Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-06 / 55. szám

1980. jmárcius A. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tanácstalanok Az ország pillanatnyilag leg­nagyobb, Baross téri aluljáró­jában — ia készülő Marx téri nagyobb lesz majd — több százezren fordulnak *neg na­ponta, épedig a turistaforgalom még igazából meg sem kezdő­dött. Rikkancsok és utcaseprők, „csövesek” és jegyárusok ütöt­ték fel itt állandó tanyájukat, de sokan /járnak ide nézelődni, randevúzni is. Képeink egy napsütéses tavaszi délutánt idéznek. Randevú az aluljáróban A délutáni emberáradat fő célpontja: a Keleti pályaudvar Fények a lépcsőn Tekintetek A babaárusok még tartják magukat... ... de érkezik o konkurencia Fotó: Kőhidi Változatok — egy fazonra Mérték után, körzet szerint — Megyénként más díjszabás A kisközség kétszemélyes szabóságában összetorlódott a munka. A falubeli asz- szonyka jobbnak látta, ha a közeli város szalonjában készítteti el kosztümjét. Meg is rendelte a varratást, de elgondolkozott. Ismerte ugyanis az otthoni vállalási árat — fazondíjat —, amely a városi szalonban majd egy százassal több volt. Holott — okoskodott — ugyanannak a megyei szö­vetkezetnek a szabósága mindkettő, és ugyanazt a fazont rendelte... Ugyanaz a szövetkezet, más díjtétellel. Valóban igaz. A Minőségi Szabók Szolnok megyei Szövetkeze­tének illetékesei az árkü­lönbözetről, a differenciált díjtételről tájékoztatnak: A közelmúltban — köztu­domású — emelkedtek az energiaköltségek, megszűnt több állami kedvezmény. Ezek a tényezők jelentősen befolyásolják a szövetkezet — és minden gazdasági egy­ség — gazdálkodását. Mó­dosított árrendszerrel gon­doskodniuk keli .például ar­ról, hogy „kígazdálkodják” az üzem fenntartásához, fej­lesztéséhez szükséges évi összegét, ne legyen vesztesé­ges munkájuk, tehát tisztes­séges nyereséggel zárják az évet. A központi irányelvek útmutatása szerint a minő­ségi szabóság is új, több változatú kalkulációt készí­tett, amely közülük a legre­álisabbnak tűnő, a felettes hatóságok jóváhagyásával a napokban érvényesítették. A megyében három kör-. zetet alakítottak ki a mérték utáni varratás díjai szerint. Az első körzetben éltek a központi irányelv által előírt maximális díjtétellel. Ezeken a helyeken — Túr- keve kivételével a városok­ban és a nagyobb települé­seken — nagyobb a szolgál­tatás iránti kereslet, emel­lett többletköltségként je­lentkezik az ott működő­szalonok fenntartása (taka­rítás, villany, fűtés,' egyéb kiadás). Az árváltozás jel­lemzésére vegyünk egy si­ma fazonú, egysoros férfi­öltönyt. Az első körzetben eddig 940 forint volt a fa­zonár, most 1040 forint. Ugyanez a kettes körzetek­ben — Túrkevén és a köze­pes lélekszámú települése­ken — 860 forintról 960-ra emelkedett. A harmadik körzet, a kisközségek szabó­ságaiban az ár nem válto­zott, maradt az eddigi 860 forint. Bár a vállalási díj emel­kedett, — Szolnok megyében átlag 12 százalékkal, — a szövetek és a textiliák ára ennél jelentősebb mérték­ben — 30 százalékban — csökkent. Ha összeadunk és kivonunk, gyakorlatilag csak csekély mértékben érinti a megrendelőt az árváltozás. Jelentősebb a munkaigé­nyes fazonok díjtételének emelkedése. Újabb példa: egy bélelt, hosszú ujjú, fazo- nos kiskosztüm az első kör­zetben 220, a másodikban 200 forinttal lett drágább, míg a harmadikban válto­zatlan maradt. A tapaszta­latok szerint ugyanis éppen ezek a több szakértelmet, munkát igénylő darabok hozták a legkisebb hasznot. Vannak — és bizonyára lesznek — extraigényű meg­rendelőnk iSk akik egyéni elképzelés alapján, különle­ges fazont rendelnek. Ezeket a ruhákat az árjegyzékben feltüntetett fazon elkészíté­séhez kiszabott időn felül, óránként 46 forint plusz- költséggel vállalják. (Példá­ul valaki gyönggyel hímzett alkalmi ruhát, szöggel ki­vert sportos zekét rendel.) Az új vállalási díj egyéb­ként megyénként változó. A környező megyékkel és a fővárossal összehasonlítva. Szolnok megyében a legala­csonyabb az új díjtétel. — t. szűcs — ENYHE ÍTÉLET? „Megdöbbenve olvastuk a bírósági döntést. Három gye­rek haláláért az anyát (ha egyáltalán annak lehet ne­vezni) egyévi börtönbünte­tésre ítélték. Hát ennyit ér három ártatlan gyerek halá­la?” — Ezek a sorok tisza- szent Imrei asszonyok aláírás­sal érkeztek a szerkesztősé­günkbe. De hasonló levelet garmadájából idézhetnék. Íróik nem értették és indo­kolatlanul liberálisnak talál­ták az ítéletet. Egyik túrke- vei olvasónk például így ér­velt: „Tisztában vagyok az­zal, hogy ma már nem lehet a szemet szemért, fogat fog­ért elv alapján ítélkezni, de ennyire mégsem lehetnek humánusak a mai törvénye­ink.” Nem a felelőtlen anya és élettársának esete az else olyan bűnügy, amelyre ha­sonlóképpen reagáltak olva­sóink. Ha tömeges, halálos kimenetelű közlekedési bal­eset, súlyos ételmérgezés tör­ténik, vagy a munkavédelem elemi szabályait sértő elővi­gyázatlanságnak, figyelmet­lenségnek tragédia a követ­kezménye, és a büntetőeljá­rás során közvetetten meg­annyi áttételen át bizonyít­ható a vétkes könnyelműség, az emberek általában túl enyhének találják a bünte­tést. Nem értik, hogy lehet több ember halálát — mond­juk ki — néhány év börtön- büntetéssel megúszni? Az effajta reagálásokból kide­rül, hogy bizonyos esetekben a jogi megítélés nincs szink­ronban az emberek igazság­érzetével. Természetesen szó sincs törvénysértésről. Mi több, ha a közvélemény nyomására és hatására ítélkeznének á bíró­ságok, akkor születnének a törvény szellemének és be­tűjének ellentmondó „igaz­ságtalan” ítéletek. Be kell vallani, hogy a szakember és a laikus véleménye közötti eltérésnek sokszor a szűksza­vú, kommentár nélküli tájé­koztatás is lehet a forrása. Hiszen a tárgyalótermi tu­dósítások nem ismertetik ap­rólékosan a bűncselekményt, még azokra a részletekre sem térnek ki — legfeljebb utglnak rájuk —, amelyek a büntetőjogi megítélés szempontjából nagyon is döntőek. Például a szülők fe­lelőtlensége miatt megégett három gyermek esetében döntő részletkérdés volt a gyufa. Az anya azt bizony­gatta, hogy sohasem játszott vele a kislány. (Bizonyítani az ellenkezőjét nem lehetett.) Ennek ellenére állította, hogy a szekrény fiókjába tette. (Hogy nem így volt, azt csak feltételezték és nem bizonyították.) Bizonyos mér­tékig még az is a két fele­lőtlen felnőtt „javára” vált, hogy többször magukra hagyták az apróságokat, akikkel sohasem történt sem­mi baj. így hát azon a vég­zetes napon sem merült fel bennük, hogy nemtörődöm­ségüknek tragikus következ­ménye lehet. Ezért kiskorú veszélyeztetésének bűntetté­ért és nem gondatlan ember­ölésért feleltek.. Tehát gya­korlatilag nem azért büntet­ték meg őket, mert életét vesztette a három gyerek, hanem azért, mert — a tör­vény szavaival élve — sú­lyosan megszegték a kisko­rúak felügyeletére vonatkozó kötelességüket. A magyar, éppúgy mint minden modern büntető tör­vénykönyv, nem az ered­mény alapján szankcionál. A súlyos következmény pusztán minősítő körülmény lehet. Iskolapéldája volt ennek a három éve történt tiszaföld- vári közlekedési tragédia. A szembejövő buszba rohant bele a pótkocsis teherautó, mert a sofőrje a ködben meggondolatlanul előzött, és ráadásul hibás volt a kocsi fékje. A buszon ülők közül hatan életüket vesztették. A tehergépkocsi vezetőjét több ember halálát eredménye­ző, tömeges baleset meggon­dolatlan okozásának bűntet­téért hatévi szabadságvesz­tésre ítélték. Ha egy vagy két ember • halálát okozza meggondolatlansága, a bün­tetés ötévig terjedő szabad­ságvesztés* lehet, ha többnek, akkor a büntetési tétel kettő és nyolc év között mozoghat. Hat halott, hat év börtön. A lényeges különbség érzé­keltetésére csak emlékezte­tőül idézek néhány, annak­idején a lapunkban is meg­írt olyan bűncselekményt, amelynek tettese szándéko­san oltott ki emberéletet. De még a szándék között is ár­nyalatbeli különbséget tesz a törvény, amikor azt mond­ja; szándékosan követi el a bűncselekményt, aki maga­tartásának következményeit kívánja vagy e következmé­nyekbe belenyugszik. Az utóbbi történt 1978. telén: a húszhónapos Robi nem akart öltözni. Ekkor a férfi oldal­ba vágta, aztán felkapta és eldobta a gyereket. A kisfiú az ágy támlájára esett, és ott is maradt. Amikor az anyja az ágyra fektette, a felbő­szült férfi tovább ütötte a gyereket. Robi rosszul lett. De nem jutott eszükbe, hogy orvoshoz vigyék. Hajnalban az ágy mellett halva tjalál- ták a gyereket. A férfit tíz­évi szabadságvesztésre ítél­ték. De megtörtént, hogy az emberölés brutális elkövető­je, ha nem is az életével fi­zetett, szabadságát egy élet­re elveszítette, mint két év­vel ezelőtt az az idült alko­holizmusban szenvedő fia­talember, aki az italért resz­ketve képes volt arra, hogy százötven forintért hidegvér­rel kioltsa apja életét. Külö­nösen kegyetlen módon, nye­reségvágyból elkövetett em­berölés bűntettéért életfogy­tig tartó szabadságvesztésre ítélték. A három halott gyermek felelőtlen anyja vétkes mu­lasztásért került egy évre börtönbe. A sofőr egy meg­gondolatlan pillanatában okozta hat ember halálát, és juttatta magát hat évre rács mögé. A dühöngő, eszét vesz­tett férfi agyonvert egy kis­fiút (nem akarta megölni) tíz évre egy cella fogja lett. A brutális apagyilkos pedig élete végéig. Emberélet szá­rad ' valamennyiük lelkén. Vétküket azonban nemcsak az igazságszolgáltatás, a tör­vény mércéje, de meggyőző­désem, hogy a mi erkölcsi normáink szerint sem lehet pusztán ez alapján megítél­ni. Milyen súlyos büntetés kerül Justicia mérlegének egyik serpenyőjébe, azt min­dig a bűnösség dönti el. K. K. A kutyák „tanára” A tízesztendős szolnoki szervezet megalakulása előtt is tagja volt már a Magyar Ebtenyésztők Egyesületének, akkor még közvetlenül Pest­re fizette a tagdíjat Horgász Géza. Aztán, hogy összefog­tak a megyeszékhely kutyá­sai, alomellenőr lett —mun­kája mellett — a helyi szer­vezetnél. később tenyésztési és kiképzési felelős. Ezt a posztot most Laci fia tölti be, ám az „őrségváltás” el­lenére sem tétlenkedik a kutyasport szenvedélyes hó-. dolója, a bronzkoszorús mes- tenki képző. Mukit, az első kutyáját, amelyet alig tízéves korában kapta, sose felejtette el, máig is emlegeti ügyességét az immár ötvenkét éves, de­resfejű férfi, aki „civilben” a megyei Tüdőkórház és Gondozó Intézet gépkocsive­zetője. Mikor a hadifogság­ból hazajött a felszabadulás után, akkor kezdett német juhászokkal foglalkozni. — Most csak két kölyök kutya van a háznál, négyhóna­pos német juhász szukák, egyik az övé, másik a fiáé. Velük foglalkozik szabad idejében. Aztán, amint be­köszönt a tavasz, kezdődik a nagy munka a pályán. Három évvel ezelőtt be­tegsége miatt kérte felmen­tését, de másfél évi pihenés után visszahívták a szerve­zet vezetői, hogy vállalja el a kutyák K—II-es kiképzé­sét. Nyugodt, kiegyensúlyo­zott oktató. — Főleg a kutyák érzik ezt a nyugalmat. Ha látom, hogy valamelyikkel nem bol­dogul a vezetője, akkor át­veszem és magam mutatom be, hogyan kell egy-egy gya­korlatot végrehajtani. Négy­lábú tanítványaim respek­tálnak. No persze az enge­delmesség sok mindentől függ... Egy biztos: kutyát megütni, rúgni soha nem szabad! Pórázzal, nyakörv­vel fegyelmezek, ha kell, vi­szont nyomban jutalmazok is, ha kiérdemli a tanítvány. — Március végén új ta­nítványoknak mutatja a je­leket. Sikerül-e olyan jó évet zárniuk, mint tavaly? — Ha a szegedi, a ceglédi versenyekre gondol, előre bocsátom, a siker nem az én egyedüli érdemem. Nagy szerepe volt benne Kerepesi Józsefnek, a BM nyomozó- kutya-vezetőjének, Laci fiamnak, meg a versenyzők­nek. Nekem az volt a fel­adatom, hogy rutinosan haj­tassam végre a feladatokat, lelkileg készítsem fel a ver­senyre a gazdikat, a kutyá­kat ... Szinte beléjük szu- geráltam, hogy győzni, győz­ni! Szóval nem úgy indul­tak. hogy ma jd csak lesz va­lahogy. Keményen megdol­goztak a sikerért — hárít­ja el a neki címzett elis­merést a szolnoki csapat kiemelkedő szereplésének említésekor. Aztán már az új feladatokról beszél, az új tanfolyamról, a nyári orszá­gos kiállításról — és a pó­lyagondról. — Amikor a Tiszaiigetben helyet kaptunk, rengeteg tár­sadalmi munkával alakítot­tuk ki a pólyát. Megtisztítot­tuk a cserjéktől, bevetettük fűmaggal, gondoztuk, felsze­reltük drága kellékekkel, amelyek a tréninghez, áz ok­tatáshoz elengedhetetlenül szükségesek. Betonoztunk, hegesztettünk ... most meg úgy hírlik, elveszik tőlünk. Talán még ebben a szezon­ban megkegyelmeznek a CAC-ki állítás miatt, de ho­vá megyünk jövőre? Kezd­hetünk mindent elölről... Pe­dig mióta mi lejárunk a ■kutyákkal, nem randalíroz­nak a rendbontók, nem tör­delik ki a facsemetéket, nem verik ki a lámpákat. Az egyesületi tagok között négy kutyás önkéntes rendőr is van — a rend őrei ők a szó szoros értelmében. És a mi kutyáink nem szaladgálnak póráz nélkül, de még -a pá­lyát sem piszkíthatjók, hi­szen a pályarend előírja a kutyák „illemtanát” isi ha nem tartják be, a gazdi fi- . zet... Ez persze ritkán for­dul elő, esetleg a tanfolyam elején, mert hamar megszok­ják a fegyelmet valameny- nyien. — rónai —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents