Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-29 / 75. szám

J# az MSZMP XII. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATA (Folytatás az 1. oldalról.) Az állami szervek szorosabban hangol­ják össze ellenőrző tevékenységüket. Fo­kozottabban támaszkodjanak a munkahe­lyi. közösségekre, a népi ellenőrzési bizott­ságokra, a társadalmi ellenőrzés más for­máira, és hasznosítsák jobban tapasztala­taikat. A XI. kongresszus határozatának meg­felelően szélesedett az üzemi demokrácia. Erősödött a szövetkezeti demokrácia, for­mái fokozatosan igazodnak a megnöveke­dett üzemi méreteikhez. Az elért eredmények ellenére még nem kielégítő a szocialista demokrácia eddigi szintje. A párt változatlanul alapvető fel­adatnak tekinti a dolgozók szélesebb körű bevonását a közügyekbe. A demokratikus fórumoknak fontos szerepűik van a külön­böző érdekek feltárásában, egyeztetésében, a nézetek megvitatásában, az egész tár­sadalom alapvető érdekeinek érvényesíté­sében. Pontosabban kell meghatározni a vezetők beszámolási kötelezettségét. Az iparban és a népgazdaság más területein az érvényes rendelkezéseik alapján, illetve ezek továbbfejlesztésével biztosítani kell a dolgozók érdemibb beleszólását a veze­tők kinevezésébe, munkájának véleménye­zésébe és ellenőrzésébe. A szocialista demokrácia elmélyítésé­A népgazdaság az V. ötéves terv idő­szakában tovább fejlődik. Bővülnek és korszerűsödnek a szocializmus anyagi­műszaki alapjai. Gyarapodik a nemzeti vagyon. A nemzeti jövedelem növekedése teljes egészében a munka termelékenysé­gének az emelkedéséből származik. Az ötödik ötéves terv főbb előirányzatait nem tudjuk teljesíteni, ennek ellenére az elért eredmények jelentősek. A külső gazdasági feltételek, a nemzet­közi ár- és értékesítési viszonyok az utóbbi években a számítottnál is kedvezőtleneb­bül alakulnak. Gazdasági nehézségeink na­gyobbrészt ebből adódnák. Ugyanakkor nem megfelelő ütemben bontakoznak ki a külső feltételekhez és az intenzív gazda­sági fejlődés követelményeihez igazodó belső folyamatok. A gazdaságirányítás nem elég következetes a gazdaságpolitikai cé­lok, a gazdasági feltételek és eszközök ösz- szehangolásában, a végrehajtás szervezé­sében. A szükségesnél és a lehetségesnél lassabban korszerűsödik a termelési és a termékszerkezet, nem javul kielégítően a hatékonyság, a minőség. Mindezek együt­tes hatására a nemzeti jövedelem növeke­désének és ennek következtében az élet- színvonal emelkedésének az üteme kisebb a tervezettnél. A nemzeti jövedelem a VI. ötéves terv idején — 1981 és 1985 között — olyan mértékben növekedjék, hogy összhangban a fejlődés minőségi tényezőivel, a termelés nemzetközi versenyképességével, segítse a népgazdaság külső és belső egyensúlyának javítását. A növekedés teljes egészében a munkatermelékenység emelkedéséből, a hatékonyság javulásából származzék. A nemzeti jövedelem elosztása tegye lehe­tővé a termelés bővítéséhez és korszerű­sítéséhez nélkülözhetetlen beruházásokat, az elért életszínvonal megszilárdítását, va­lamint a további fejlődéshez szükséges feltételek megteremtését. A VI. ötéves tervidőszak egyik legfonto­sabb feladata a külkereskedelmi és nem­zetközi fizetési mérleg egyensúlyának ja­vítása. Ebben alapvető szerepe van a belső egyensúlyi tényezők megszilárdításának, s ez különös figyelmet érdemel. Következe­tesebben kell folytatni a termelési és a termékszerkezetnek adottságainkhoz iga­zodó korszerűsítését, a költségek csökken­tését, a minőség és a jövedelmezőség javí­tását. Mindebben nagyobb mértékben kell támaszkodni az egyre inkább termelőerővé váló tudományra. Tökéletesíteni kell a tudományos eredmények alkalmazásának gyakorlatát, gyorsítani az új, korszerű ha­zai és külföldi technológiák bevezetését. Az eddiginél határozottabban kell támo­gatni az újító kezdeményezéseket. A hazai szükségleteknek megfelelő és a nemzetkö­zileg versenyképes, gazdaságos termelés dinamikusabban fejlődjék. A gazdaságta­lan, tartósan veszteséges termelést a tár­sadalmi érdekekkel összhangban, a mun­kaerő és az eszközök tervszerű átcsoporto­sításával gazdaságossá kell tenni, vagy fokozatosan meg kell szüntetni, gondos­kodva azonban a lakosság megfelelő ellá­tásáról. A területfejesztésben is jobban ér­vényesüljenek a hatékonyság követelmé­nyei. Az iparnak elsősorban azok az ágai fej­lődjenek, amelyek gazdaságos exportnöve­lést, importmegtákarítást, nagyobb népgaz­dasági jövedelmet tesznek lehetővé, illet­ve kevésbé anyag- és energiaigényesek. A szocialista országokkal együttműködve gazdaságunk fűtőanyag- és energiaellátá­sa hosszabb távon is biztosítható. Ennek feltétele a tudatosabb, határozottabb és takarékosabb energiagazdálkodás. Meg­építjük a paksi atomerőművet. További erőfeszítéseket igényel a hazai energiafor­rások — szénvagyonunk — kőolaj- és föld­gázkészletünk — feltárása, kiaknázása, gaz­daságos hasznosítása. Folytatni kell a geo­lógiai kutatásokat. Az alapanyaggyártásban fő feladat a megkezdett fejlesztések mielőbbi befeje­zése. A feldolgozóipar fejlesztését az eddigi­nél jobban alá kell rendelni a hatékony­nek fontos feltétele a lazaságok felszámo­lása, az állampolgári fegyelem erősítése, a jogok és a kötelességek együttes érvé­nyesítése. A felelős vezetők következetesen lépjenek fel a szocialista normákat sértő magatartás különböző megnyilvánulásai­val szemben. E jelenségek megszüntetése a legtöbb esetben nem központi döntéseket igényel, hanem azt, hogy a kollektívák, a becsületes dolgozók — élve a szocialista demokrácia adta lehetőséggel — határo­zottan elítéljék és visszautasítsák ezeket. Hazánkban szilárd a törvényesség! A párt-, állami és társadalmi szervek őrköd­jenek továbbra is a jogrend, a törvényes rendelkezések megtartásán, a közélet tisz­taságán, és lépjenek fel a hatalommal való visszaélés minden megnyilvánulásával szemben. Váljék egységesebbé a jogalkal­mazás, csökkenjen a szabályozások száma. Fontos feladat a társadalomellenes maga­tartás visszaszorítása, a bűncselekmények megelőzése, leleplezése, a közvagyon gon­dosabb kezelése, a társadalmi és a szemé­lyi tulajdon védelme. A Magyar Népköztársaság fegyveres erői és testületéi méltók népünk bizalmára. A dolgozó tömegekre támaszkodva, szövet­ségi rendszerünk keretében megbízhatóan védelmezik szocialista vívmányainkat, né­pünk békéjét. Erősödjék tovább a fegyve­res erők és testületek jó együttműködése. ság és a külgazdasági egyensúly követel­ményeinek. A gépiparon belül kapjanak nagyobb súlyt az elektronikai és vákuumtechnikai termékek, az energetikai, mezőgazdasági, élelmiszeripari és szerszámgépek, a közúti járművek, az orvosi műszerek gyártásának egyes területei. Növekedjék a magasabb fokon feldolgozott alumíniumtermékek ará­nya, fokozódjék a gyógyszeripar verseny- képessége. A könnyűipar növelje a jöve­delmező, korszerű, jó minőségű, magasabb fokon feldolgozott áruk arányát. Kiemel­ten kell fejleszteni a gazdaságosan expor­tálható élelmiszerek termelését. Az építő- és építőanyag-iparnak, vala­mint ezek háttériparának termelése a nép­gazdaság előtt álló feladatokhoz és a la­kosság igényeihez igazodva növekedjék. Hazánk természeti adottságai indokolttá és lehetővé teszik a mezőgazdaság kiemelt fejlesztését. A mezőgazdaság és az élelmi­szeripar termelésének bővülése biztosítsa a kiegyensúlyozott belföldi ellátást, és a gazdaságos export fokozását. Mind a növénytermesztésben, mind az állatte­nyésztésben a fő teendő a hatékonyság és a minőség javítása, a hozamok növelése, a költségek csökkentése, a természeti felté­telek ésszerűbb kihasználása. Tovább kell fejleszteni a mezőgazdaságunkban megha­tározó jelentőségű gabona- és kukoricater­melést. Nagy gondot kell fordítani az ál­lattenyésztés színvonalának emelésére, a hústermelés rlövelésére és a takarmány takarékos felhasználására, az anyagok és a melléktermékek jobb hasznosítására. Támogatjuk az állami vállalatok és a termelőszövetkezetek gazdaságilag előnyös társulásait, a hatékonyan működő terme­lési rendszereket, az anyagi és szellemi erők ésszerű hasznosítását szolgáló együtt­működési formákat. A kedvezőtlen .természeti viszonyok kö­zepette működő üzemeket továbbra is se­gíteni kell az adottságaiknak jobban meg­felelő termelési szerkezet kialakításában. Támogatni kell a mezőgazdasági vállala­toknak, a szövetkezeteknek népgazdasági szempontból is hasznos kiegészítő tevé­kenységét. Változatlanul ösztönözni kell a háztáji és kisegítő gazdaságok termelé­sét. Elő kell segíteni szorosabb együttműködésüket a nagyüzemekkel, va­lamint a felvásárló vállalatokkal és a fo­gyasztási szövetkezetekkel. Szövetkezetpolitikánkat folytatva a jö­vőben is arra törekszünk, hogy a szövet­kezetek fejlődjenek, eredményesen szol­gálják tagságuk érdekeit, javítsák terme­lésük gazdaságosságát, szolgáltatásaik mi­nőségét, kulturáltságát. A közlekedés különböző ágait összehan­goltan kell fejleszteni. A távolsági áru- és személyszállításban növekedjék a vas­út szerepe. A személyszállításban a jövőben is a tömegközlekedés kapjon elsőbbséget. A hírközlés tovább korszerűsödjön; bő­vüljön a telefonhálózat; javuljanak a pos­tai szolgáltatások. Nagyobb figyelmet kell fordítani a környezetvédelemre, a levegőszennyeződés, csökkentésére, a vízkészlet tisztaságá­nak és minőségének megőrzésére, a la­kosság egészséges ivóvízellátására. Váljék társadalmi üggyé természeti értékeink védelme, a rendezett, kulturált lakó- tás munkahelyi környezet kialakítása., meg­óvása. A népgazdaság termelő alapjainak mű­szaki fejlesztését a beruházások mérsékel­tebb növelése mellett is szükséges bizto­sítani. Fokozni kell a korszerű berendezé­sek több műszakban történő kihasználá­sát, a régi üzemek rekonstrukcióját. A népgazdasági érdek elsődlegessége alapján mind a termelő, mind a nem ter­melő beruházásokat egyértelműbben kell rangsorolni. Kapjanak elsőbbséget az olyan gyorsan kivitelezhető és rövid idő alatt megtérülő központi és vállalati be­ruházások, amelyek a termelési és a ter­mékszerkezet korszerűsítését szolgálják, az exportképességet javítják lis a haté­konyságot növelik. Szigorúan érvényesül­jön az engedélyező, a tervező, a beruházó, a kivitelező felelőssége. Kormányzati és helyi intézkedésekkel — céljainknak és elveinknek megfelelően — nagyobb összhangot kell teremteni a munkahelyek száma és a rendelkezésre álló munkaerő között. A termelési és a termékszerkezet átalakításával összhang­ban kell megvalósítani a munkaerő üze­men belüli és üzemek közötti körültekin­tő, szervezett. átcsoportosítását, átképzé­sét. A gazdasági vezetők mindenütt és minden beosztásban követeljék meg a munkaviszonnyal járó kötelezettségek tel­jesítését, a fegyelmezett és jó minőségű munkát. Ebben a párt- és társadalmi szervek határozottan támogassák őket. A gazdasági fejlődésünknek alapvető fel­tétele, hogy bővítsük és elmélyítsük együtt­működésünket a Szovjetunióval és a többi KGST-országgal. Aktívan részt veszünk a szocialista gazdasági integráció kibonta­koztatásában, a hosszú távú célprogramok megvalósításában. A nemzetközi gazdasá­gi körülmények és a közös érdekek sürge­tően követelik, hogy a KGST-országok gazdaságfejlesztési politikája összehangol­tabbé, együttműködésük tervszerűbbé, ha­tékonyabbá. váljék, a szocialista gazda­sági integráció eredményesebb legyen. Az egyenjogúság és a kölcsönös elő­nyök alapján szélesítjük a gazdasági kapcsolatokat a fejlett tőkésországokkal. Az áruforgalom bővítése mellett előtérbe helyezzük a — piackutatásra és a kor­szerű termelésszervezésre is kiterjedő — hosszú távú termelési együttműködést. Tovább erősítjük a kölcsönösen elő­nyös gazdasági kapcsolatokat a fejlődő országokkal Fontos, hogy szorosabbá vál­jék a termelés és a külkereskedelmi te­vékenység kapcsolata. Növelni kell az ar­ra alkalmas termelővállalatok külkeres­kedelmi szerepét, erősíteni a termelő- és a külkereskedelmi vállalatok közös érde­keltségét. Fejlesztjük a bevált gazdaságirányítási rendszerünket, a tervezést, a szabályozást, a gazdaságvezetés intézményeit és a gaz­dálkodó egységek szervezetét. Alapvető feladat mind a központi irányításnak, mind a vállalatok, szövetkezetek önállósá­Az életszínvonal - megszilárdításának, majd további szerény javításának alap­vető feltétele, hogy jobban oldjuk meg a gazdasági feladatokat. A VI. ötéves terv időszakában az élet- körülmények javítását szolgáló eszközö­ket úgy keli! felhasználni, hogy ösztönöz­zék a termelést; és tegyék lehetővé a leg­fontosabb szociális igények kielégítését. Mindezt segítse elő a munka szerinti el­osztás elvének következetes érvényesítése. A társadalmi juttatások jobban igazod­janak a szociális körülményekhez, első­sorban az idősek, a .többgyermekes csa­ládok és a családalapító fiatalok helyze­tét javítsák. Az életkörülményeket köz­vetlenül befolyásoló beruházások továbbra is növekedjenek. A keresetek nagyobb különbségeiben is tükröződjék a végzett munka. Határozott intézkedésekkel gátat kell emelni az olyan jövedelmeknek, amelyek spekulációból visszaélésből ered,nek, amelyek mögött nincs tisztességes munka. Az életkörülmények alakításában fon­tos szerepe van a kiegyensúlyozott áruel­látásnak. Az elért, színvonal megtartásá­ra, a lehetőségekhez igazodó javítására és' a választék bővítésére kell törekedni, ügyelve arra, hogy legyen elegendő ol­csóbb tömegfogyasztási cikk is. Váljék kulturáltabbá a kereskedelmi munka. Fej­lődjék. korszerűsödjék az állami és szó vetkezeti üzlethálózat. Az életkörülmények javítása megköve­teli a szolgáltatások iránti igények jobb kielégítését. A magán kisipar és kiskereskedelem a valóságos igényekkel összhangban járul­jon hozzá a lakosság áruellátásának ki­elégítéséhez, a szolgáltatások javításához. Ä dolgozók nagy hányada szabad ide­jében olyan munkát és kereső tevékeny­séget is végez, ami hasznos mind a nép­gazdaságnak, mind az egyénnek. E tevé­kenység gazdasági, jogi, irányítási, elle­nőrzési feltételeit a társadalmi érdekkel összhangban kell szabályozni, és gondos­kodni kell róla, hogy kapcsolódjék a szo­cialista üzemekhez. Szélesebb körben kell alkalmazni a bedolgozás módszerét. A törvényes munkaidő jobb kihasználá­sával, a munka szervezettségének javításá­val meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy a VI. ötéves terv időszakában a bér­ből és fizetésből élőknél a jelenlegi mun­kaidőalap csökkenése nélkül át lehessen térni az ötnapos munkahétre. A VI. ötéves terv időszakában folytatód­jék a második tizenöt éves lakásépítési program megvalósítása. Nagyobb erőt kell fordítani a lakásvagyon megóvására, a lakások karbantartására, felújítására és korszerűsítésére. Határozottabban kell tö­rekedni arra, hogy az új lakótelepekkel egyidejűleg készüljenek el a közművek, a gánaik, kezdeményező készségének egyide­jű erősítése. Az országos feladatok kialakításában és megoldásában is jobban kell építeni a vállalatokra, a szövetkezetekre, mert ön­álló munkájuktól, vállalkozó szellemük­től. gazdálkodásuk eredményességétől dön­tő módon függ előrehaladásunk. Korsze­rűsíteni kell belső irányítási és ösztön­zési rendszerüket. A gazdasági munka magasabb színvo­nalra emelésében, eredményességében meg­határozó szerepük van a vállalatok, szö­vetkezetek vezetőinek. Teremtsék meg a feltételeket a munka megjavítását célzó törekvésekhez. Éljenek bátrabban hatás­körükkel. Az eddiginél jobban kell tá­mogatni a kezdeményező, az új iránti fogékony, a felelősséget és ésszerű koc­kázatot vállaló, a munka színvonalas megszervezésére és következetes ellenőr­zésére képes vezetőket. A fokozódó köve­telményekhez igazodva emeljék képzett­ségük színvonalát. A gazdasági fejlődésnek fontos feltéte­le, hogy az árrendszer célszerű gazdálko­dásra, megalapozottabb döntésekre és ésszerű fogyasztásra késztessen. A terme­lői árak fejezzék ki jobban a világpiac árváltozásait, ösztönözzenek a hatékony­ság növelésére, a műszaki fejlesztésre, a minőség javítására és a takarékosságra. A termelői árak mozgása a jövőben is hatással lesz a fogyasztói árak alakulásá­ra, tartósan nem szakadhatnak el egy­mástól. Az alapvető fogyasztási cikkek és szolgáltatások árát — életszínvonal-poli­tikánknak megfelelően — továbbra is központilag kell szabályozni. Az állami és a társadalmi ellenőrzés javításával meg kell akadályozni az indokolatlan áreme­léseket, a fogyasztók bármilyen megká­rosítását. A társadalmi tevékenység minden terü­letén az eddiginél is fontosabb feladat a belső tartalékok feltárása és hasznosítása. Különösen fontos az önköltség, az ener­gia- és anyaghányad csökkentése. Nagy tartalék rejlik az irányítás, az üzem- és munkaszervezés, a kooperáció javításá­ban, a szerződéses fegyelem erősítésében, a munkaidő teljesebb kihasználásában, a fegyelmezettebb munkában. kereskedelmi, egészségügyi, oktatási és kul­turális létesítmények. Az állami intézke­dések a jövőben is ösztönözzék és segít­sék a saját erőből történő építkezést. Fi­gyelmet kell fordítani arra. hogy a lakás- építési terv keretében megfelelő számban épüljenek a fiatal házasok és az idős em­berek szükségleteit kielégítő kisebb és ol­csóbb lakások. Ugyanakkor növekedjék a többgyermekes családok és a több nem­zedék együttélésére alkalmas nagyobb la­kások száma. Mind, az építésben, mind a fenntartásban jobban ki kell használni a szövetkezésben rejlő előnyöket. A lakásépítésben és -fenntartásban ará­nyosabbá kell tenni az anyagi tehervise­lést az állam és a lakosság, valamint a la­kosság különböző rétegei között. A lakás­elosztási rendszer jobban vegye figyelem­be a családok jövedelmi viszonyait és va­gyoni helyzetét. Változatlanul a legfonto­sabb feladat a munkások, a többgyerme­kes és a fiatal családok igényeinek kielé­gítése, lakáshoz jutásuk feltételeinek ja­vítása. Erősíteni kell az ingatlanforgalom állami ellenőrzését. Szélesíteni kell a ta­nácsok szerepét a lakások szervezett cseré­jében. A népesedés fontos társadalmi és nemzeti ügy, amelyre továbbra is nagy fi­gyelmet kell fordítani. A népesség egyen­letesebb gyarapodása érdekében javítani kell a gyermeknevelés feltételeit, fokozni kell a többgyermekes családok támogatá­sát Emelni kell a családi pótlékot — első­sorban a három- és többgyermekes csalá­dokét —, s bővíteni a bölcsöd,ei helyek számát. Az óvodai hálózat fejlesztésével a VI. ötéves teividőszak végére közel kerü­lünk az igények kielégítéséhez. Gyors ütemben folytatódjék az általános iskolai tantermek építése, a napközi otthonok, a gyermekétkeztetés bővítése. A párt változatlanul fontos feladatnak tekinti a nyugdíjasok s általában az idő­sek helyzetének javítását. Államunk, tár­sadalmunk sokoldalúan gondoskodik ró­luk. A velük való törődésben növekedjék a családok szerepe és felelőssége. Volt munkahelyük társadalmi szervei is tartsa­nak velük rendszeres kapcsolatot. Arra tö­rekszünk — elsősorban az alacsony nyug­díjak emelésével —, hogy az idős emberek anyagi biztonságban éljenek. Támogatjuk a nyugdíjasok aktívabb' részvételét a ter­melésben és a közéletben. Tapasztalataik hasznosítása szocialista fejlődésünk egyik fontos erőforrása az élet minden terü­letén. A VI. ötéves terv éveiben az eddigi­nél gyorsabban bővüljenek, korszerűsöd­jenek az egészségügyi intézmények, javul­jon felszereltségük. Nagyobb figyelmet kell fordítani az alapellátásra, a betegsé­gek megelőzésére, a munkahelyi, környe­zeti ártalmak kivédésére, a rehabilitációra, (Folytatás a 3. oldalon.) III. A gazdasági építőmunka IV. Életszínvonal, életkörülmények, szociális ellátás

Next

/
Thumbnails
Contents