Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-09 / 58. szám
1980. március 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Í1 em fogja elhinni, amit most mondok, de ebben a helyiségben, ezen az estén én vagyok az egyetlen ember, aki nem vezet félre senkit!... Ugye, csodálkozik? Akarja, hogy bővebben kifejtsem? ... Nos, nem lep meg az érdeklődése. Az első perctől fogva láttam, hogy tapasztalt és mélyen gondolkodó ember, akiből nem hiányzik az a humor és bátorság, hogy olykor felülvizsgálja az ismereteit, illetve egyszerűen: befogadjon. Miből láttam? Természetesen a tekintetéből. És higy- gye meg, nagy adomány ez bizonyos koron túl!... Hogy öregnek tartanám? Ó. nem. Csak egyszerűen túl van azon, amikorra végképp hozzáformálódunk ahhoz az életszerephez, amely nélkül már nem tudnánk biztonsággal morogni. Mire gondolok? Nos, talán éppen a méltóságra, ami tetteink elvi megalapozottságából fakad. És ez, bizony, sokunkat jóvátehetetlenül késszé tesz. uram! De, ha megbocsát egy percre: szót kell váltanom valakivel!... ...Már itt is vagyok. Tehát, mire alapozom állításomat — erre kiváncsi? Nézze például azt a csöndes fiatal házaspárt. Amint látja, egymással sem beszélnek. Némán, elegánsan hallgatnak, derűs fölénnyel figyelik a többieket, és ebben az a félrevezetés uram, hogy — félnek! Mindenekelőtt attól félnek, hogy valaki netán észreveszi rajtuk azt a halálos és kétségbeejtő unalmat, amit egymás társasága jelent számukra. Fél évvel ezelőtt, sokéves ismeretség után házasodtak össze, majd a bolgár tengerparton töltötték nászútjukat, amelynek során bebizonyosodott, hogy soha, de soha semmiféle örömük egymásban nem lesz. Csakhogy a házasságot a négy szülő szorgalmazta, és a lány apja, aki művezető és amolyan „ezermester” is, szobát rendezett be nekik a házában, és ebből a szobából nem hiányzik sem a bárszekrény, sem a vasból készült könyvállvány, sem a Videoton tévékészülék. A másik oka, hogy félnek, a gépkocsi. Tudniillik, mivel gyűjtenek rá, pontosan ki van számítva, hogy napjában hány forintot és hány fillért költhetnek el, s az a nyomasztó érzés ül rajtuk, hogy ezt most valaki észreveheti a viselkedésükön. Honnan tudom mindezt, ugye? Természetesen a tekintetükből, uram, azaz főként onnan, de ha megengedi erre később térek rá. Vegye szemügyre inkább azt a beszélgető csoportot az ablaknál! öten vannak: három nő, két férfi. Nem olyannak tűnnek, mint akik most éppen becsapják és kijátsszák egymást; igaz? Pedig, bizony, ez történik — kacagás ide, felhőtlen csevegés oda. Elmondom, miért. Az egyik férfi, a szőke, harminc körüli, kopaszodó, titokban viszonyt folytat a *tőle balra ülő tizennyolc körüli lánnyal, aki — az unoka húga! Mármost a felesége, a tőle jobbra ülő vörösesszőke nő, mint látja, féktelen jókedvet színlel, hogy elleplezze ambivalens érzéseit, miszerint gyanakvás gyötri a mondott viszonnyal kapcsolatban, másfelől viszont rendkívül erős érzéki hatással van rá férje ismerőse, a tőle jobbra ülő. hatalmas termetű, kiöregedett vízilabdázó, aki mellesleg éppen élménybeszámolót tart, és most — érthető okokból — különös ihletett- séggel pufogtatja begyakorlott poénjait. S végül: az a vakító szőke asszony, az öreg csatár és a barna kislány között... nos, néki egyikükhöz sincs köze. Azzal csapja be a többieket, hogy feltett szándéka megközelíthetetlen és titokzatos kívülállónak látszani, holott minden gondolatát leköti a göndör csatár, valamint az. hogy jókora friss örökséggel és egy alig észrevehető testi hibával rendelkezik. A póló- zót — ha tudna róla — ez aligha hagyná hidegen. Gyermektartási pert akasztottak a nyakába, s most — az emberi természet különössége! — azon töpreng, hogy megvendégeli az egész társaságot. A kislány kimondhatatlanul unja. sőt gyűlöli ezt az összejövetelt. Munkácsi Miklós: Monológ azt hiszem, különös tekintettel a nagybátyjára, és ezért szünet nélkül ez utóbbi feleségének hízeleg, ki tudja — ő maga legkevésbé —, hogy miért!... Hogyan? ... Ó, elnézést egy percre! Ennyi volt az egész! Mit is kérdezett? ... Hogy miért tartom magamat kivételnek? Nos, uram, erre igazán nem nehéz válaszolnom. Én vagyok itt az egyetlen ember, ' akinek mindenkivel egyértelmű és tisztázott a kapcsolata. Hogyan?... Csak nem arra a két spicces fiatalemberre gondol? Bizony be vannak csípve, uram, és őszinte szívből mondom, hogy ez a lehető legenyhébb kifejezés! Ezt a két fiatalembert aztán végképp jól ismerem. Először is, hogy finoman fejezzem ki magam, szerfölött furcsa viszonyban vannak egymással. Viselkedésükre főként az nyomja rá a bélyegét, hogy mindkettő családos, a kövérkés. alacsonyabbiknak két szép kislánya van, de úgy vélik, hogy itt erről senki sem tud, és a családját egyikük sem hozza magával soha. Másodszor ... hát; ugyebár, az ital! Meg kell mondanom: ez az egyetlen oka, hogy ide járnak, ámbár ezt élete árán sem vallaná be egyikük sem. Minden erejükkel azon vannak, hogy színjózannak tűnjenek, kedves, bárgyú udvariassággal nézegetik a többieket, de a fejükben a konyakon kívül, higgye pl, uram, semmi az égadta világon ... Ö. bocsásson meg ismét. A középcsatár, úgy látszik, be akar mutatni valakinek ... ... Tehát: hol tartottunk? További bizonyítékokra kíváncsi: nemde? Ki érdekli? A festétt hölgy, esetleg, aki most leült a zongorához? ... Kérem. A lehető legnyilvánvalóbb eset. Ami engem illet, már előre tudom, hogy mit fog játszani. De nemcsak én tudom ezt, hanem ő maga is, sőt a többiek is tudják, és ami mindennek a teteje: teljes mértékben tisztában van azzal, hogy a repertoárja itt, enyhén szólva a könyökén jön ki mindenkinek, Ez azonban a legkevésbé sem zavarja. Átszellemült elragadtatással játszik, énekel, és minden mozdulata a forró siker nyugtázását tükrözi, holott nyilvánvalóan senki ügyet sem vet rá, s magunk köA szólva, mutathatnék itt önnek valakit, aki, ha módjában állna, hát habozás nélkül golyót eresztene belé. Ősrégi, nyúzott sláger jön — már kezdi is... No, mit mondtam?!... Vagy arra az úrra kíváncsi. aki vezérigazgatói mél- tósággal szemlélődik, a kecses szemüvege mögül? Megmondom (innék, ahogy van: könyvelő. Pár esztendeje özvegyen maradt, s most valójában társaságot keres; igazság szerint fiatal feleséget szeretne magának. No, persze, sohasem lesz fiatal felesége. Elsősorban azért nem, mert — figyelje meg! — amint fölbukkan előtte egy nő, ő hidegen elnéz fölötte: egyszerűen nem hajlandó a szemébe nézni senkinek. Vagy vessen egy pillantást arra a megfontolt, gunyoros tekintetű férfiúra, mellette azzal az erős, fehér blúzos, felajzott nővel, aki- 'nek pohár van a kezében. Élettársak, nem házasodtak össze, és ez a férfiú bölcsességének tulajdonítható. Ügy tartja: ha összeházasodnának, a köztük lévő korkülönbség pokollá tenné az életüket. Emberünk látszatra maga a derűs nyugalom. Ö, látom a kérdést. Azt szeretné tudni, hogy ön vajon mivel vezet félre mindannyiunkat, igaz? Nos, hát, uram, bevallom,. ön az egyetlen eset, akinél nehéz erre válaszolnom. Azt hiszem, hogy ön elsősorban önmagát vezeti félre!... Km... hát nem tudom egészen biztosan. Bocsássa meg a mosolyomat, és kérem, ne értse félre, de ... meggyőződésem, hogy ön maga sem tudja, hogy miért ül itt. Talán magányos ... Abban mindenesetre biztos vagyok, hogy önnek itt semmi keresnivalója! És mégis itt ül, már a második este. Figyeltem !... Persze: hogy honnét tudom mindezt! Uram, nekem több mint harmincéves tapasztalatom van a szakmában. S ha azt mondom — nem dicsekvésből!- —, hogy én itt ma sem csaltam meg senkit, akkor el kell hinnie, mert nem érdekem félrevezetni önt. Ha nem veszi . rossznéven, sokkalta több tapasztalattal rendelkezem önnél, és belelátok az emberekbe. Mellékgondolatoktól mentes, becsületes kapcsolat itt ma csak velem alakult iki! Íme, a szakmám!... számláját? Parancsoljon, uram! lássa, elkészítettem. Két vodkája, és egy üdítő itala volt... Ismétlem: bizhat bennem. Kis idő múlva nyugdíjba megyek: megszereztem már, amire szükségem lesz a hátralévő idő alatt. Engem már csak az emberek érdekelnek, hisz nyitott könyvek számomra... Köszönöm, uram! És térjen be máskor is, ha már így összeismerkedtünk 1... Jó éjszakát! Baksán Mária; A legrövidebb napon Megszólalnak [a kakas-órák Kilenckor [kendermagos-gyöngy Éjfélkor [csipkebogyó-gyöngy Gurul a Hold [háztetőre Megbékül egy tört [cserép Vályúban hízik [a jég Pattanásig a tűz szeme Megette az utolsó [fadarabot Szép szó égésig nem [loholja A telet bokáig [vetkőzve Bírni nem lehet körmöt [huhogva Vacog a csont idáig [fáj a derék Vége lesz egyszer [az éjszakának Az ágyszéli gilingázás [megáll A talp párnáiból kiszabadulnak a tollak Hó lesz Besze Imre: Hajnali vers Fekszel velem és álmod olvasom, világítanak a nagybetűk. Megfordulok - zsibbadt karomon csillagokat rajzolnak a tűk. Fekszem veled, csillagokról álmodom eszméletlenre ittam le magam pohár-testedből; italszerelmedért lesném a hajnalt bódult-boldogan. ■ \ Rebben szemed, rámnézel. Meg sem látod: egy év futott velünk tovább. Szemem alatt szaporodnak a ráncok - így lett sorsunk egy évvel mostohább. ÁRUSOK Nyílik az ajtó. Belép az ember, hozza magával a tanyát. Csizmája orrán a parányi folt csak arra váló, hogy jobban mutassa a boa- ragyogását. — Jó napot kívánok! — Köszönése kimondott egész mondáit, megadja a találkozásnak az ünnepet, meg a tisztességet is. Diót és almát kínál. A presszóban az emberek kérni szoktak, és nem kínálni, de alma, dió, szőlődomb illata van a szónak, ahogyan az volt az akkurátus jó na- potnak is. — Mutassa, bácsi! Elmegy az ajtóig az ember, megnyitja és kiszól: — Margit! Gyere be! Belép most már az asz- szony is. Jó napolja csak egy szó, halkabb is, bocsá- natkérőbb. Töpörödött öreg néni. Vagy hetven év szántotta szomorúan széppé az arcát. Háta belegörbed a súlyba: kendőbe kötve rajta a kosár. — Mutadhatod! — Elfordul az ember, mint akinek semmi dolga ezzel a mutatással. Beszéljen magáért a papírhéjú dió, az illatos alma. ö ültette azokat a fákat, az a dolguk, hogy teremjenek. — Mennyiért? — Megegyezünk. — Margit elhátrál, mert beszélni, alkudni, üzletet kötni az embere dolga. A piac az más, ez itt olyasmi, mint a vásár. Hosszú az alku. A presz- szósnő nyelve pereg, az ember keveset szól, de makacs. Mindketten tudják, hogy megegyeznek. Inkább sport ez, szórakozás, mint fillé- .res haszon. Amikor aztán elkél a portéka, Margit egy háromcentes éd,es pálinkát kap. Segít kipakolni a kosarat. a mérést ketten nézik. Az asszony lopva hátulról, az ember gazdásan, gonddal. Amíg a presszósnő számol, segít felkötni az üres kosarat, és Margit már megy is. A háromoentessel az ember megmutat! hogy van pénze, most a kapottból féldecit kér. Az árból fillért se engedett könnyen. Most hetyke borravalót hagy. Odakint Margit a fal mellé húzódva várja az ő ügyét intéző emberét. Az odaadja a maradék pénzt, amit elrejt egy kopott bugyelláris. Negyedrész pillanatig még visszanéznek a győztes csatatérre, a presszóra, aztán elindulnak. Elöl az ember, fél lépéssel elmaradva az asszony. Mennek. Két szi- getnyj ember a hullámzó forgalomban, a saroknál elfordulnak és eldugja őket a bontásra ítélt utca. A történelem. Bariba Gábor Sulyok Gabriella rajza Németh Endre: Táj A
