Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-26 / 97. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. április 26. I tudomány vb Ifi! iujj inm A 2000. ÉV VILÁGGAZDASÁGA I pesszimizmus alkonya? A jövőkutatással az USA- ban is és a fejlett nyugateurópai országokban is több mint 500 szervezet foglalkozik. Az ENSZ titkársága az elmúlt év végén hallgatta meg az egyik legreálisabb nyugati jövőkutató, W. Leon- tief Nobel-díjas tudós, a New York-i egyetem professzora által vezetett bizottság jelentését. A bizottság igen bonyolult módszert alkalmazott a jelentés elkészítése folyamán. A világ több mint 170 országát a földrajzi elhelyezkedés, a gazdaságirányítás, a gazdasági fejlettség és az egy főre jutó nemzeti jövedelem alapján 15 körzetre osztotta. A vizsgálat eredményei alapján megállapították, hogy a szocializmus termelőerői gyorsabb ütemben növekedtek, mint a kapitalizmuséi és ez az előny a jövőben is megmarad. A többi vizsgálattal ellentétben ez a jelentés arra az álláspontra helyezkediett. hogy a világ gazdasága a jövőben is növekedni fog, hamisak a „nulla” növekedést jósló előrejelzések. A Leontief vezette bizottság reálisan mérte fel a megoldásra váró problémák nagyságát és nehézségi fokát. Számításuk szerint az elkövetkező két évtizedben a szükséges nyersanyagmennyiség 3—4-szerese lesz annak, amelyet az emberiség eddigi történelme során használt fel. A fő problémát nem az okozza, hogy elegendő lesz-e a készlet a XX. században, hanem az, hogy képes lesz-e az emberiség feltárni és megfelelően feldolgozni az egyre nehezebben hozzáférhető anyagokat. A kilenc főbb nyersanyag felhasználásának növekedését az alábbi táblázat szerint számították. A nyersanyagok felhasználásának növekedési üteme 1970—2000 között (százalékban) Fejlett ipari Fejlett gazFejlődő országok daságú orországok (piaci árszágok (tervszabályozás) gazdálkodás) A belső anyagfelhasználás 3,6 5,1 7,2 Réz 4,2 5,8 8,7 Bauxit 3,9 5,8 7,3 Nikkel 3,6 5,4 7,1 Cink 3,7 5,4 7,6 Ólom 4,1 5,9 8,6 Vas 4,0 5,4 7,9 Kőolaj 4,1 6,1 9,1 Természetes gáz 3,0 6,6 10,4 Szén 5,0 5,1 6,4 Véleményük szerint a fejlődő országok élelmiszerellátását is biztosítani lehet. A műveletlen területek termelésbe vonásával és a mező- gazd,asági hozamok két-há- roonszorosára növelésével 2000-re három-négyszer több mezőgazdasági termék állítható elő, mint 1970-ben. Országcsoport Eszak-Amerika N yugat-Európa Japán Szovjetunió Keíét-Európa Ázsiai tervgazdálkodást folytató országok Latin-Amerika (közepes jövedelmű országok) Latin-Am erika (alacsony jövedelmű orsz.) Közel-Kelet Ázsiai szegény országok Száraz éghajlatú afrikar orsz. Trópusi afrikai országok Mindennek a fejlődő országokban végrehajtandó földr reform és szociális változások elengedhetetlen feltételei. Az egy főre jutó éveg élel- miszerfogyasztáis előrejelzésük szerint országcsoportonként a táblázat szerint fog alakulni. Kilokalória Protein (gr) 1970 2000 1970 2000 3,23,2 96 100 3,0 3,2 91 105 2,4 3,2 71 117 3,2 3,2 92 108 3,1 3,2 93 108 2,1 2,5 59 79 2,4 3,0, 60 86 2,2 2,9 60 74 2,0 2,9 53 92 2,0 2,4 52 66 2,5 2,5 72 78 2,2 2,8 62 87 A szerzők nem osztják más kutatók pesszimista véleményét a környezetszeny- nyezéssel kapcsolatban sem. A fejlett országok már rendelkeznek megfelelő környezetvédő. környezetkímélő technológiákkal, amelyek alkalmazásával megfelelően megoldható, a természet védelme. A bizottság végül megállapította: „A tartós gazdasági növekedésnek alapvetően nem fizikai, hanem politikai és szociális jellegű korlátái vannak”. Az energia-, nyersanyag-, élelmiszer- és demográfiai probléma mellett létezik egy úgynevezett globális probléma: az afrikai, ázsiai és latin-amerikai fejlődő országok gazdasági, tudományos-technikai és kulturális elmaradottsága. Példaként elegendő megemlíteni, hogy ezekben az országokban él a Föld lakosságának közel fele, de a világ ipari termékeinek csak 7 százalékát állítják itt elő. A különbség óriási és növekvő tendenciájú. A szerzők együttesen egy sor intézkedést javasolnak az elmaradottság felszámolására. Ezek lényege: a fejlődő országokban a gazdasági nö- vékedés ütemét 1 főre számítva 3,1—4,9 százalékra kell növelni, míg a fejlett .országokban 3,0—3,5 százalékra csökkenteni. Amennyiben ezt sikerül elérni, úgy 2000-ig a különbség felére csökken és a XXI. század, közepére megszűnik. Sajnálatos, hogy a jelentés elhallgatja a volt gyarmatosítók és az imperialista hatalmak felelősségét, a kialakult helyzetért, és nem elemzi • egy olyan fontos tartalék szerepét, mint a leszerelés, a fegyverkezési verseny megszüntetése. A. Sapiró, a Szovjetunió Tudományos' Akadémiája Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézete fömunkatársának cikke alapján összeállította: Gémes Lajos Árulkodó csontvázak A csontváz minden gerinces állatfajnak jellegzetes, az életmódhoz az évmilliók során sokoldalúan alkalmazkodott része. A csontokon tapadnak meg az izmok, amelyek hol összehúzódnak, hol elernyed.ve mozgatják a testet. A csont az állat testének szilárd váza, s így végső soron külső megjelenésére is meghatározóan hat. Az állat testalkatából következtethetünk a csontok szerkezetére, a csontváz sajátosságait azonban már csak az állat pusztulása után ismerhetjük meg teljesen. Az élőlények pusztulása után a csont marad meg belőlük legtovább, akár évmilliókig, jó támpontot adva ezzel az élővilág fejlődését kutató szakembereknek. Az élővilág a fejlődés során elképesztően sok lehetőséget. alkalmazkodási módot és formát „próbált ki”, s e sokféleség jeleit a gerincesek csontjai szintén magúkon viselik. A csontvázak tüzetes vizsgálatai alapján jutottak például arra a következtetésre a tudósok, hogy a földtörténet mintegy 70 millió évvel ezelőtt élt leghatalmasabb méretű szárazföldi állatai beteg lények vQltak (mint ahogy az óriásnövés az embernél is betegség következménye). A kezdetben hormonális zavarok következtében előállt óriásnövés öröklődő tulajdonsággá vált. az állatok csontrendszere meggyengült a roppant testsúly viselése következtében, no- meg bizonyos tápanyagok és ásványi sók hiánya miatt, izomzatúk fokozatosan elsat- nyult, és végül épp a nagy testméret okozta a kipusztulásukat. A természet színpadjáról való eltűnésük persze nem egyik napról a másikra következett be, hanem valószínűleg százezer vagy millió éven át folyamatosan tartott. Képünkön: egy jókora „termetű”, több millió éve kihalt növényevő őslény csontváza — Kijev egyik múzeumában van kiállítva —, amely szovjet tudósok vizsgálódásainak gyakori tárgya. Különös állat Durva és sima felület. Rosie, a kis tüskés csomó a sima szőrű agár mellett Rosie-t, az újszülött kis amerikai urzont elhagyta az anyja a leicesteri állatkertben. Gondozója nevelte fel Furcsa rágcsáló állat az Amerikában élő urzon, amelynek nyugati alfaja Észak-Amerika nyugati vidékein él Mexikótól Alaszkáig, keleti alfaja pedig Labradortól egészen Kentucky államig. Első pillanatban feltűnik sűrű, vastag fekete bundája, amely alól számos lazán álló hosszú tüske látszik ki. A tüskék végén kampó van, amtely ha embert, állatot megsebesít, nehéz a sebből eltávolítani. A tüskék szerkezete olyan, hogy azok egyre mélyebbre „bedolgozódnak” a sebbe, úgyhogy sokszor el is pusztul a megsemmisített állat. Ha a földön megtámadja valami, leszegi fejét, azután tüskéit az ellenség felé fordítja. Feje rövid, az orra tompán végződik, teste zömök. Nem hosszú farka tüskéi segítik a fára mászásban. Metszőfogai nagyon erősek, állítólag az üveget is képes átrágni velük. Mindent megrág. Megtörtént, hogy házakat is úgy összerágott, hogy azok összedőltek. Nagyon szereti a sót, így azokat a fatárgyakat, szerszámnyeleket, amelyeket az ember izzadt kézzel megfogott, előszeretettel szétrágja. Szereti a levetett szarvasagancsot, az állati csontokat és tetemeket: Fő eledelét mégis a fákon találja: a hajtásokat, tűleveleket, faleveleket, fakérget, — ezért az erdő kártevője. A fákon kitűnően mozog, a csúcsokig felmerészkedik és ott ügyesen egyensúlyoz. A fészkét fák odvába vagy sziklák hasadé- kába készíti. Az állatkertekben az utóbbi időben sikerül szaporítani. Nagy esemény volt, amikor először a berlini állatkertben kis urzonok születtek. Az anyaállat nem sokat törődik a kicsinyekkel, csak egy hétig szoptat, de gyakran előfordul, hogy előbb is sorsukra hagyja őket. Patkányirtás, hormonnal Hadviselő állatok Egy játékos delfin idomítása delfináriumban. természetesen mutatványos célra Az urbanizáció és az intenzív agrártevékenység egyre nehezebbé teszi a patkányok elleni harcot. Leszűkül ugyan a patkány élettere, de a nagy mennyiségben felhalmozódó városi és mezőgazdasági hulladék még nagyon sok patkánynak nyújt „megélhetést”. A zárt települések és istállórendszerek kialakítása megnehezíti az amúgy is rendkívül élelmes, szapora és kiváló alkalmazkodóképességű faj pusztulását. Ezért minden új módszer nagy előrehaladást jelent az emberi szempontból sem veszélytelen rágcsáló elleni harcunkban. Az angol biológusok új módszere reménytkeltő. Olyan ivari hormont állítottak elő, amelynek segítségével a patkányok kémiailag sterilizálhatok. Ez a védekezési mód azért is előnyös, mert megoldódik a patkány- 'ellenes harc eddigi alapproblémája, az ugyanis, hogy az irtást túlélő egyedek a számukra megnövékedett élettérben a szokásosnál is gyorsabban szaporodnak. Az ösztrogén-készítményt úgy próbálták ki, hogy két kísérleti patkánykolónia egyikével 8 héten keresztül etették a takarmányba kevert hormonkészítményt, míg a kontroli-csoport hormonmentes takarmányt kapott. Fél év múlva a kezelés egyértelműen kedvező eredményt hozott: a kezeletlen, 2 hímből és 2 nőstényből álló csoport 55 állatra szaporodott, míg a hormonnal kezelt csoportban fél év múlva mindössze 2 hím maradt életben, az is zsugorodott ivarmiriggyel. A laboratóriumi kísérleteket szeméttelepeken is ellenőrizték. Egy 500—1000 egyedből álló patkánykolónia fél év múlva a felére csökkent, egy év múlva pedig teljesen kipusztult. Ahhoz azonban, hogy ez a hormonkészítmény széleskörűen alkalmazható legyen a kemonsterilizáció útján való patkányirtásra, még átfogó vizsgálatokkal kell feleletet keresni arra á kérdésre is. vajon a hatóanyag hogyan befolyásolja a patkányok életterében velük együtt élő. vagy éppen azokat pusztító állatfajok élettevékenységét. A tenger élőlényei- közül különösen érdekesek, és újabban különféle okok miatt „divatosak” a delfinek. Nagy népszerűségnek örvendenek, cirkuszokban, delfiná- riumakban nagy nézőközönség előtt végeztetnek mutatványokat az állatokkal. Tény, hogy rendkívül köny- nyen idomíthatok, ném különösebben igényesek, a fogságot jól tűrik. Az elmúlt évitizedekben a biológusoknak, sőt a biopszichológu- nak is kedvenc kísérleti állatává lépett elő. A kutatások megállapították, hogy agyvelejük aránylag nagy és a felületén igen sok az agytekervény. A fogva tartott állatokkal számos intelligencia-kísérletet végeztek, ezek eredménye alapján a szakemberek a delfinek szellemi képességét a majmokéval hasonlítják össze, és nagyra értékelik. E tulajdonságai miatt sajnos olyan kísérletéket is végeztek és végeznek a defi- nskkel, amelyek kifejezetten a katonai célú felhasználásra irányulnak. Az USA-ban merült fel az a borza'mas gondolat, hogy idomított delfineket hajók felrobbantására használjanak fel. Az „értelmes torpedók” az egyik elképzelés szerint sebészi beavatkozással kapnák meg a robbanótöltetet: az elő- gyomonba operálnák. Másik elképzelés szerint a robba- nótölitetet a hátúszóhoz erősítik, és az ál'at zsinóron vontatja maga után a henger alakú aknát. Olyan kísérleteket is ismertek, amelyek az állatoknak azt a tulajdonságát hasznú ja ki, hogy a delfinek sebesült fajtársaikat a felszínen tartják. A torpedót ebben az esetben injekciós tűvel ellátott ampullával héyettesítik, amelyben bénító, vagy . gyilkoló gyógyszert helyeznek el. Ez a módszer természetesen a békaemberek elleni védekezésre volna alkalmas. Ismét más elképzelés szerint arra idomítanának delfineket, hogy tengeralattjá- ró-elhárító rakétákat azonosítsanak és emeljenek ki, erre a célra egyébként állítólag a fókák is alkalmasak. Bár egyes katonai tervezők nagy reményeket fűznek a delfinek ilyen irányú ido- mításána, és hatalmas összegeket költenek a kísérletekre, nem valószínű, hogy e téren jelentős eredményeket érhetnének el.
