Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-23 / 94. szám

1980. április 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 előtt Nincs több szerelem, nincs több hálószoba, nincs több ágy, nincs több szoknya, amelynek suhogására meg­dobbanhatna Napóleon szí­ve — véget ért a róla ké­szített kilencrészes angol filmsorozat. És nincs több bosszúság nekünk nézők­nek, akik bizony hitetlen- kedve kérdezzük most, a so­rozat végeztével: hát ez a pipogya fráter, ez a közön­séges szoknyavadász, ez hó­dította vo'na meg egykor Európát? Nem, bizonyára az egy másik Napóleon lehe­tett, ez az angolok Napóle­onja; akik —• közismert do­log —, sohasem rajonglak túlságosan a franciák csá­száráért, érthető okokból. Minden nagy embernek van egy úgynevezett kiséle- te is, ezt szokás nevezni magánéletnek. S oda lepil­lantani mindig is csábíió; bosszantó azonban, ha ezen a címen. olyan torz képet fest egy film. de akár egy dráma* is, (ebből a fajtából is van éppen elég), amely egy-egy személyiség megha­misításának minősül. Az an­gol filmsorozat ebbe a 'ka­tegóriába sorolható. Igen kommerciálisán regényes módon, mondhatni az udva­ri pletyka szintjén tálalta fel Napóleon szerelmi vi­szonyainak történetét és természetét. És szinte nevet­ségesen hatott, ahogyan az alkotók a filmben igyekez­tek összehozni a történelmi eseményeket a magánélet történéseivel, azt a csalóka illúziót táp’álván a gyanút­lan nézőben, mintha abban amit lát, a história is je­len lennék. Kasparek Ha másért nem, csak azért is érdemes volt filmet ké­szíteni Kertész Ákos novellá­jából, hogy láthassuk és hoz­záteszem, ' hallhassuk Kő­míves Sándort. Itt ugyanis a hangnak, a hang színének is igenis határozott tartalma volt. Mennyi melegség, meg­értés, humánum fér meg az ő tisztán és szépen szóló hangjában! A Fazekas La­jos rendezte film egy élet peremére szorult öregember, egy „köznapi hős” drámá­ját mutatja be. egy idős em­berét, aki, mert környezeté­nek hasznára van, kilép el­szigetelt magányából, s a köz, s a közösség népszerű tagjává válik. Nemcsak ősz- szegyűjti a környék lakóhá­zaiból a szemetet, de hova­tovább a mindenesük, s még a kutyáikat is ő sé­táltatja meg napról napra. Nélkülözhetetlen, és ő élve­zi is ezt az állapotot, még­ha mindez nem is zavarta­lan, s mégha kisebb meg­aláztatásokkal is jár. Érzel­mes történet, s a filmben is dominál az érze'messég, jól­lehet az első képek még ar­ról tanúskodnak, mintha va­lamiféle komédia kezdődnék. Fazekas Lajos ugyanis már-már bohózatba illő ké­pekkel indítja a filmet. Iga­zán mulatságos, ahogyan egy Trabant megmakacsol­ja magát, és nem akar in­dulni, majd pedig amikor el­indul, úgy nekiered, hogy elhullatja különböző ré;zf.it. leválik például a fél oldala. Később azonban szép lassan líraira vált a hang, s a ío- tografáilás hatására — túl­ságosan is szépek olykor a képek — még egy kissé ol- vadóan érzelmessé is fino­mul. Ha a film többet őriz meg a kezdeti humorából, vi­lága még összetettebb lehe­tett volna. Persze a kutyá­kat sétáltató Kasparek tör­ténete így is meghatóan igaz és emberi. S ha talán kissé érzelmesre sikerült is, egyál­talán nem baj, nincs ellene a tárgynak — csak egyet nem kellett volna tenni sem­miképp: kettőt csinálni a noveiWabeli egy öregember­ből. S ráadásul mindkettőt Kőmíves Sándorral játszat­ni. Az egyik ugyanis, az elegáns feketébe öltöztetett narrátor mindenképpen kiló­gott a cselekményből, és nem is volt különösebb je­lentősége. Ha már a film készítői mindenáron ragasz­kodni kívántak az előadás­mód elbeszélő jellegéhez, akkpr ezt a narrátort funk­ciót más módon, más esz­közzel is betölthették vol­na — kevésbé zavaróan. A jó öreg Kasparek, aki ha maga körül nem is tudja tisztába tenni a világot, de mert magában belül tisztán élnek a dolgok, bö'.csen tűri el még a megaláztatást is, s mérhetetlen megértéssel fogadja el a világot — ez a Kasparek az emberség emlé­kezetes példájaként marad­hat meg bennünk. Drága kisfiam! Nem volt érdektelen a hét egy másik televíziós bemu­tatója sem, a Makk Károly rendezte és kanadai—ma­gyar kooprodukcióban ké­szült Drága kisfiam című tévéfilm. Bár egy disszidens magyar — húszévesen disz- szidált Kanadába — érzel­mi válságait jeleníti meg, s az itthon maradt anya és a távolba szakadt fiú közötti kapcsolatról beszél, messze túlmutat ez a film gondola­taiban a megjelölt témán. Sőt, gyanítom, ahhoz, hegy kimondassák az igazság, hogy tudniillik hazugságban élni nem lehet, ehhez talán nem is ke'lett volna Kanada, teljesen itthoni környezetben is kibontható lett volna. Egyébként ' a tévéfilmnek azok a részletei. amelyek Kanadában játszódnak, s a férfi ottani életét vannak hi­vatva ábrázolni, eléggé .váz­latosaik is. Annál teljeseb­bek és meggyőzőbbek vi­szont azok a részek, ame­lyékben Makk Károly vég­telenül finom iróniával lep­lezte le a megszépítő illú­ziókra épülő életszemléletet és gondolkodásmódot, s bi­zonyította be tarthatatlansá­gukat, hisz a valóság elől bármilyen megszépítő ha­zugságokkal is csak átmene­tileg, ideig-óráig lehet el­menekülni, végül ott a ke­serű, fájó kiábrándulás^ Az­zal áltatni magunkat, ami nincs és nem is volt — akár érzésben, akár másban — az anyát és a fiút például sohasem fűzte egymáshoz igazi vonzalom — nemcsak öncsalás, de egyenesen „ön- gyilkosság”. A film különös­képpen érzékletesen rajzol­ta meg azt a hazai társa­dalmi közeget, amely me­legágya az önámító és má­sokat is, ámító, hamis illú­zióknak. a tipikusan kispol­gári világot. És hogy ez si­került, abban Tolnay Klári kitűnő játékának is része van. A Kanadában játszódó részletekben viszont megka­pó volt az a ridegség, szenv- telenség, könyörte'enség, amit árasztottak a képek. S a kanadai színészek közül felfigyelhettünk egy ’eles alakításra is, a Jánost meg­formáló Gordon Pilisen nagyvonalú játékára. Röviden A Siker, Vitray Tamás műsora ezúttal nem szolgált szenzációszámba menő ér­dekességgé., de valamiben mégis szenzációsan mutatott példásat: abban, hogy mi­ként lehet még egy tudo­mányos felfedezésről is igen közérthetően és igen erdek- feszítően beszélni. A Tita- vitról — új, növényi tápszer — olyan világosan szólott, hogy önkéntelenül is az fordulhatott meg az ember fejében: milyen sötétek le­hetnek azok, akik nem akar­ják, vagy nem akarták meg­érteni ennek a termésnövelő csodaszernek a jelentőségét. Pénteken este a győri elő­adói fesztiválról kaptunk képeket. Állítólag azokat hallhattuk, akik gyakori vendégei a pódiumnak. Én inkább azokat hallgattam volna szívesebben, akik egyéniségei is az előadó mű­vészetnek. Egy-két kivételtől eltekintve — Szabó Gyula, Bessenyei Ferenc, — jelleg­telen produkciók sorakoztak fel. A Kaláka együttes vi­szont igazolta, hogy nem hi­ába szegődtek muzsikájuk­kal a versek szolgálatába, a költemények megzenésítésé­ben kiforrott stílusuk van. V. M. Szolnok megyei sikerek II munkásfiatalok vers­es prózamondó versenyén Az elmúlt hét végén Sal­gótarjánban rendezték meg a munkásfiatalok vers- és pró­zamondó versenyének orszá­gos döntőjét. A Szolnok me­gyei fiatalok szép sikerrel, szeretjeitek. Barna Sándor karcagi versenyző ezüst dip­lomát Borbély Erzsébet íás Nagy Ferenc szolnoki vers­mondó pedig a zsűri küloin- díját nyerte el. Perge Judit karcagi és Jancskár Lajos szolnoki versenyző elismerő oklevélben részesült. Kossuth kiadványok Megjelent a Magyar Szocia­lista Munkáspárt XII. kong­resszusának rövidített jegyző­könyve. A Kossuth Könyv­kiadó gondozásában megje­lent könyv többek között tar­talmazza az MSZMP KB elő­zetes jelentését, az MSZMP KB beszámolóját, amelynek előadója Kádár János elv­társ volt, a Központi Ellen­őrző Bizottság jelentését, Ká­dár János vitaösszefoglaló beszédét, az MSZMP XII. kongresszusának határoza­tát, valamint a párt köz­ponti vezető szervek tagjai­nak névsorát. Gazdasági építőmunkánk feltételei és a pénzügyi po­litika címmel megjelent Fa­luvégi Lajosnak, a MSZMP KB Politikai Akadémiáján elhangzott előadása a Kos­suth Könyvkiadó gondozá­sában. Demográfiai évkönyv, 1978 A kiadvány részletes bon­tásban ismerteti Magyaror­szág népességének, valamint természetes és mesterséges népmozgalmának adatait. Sokrétűen dolgozza fel a szü­letések, vetélések, házasság- kötések, válások, halálozások, halálokok és a csecsemőhalan­dóság, valamint a belföldi vándorlások területi és ösz- szesített adatott. A magyarországi adatokon kívül nemzetközi adatokat is közöl a népesség számáról, az élveszüleitések, halálozá­sok és a természetes szaporo­dás arányairól. «amts HETEK D „Dominó” Zagyvarékasról Ma délután a Kossuth adón 15.10-kor kezdődő „Dominó” című műsort Zagyvarékason készítették a Gyermekrádió munkatársai. A műsorban zagyvaréfcasi általános iskolá­sok játszanak szavakkal, szá­mokkal hangokkal, próbál­koznak érdekesnél érdeke­sebb feladatok megoldásával. A „Dominó”-ban a gyerekek bemutatják a községet, amelyben élnek, tréfás ap­róhirdetések hangzanak el, az „Ad libitum” együttes pedig zenei montázzsal működik közire a mintegy háromne­gyedórás műsorban. A „Do­minó” szerkesztő- műsorve­zetője Tamay Márta. Az adás pénteken a Kossuth rádió megsmétli, 10 óra 5 perces kezdettel. GYŐRÖTT A szép magyar beszéd verseny döntője A hagyományoknak megfe­lelően az idén is Győrött ren­dezik meg a „Szép magyar beszéd” verseny országos döntőjét. Az elődöntőkön sok ezren vettek részt. A döntőbe 120 gimnazista, szakközépis­kolás és szakmunkástanuló került. A kétfős csapatok két zsűri előtt versengenek. A két bizottság díszelnöke Péchy Blanka érdemes mű­vész, a Kazinczy-díj alapító­ja. Ó adja át a legjobbaknak a díjakat is. A verseny orszá­gos döntője április 25-én kez­dődik és április 27-én fejező­dik be. KITAVASZODOT1 a szolnoki Várkonyi téri bérházak kapuin cédulákat találtak a lakók : „Értesítjük önöket, hogy a kör­zeti pártszervezet társadalmi munkát szervez a házak környékének rendbetéte­lére, szépítésére.” Kitavaszodott, — ha mostanság esik is az eső. Énnek nemcsak a rügyfakadás, a zöldellő pázsit a csalha­tatlan bizonyítéka. Ezt az új tavaszt minden esztendőben az olyan cédulák is jelzik, mint amilyeneket a Várkonyi téri házakon találtak azon a reggelen a la­kók. Napsütésben könnyebb az ásót, a kapát forgatni, jobban esik mázolni, fes­teni a játszóterek hintáit, a parkok pad­jait. Szolnokon és a megyében — a leg­kisebb településen is — nagy hagyomá­nyai vannak a lakosság, az üzemek, a vállalatok, a szövetkezetek önzetlen se­gítségének. Jócskán meghaladja a másfél milliárd forintot a településeken végzett társadal­mi munka értéke jelen ötéves tervünk első négy esztendejében. Hosszan sorol­ható, mennyi minden létesült és léte­sül társadalmi összefogással. A szolnoki városi tanácsot várospolitikai feladatainak •megvalósításában a lakosság, az üzemek kollektívái csupán tavaly 38 millió fo­rint értékű munkával segítették. És ez az idén sem lesz kevesebb, hiszen a jól bevált gyakorlatnak megfelelően 1980-ban is elkészítette a városi tanács a listát, hogy milyen építkezésekhez és egyéb fel­adatok elvégzéséhez kéri a segítséget. Itt elsősorban a gyermekintézmények jobb ellátását, a bölcsődék, az óvodák bőví­tését, szépítését, jobb felszerelését, az is­kolákban az oktató-nevelő munka tárgyi feltételeinek jevítását várják, de kérik, hogy a munkahelyek folyamatosan te­gyék rendbe üzemük, vállalatuk, szövet­kezetük. hivataluk környékét, mert ezzel is szebb lesz ez a kedves város. Mint ahogyan minden ember, nagymama és unoka is tehet valamit Szolnok szépíté­séért. Minden szál virág, gondozott fa, bokor értünk, nekünk szép. Más településeken is a tanácsok adják az ötleteket, milyen feladatra vállalkozhat­nak a szocialista brigádok, az egyes em­berek. Kisújszálláson a nyolctantermes általános iskola építéséhez, az általános iskola; napközi otthon konyhájának bőví­téséhez várnak segítséget. Jászberényben a város ivóvízhálózatát szeretné a tanács társadalmi összefogással bővíteni, és jó lenne ha utat, járdát is építenének, nem is keveset. Karcagon szintén elsősorban a gyermekintézmények bővítésénél, fel­szerelésük javításánál van szükség a munkás kezekre, Túrkevén pedig a spor­tolás jobb feltételeinek megteremtésénél. Tavasz van, kezdődhet ismét a közös munka. Pontosabban már megkezdődött azokon a kommunista szombatokon, ame­lyeket az emberek a csepeli brigád fel­hívására a XII. pártkongresszus és ha­zánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére dolgoztak végig. A munka­bérüket — sok tíz- és százezer forintot — a gyermekintézmények építésére, bő­vítésére fizették be a tanácsok számláira. Ma még nem lehet megjósolni, az idén hány százmillió forint értékkel gazdagod­nak városaink falvaink, a társadalmi munkások segítsége következtében. Talán év végére megduplázódik az ötödik öt­éves tervre eredetileg előirányzott 1 mil­liárd forint, mert valljuk be, nagy szük­ség van a közösségek ilyen összefogásá­ra. A tanácsok anyagi lehetőségei nagyon is végesek, ezért pontosan számba vették — helyesen —. milyen feladatok elvégzé­sét kérik, várják, amelyek teljesítésével jogos igények elégíthetők ki, — ponto­sabban csak ezáltal elégíthetők ki. És az emberek szívesen vállalkoznak a munkára ha értelmét látják. Ha értel­mes, hasznos, okos, jó célt tűznek eléjük, ami által saját életük is gazdagodik. Azután a közösen végzett parképítés, óvodabővítés, egy iskolai tanterem festé­se, egy játszótéri hinta felállítása, — egy jó hangulatú társadalmi munka —, ösz- sze is hoz embereket, kollektívákat. Jó volt nézni az elmúlt szombat délelőttjén Szolnokon a Zagyva-parti bölcsődénél, milyen jókedvűen dolgozott hat férfi, — feltehetően egy munkahelyi brigád. ■meg magyarázott nekik: R PARKŰR -kicsiket hoznak ide, par hónapos gyerekeket, egészen hároméves korig. Ha látnák őket, milyen aranyosak.” És a férfiak lapátol­ták a homokot a hűvös időben, — mint ahogyan ki tudja hány településen dol­gozott szívesen sok-sok ember azon a napon is. Egyszerűen azért mert tudták és tudják: szükség van önzetlen segít­ségükre. V. V. EGY REGGEL Életet adni a nyugdíjas éveknek Szereti a kellemes, nyu­godt, hosszú sétáikat. Úgy mondja: most ismerkedik a város külső kerületeivel, a ligettel, amelyeket — osz­tályvezető főorvosként —1 nem volt módja bejárni. Reggeltől estig az intézetben, meg a különböző társadal­mi feladatok. De most más. Nyugdíjas! — A napokban bementem a Széchenyi lakótelepen az ABC-be. Azonnal akadt, is­merős. Odajött hozzám az egyik eladó, és azt kérdez­te: főorvos úrélk is ideköltöz­nek a lakótelepre? Dehogy, csak ismerkedem, látni sze­retném, hogyan élnek, mi­lyen itt az ellátás, válaszol­tam. Egy csésze kávé. egy po­hár ital mellett otthonában beszélgetünk. Ennek az ott­honnak a levegőjében van: tulajdonosai szeretetben, egymás tiszteletében, meg­becsülésében élnek együtt. — Egy ember akkor tehet eleget maradéktalanul hiva­tásának, ha nyugodt, rende­zett a családi élete. Én is csak úgy dolgozhattam a szülészeti osztályon, vállal­hattam különféle közéleti tisztséget, megbízatást, hogy a feleségem minden itthoni terhet levett, és ma is le­vesz a vállamiról. Otthonában beszélgetünk arról, hogyan él ma a 75 éves dr. Bene Zoltán, ho- gyáh telnek a nyugdíjas évei. — Amikor a közelmúlt­ban, a felszabadulási évfor­duló előestéjén megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát... — Igen, a társadalmi mun­kámért ... — És amikor ott szóba ke­rült, hogy ma is elégedett ember, nyugdíjasként is meg­találja a kedve szerinti el­foglaltságot, úgy fogalma­zott: tudatos.. n készült erre az időre. — Valóban így van. El­vem, hogy életet kell adni a nyugdíjas éveknek is. Fel­készülni rá, megtölteni tor­talommal, vagyis olyan mun­kával, amit szívesen, jól el tud végezni az ember. Igaz, én negyvenkét évi szakmai szolgálat után 71 éves ko­romban mentem nyugdíjba, tehát nekem már nem oko­zott lelki megrázkódtatást, hogy ott kell hagynom azt a munkakört, amelyet oly sokáig betöltöttem. — Ha szigorúan vesszük, csak a munkakört hagyta ott... — A magánrendelőmre gondol? A szakmától, a be­tegektől nem tud elszakadni az ember. És a betegék hoz­zám a délutáni rendelése­ken inkább konzíliumra jön­nek, mert nekem van időm megmagyarázni dolgokat, megnyugtatni a nőket és az esetleges félreértéseket tisz­tázni velük. — Tudom, hogy annak idején a kórház vezetői szak- tanácsadónak kérték fel... — Nem vállaltam. Senki nem tudta nekem megmon­dani, mit kellene tennem. Dr. Bene Zoltán napjainak jó részét ma is leköti a köz­életi munka: megyei elnöke a Hazafias Népfrontnak, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének. — Ügy látom, hogy a me­gyében, a városban az or­vos értelmiség egyre szíve­sebben vállal társadalmi megbízatást. Ennek örülök, mert a közügyekkel való fo­kozottabb törődés egyben a fokozottabb felelősségérzettel jár együtt. — Hogyan látja a Hazafi­as Népfrontban az értelmi­ség munkáját? — A különböző bizottsá­gokban nagyon értékes mun­kát végeznek, legyen az gaz­daság- vagy várospolitikai. Bár még többen is lehetné­nek. Nem tartom helyesnek, hogy szigorúan megszabott keretek vannak. Ezen az országos vezetésnek változ­tatnia kellene. Sokkal több aktivistát lehetne és kellene bevonni egy-egy feladat vég­rehajtásába, legyen az csak egy időszakra szóló munka. Azután: a népfrontban ar­ra is megvan a lehetőség, hogy fokozottabb mértékben adjunk feladatot a nyugdíja­soknak. a lákóterületi poli­tikai munkában. — Egyszóval ön ma sem ér rá unatkozni? — Életemben még soha nem unatkoztam. Rengete­get olvasok, zenét hallgatok, színházba, hangversenyre, tárlatokra járunk. Az ORl által rendezett hangverse­nyek nagyon színvonalasak, kár, hogy olyan kevesen jár­nak egy-egy koncertre, pedig Szolnok már nagyváros. Ta­lán túl sok tiszteletjegyet adnak ki, és akik kapják, nem veszik a fáradtságot, hogy szóljanak: nem me­gyünk el a hangversenyre, adják el a jegyet. Tetszenek a városi tanács dísztermében rendezett kamaraestek. Sa­játságosán bensőséges han­gulatuk van, amellett, hogy nagyon értékes műsorok. Amit fájlalok, hogy kevés fiatalt látok egy-egy esten. — Tudom, hogy szívesen utaznak. — így van. Amikor nyug­díjba mentem, teljesült éle­tem vágya: egy IBUSZ- úton Amerikában jártunk a feleségemmel. Nosztalgia élt bennem. Az apám annak idején kivándorolt Ameri­kába, mert Erdélyben — ahol éltünk — nem volt munka. Aztán haza is jött Tordára. és mindig mesélt tengerentúli élményeiről. Hát most megláttam magam is. És pihentünk Riminiben is. — Mit ígér az idei nyár? — Pihenést Hajdúszobosz­lón és talán egy pár napot a Balaton mellett. Életet kell adni a nyugdí­jas éveknek. Dr. Bene Zol­tán főorvos ezen fáradozik — eredménnyel. Varga Viktória

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents