Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-29 / 75. szám
1980. március 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5-A Győri Balett március 20-án mutatta be „A szamuráj” című balettet'. Koreográfiáját tervezte és betanította: Markó Iván. A táncművet április 6-án és 1-én Budapesten a Vígszínházban is előadják. Képünkön: Táncjelenet: előtérben Fülöp Viktor és Király Melinda FIIMJEGYZET találkozása Istennel A MAGYAROKAT előbb láttuk, a televízió is bemutatta. Emlékezetes és sokatmondó jelenete a filmnek — nem jóslat talán: már filmtörténeti epizód — a megrázó erejű erdei vízió: „Magyarok, hol vagytok!” A készülő Fáhri-trilógia harmadik része bizonyára művészi választ ad majd a kérdésre — amelyre a történelem már felelt — nekünk mindenesetre most azt a feladatot adta a háromszoros Kossut'h-díjas rendező új filmje, hogy alkalmazkodjunk az alkotó fantázia — avagy a filmgyártás? — szeszélyeihez, s miután láttuk Fábián. Bálint fiának gyönyörű történetét, amelynek ideje a második világháború éveire esik, most az apa, tehát egy másik, előtte élt generáció első világháborús és azt, követő sorsfordulós éveiről gondolkozzunk. Kegyetlenül szép feladat. Ezek az évek ugyanis a magyarság szétszóródásának tragikus esztendei. A Magyarokban már önmagunk vazal lusságát szégyellő és ebből kitömi készülő nép vagyunk — lásd a német szolgálat jeleneteit — a trilógia első részében (filmünkben) viszont még a magyar cselekvés organizációjának és halálának lehetünk csupán — remélhetően mindent jól megtanult tanúi. Fábián Bálint a harangkötélre köti feli magát, az önpusztítást véli az egyetlen megoldásnak. Fia — lásd: Magyarok — már keresi nemzeti tudatunkat, már nem az istentől kéri számon saját és a nemzet tragédiáját. Talán megkérdőjelezhető, hogy egy film — Fábián Bálint találkozása Istenne] — kapcsán miért két alkotás párhuzamát említjük? Azért mert Fábri tiszteletre méltónál is sokkal többet érő igyekezetét a mű — a másodikként bemutatott első rész, s a második rész együttese avatja nemzeti múltunk — sorstragédiáink — monumentális alkotásává. Fábián Bálint tépélődik, nehezen cselekszik. Ez a veszte. Sehová sem tartozik. A „digót” ölt ember — ha nem teszi, az olasz öli meg — a báró parádéskocsisa, nem vállal besúgást a nincstelenek ellen, de később a forradalom idején nem hagyja cserben gazdáját, a • bárót, majd inn] ad a megkínzott vöröskatonáknak. Sehová sem tartozik? Ki ez az ember? Kik vagyunk, voltunk? Nehéz kérdés, s Fábri — hiszen a „magyarok, hol vagytok” szelleméhez — megidézi mottóként a géniusz elődöt, József Attilát: „Ülünk, ülünk a mindenség szélén / Tán arra várunk hogy fölfaljon a bánat? I És várunk, csak várunk, szomjazó várásban/. A magyar paraszt Hamlet — Balázs József regényhőse — így tépélődik: „Itt van ez a háború. Mindenféle népek egymásra rontanak. Szu- ronyroham, neki a vékonyának. Aztán minek? Ha győz az sem jó, ha legyőzik, az sem jó. Az ember olyan marad. amilyen volt. Acsarkodik, harap, megfojtja a másikat. Ha az egyes embernek van lelki- ismerete, mondjuk neked vagy nekem, a sok embernek nincs. Hát hogy van ez? Ki érti ezt?” Fábián Bálint mindenesetre nem érti. Bajai nőnek, sorsa, érezzük, csak a pusztulás lehet. Kérdéseire nem kap válását, azért akar találkozni istennel, hogy megkérdezze „mivégre vagyunk?”. Az igazságot akarta hallani. Nem értette meg. Csak később jutottak el az igazság felismeréséig. Avég- ből vagyunk, hogy a szocializmus eszméjében kiteljesedjék magyarságunk, alkotó emberek legyünk. A népért, nemzetért végzett felelősségteljes munka adja az emberi élet célját. Erről tulajdonképpen csak közvetve szól a film, de érezteti: nekünk, a mai magyaroknak csak ez lehet a jövő útja. FÁBIÁN BÁLINT szerepében Koncz Gábort láthatjuk : éli a ráruházott világot, ahogy mondta: „közülük való vagyok”, S játékával bizonyítja is ezt. Felesége, Venczei Vera görög sorstragédiák hősnőjére emlékeztet. Utolsó szerepében a tragikus hirtelenséggel elhunyt Iványi József több mint emlékezetes: Adorján Józsija olyan szeretetre méltóan naiv és őszinte, amilyen a harminc évig vidéki színpadokon játszott, és mindent elért Iványi József élete volt. Tiszai Lajos Marllűn Zenés irodalmi presszó Szórakoztató és tartalmas — egyben újszerű — művelődési program szervezését határozta el a martfűi művelődési központ: az intézmény tánctermét havonta kétszer — szerdánként — irodalmi presszóvá . alakítja. A csaknem százszemélyes presszó közönsége délután 5-től zenét hallgat, majd este 7-től egy, másfélórás igényes irodalmi műsoron vesz részt, minden alkalommal közismert művészek szereplésével. A művelődési központ dolgozói tervezik, hogy a műsor után az előadóművésszel kötetlen beszélgetést folytatnak zenéről, versről, prózáról. üjándék a múzeumnak A Horvát Tudományos Akadémia értékes könyv- és folyóiratanyagot ajándékozott a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeumnak, amely a hazánkban élő horvát, szlovén nemzetiségű lakosság hagyományainak gyűjtését, gondozását és bemutatását látja el. A Kanizsai Dorottya Múzeum, amely viszonzásul magyarországi délszláv kiadványokat adott, illetve ad át a zágrábi intézménynek. Bartók után először Magyar szerzőtől rendelt darabot a világ egyik legrangosabb nagyzenekara, a Bostoni Szimfonikus Zenekar. A fennállásának 100. évfordulójára készülő együttes a napokban néhány jelentős zeneszerzőt kért fel: komponáljanak számukra egy-egy nagyszabású művet, amelyet —• vezetőkarmesterük, Seiji Ozawa vezényletével — maguk kívánnak bemutatni a jövő évben esedékes centenáriumi koncertjükön. A magyar zene nemzetközi tekintélyét jelzi, hogy a felkért zeneszerzők között szerepel egy magyar komponista — Balassa Sándor is. Bartók óta Balassa az első zeneszerző, akitől nagy- zenekari művet rendelt a bostoni együttes. Nevelési értekezletek előtt Munkaerkölcs az iskolában megkezdődnek iskoláinkban a szokásos tavaszi nevelési értekezletek Valamennyi oktatási intézménytípusban a fegyelem és a munkaerkölcs kérdéseiről vitatkoznak a pedagógusok. A téma nem előzmények nélküli; egy évvel ezelőtt a munkára nevelésről tanácskoztak a tantestületek. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint az értekezletek többségén azt állapították meg, hogy elsősorban a fegyelem és a munkaerkölcs az a nevelési terület, amelyben előbbre kell lépni, s ezáltal javul majd a diákok munkához, tanuláshoz való viszonya. A nevelési értekezletek témája társadalmi szempontból is időszerű, hiszen céljaink elérése fegyelmezettebb, eredményesebb munkát kíván mindenkitől. Éppen ezért indokolt felmérni, hogy kellő súllyal szerepel-e az általános és a középiskola életre felkészítő programjában a munkára nevelés, a munkaerkölcs megalapozása, a fegyelmezettség, a kötelességtudat kialakítása. A tavalyi értekezletek tapasztalatai s a megyei Pedagógus Továbbképző Intézet vizsgálata az általános iskolai munkára nevelésről egyértelműen tükrözi, hogy az utóbbi években javult a nevelőmunka hatékonysága. Mégis gyakran előfordul, hogy a tanulók erkölcsi tudata nem mindig párosul helyes magatartással. A tudás, a gondolkodás nem válik gyakorlattá. Nyilvánvalóan szerepe van ebben annak is, hogy a pedagógusok s a nevelésügy irányítói „prédikátori,” hangvétellel szólnak a témáról. Holott az egyszerűbb nyelvezet, a mindennapi életből való kiindulás, a példamutatás szolgálná Rövidesen leginkább a munkára nevelés hatékonyságát. Az értekezletek egyik feladata ilyenformán a nevelési módszerek felülvizsgálata, s ugyancsak a tantestületre vonatkozóan a pedagógusok munkafegyelmének elemzése, az egységes követelményrendszer kialakítása. A tanulókat ért családi hatások a fegyelem és a munkaerkölcs tekintetében igen változóak. Sok szülő közömbös a gyermeke érzelmi, erkölcsi fejlődése, nevelése iránt. Sőt némelyik családban egyenesen a munka — elsősorban a fizikai munka — lebecsülését sugallják a tanulóknak. Hogy tudja mindezt s a társadalomban fellelhető hasonló káros hatásokat ellensúlyozni az iskola? Minden oktatási intézményben az iskolai rendtartás és az ennek alapján összeállított házirend határozza meg az oktató-nevelő munka menetét. Az iskolai fegyelem jórészt az ezekben a dokumentumokban meghatározott feladatok teljesítésén múlik. A tapasztalatok szerint ma már egyre ritkábban fordul elő, hogy a tanóra védelme azonban nemcsak azt jelenti, hogy a tanár mind a negyvenöt percet a gyerekekkel tölti. Nem mindegy az, hogy hogyan telik el a háromnegyed óra, a diákok megértették-e a tananyagot, volt-e üresjárat a negyvenöt perc alatt, elérte-e a tanítási óra a nevelési célkitűzéseket. A gyors, pergő, változatos órán alig, vagy egyáltalán nem kell fegyelmezni a tanulókat, hiszen a diákok nem tudnak nem odafigyelni. módszerekkel. differenciált foglalkozással elérhető, hogy minden tanuló a legjobb kéVáltozatos pességei szerint dolgozzék. A tanulmányi fegyelem első lépcsőfoka éppen ezért a tanítási óra. Itt találkozik a diák a vele szemben támasztott tantervi követelményekkel, tisztázódik előtte, menynyi tudás kell az egyes osztályzatokhoz. Ez egyébként alighanem a pedagógia „legkényesebb” kérdéseinek egyike. A tanulók igen érzékenyen reagálnak az esetleges osztályzási visszásságokra, a „beskatulyázásra”. tudásbeli teljesítménye nem mindig ad, hiteles képet a munkaerkölcsükről. Nem derül ki belőle, hogy mire lenne képes egy-egy tanuló. „hozza-e” tudása legjavát, egyáltalán fontosnak tartja-e a tanulást. Miközben egyre eredményesebben teljesül a tankötelezettségi törvény, még mindig elég magas a bukások, az osztályismétlések aránya. Az elégtelen osztályzat, a kudarc rendszerint a sok mulasztás következménye. S vajon menynyi a valóban indokolt mulasztás? Hány szülő adott igazolást gyermekének az iskolából való indokolatlan távolmaradásra? A munkára nevelés hiányosságaiért nem lehet csak az iskolát felelőssé tenni. Elsősorban a családban ért hatások alapján dől el, hogy milyen lesz a tanuló, a felnövekvő nemzedék munkához való viszonya. Kialakul-e tudatában, gondolkodásában, hogy az életben való boldogulás az iskolai szereplések, a tanulmányi munka függvénye? Aki az iskolában nem teljesíti a feladatait, az később az életben, a leendő munkahelyén sem igen fogja. II diákok T. G. Jászladányi kezdeményezések Fiatalok a művelődési házban A művelődési házak egyik legfontosabb feladata a fiatalok művelődési, szórakozási lehetőségeinek biztosítása, igényeik kielégítése, felkeltése. Különösen fontos ez a kisebb településeken, ahol egyéb közművelődési intézmények hiányában a fiatalok kizárólag csak a művelődési ház kínálatára szorítkozhatnak. Ez azt is jelenti, hogy ezeknek az intézményeknek a kultúra legszélesebb skálájával kell hívogatniok a közönséget; színházi előadásokat, hangversenyeket épp úgy rendezniük kell, mint kiállításokat, ismeretterjesztő előadásokat. Ügy gondoljuk, a jászla- dányi fiatalok nem panaszkodhatnak. hiszen lehetőségük bőven van a művelődésre. szórakozásra. Színházi előadások, könnyű- és komolyzenei koncertek, kiállítások, szakkörök, klubok, különböző szórakoztató programok várják őket. A községben öt-hatszáz fiatal él — mondja Kalmár István, a művelődési ház igazgatója. — Körülbelül fele a környező középiskolákban tanul. A bejárás, a tanulás, a különböző iskolai elfoglaltságok lekötik szabad idejük jó részét. Ily módon elég nehéz őket bevonni a művelődési ház munkájába, látogatásaik esetlegesek és főleg a hétvégekre korlátozódnak. — A dolgozó fiatalok életmódja megint egy sor problémát vethet fel. — Túlnyomó többségüket a helyi termelőszövetkezet foglalkoztatja, s a mezőgazdasági munkák kampányjellege miatt nem egyszer előfordul, hogy tíz-tizenként órát dolgoznak naponta. Emellett a pályakezdés, a családalapítás ezernyi gondja foglalkoztatja őket. Nem csupán jászladányi jelenség, hogy a fiatalok közül is egyre többen vállalnak túlmunkát, állattartással, kertészkedéssel foglalkoznak, ami szabad idejüket és energiájuk jó részét leköti. — S a fiatal értelmiségiek? — Látogatják rendezvényeinket, attól azonban már sokan visszariadnak, hogy bekapcsolódjanak a népművelői munkába. Tapasztalataim szerint, a főiskolákon nem kapnak kellő indíttatást az ilyen jellegű tevékenységhez. Az eddigiékből az tűnik ki, hogy a művelődési házak munkatársai egy sor olyan problémával találják szemben magúikat, amelyek megoldása nem lehet csupán az ő (feladatuk. A KlSZ-saer- vezetek s a munkahelyek minden bizonnyal sokat segíthetnek abban, hogy felkeltsék a fiatalok igényét a művelődés, a szabad idő kulturált eltöltése iránt. Jász- ladányban például az utóbbi évben több hasznos kezdeményezés bontakozott ki. — A munkahelyekkel közösen rendezi meg a művelődési ház, havonta egy alkalommal a szocialista brigádok napját. Ilyenkor kiállítás. színházi előadás vagy egyéb műsoros rendezvény, szórakoztató programok vár-' ják a munkahelyi kollektívákat. Ezeken a rendezvényeken részt vesznek a fiatalok is. sőt az általános iskola hetedik. nyolcadik osztályos tanulóit is meghívjuk. Ez utóbbit rendkívül fontosnak tartom, hiszen ezekből a gyerekekből válhat jövendő közönségünk. A községi KISZ-szervezette! hasonló rendezvényeket tervezünk, a jövőben ifjúsági közművelődési napokat is tartunk a művelődési házban. Bízunk benne, hogy ezek a programok elősegítik majd. hogy az eddigieknél jóval több fiatal látogassa rendszeresen a művelődési házat. Az intézmény a közeljövőben klubhelyiséggel. szakköri szobával, kiállítási helyiséggel bővül, remélhetőleg ezek a lehetőségek újabb közönséget vonzanak majd. nyitottabbá válik a művelődési ház. Az ifjúsági klub tevékenységére például rányomta bélyegét az is, hogy mindössze egy tizenöt-húsz embert befogadó terem állt rendelkezésére. A lehetőségek bővítése önmagában még nem elég, de a folyamatos nevelőmunka — amelyben a pedagógusok, munkahelyek és az ifjúsági szervezet egyaránt ki kell. hogy vegye részét, — úgy vélem eredményekhez vezet. T. E.
