telepvezető.

— És részt vállal a köz- művelődésből is. — teszi hozzá Berta Miklós,— Negyvenegy munkásunk elvégezte a dolgozók általános iskoláját, Többen középiskolát i's végeztek. Szép sikereket értünk el az Alkotó ifjúság pályázaton.

A mozgalmi szervek összehangolják közművelődési tevékenységüket. Kegyes Mihály szakszervezeti titkár

célkitűzésükről beszél:

— Az évi 120 ezres szociális és kulturális alapot, a szakszervezeti politikai oktatást. a kirándulásokat és minden egyebet annak a szolgálatába állítjuk, hogy csiszolódjanak a fejek.

— Ügy tekintenek ránk. mint a munkásosztály helyi képviselőire — vélekedik Fehér Sándor, a telep párttitkára. — A közélet minden területén számítanak közreműködésünkre. Dolgozóink megtalálhatók a községi pártbizottságban, a közös tanácsiban és minden fontosabb helyi testületben.A Compack telep dolgozóinak többsége nő. A párttagok között viszont kisebbségben vannak.

— Nem szabad a nőkre bízni a politikát — jegyezte meg tréfásan az egyik dolgozó. — Elég az, hogy a pénztárcát ők kezelik.

Érdemes lenne egyszer megvizsgálni, hányán gondolják ezt komolyan is Ti- szaroffon. Annál inkább, mert a munkásnők másként gondolkoznak. Varga Istvánná, aki a ..Kiváló Dolgozó” jelvényt az elsők között kapta meg és segédművezetőként ma már negyven asz- szonyt irányít, így vélekedik :

— Nemcsak az anyagiak fontosak, hanem az erkölcsi elismerés is. Meg az, hogy az ember szavának legyen foganatja.

A tiszaröffi asszonyok közül egyre többen ismerik fel. hogy a politika nem úri passzió ma mái', hanem életünk fontos tényezője. Fo- dorné Gyalog Éva, a művelődési ház igazgatója például most lett tanácstag- jelölt.

— Nemcsak ez lesz egyetlen közéleti tisztségem, ha megválasztanak. A területi KISZ-szervezet titkára, az áfész ifjúsági bizottságának és a sportkör elnökségének is tagja vagyok. Felvetődött bennem a gondolat: funkciókat gyűjtsék, vagy végezzem a saját munkámat. Aztán rájöttem, hogy a kettő nem zárja ki egymást. Sőt. így jobban adódik lehetőség olyan emberek^ megismerésére. akik önzetlenül segítik a közművelődést.

Mészáros Lászlót, a közös községi tanács vb-titkárát is most jég ölték először tanácstagnak. Amikor azt kérdezem tőle, milyen érzés tanácsi vezetőnek lenni Tisza- roffon. csak annyit mond:

— Nincs még előmelegítve a szék.

Tavaly decemberben nevezték ki vb-titkárnak. Igaz. júliustól kezdve az Igazgatási ügykör mellett ezt a feladatot is ellátta. Közben tanult. Amellett gyakorló apa. két kisgyermeke van.

— Amikor kérdezték, hogy „ugye apa, ma időben hazajössz?”, azt feleltem, hogy igen. Közben arra gondoltam. mikor lesz az az „időben”.

A régi rendszerben sokan folyamodtak segélyért, Példaként idézzünk néhány sort a helytörténeti kiadványból: „ölöméi tóságos Nagybányai Vitéz Horti Miklós fő Kormányzó Kegyelmes Ürnak. Nagyon szépen felkérem én Murányi Imre egy 58 . éves ember, aki ötéves háborút átgázolt tiszta reumás vagyok az összes testem ojan mint a jég, itt vagyok egy kis 6 méteres kunyhóban anak sincs teteje se egy kis gaztető van rajta se ajtó rajta..Murányi Imre a kérvény végére odaírta, hogy a segélyt ne a községházára küldjék, mert ott zsebreteszik.

A lakosságnak nem nagy bizalma lehetett akkoriban az elöljárókkal szemben. A helyzet, változására következtetek Szász György tanácselnök szavaiból:

— A legtöbbször mi írjuk meg a segélykérelmeket, mert a kérelmezők többnyire azt hagyják ki beadványukból. hogy ki és miért kér segélyt.

A legtöbb kérelem nagylétszámú cigánycsaládoktól érkezik. Van olyan, aki már a jövő évi tüzelőre kért segélyt. Az ilyen esetek mellett azonban figyelemre méltó tényt említ a tanácselnök:

— A háromszáz cigánylakosból kétszáz már beköltözött a községbe a telepről. Alig van közöttük néhány, aki nem dolgozik rendszeresen. Gyermekeik évente 39 ezer forint segélyben részesülnek, hogy zavartalanul tanulhassanak.

Hol van már az az idő, amikor Könyves Tóth Mihály esperes azt tapasztal^ tá, hogy „az iskola nincs kipadolva, a leánytanító pedig túlbuzgalmában a beszéd és értelemgyakorlati vezérkönyvet szóról szóra beele- mezteti a növendékekkel.”

Most már az értelem dominál a képzésiben és az élet egyéb területein is. Ez segítette elő a helyi termelő- szövetkezetben például azt, hogy az utóbbi három évben megháromszorozódott a termelési érték, a tagok jövedelme pedig 25 százalékkal nőtt. A jó hozamok mellett betudható ez a vezetés színvonala növekedésének. A szépen zöldellő határban örömét leli az ember. Far- kes Ernő tsz-elnököt. akit egyébként szintén tanácstagnak jelölték, derűre hangolja a látvány.

— Az utóbbi két évben 15 millió forint értékű gépet vásároltunk. Ezért tudtunk elvetni optimális időben.

Boldogulásuk persze nemcsak tőlük, hanem külső tényezőktől is függ. Ezért mondja a tsz-elnök:

— Igyekszünk az ésszerűség határain belül takarékoskodni és kiaknázni minden lehetőségünket. Tavaly 600 literrel növeltük a te- henenkénti iejhozamot, az idén tovább szeretnénk azt fokozni. Egységnyi területen nagyobb hozamú növényeket termelünk, igyekszünk hasznosítani szállítási és építőipari kapacitásunkat.

A gazdálkodás számadataitól zsong a fejünk, amikor összefutunk Boros Gyula kézbesítővel. Vígkedélyű ember, mindenkit ismer a faluban.

— Szeretem az embereket, főleg az asszonyokat.

Hát ami az asszonyokat illeti, gondolom, már nem sokáig. mert amikor azt kérdem tőle. hogy melyik táviratot kézbesítette legszívesebben. azt mondja:

— Azt. amit nekem küldött a fiam. Unokám született.

Simon Béla Fotó: T. Katona László

A két új tanácstagjelölt: Fodorné Gyalog Éva és Farkas

Ernő

Mi van a varsában?