Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-01 / 51. szám

1480. március 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ^^TTTTíTTíTti ti i FILMJEGYZET munisusnx) Lidércnyomás „Élni tudtunk a szabadsággal” > Városi döntő Szolnokon Az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásá­nak 35. évfordulója tiszteletére meghirdetett „Élni tudtunk a szabadsággal” elnevezésű üzemi, vállalati vetélkedő Szol­nok városi döntőjét ma délelőtt 10 órától az SZMT Szak- szervezeti Iskolájában rendezik meg. A vetélkedőn húsz csa­pat méri össze tudását, válaszol hazánk társadalmi, gazda­sági és kulturális életének fejlődésével kapcsolatos kérdé­sekre. Bárczy János: Vádindítvány I tudjuk a tör­ténelmünket. Nem csupán arra gondolunk, hogy rosz- &zuX tanítjuk, s emiatt a fiataljaink ismeretei felüle­tesnek Erről már több tu­catnyi cikk jelent meg, többször is fel-fellángolt a vita (például az Élet és Iro­dalomban), hogy csüggedten, rezignáltan el is lankadjon. Maga a történelemtudo­mány is adós néhány fon­tos és izgalmas kérdés tisz­tázásával. Ugyanakkor ta­núja lehetünk e sok vitára is okot adó érdekes jelen­ségnek : a memoriairodalom felelevenedésének és mint­egy hiányt pótló szerepé­nek. Elég legyen itt csupán utalni a „Tények és tanúk” sorozatban megjelent Ká­dár Gyula (A Ludovikától Sopronkőhidáig), vagy Sal- lai Elemér (Mozgó vesztő­hely) című köteteire, ame­lyek szinte percek alatt el­fogytak a könyvesboltok polcairól Ha elmondjuk, hogy Bárczy János könyvé­vel is ez történt, akkor mér ki is jelöltük a helyét, utaltunk a tartalmára is. „Ez az írás az első betű­jétől az utolsóig a fantá­zia szüleménye” — írja a szerző a kötet előszavaként. Mementónak és figyelmez­tetésének szánja ezt az írást, mert nem lehet ki­zárni, hogy „az a történél^ mi, politikai, katonai szituá­ció, illetve azok az emberi magatartásformák, amelye­ket ez az írás felvázolt, nem fordult-e elő a múlt­ban és nem ismétlődhetne-e meg, napjainkban vagy a jövőben valahol”. Miért ez a balsejtelme» „elöljáró be­széd”, egyáltalán miről szól * ez a regény? Lényegében egy .történelmi epizódról — válaszolhatnánk —, de ez nem lenne élég pontos. Nem, mert a történelem epizódjai nem szakíthatok kj a folyamatokból. Az egyes ember, a kortárs érezheti úgy, hogy az eset­leges, a véletlen vagy éppen a íátum játékszere, a túl­élő, az író azonban már látja a tendenciákat, a tör­ténelmet mozgató erőket is. Bárczy János miközben lát­szólag csak dokumentum­mozaikokat sorakoztat, egy­más mellé valósággal sok­kolja az olvasót, hogy a vé­gén maga is egyetértsen a kötet címével, maga is meg­fogalmazza a vádat a po­dagras. önös és ostoba cél­jainak mindent alárendelő, azokért mindent feláldozó tábornokok, főtisztek ellen. Az „eset” 1941 április ■ 11—12-én történik, amikor a korabeli sajtó szerint az elit ejtőernyős zászlóalj egyik gépe „hősiesen el­esett az ellenséggel vívott harcban”. Az első és főleg a második világháborúról készült regényeken, filme­ken nevelődött közösségnek ma már eléggé pontos, kép­zetei vannak, a „hősiesség” fogalmáróL Arról a szerep­ről, amelyet Illyés Gyula sommásan balekségnek ne­vezett egyik esszéjében. Mert meghalni • sokféle­képpen lehet ugyan, sok­féle célért, de a halál ténye még senkit, se avat hőssé. Ezt mindig az utókor, a túlélők rossz, lelkiismerete fogalmazza meg. Nos, Bárczy János regé­nyének ejtőernyős hőseit a legjobb esetben is csak ál­dozatoknak nevezhetjük, de értelmetlen áldozatoknak. Rossz, hadi célokra alkal­matlan gépen, lényegében kiképzetten legénységet ar­ra kényszerítettek 1941 áp­rilisában, hogy csupán presatizscéllokért (hadászati jelentősége ugyanis nem volt az akciónak) felszáll- janak és elinduljanak Bács­ka felé. Soha nem jutották el, mert a .túlterhelt gén jószerével felemelkedni sem tudott, a veszprémi repülő­tér mellett lezuhant. A ko­rabeli sajtó természetesen manipulálja a közvéleményt, mert a politikai és katonai vezetésnek „hősi halottak­ra” van szüksége, áldoza­tokra, hogy bizonyítsa Hit­lerhez és Mussolinihoz vaio hűségét. A 118 „melléklet” a „vádindítványhoz” azon­ban nem csupán ezt a gé­pezetet leplezi le, de való­ban regényként sorsokat, életutakat is megrajzol. Vonzókat is, taszítókat is a Horthy hadseregből. és módosít­va is azt a képet, amely erről a, hadseregről az utó­korban él. Nem felmentése ez a kornak és a kor em­berednek, hiszen valamilyen módon maguk az áldozatok is felelősek, de ez a fele­lősség differenciált, nem mindenkit, egyformán terhel. Ám ahhoz, hogy ezt felis­merjük, Bárczy könyvére is szükségünk van! (Magvető {Cönyvkiadó 1979.) H. 8. Az eddig óramű pontos­sággal működő mammutvál- lalatnál különös dolgok tör­ténnek, miután Arangrude úr, a cég egyik alfőnöke au­tóbaleset következtében meghal. A balesetet követő napon a vállalat dolgozói egy papírtekercset kapnak, amelyben valaki, vagy va­lakik a vezetőséget, egyálta­lán a vezetés mechanizmu­sát igen széles körűen pocs­kondiázzák. De mindez még nem elég: megreped: — avagy csak akkor veszik észre? — a hatalmas acélépület, a szék­ház egyik tartóoszlopa... Úgy tűnik, utolérte a vég­zet a céget — ahogy René Victor Pilhes híres regényét is — a Rosserys and Mitchell társaságot a ka­tasztrófa előszele fenyegeti, a Femina díjas könyv sorsa pedig Bertucelli révén be is teljesedett: megfilmesítették. Mégpedig olyan képzelőerő­vel. hogy kapkodhatjuk a fejünket, mire figyeljünk: hogyan álakul hőseink sorsa, vagy netán arra, hogy ne hulljon a fejünkre a filmbeli szikla. Mert — a Lidércnyomás­ban bőven akad rémség, fantasztikum, jó, hogy bor­zolt idegeinkkel nem tudunk a téma legfontosabb tételeire figyelni. Pedig a film-béli nyakkendős urak nagyon ér­dekes figurák, sokmindent elmondanak világukról. Ám mi, nézők nehezebben tudunk a valóság és a fik­ciók határmezsgyéin olyan rugalmasan ide-oda sétálni, mint a rendező Jean-Louis Bertucelli. A film ugyanis egyszerre erkölcsrajz. társadalmi sza­tíra, krimi és fantasztikus elbeszélés. Míg Pilhesnél a nagyvállalat megsemmisülé­se nagyon is realista módon ■történik, a filmváltozat az irreális tényezőket hangsú­lyozta. Ez nem volna baj, legfeljebb végletesen kevere­dik a különös és a köznapi, de ekkor már torzulnak az értékítéletek, amikor a mechanizmus aprócska fo­nákságai felnagyulnak. míg a lényegi, az embert alap­vetően érintő, bűnnek szá­mító cselekedetek szinte ba- gatelldzálódnak. Ugyanis a lényeges most semmivel sem kap nagyobb megvilá­gítást Bertucellinél, mint a lényegtelen. Ezért vált ki nagyon is felemás érzelme­ket a Lidércnyomás. Nagyot markol, keveset fog. Mindezt mésteri fogásokkal teszi, nemcsak a vállalat . ideg- rendszerét terheli meg ha­nem a nézőét is. örülünk, amikor kiderül, csupán any- nyiról van szó, hogy az Em­beri Kapcsolatok Osztályá­nak vezetője hanyatt esett a vállalat lépcsőjén s ala­posan beverte a fejét... Minden álom volt tehát, li­dérces álom. örömünk akkor teljes, amikor kijövünk a moziból, megcsíp bennünket a jó hi­deg, reális télvégi szél, s ar­ra gondolunk: majd csak tavaszodik már, s hátha a jövő héten olyan filmet lát­hatunk végre, amelyikben nem ijesztgetnek semmivel. — ti — Tisztázva Baiettoktatás A törökszentmik­lósi művelődési központban ki­lenc éve van rendszeresen ba­iettoktatás. Ti­zenkét csoportban mintegy százhet­venen tanulják a gimnasztikát és az alaplépéseket. Képünkön Jakab Zoltiánné balett-ta­nár oktatja a ki­csinyeket Tudományos élet főiskoláinkon . Kutatások a mezőgazdaság szolgálatában Köztudomású, hogy az egyetemek, főiskolák a szak­emberképzés mellett a tu­dományos munka műhelyei is. Hazánkban — a Kulturá­lis intézmények és szerveze­tek Magyarországon című lexikon adatai szerint — a kutatók húsz százaléka, a tudományos fokozattal ren­delkezőknek pedig ötven százaléka dolgozik a felső- oktatási intézmények tan­székein. Munkájuk nagy sze­repet játszik tudományos életünkben, s az utánpótlás nevelésében is, hiszen a jó képességű és szakmailag ki­emelkedő hallgatók már az egyetemi-főiSkolai éveik alatt lehetőséget kapnak a kuta­tásra. Cikksorozatunkban me­gyénk két főiskolájának — a mezőtúri és a jászberényi — tudományos életét mutat­juk be mindenféle összeha­sonlítás vagy rangsorolás nélkül. A „beérkezés” évei Noha a mezőgazdasági szakemberképzés már több évtizedes múltra tekint visz- sza Mezőtúron, a DATE me­zőgazdasági gépészeti főisko­lai kara oktatóinak, hallga­tóinak nem volt könnyű né­hány év alatt a tudományos tevékenységgel elismerést, megbecsülést, hírnevet sze­rezniük az intézménynek. Az 1972-ben létrehozott főisko­lai karon az utóbbi hat- nyolc évben teljesedett ki a tudományos munka. A rövid idő alatt sikerült elérni, hogy a mezőtúri felsőokta­tási intézmény ma már je­lentős szerepet játszik a me­zőgazdasági tudományos ku­tatásokban. A kezdeti időszakban el­sősorban a tantárgyfejlesztő, valamint a megbízásos kuta­tások jelentették a tudomá­nyos munka zömét, de — szerényen ugyan — a főis­kola oktatói bekapcsolódtak a programos kutatásokba is. A felsőfokú technikum át­szervezésével létrehozott in­tézményben érthető, hogy először a tantervhez kapcso­lódó jegyzeteket az oktatás legeredményesebb módszere­it kellett kidolgozni. A főis­kola emellett számtalan meg­bízást kapott vállalatoktól, mezőgazdasági üzemektől termelési módszerek változ­tatásának kutatására, s se­gítséget kértek a „tudós” szakemberektől gondjaik enyhítésére. Tavaly például negyven- nyolc témakörben adtak szaktanácsot az oktatók, negyvenegy esetben díjazás nélkül. Ugyancsak az elmúlt évben tizenkilenc — tizen­négy műszaki, négy ökonó­miai, agroműszaki jellegű és egy társadalomtudományi — témában folytattak kutatá­sokat. Az eredményekről, il­letve részmegállapításokról harminckilenc írás jelent meg a mezőtúriak tollából szaklapokban, kiadványok­ban. A fiatal oktatók az „Alkotó ifjúság” pályázaton értek el szép sikereket, a hallgatók pedig a tudomá­nyos diákkörök országos ta­nácskozásán jeleskedtek. A hallgatók negyedrésze tevé­kenykedik a TDK-ban. A főiskola mint leendő ag- ro-műszaki centrum számos tudományos rendezvény há­zigazdája is. A tavaly meg­rendezett „Tessedik Sámuel tiszántúli mezőgazdasági tu­dományos napokon” a táj­egység több mint kétezer szakembere hallgatta meg az előadásokat, ismerkedett meg a legújabb kutatási eredményekkel a szekcióülé­seken. Ezek a tanácskozá­sok is a tudomány minél ha­marabb termelőerővé válá­sát szolgálják. A kar Oktatói — a párt tudománypolitikai irányelveinek megfelelően — kutatásaikat a gyakorlati munka, a hatékonyabb ter­melés érdekében végzik, szo­ros kapcsolatban a szövet­kezetekkel, vállalatokkal, gazdaságokkal. Eredményes együttműködést alakítottak ki elsősorban a megye ter­melő üzemeivel, a karcagi, valamint az ország kutatóin­tézeteivel, vállalatokkal. Az elmúlt évben tizenkét té­makörben adtak közre köz­vetlen gyakorlati bevezetés­re alkalmas kutatási ered­ményt a főiskola oktatói. Széles körű kapcsolatok A kar tudományos tevé­kenységéhez adottak a sze­mélyi és tárgyi feltételek. Évről évre növekszik a tu­dományos fokozattal rendel­kezők és a nyelvvizsgázók aránya. A legtöbben orosz­ból és németből tettek kü­lönböző minősítésű nyelv­vizsgát. Az idegen nyelvis­merete fontos tényező a tu­dományos munkában, de emellett nagy szerepe van a külföldi testvérintézmények­kel való együttműködésben is. A mezőtúri főiskola kap­csolatban áll NDK-beli, cseh­szlovák, lengyel és szovjet­unióbeli oktatási intézmé­nyekkel, vállalatokkal. Együtt a kutató, a gyártó A főiskolai kar munkájá­nak elismeréseként a MÉM Műszáki Kutatások Taná­csa a hatodik ötéves terv programjának öt tárcaszintű tudományos kutatásába kér­te fel a mezőtúri oktatókat. Részt vesznek a mezőgazda- sági energiagazdálkodás, a géprendszer, a gépüzem­fenntartás, az ergonómiai fej­lesztés kidolgozásában, va­lamint a mezőgazdasági épí­tészet és épületgépészet tu­dományos kutatásában. A megtisztelő feladatok végrehajtása a főiskola kö­vetkező öt,, évre szóló tudo­mányos programjának az alapja. Ugyancsak országos jelentőségű az az együttmű­ködés, melyet különböző vál­lalatokkal, termelési rend­szerekkel hozott létre a MÉM Műszaki Intézetével közösen a mezőtúri főiskolai kar. A kutatási-termelési együtt­működés lényege abban áll, hogy koordináltan, a párhu­zamosságokat elkerülve szo­ros kapcsolatban tevékeny­kedik a kutató, a gyártó, a forgalmazó és a termelő. Az eddig egyedülálló kezdemé­nyezés lerövidíti az utat a tudományos eredmény és a gyakorlati megvalósítása kö­zött, másrészt minden eset­ben a termelés hatékonysá­gának növelése határozza meg a kutatás tárgyát. A megnövekedett felada­tok maradéktalan ellátásá­nak biztosítékát a kar ve­zetői a tudományos tevé­kenységben részt vevők ará­nyának kiszélesítésében, s a hallgatók kutatásra ösztön­zésében látják. Ez az a tar­talék, amelynek kihasználá­sa tovább növeli a főiskola rövid, idő alatt megszerzett jó hírnevét. Tál Gizella (FOLYTATJUK) Mint mágnes a ... FELVÉTELI HATODSZOR Vajon hány tíz_ és százezer fiatal álmodik a színpad és a mozivászon világáról? Statisztika soha­sem készült róluk, bár ismeretes: egykoron Petőfit', Aranyt és Jókait is vonzotta a színi mesterség. A karcagi Torony presszó pultja mögött hosszú hajú, barna lány szorgoskodik: Perge Judit. — Színművész szeretnék lenni. Tudom göröngyös az út, de nem adom fel. Ta­valy is jelentkeztem a fő­iskolára. sikeresen túl is ju­tottam a felvételi vizsga el­ső fordulóján, a második vi­szont már nehéznek bizo­nyult. Igaz, előtte beteges­kedtem, kevés időm maradt a felkészülésire, de így is kaptam egy ajánlatot a Népszínház Stúdiószínpadá­tól. Ez délutáni iskolába járást jelentett volna, ám nekem Pesten se lakásom, se állásom. így maradt a második lehetőség: az idén alaposan felkészülök, újra nekirugaszkodom a fő­iskolai felvételinek, hátha sikerül. » * » A szolnoki gyár emeletes épületében hamar megtalá­lom a műszaki osztályt. A 25 év körüli jóképű, fekete hajú férfi nyakán mérföldes piros-fehér kockás sál lebeg kék munkaköpenye felett. Nem örül a jöttömnek. — Látja, itt vegetálok érettségivel 3 ezer 300-ért, holott a színpadon lenne a helyem. Azt kellene már egyszer megírni, hogy miért nyomják el a tehetségeket. Kis ország vagyunk, jobban kellene velünk sáfárkodni. — Ügy tudom, többször felvételizett... — Többször? Ötször! Soha sem jutottam túl az első rostán, pedig átélés volt ro- gyiásig, nekem elhiheti. Ta­valy még te is térdepeltem, miközben a szózatot szaval­tam. Hiába. — Segédszínészként, sta­tisztaként próbálkozott már Szolnokon ? — Az én tehetségemmel? Nem. azt nem! Mindjárt be­bizonyítom. Feleletet se várva feláll, terpeszálilásba helyezkedik, és máris mondja a Tündér- királyt. Pillanatig sem pi­hen, gesztikulál, mutogat, előre, oldalt lép és fordul. Néhány perc alatt többet mozog mint jónéhány NB Il^es középpályás egy-egy mérkőzésen. Végre vége. Hozzám fordul. — Milyen volt ? Csortos kolléga is így szavalta egy­koron. — Nem vagyok szakem­ber, de sokat mozgott. Felfontyan: — Csak meg­jelenítettem! így vizuális hatása is volt. * * * • Utóirat gyanánt: telefo­non felhívtuk a Színház és Filmművészeti Főiskola ta­nulmányi osztályát, ahol közölték velünk: az idén ötven elsőévest vesznek fel. Azt is elmondták: évek óta ötszáz és ötszáharminc kö­zött ingadozik a jelentkezők száma, akik közül negyve- nen-ötvenen már nem első- ízben vágnak neki a három- lépcsős felvételinek. Közü­lük hárman-négyen be is bocsáttatnak a főiskolára. Ugyanakkor a tízegynéhány- szoros túljelentkezés csaló­ka. mert előfordul, hogy még a keretszámot sem tud­ják kitölteni. És ez nem a felvételi bizottságon mú­lik... D. Szabó Miklós I.

Next

/
Thumbnails
Contents