Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-09 / 58. szám
1980. március 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Kevés a tégla, a cserép és a fa, elegendő a cement, a mész és a pala Építőanyagok a Tüzép- talapokén A tavasz minden esztendőben a házépítések kezdete. Ilyenkor, március elején napról napra többen keresik fel a Tüzép- telepeket az építéshez szükséges anyagokért. Egyelőre nem távozhatnak elégedetten az emberek. Az importból származó áruk ugyanis késnek, amelynek oka, hogy az államközi kereskedelmi szerződések megkötése kissé elhúzódott. Emiatt hiába keresik az építkezni szándékozók a rúd- és állványfát. Hogy valamelyest mérséklődjön a hiány, a Kelet-magyarországi Tüzép Vállalat Szolnok megyei kirendeltsége — az ország többi kirendeltségéhez hasonlóan — szinte teljesen visszaszorította a közületi értékesítést. Ennek ellenére sem lehet számítani az igények maradéktalan kielégítésére, legfeljebb csupán a második negyedév vége felé. Nem jobb az ellátás téglából sem, de ez évenként visszatérő gond. A megye téglagyárai tudniillik a megformázott téglát nagyrészt természetes módon szárítják, vagyis kiteszik a napra. A folyamatos, enyhe időjárásra azonban legalább májusig várni kell. (Igaz, akik már tavaly elhatározták, hogy házat építenek, idejében megvették a szükséges falazóanyagot.) Cserépből is sokkal kevesebb van a Tü- zép-telepeken, mint tavaly ilyenkor. A megyei kirendeltség évente 8—9 millió darab cserepet árul. 1979. február végéig egymillió darab már a telepeken volt, az idén mindössze három- százezer. A korábbi évekhez viszonyítva lényegesen javult az ellátás cementből, mészből, tetőfedő palából, és a nyílászáró szerkezetekből. Ezeket mind az állami, mind a szövetkezeti telepeken bőséges mennyiségben kínálják. A Tüzép ebben az esztendőben először teremt lehetőséget az építési engedéllyel rendelkezőknek arra, hogy az állami telepekkel anyagbiztosítási szerződést kössenek. Ez azt jelenti, ha minden építőanyagot egyazon telepen kíván megvenni valaki, és megköti a szerződést, a beérkező fát, téglát vagy cserepet az elsők között megkaphatja. A Tüzép Vállalat szakembereinek „előrejelzése” szerint az év végéig kiegyenlítődik a kereslet és kínálat között jelenleg meglevő különbség és a kislakásépítési programban nem lesz fennakadás. — b — Nőklub férfiakkal Szüríkület felé halad a délután, amikor az egri húsz megérkezik a bánhalmi ABC előtti megállóba. Nyolc-tíz utas kászálódik le a visító hidieg szélben. „Kinn hál az idő az éjjel az utcán” — dönmögi egy idős bácsi, miközben fázósan igazgatja bekecsét. A leszállók zöme hazafelé szaparázza lépteit, ketten viszont a szomszédos kocsmában vélik megtalálni a vacogás elleni szert. Az asztalok körül 8—10 férfi iszogat és cserél magvas gondolatokat a magtalan szilva és cseresznye pusztítása közben. Azok a bánhalmiak azonban, akik maligánfokok nélkül szeretnék magukat jól érezni, másfelé iparkodnak. Pipál a művelődési ház kéménye, már ég a villany az emeleti klubszobában. Fél hat után sűrűn nyitódik, csukódik az ajtó, fiatalok, idősebbek, férfiak, nők érkeznek. Eközben az igazgatói szobában Kántor Józsefné, a nőklub elnöke bemutatja a kis közösséget. — Kilenc éve alakult a klulbuník, abból az alkalomból, hogy mi bánhalmi lányok és asszonyok, elvállaltuk kilenc takaró elkészítését a vietnami gyerekeknek. A munka összehozott bennünket. Azóta kéthetenként, ha fújja, ha hordja, jövünk. Jelenleg már ötvenen vagyunk, és hivatalosan kézimunka szakkör a nevünk, de ez csalétek, mert a varráson és a hímzésen (kívül énekelünk, táncolunk, főző- és sütőversenyt rendezünk, íróolvasó találkozókat tartunk, nyaranta pedig a gazdaság buszával bebarangoljuk az országot. Ha látta volna micsoda régi falusi játékokat készítettünk tavaly a gyermekév alkalmából! Volt ott csontcsikó, csutkababa, makkból állatfigurák, bogáncsból szobabútor, töklámpa, meg kavicsház. Azonkívül azt is bemutattuk, hogyan lehet a kenyérből huszonötféle ételt készíteni. 1975-ben Kiváló MEDOSZ klub lettünk, de még ennél is büszkébbek vagyunk arra: ez olyan nőklub, ahová férfiak is rendszeresen járnak. Például: Kovács Rudi bácsi, nyugdíjas juhász a szólóénekesünk. Fél hét. Benyitunk a klubszobába, ahol időközben már vagy harminc csivitelő lány, asszony és férfi üli körül az asztalt. Kezükben, a székeken szebbnél szebb kalocsai és matyó hímzések, párnák. Elkészítőik egy kiállításra hozták őket. Bizonyítva, nem járnak feleslegesen ide kéthetente. A klubtagok között van 73 éves nagymama és 16 éves lány is, sőt még Kenderesről is adódik vendég. Vajon mi tartja össze ezt a közösséget, ahová már 10— 12 férfi is rendszeresen „bemerészkedik” ? A válaszok roppant egyszerűek; itt tanultam meg hímezni, ellestük egymástól, korábban még varrni se nagyon tudtam, érdekelnék a közös programok. jók az egészségügyi, a mezőgazdasági előadások .. . Az előtérben közben Apostol Imre és citerazenekara hangol. Néhány szép magyar népdalt csalnak ki a húrokból, többre most nem futja, igyekezni kell, szorít az idő. Előkerülnék az aprószegek, gombostűk, kalapácsok, aztán a tizenéves Kota Károly, Zabolai Ferenc, Kéki Mihály veszi át a „főszerepet”. Bő óra múlva virágtenger borul a falakra, horgolt és hímezett csipkemadár csodák merevednek mozdulatlanná az asztalkákon. Kilenc óra is elmúlt, lassan hazafelé szállingóznak a tagok. A kiállítás még nincs teljesen készen, dehát holnap is nap lesz. , A kocsma is csendes, vendégei hazatértek. Ki „simán”, ki cikcakkban sasszézva közelítette meg a lakásának bejárati ajtaját. Példázva: így is, úgy is el lehet tölteni egy csendes, köznapi, vidéki estét. Nem tudom ki, hogy van vele, én a klubéletre adom a voksomat... D. Sz. M. Megszépül Tószeg Korszerűbb utak Nyári időszámítás április 6-tól szeptember 28-ig Átállított órák, megtakarított milliók A Minisztertanács felhatalmazása alapján a munkaügyi miniszterre] egyetértésben írendeletet hozott a kormány Nehézipari, illetve íközlekedési és postaügyi minisztere a nyári időszámítás bevezetéséről. A határozat lényege: 1980. április 6-tól szeptember 28-ig úgynevezett nyári időszámítás lesz Magyarországon. Ennek életbelépésekor, azaz április 5-én éjfélkor az órákat egy órával előre kell igazítani, megszűnésekor, szeptember 28-án pedig 1 órakor ugyanannyival vissza kell állítani. A tószegi községi tanács a tavasz beköszöntésével hozzákezdett a település parkosításához, az utak korszerűsítéséhez. Jelenleg 540 ezer forintos költséggel autóparkoló épül a vasútállomás mellett, az ABC-áruházzal szemben. A parkolóban húsz személygépkocsi fér majd eL A község szívében, a tanácsház épületével szemközt húzódó, nemrégiben még sáros, Szabadság és Munkácsy útból hat, illetve négy méter széles pormentes műút lesz. Ezzel a település egyik legforgalmasabb helyét, a Kossuth teret, a Petőfi utat is igénybe véve, körforgalomban lehet megközelíteni, és egyszerűen eljutni az ott levő piachoz. A vasútállomással szemben levő mélyfekvésű területet még az idén társadalmi összefogással feltöltik, ősszel füvesítik és díszcserjékkel ültetik be. Az autóparkolót és az utak javítását a szolnoki Városi Tanács V. B. útfenntartó üzeme készíti el, a tervek szerint április negyedikére. Az időszámítás megváltoztatása a nyári hónapokra nem újkeletű dolog. Körülöttünk már jó néhány országban alkalmazzák ezt a metódust. Az indok ott is ugyanaz mint nálunk: az energiatakarékosság. Kisiskolások is tudják, ilyenkor hosszabbak a nappalok, ki kell használni tehát ezt. a természeti adottságot. Kérdés: megéri-e? A választ az állami energiafelügyelet szakembereitől kaptuk meg. A mutatók előreállításával mintegy 80 millió kilowattóra villamos energia megtakarításával számolhat a népgazdaság, abból eredően, hogy kevesebbet világítunk. Ez az ország villamosenergia-felhasználásának körülbelül 2,5 ezreléke. Szemléletesebben kifejezve: megfelel hozzávetőlegesen az ország egynapi villamos energia-fogyasztásának. Mit is jelent forintra lefordítva mindez? A 80 millió kilowattóra mintegy 120 millió forint értékű tőkés piacról származó fűtőolaj elégetését teszi szükségtelenné az erőművekben. Nem beszélve arról, hogy ha nem égnek a lámpák ez az erőművektől kevesebb teljesítményt követel meg, ami a számítások szerint évente mintegy 160 millió forint erőművi beruházási költség megtakarítását teszi lehetővé. Az összes népgazdasági szintű megtakarított forint mennyisége így eléri a 280 milliót. Ehhez még hozzátehetnénk azokat az összegeket, amelyek abból adódnak, hogy az égők élettartama, minél kevesebbet használják őket, s ugyanígy a nagyobb világító berendezéseké, növekszik. Ez is hozzávetőleg 10 millió forintot jelent. Igaz. az időszámítás megváltozása kiadásokkal is jár. Módosítják a menetrendeket, — a közlekedési vállalatok időben tájékoztatják ezekről a módosításokról a lakosságot — nyomda-, és papírköltségek járulnak ehhez, tehát az órák igazítása 40 millió forintot fel is emészt. Persze még mindig marad 250 millió. Hány óvoda, hány bölcsőde ára? Hány üzem rekonstrukciója telik ki belőle? Hogy megéri az átállás, erre a válasz, kétségtelenül igen. H. J. Készül a divatos női ballonkabát, kék és dohánybarna színekben Fehér Zsuzsa és Kovács Sándorné (alkalmi man ekenek — a gyár varrónői — mutatják be a szovjet exportra készített télikabátot és a világoskék ballont. Vasalás után meózzák, majd csomagolják a késztermékeket Fotó: Nagy Zs. Szaiai Ferencné és Homonnai Sándor ballonzekéket szab Zakatolnak a gépek. A csarnokban fürge asszonykezek: szabnak, varrnak. Pillandtok alatt „forrnak ösz- sze” anyagok, és mehet tovább a félkész „áru’. Az utolsó munkafolyamatnál már együtt látható a készterméken a szorgos varrónők megannyi tevékenysége. A Május 1. Ruhagyár szolnoki gyárában két műszakban naponta összesen hekszáz divatos téliesített ballonkabát, vékony műszálas anyagból készült tavaszi kabát, férfi farmeröltözék, szoknya, nadrág készül. Ebben a hónapban több mint 18 ezer felsőruházati terméket gyártanak, amelynek miritegy 40 százalékát: a Szovjetunióba exportálják. A többit a belföldi kereskedelemnek adják, de elsősorban a Május 1. Ruhagyár három megyei üzletét látják el szép, tavaszi divatújdonságokkal. Tavasz a Május 1. Ruhagyárban
