Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-04 / 53. szám

1980. március 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ábel Tibi fütyörészve festi a Várkonyi téri lépcsőházakat, mintha - alig néhány hete még — nem is Algériában, az Atla sz hegység nyúlványainál elterülő kis falu malmának berendezéseit fényezte volna. Ő és Székely Karcsi, aki jelenleg a pa­pírgyárban szorgoskodik, voltak a Szolnoki Építő, Javító és Szolgáltató Vállalat dolgozói közül flz első fecskék, akik már visszajöttek Afrikából — A Budapesti ÉLGÉP- nek Magyarországon már több malmot festettek a mi szakmunkásaink — mondja bevezetőként Králik László, a vállalat igazgatója. — Munkájukkal igen elégedet­tek voltak, így hát megke­resték vállalatunkat, hogy hajlandók lennének-e afrikai munkát vállalni. Ezzel kez­dődött ... aztán — mert mi úgy tudtuk, hogy ehhez ÉVM-engedély kell — kis huzavonával folytatódott. Megkértük az engedélyt, ki­derült, hogy erre nincs szük­ség, elég a tanács hozzájá­rulása. Tavaly januárban in­dult útnak a festő-mázoló részleg első hét embere, a „1900 éves Szolnokért'’ szo­cialista brigád. Gebei János, a brigádvezető már itthon bi­zonyította, hogy tud bánni az emberekkel, rutinos szervező, kulturális, szociális és sport- tevékenysége is alkalmassá tette, hogy rá merjük bízni a fiúkat... Novemberben még hatan mentek utánuk. Jólesik hallani róluk, hogy becsülettel helytállnak, mun­kájukkal messzemenően meg­elégedett a francia átvevő. De talán illetékesebb, hogy erről beszéljen, maga a rész­leg vezetője, Fülöp János, aki nemrég tért haza elle­nőrző útjáról. — Látnunk kellett, hogyan haladnak a munkával, s fel­mérni, hogy a határidőt — ez év augusztusában kell át­adnunk — tudjuk-e tartani ezzel a létszámmal. Némi komplikáció is adódott, ugya­nis a kikötőben egy évig áll­tak azok a gépek, amelyeket a mieinknek kell rendbehoz- niok, s bizony a sós tenger­víz, meg a levegő nagy pá­ratartalma következtében a korrózió alapos munkát vég­zett, nehezítve a fiúk hely­zetét. Kint azt is összeírtam, hogy milyen szóró- és csi­szológépek kiküldésével könnyíthetünk rajtuk — so­rolja a részlegvezető. A Constantine megyeszék­helytől 50 kilométernyire, a tengerszint felett mintegy ezer méter magasságú dom­bon — ott ez kis kupacnak számít —, Graren nevezetű faluban dolgoznak a szolno­ki piktorok. A fővállalkozó, a KOMPLEX Külkereskedel­mi Vállalat építtetett ott egy kétezer tonna napi teljesít­ményű malmot. Ennek a 60 millió dolláros komplex be­ruházásnak a berendezéseit készítette az ÉLGÉP, s azt mázolják „Jani bácsi fiai”. — A hatszintes üzem na­gyobbik felével már végez­tek, és időre befejezik, mert elküldtük a szükséges gépe­ket, és újabb hat szakmun­kás is megy ki március ele­jén, a „váltás”. Időközben ugyanis letelt az egyéves szerződés, így jött haza a két fiatalember februárban, és nyilván már csomagol a má­sik három, akit március ele­jére várunk vissza. Persze akadt olyan is, aki az egy év, meg az itthon töltött szabad­ság után újból vállalt még hat-hét hónapot. Mihályi De­zső például. Nőtlen, függet­len fiú, jól feltalálta magát. Bár mind fiatalok, hiszen a brigádvezető a legidősebb, de ő is csak harminc... A klí­mát — a nappali nagy hő­séggel szembeni éjszakai hi­deget — viszonylag könnyen megszokták. Vizet nem isz­nak, ásványvízzel és Fantá- val oltják szomjukat, ez va­lami cola-szerű ital. És sok gyümölcsöt esznek, ott olcsó a mandarin, a narancs... Mire hazatérnek, leszoknak az alkoholról is — tréfálko­zik Fülöp Jáno6, mert hogy szeszes ital alig van és na­gyon drága Algériában. — A hazai ízek pótlására már kitalálták, hogy fügéből készítenek bort, disznóhús helyett meg vaddisznót esz­nek, mert télen vadásznak is. Sőt! Ha az arabok terítik le á vadat, azt is nekik ad­ják. Marhahús, baromfi bő­ven kerül az asztalra, zöld­ségben sincs hiány, és saját konyhájukon magyarosan főznek. Mintegy százhúsz magyar szakmunkás dolgozik ott, egész kis kolóniát alkotnak. Komfortos faházakban lak­nak, és bizony áldják a pb- gázpalackot, ugyanis a fűtő­testekbe az van beépítve, nem kell éjszaka fagyoskod- niuk a Szahara közelében. Arad a szó a főnökből, szí­vesen beszél a „gyerekekről”, minden szaván érződik: büsz­ke rájuk. — Hetenként kirándulnak a tengerpartra, a sivatagba a vállalati autóbusszal. Spor­tolnak is, a vadászat mellett sokat pattog a foci, a ping­ponglabda, súlyt emelnek, és olykor-olykor horgásznak a tengerben. Valamennyien ta­nulnak franciául, a régebbi­ek már egészen jól beszélik a nyelvet, megértik a tévé, a rádió műsorát... Azért a családosokban, ahogy múlik az idő, egyre jobban fokozó­dik a honvágy. Mindezek el­lenére megértem őket, a ka­landvágy mellett a jövőjük- re is gondoltak, amikor vál­lalkoztak! erre a munkára: családalapításra gyűjtenek, telekre, építkezésre; aki már nős, lakása is van, az kocsi­ra. Itthon a család kapja az átlagfizetésüket, ott körülbe­lül 6600 forintnak megfelelő havi fizetésükből csak a kosztra költenek. Előkerülnek a színes fotók is. Mandarinpiac ... zsibvá­sár ... sivatagi kút... ara­bok között szolnoki fiúk az utcán ... perzsaszőnyeg a magyar rendszámú gépkocsi­ra terítve — kínálják,1 de nem áll az alku ... — Szó volt arról is, te­kintve, hogy a KOMPLEX több kenyérgyár építését vállalta: tudnánk-e tovább együtt dolgozni velük oda­kint? — jegyzi meg az igaz­gató. Azután hozzáteszi: — Erre már nem merünk vál­lalkozni, hiszen a jelenlegi gazdasági szabályozók értel­mében a létszámot nem nö­velhetjük, és az itthoni szol­gáltatási igények kielégítésé­re itt is szükségünk van az embereinkre, mégha jelentős dollár-importot termelnek is Afrikában. — rónai — Kút a sivatagban — ami legjobban megragadta Afrikában a szolnokiak figyelmét Jászberényben Ü| «fásártér Túrkevén a beruházásokhoz T erületrendezós Túrkevén megkezdődött több — 1980-ra tervezett — beruházási terület előkészí­tése és kivitelezése. Az építők birtokba vették az ' AFIT északkeleti olda­lán — a Kisújszállási út mentén — a szakközépisko­lai tanműhely, az öt kútfejes Áfor-benzinkút, t ovábbá a vásártéri lakótelep munkate­rületeit. Két OTP-lakótömb- nek, a leendő tanműhelynek már elkészült az alapja. Korszerű, új vásártér épül Jászberényben a Szelei— Farmos út mellett, a Zöldért jászberényi üzemével szem­ben. A töb-b mint 4 hektár­nyi gyepes területet a közle­kedés biztonságát, a kényel­mes szállítást segítő sárrá­zók kötik majd össze a be- tonúttal. Az országos állat- és ki­rakodóvásárok megtartására alkalmas „óriáspiac” a vá­rosi tanács szervezésében épül. A Jászsági Állami Gazdaság és a város terme­lőszövetkezetei több mint egymillió forint értékű tár­sadalmi munkával segítenek. A régóta hiányolt vásár­tér építése befejezéséhez kö­zeledik. A március 9-i or­szágos állat- és kirakodóvá­sárt már ott tartják meg. Ott rendezik ezentúl évente hat alkalommal a kirakodó- vásárt, és a hónap' első va­sárnapján a szokásos autó­vásárt. n tanácsi vállalatok terveiből Emelik a lakossági szolgáltatás színvonalát Üzemi fórumon Szállításról, takarékosságról Százötvenkilenc szocialista brigádvezető tanácskozott februárban a Volán 7. szá­mú Vállalatnál, s az ott megválasztott 31 küldött tegnap megvitatta a vállalat múlt évi munkaverseny­eredményeit, egyben meg­határozta az idei feladato­kat. A munkaverseny-mozga- lom tovább erősödött a me­gyei szállítási vállalatnál, amelynek újabb lendületet adott a kongresszusi' és fel­szabadulási versenyben való részvétel. A kollektívák pót- vállalásaikban a takarékos­ság további fokozását, a tel­jesí tmények növelését' tűzték ki célul. A múlt évre 28 ezer 806 óra társadalmi munkát aján­lottak fel, amelyet 5 ezer 640 órával túlteljesítettek. Az üzemi demokrácia új fóruma, a brigádvezető-kül- döttek tanácskozása — töb­bek között — állást, foglalt abban, hagy az éves brigád- kitüntetésen túl, külön ju­talomban és elismerésben részesítsék a felszabadulási és kongresszusi munkaver- senyben legjobb eredményt elérőket. Hat tanácsi vállalat­nál — a Vasipari, az Alföldi Szilikátipari, a kisújszállási Faipari, a jászberényi Cipőipari, a szolnoki Nyomda és a Patyolat — idei tervei számos újdonságot tar­talmaznak. Fő szerepet a termelés bő­vítése, a* nagy vállalatokkal meglévő termelési kapcsolat szélesítése, hosszabb távú megalapozása, a lakossági szolgáltatási formák korsze­rűsítése kapott, a beruházá­si tervekben pedig a gyárt­mányfejlesztés került elő­térbe. Jelentős változás várható a Megyei Tanács Vasipari Vállalatának száisziberki ak­kumulátor üzemében, ahol az idén mintegy 5 millió fo­rintot költenek rekonstruk­cióra. Az akkumulátor-gyár­tás tökéletesítése mellett gé­pesítik a drótfonat gyártást. Fejlesztik a vállalat közpon­ti üzemét is: a gépkocsi- javító részlegében dolgozók élet- és munkakörülményeit javítják. Az Alföldi Szilikátipari Vállalat törökszentmiklósi műanyagipari üzemében központi feladat a gyárt­mány- és gyár.tásfejlesztés, amelyet egy új technológia bevezetésével valósítanak meg. A nagy átmérőjű — mintegy négy méter — mű­anyagcsövek gyártását „for­radalmasítják” az új licenc alapján. A Patyolat Vállalat az idén két új komplex szalont lé­tesít a megyében: Tiszafü­reden és Törökszentmikló- son. Jászfény szaruban pedig a szolgáltató házban nyitnak üzletet. A kisújszállási Faipari Vállalat termelési kapcso­latban áll a Ganz Villamos­sági Művekkel, részükre ak­kumulátor ládákat, transz­formátor szigetelőket gyárta­nak. A kisujj üzemben még mindig sok a kézi, nehéz fi­zikai munka, ezért az idén különös gondot fordítanak a belső anyagmozgatás gépesí­tésére, a szalagszerű gyártási mód kialakítására. Minden tanácsi vállalatnál célul tűzték, ki a szolgálta­tás-fejlesztést, a lakossági igények minél jobb kielégí­tését. Főként a géplpcsija- vítás és a textiltisztítás mi­nőségi és mennyiségi fej­lesztését tervezik. A szolgál­tatásfejlesztés mértéke azo­nos lesz az elmúlt évivel. Javítani kell a készletgaz­dálkodást is. bár 1979-ben 8 millió forinttal csökkent az előző évihez viszonyítva az áruállomány, az idén még jobban mérsékelni kell a készletet, amelyet a piac­igények eddiginél gondosabb felmérésével, a szerződéses fegyelem szigorúbb betar­táséval érhetik el. — t. sz. e. — A szolnoki B0RTEX besenyszögi kirendeltségén jelenleg mintegy 2400 toll- és ceruzatokot varrnak a központ részére, amelyet a PIÉRT-en keresztül értékesítenek A TANYA VILÁGBAN Egy kicsit központ is a bolt Tóién sem volt baj az ellátással Peres, Rekettyés, Pórtelek, Tőtevény — tanyai tele­pülések, egymástól néhány kilométerre, Jászberénytől Is alig félórára. Egy-egy település „központjáig” köves- út vezet, azon érkezik a postás, a gázos, a tv- és rádió­szerelő, azon hozzák a kenyeret, a tejet és az egyéb árut a .település ellátását biztosító élelmiszerboltba. Mennyire „növekszik meg” á távolság, amikor az idő­járás nehezíti a közlekedést? Okoz-e zavarokat az ellátás­ban? A kérdésre az Egye­sült Jászsági Áfész pórtelki vegyes élelmiszerboltjában válaszolnak. Czatkó Lajosné vásárló: — Mindennap benyitok a bolt­ba, de nem azért mert kö­zel lakom. Találkozom itt olyan asszonyokkal is. akik­nek 4—5 utcával odébb van a házuk, mégis eljönnek na­ponta bevásárolni. Ahol gye­rek van a háznál, minden­nap kell a tej, a friss ke­nyér is jobban ízlik, nem tagadjuk azt se, hogy szere­tünk idejárni, mert jó kis belt a miénk, van minden, ami kell egy háztartásban A tél? Nem vettük észre, hogy a falu ellátását befo­lyásolta volna a behavazott út. Volt minden, kivéve a friss kenyeret és a péksüte­ményt. mert az bizony gyak­rabban volt rágós, mint ro­pogós ! Darázs Béla, a bolt veze­tője: — A bolt olyan, mint a többi tanyai — az öreg­erdei, a hajitai vagy a meggyespelei bolt. Van ben­ne minden: kenyér, péksü­temény, tej és tejtermék, húskészítmény, konzerv, hű­sítő és szeszes ital, háztar­tási vegyiáru, cérna és gomb, bogrács és üstház. Kenyeret, tejet, péksüteményt. napon­ta kapunk, a többi árut he­tente egyszer vagy kétszer hozza a FŰSZERT, a Hús­ipari Vállalat vagy az áfész. Ez így van mindig, az idei kemény tél se befolyásolta a szállítást. A választékra se panaszkodunk, amiből né­ha keveset kapunk, az „or­szágosan” is hiánycikk. A kenyérre és péksüteményre viszont tartósan, panaszkod­nak a vásárlók, először azért, mert friss kenyeret heten­ként egyszer, hétfőn, kapunk, a többi napon két vagy há­romnapos kenyér jut Pór­teleknek. — Ilyen helyen — mondta befejezésül — ahol a bolt­vezető személy szerint ismer mindenkit, ez különösen sok gondot okoz, mert ismerős­nek még nehezebb azt mon­dani, hogy csak szikkadlt ke­nyeret vagy rágós kiflit tu­dok ajánlani, mint egy ide­gennek. Rossz azért is, mert a tanyasi ember egy kicsit a bolt ellátásán keresztül is érzi, hogy közelebb vagy távolabb él-e a várostól. — i. a. — Graren-i mandarinpiac — szolnokiakkal

Next

/
Thumbnails
Contents