Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-17 / 89. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. április 17. EGYESÜLT ÁLLAMOK Választás és stratégia A hajrához közeleg az előválasztások sora az Egyesült Állaimokiban. A nagy tét, a jelölés kérdése még nem dőlt el, s egyre inkább a két párt jelölő-konvenciójára, s a majdani novemberi választási napra tekintenek az amerikai politikusok. Ez a tény, mármint, hogy az elkövetkezendő négy év pozícióiért indulnak harcba, nagyban meghatározza a vezető tőkés hatalom politikusainak „viselkedését”. Természetesen nem lenne igaz az az állítás, hogy ma minden washingtoni lépést ez az egyetlen körülmény határoz meg, s azt is hiba lenne kijelenteni, hogy a Fehér Ház veszedelmes, sőt provokatív lépéseit is egyes-egye- dül az elnök újraválasztásának célja irányítja. Az viszont nem vitatható, hogy a választási harc légköre nagyban elősegíti az amerikai stratégia meggondolatlan kalandor vonásainak megerősödését. A Carter-kormányzat lépései a közel-keleti katonai szerep növelésére, az új hadászati fegyverrendszerek ki- fejlesztésére, a nyugat-európai NATO-országoknak az amerikai hatalmi tervek szolgálatába állítására nem az elmúlt évben születtek. Viszont az elmúlt egy-két év minden korábbinál határozottabban jelezte azt a washingtoni szándékot, hogy a fegyverkezés, a katonai jelenlét eszközét hangsúlyozottabban használják fel — nem csak a szovjet—amerikai viszony vonatkozásában. Azok a döntések, amelyeket legutóbb Carter elnök Iránnal szemben bejelentett, önmagukban is a feszültség fokozását jelentik. A túsz- ügy — egyre inkább nyilvánvalóvá válik — ürügy a Fehér Ház számára, hogy növelje katonai jelenlétét az Indiai-óceánon, s olyan erőket irányítson a térségbe, amelyek a megtorlás eszközéül szolgálhatnak az iráni forradalommal szemben, veszélyeztetik az olajban gazdag arab ország szuverenitását, s nem utolsósorban nyílt fenyegetést jelentenek a Szovjetunióval szemben. Az Ind iái-óceán térsége azonban nem most lett fontos az amerikai katonai vezetés számára. Már jó néhány éye folynak az előkészületek a térség amerikai felvonulási tereppé változtatására. Elegendő csupán a hírhedt sziget-támaszpontra. Diego Gardára utalni, amely az óceán kellős közepén helyezkedik el, s amelyet az Egyesült Államok alkalmassá tett arra, hogy hadászati erői bázisául szolgáljon. A sziget kikötői ugyanis fogadhatják a rakétahordozó atomtengeralattjárókat, a megnagyobbított repülőtér pedig a B— 52-es óriás bombázókat. Ennek a tervnek a része az amerikai támaszpontrendszer kiépítése Ománban, Kenyában, Szomáliában és Egyiptomban, de ehhez tartozik a török—amerikai katonai egyezmény is. A jelenleg 110 ezer fős „gyors- hadtest” legütőképesébb alakulatai máris a közép-keleti térség közelében tartózkodnak. Washington két repülőgép-anyahajét is a Perzsa-öböl vizeire vezényelt. — Ez azt jelenti, hogy több mint száz harci gép áll ennek a több tucat hadihajóból és tízezernyi tengerész- gyalogosból álló armadának a rendelkezésére. Az afganisztáni események és az iráni forradalom ürügyet szalgáltattak az amerikai katonai vezetés számára ahhoz is, hogy nyugateurópai szövetségeseiket még szorosabb pórázra fogják. Ennek a jele a közép-hatótávolságú amerikai rakéták telepítéséről hozott NATO-ha- tározat, valamint azok a washingtoni kezdeményezések. amelyek az atlanti középhatalmat fokozott katonai szerepvállalásra akarják rábírni az Európától távol eső térségekben is. A nyugat-európai fővárosokban ma mind többen gondolkoznak azon: milyen veszélyekkel járhat, ha az „atlanti szolidaritás” jegyében csatlakoznak a PENTAGON veszedelmes akcióihoz. Az sem valószínű, hogy az ötven amerikai diplomata kiszabadítása érdekében a nyugat-európai vezetők hajlandók kockáztatni országaik létfontosságú érdekeit és folyamatos kőolajellátását. — Ugyanis, s ez ma mind világosabbá válik világszerte, nem az afgán földön tartózkodó szovjet katonák veszélyeztetik a kőolaj-szállítások biztonságát, hanem a Fehér Ház Carter elnök úiraválasz- tásáért minden „áldozatra” kész politikája. Miklós Gábor Az aranykupolás katedrális Az Alekszandar Nevszki székesegyház — belülről Szófiai séta Ki tudná megmondani, hány arca van egy városnak — különösen egy olyan nagy városnak, mint Szófia! Évente többezer turista tekinti meg történelmi műemlékeit, művészeti és idegenforgalmi látnivalóit. Kedvenc témája ia fotósoknak és a filmeseknek az Alekszandar Nevszki bizánci stílusú székesegyház. Sokan keresik fel Georgi Dimitrov mauzóleumát is, ahol az ezüstsújtásos dol- mányú, tollas süvegű gárdisták adják éjjel-nappal a bolgár nép egykori nagy fiának kijáró díszőrséget. Neves operatársulatnak ad otthont az Ivan Vazov Nemzeti Színház Spree legrégibb hídját, a 700 éves Mühlendammot mutatja A megszépült Mühlendamm Aki Berlinben járt, minden bizonnyal megcsodálta a Spreet. Az egykori mocsaras területre épült település folyója, ezernyi kanyarral és ággal szövi át a várost. És ez mindenkor megszabta Berlin életét. A kereskedelem fejlődésével hamar megindult itt a hajózás, a molnárok is hasznosították a Spree vizét s Európa kereskedelmi főútjai szintén erre vezettek. Ennek a hármas követelménynek kellett megfelelnie Berlin 1298-ban megnyitott első hídjának és zsilipjének, a Mühlendamm- nak (magyarul: malomgátnak). A híd története katasztrófák sorozata. A tavaszi olvadás és a jég torlódása szinte évente elárasztotta a fél várost. Máskor tűz pusztított a környéken: fából épült Berlin hétszázéves hídja malmok, raktárak és árusítóbódék váltak a lángok martalékává. Az első kőből készült kereskedőház. a Nering 1683-ban épült fel. 1600 és 1800 között Berlin lakossága 6 ezerről 172 ezerre nőtt. A Mühlendamm környéke gyorsan beépült, így egyre szűkült a Spree medre. A rövidlátó építkezők a múlt század közepe táján a jobboldali folyóágban emelték az új dómot, ami felére csökkentette a medret. A közelben készült új csatorna sem segített sokat. Berlin első hídja túlterhelné vált. A gyalogosok, járművek, omnibuszok áradata mellett naponta 2200 villamos is áthaladt 1893-ban a mindössze 8 méter széles Mühlendammon. A húszas évek vége felé megindultak a munkálatok a környék rendezésére. Szük- séghidat építettek és új zsilipeket terveztek. A fasizmus hatalomra jutása miatt azonban a tervek nem valósultak meg. Az új híd felépítése napjainkra várt; 1968-ban adták át a forgalomnak; ma a nyolcsávos, modem Mühlendammon áramlanak a gépkocsioszlopok. A környék megszépült, tele nyugalmas pihenőhelyekkel. És a Spreen lassú méltósággal úsznak a hajók. K. i. Kambodzsa nemzeti ünnepén Az olajfák védelmében Az olajfák megmentéséért akció indult Jugoszláviában, a FAO égisze alatt. Elsőnek a Zadar környéki Ugljan-szi- get ötezer öreg olajfájának a védelmét tűzték ki célul, amelyek a megfelelő regenerálás. metszés, kezelés után százötven tonna olívaolajat adnak majd évente. Az olajtermelés növelését célzó közös FAO-jugoszláv tervek nemcsak az olajfa állomány regenerálását foglalják magukba, hanem új olajfinomító üzemek létesítését és a régiék korszerűsítését is, többek között Murterben. Makarskában. Dubrovnik- ban, Splitben. Porecben és Zágrábban. Az országban jelenleg több mint ötmillió olajfát tartanak számon. A terv megvalósítása azt jelenti, hogy a mostani háromezer tonnáról nyolc és félezer tonnára növelhetik az olívaolaj termelését. Villanyáramot mindenüvé Jelenleg 1.2 milliárd kilowattóra elektromos áramot termelnek a mongol erőművek évente, ami annyit jelent hogy egy főre 750 kilowattóra fogyasztás jut. A villamosítás mértéke hatszorosa az 1960. évinek. Az ország villamosításának gondját azonban nem csupán a közép-mongóliai energetikai hálózat kiépítése oldja meg. hanem a szibériai erőművi rendszerhez történt csatlakozás, valamint a szocialista országok „Béke” villamos távvezetékéhez kapcsolódó Darhan-Gu- szinoje vonal kiépítése is. Ma van a Lón Nol-rend- szer bukásának ötödik évfordulója: 1975. április 17- én sokéves, hősi küzdelem után Kambodzsa nemzeti felszabadító erői — a szomszédos Vietnam hathatós katnonai, anyagi és erkölcsi támogatásával — felszabadították Phnom Penh-t, szétverték az amerikabarát bábrezsimet. A nagy esemény akkor illeszkedett, vagy legalábbis illeszkedni látszott az indokínai népek felszabadító harcának történelmi ívébe, amelynek további állomásai Saigon felszabadulása, az egységes szocialista Vietnam megteremtése, s a laoszi forradalmi átalakulás volt. Maga Kambodzsa meggyötört népe is abban bízott, hogy vége a szenvedés, a pusztulás éveinek, s hozzáláthat nagymúltú országának újjáépítéséhez. Kambodzsa elképesztő csődtömeget örökölt a bukott Lón Nol-re- zsimtől: szétzilált gazdaságot, káoszt, munkanélkülieket, prostituáltak, kábító- szeresek ezreit. Bármily hatalmasak is voltak a gondok, megoldásuk nem volt lehetetlen, hisz a hatalomra került kambodzsai vezetés, miként a felszabadító háború folyamán, úgy most is számíthatott természetes szövetségeseinek, Vietnamnak. Laosz- nak, s a többi szocialista országnak a támogatására. Sajnos, az események kínai nyomásra tragikus irányt vettek. Pol Pót brutális kormányzata, megcsúfolva az indokínai testvérnépek közös harcának ügyét, visszaélve a szocializmus nevével és eszméjével, példátlan diktatórikus, véres rendszert teremtett. A győzelem semmivé foszlott, ismét, káosz és pusztulás lett úrrá a szerencsétlen indokínai országon. A Kínára támaszkodó maoista ihletésű Pol Pot-rezsim nemcsak saját népének üzent hadat, hanem egykori szövetségeseinek. Vietnam és Laosz népének is. Amikor tavaly januárban Kambodzsa valódi hazafias erői. Vietnam újbóli segítségével másodszor is felszabadították Phnom Penh-t, a térség s a világ minden béke- és igazságszerető népe fellélegzett. Ezzel a második felszabadulással nyílt meg az út azoknak a céloknak a valóra váltása előtti, amelyeket Kambodzsa népe 1975 áprilisában, a nagy áldozatok árán kivívott győzelem után fogalmazott meg. Az ország ma ismét célul tűzheti ki az újjáépítést, a civilizált, haladó társadalmi-gazdasági rend megteremtését. Az élet normalizálásának feltételei nem könnyűek: Pol Pót szétvert bandái még mindig szervezkednek, a kambodzsai konszolidálódással szembenálló külső és belső erők változatlanul tevékenykednek. Kambodzsa baráti népe azonban nincs egyedül. Harcában Vietnamon túl mellette áll a Szovjetunió, a szocialista országok közössége és a világ más haladó politikai erői, amelyek készek hozzájárulni a sebek begyógyításához. a szebb kambodzsai jövő kialakításához. Ehhez a nehéz, történelmi küzdelemhez kíván a magyar nép is sok sikert Kambodzsa népének.
