Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-28 / 74. szám

3 BEFEJEZTE MUNKÁJÁT AZ MSZMP XII. KONGRESSZUSA (Folytatás a 2. oldalról.) A fejlődési ütem bizonyos fokú lefékeződése szükség- szerű realitás, és nem öröm számunkra. Ugyanakkor le­hetőséget ad és serkent ar­ra, hogy javítsunk a munka minőségén. Sem a szabályo­zórendszer, sem pedig a csökkent fejlődési ütem sen­kinek a dolgát sem végzi el automatikusan, nekünk kell kiaknáznunk tartalékainkat. Nekem mondhatnak a ke­reskedelemiről bármit, egy régi, még gyerekkoromból való megfigyelésem igazsága egész életemben végigkísér: ha kevés a hús, a vevő kö­szön, ha sok a hús, a hen­tes köszön! A fejlődési ütem csökkenése is így, ösztönzően hat majd. Most kevesebb be­ruházó nyüzsög az építőipa­ri vállalatok házatáján. Az­után meglehet, néha a ko- operálóknál is rendeléshiány mutatkozik. A kereskedelem­ben sem mindig jönnek sű­rű. tömött sorokban a ve­vők. A vendéglátóipar bizo­nyos osztályú üzleteiben mór mostanában is üresség tá­madt. Mindez ösztönözni fog az igazi gazdasági munkára. Aki dolgozik, ezután is boldogul Az árakat is be kell sza­bályozni. és még olyasmi is előfordulhat — elő is kell fordulnia —, hogy bizonyos termelői árak és bizonyos fogyasztói árak nemcsak emelkednek, hanem lefelé is mennek. Mert az árak így is mozoghatnak, ha becsüle­tesen és jól dolgozunk. Álta­lános tendencia persze nem lehet, mert a nyersanyag, az energia drágul. A fejlődési ütem csökkenése és bizonyos feszítések megszűnése jó irányba fogja majd befolyá­solni a vállalatokat, az ága­zatokat és az embereket. Az életszínvonallal kap­csolatban fenntartom, amit a Központi Bizottság beszá­molójában mondtunk: a fő erőnket az elért eredmények megszilárdítására kell for­dítani. Bizonyos szerény fej­lődés lesz, de a további fej­lődés megfelelő feltételeit az előttünk álló években kell megteremteni. Valószínűleg nem lesz „össznépi” egység a teljesítménybérezésben és annak érvényesítésében sem. Ezt is oda sorolom, elvtár­sak, ahová jó szó kell. amiért agitálni kell, politi­kai munkáit kell végezni. Meg kell szűnnie az olyan jövedelmek kibocsátásának, helyenként az olyan bérek kifizetésének, amelyek mö­gött nincs teljesítmény. Ha ez,t rendesen végezzük. a szocialista építés általános szabálya fog érvényesülni. Ahogyan a szocialista építés előre halad, úgv emelkedik rendszeresen a dolgozók élet- színvonala. De mindenki ta­nulja meg a munkahelyét is. a munkáját is, a keresetét is becsülni. Aki dolgozik, az érezze magát biztonságban, és le­gyen nyugodt, mert ezután is boldogulni fog. Aki azon­ban munkaképes korú, egész­séges ember létére nem akar tisztességgel dolgozni, az csak legyen nyugtalan. En­nek a törekvésünknek a ré­sze az is, hogy — amint a beszámoló is említette — ha­tározottabban és keményeb­ben kell fellépni a közva­gyon károsítói és az élős- diek ellen. Mi a beszámoló­ban azt mondtuk: a munka­bér vagy a munkadíj nem jelenléti díj. Erre odafigyel­tek az emberek, s őszinte ro- konszenwel fogadták. Ennek szabálynak kell lennie. A tőkés sajtó most a kong­resszussal kapcsolatban is 'elemlegette, ihogy a Magyar Népköztársaságnak ilyen­olyan gazdaságpolitikája, irá­nyítási rendszere van, és bátran alkalmazza a kapi­talista módszereket. Ök így „dicsérnek” minket. Én er­re a világnézetem alapján tu­dok válaszolni: ezek nem ka­pitalista módszerek, ezek szo­cialista módszerek. Először is alapvető kérdés az, hogy a burzsuj javára takaré- kosfcodnak-e vagy a nép javára. Ha a munkás a burzsui javára kénytelen ta­karékoskodni, az burzsoá módszer, ha a munkás a nép javára takarékoskodik, az szocialista módszer. Ha ki­számítjuk, hogy hatékony-e a termelés — ez szerintem szocialista módszer. Az, hogy jó minőségű munkát kell vé­gezni — szerintem ez a szo­cializmus követelménye, mert nem mindegy, hogy a kapitalistáknak termelem-e a jót a jobbat vagy a szo­cialista rendszernek. A szocialista rendszerben okosán kell gazdálkodni a nép javaival, ezekkel takaré­koskodni — forradalmi, szo­cialista kötelesség, a szo­cialista állam normája! Ez nincs összefüggésben a fize­tési mérleg helyzetével, ami­vel most nem dicsekedhe­tünk, legfeljebb azzal — s ez sem csekélység — hogy tavaly, sok év után először, javítottunk rajta egy kicsit, és már ezt is becsülni kell. Szerintem ezek a szocialista normák akkor is megmarad­nak, amikor a nemzetközi fizetési mérleg tovább fog javulni. örvendetes módon — és nemcsak a szakemberek ré­széről — szóba került a közoktatás, a képzés, a kul­túra, az emberi tényezők sze­repe. Gazdasági céljaink eléré­séhez nagyobb tudású szak­emberekre és szinte folya­matos továbbképzésre van szükség. Erre gondolva is üdvözlöm a közoktatás, a tudomány dolgozóit, a kul­túra képviselőit. A tegnapi szünetben volt velük egy kis találkozónk. Kongresszu­sunkon a magyar szellemi élet színe-java vesz részt, részben vendégként. Itt van­nak pártonkívüli szövetsé­geseink, barátaink, összetar­tozunk! Ugyanannak a nép­nek a fiai vagyunk, egy a hazánk, együtt élünk, együtt boldogulunk, a gondjaink is egyek. Elvtársak! A feladatok na­gyok, de aki a kongresszus munkáját figyelemmel kö­vette, és a határozati ja­vaslatot ismeri, vagy tanul­mányozni fogja, az látja, hogy nemcsak nagyok, ne- « hezek, hanem világosak is. Már ez is jó indítás a mun­kához. Megítélésem szerint a be­számolókat és a határozati javaslatokat nagyszerűen és magas színvonalon egészítet­ték ki a vitában. Ez is egy­séges gondolkodásunkat, pár­tunk erejét, alkotóképessé­gét, a rendelkezésre álló erőt és a már felsorakozott és idáig jutott utánpótlás tettrekészségét mutatja. A pártban egység van, a nép egyetért velünk^ és kész tá­mogatni ennek a kongresz- szusnak a vonalát. Most csak annyit kérek a jelenlevőktől, hogy ugyanez az egység nyilvánuljon meg a végrehajtásban is! Mutas­sanak példát, mert az Önök szavának különleges súlya lesz az emberek szemében, hiszen a határozatot is Önök hozzák. A pártban és a népben egyaránt bizakodás és tett- rekészség él. Ez logikus kap­csolat: népünk azért bízik, mert kész a cselekvésre, és azért bízhat, mert a tettek alá fogják támasztani opti­mizmusunkat. Mi, kommunisták, eleve optimisták vagyunk, mert a világnézetünk is optimis­ta. Ezt a világnézetet vá­lasztottuk. Tiszteletreméltó korelnökünk, Hunya elvtárs mindnyájunkat megelőzött, ő hatvanhárom éve tagja a pártnak, a legfiatalabb kül­dött meg alig több mint egy éve. A kommunista mindig bí­zik. Ez is megkülönbözteti a más politikai nézetet vallók­tól. Persze születésekor sen­ki nem hozza a kezében a párttagsági könyvet. A pár­tonkívüli csak később lesz kommunistává, párttaggá. Másik különbség is van. A kommunista azt mondja: szeretnék boldog lenni, sze­retném, ha a családom bol­dog lenne, de nem a másik dolgozó letaposása, kizsák­mányolása árán, nem a ki- zsákmányolónak való hízel­géssel és nem talpnyalással szeretnék boldog lenni, ha­nem a saját munkámmal, a saját jogomon és a saját rendszeremben, osztályos tár­saimmal együtt! A kommu­nista akarja, ami az élettől jár neki, de azt munkával, osztályos társaival együtt akarja. Úgy nem tud boldog lenni, hogy mások nyomorú­ságban és elnyomásban él­nek. Ez a kommunista sajá­tosság. ezt kell megőriznünk. A kommunista az eszmé­ben hisz, sohasem adja fel a reményt, s mindig kész cse­lekedni. Azt kérem: bízzunk és cselekedjünk! És ha Önök úgy döntenek, hogy elfogadják a beszámolókat és a határozati javaslatot, ak­kor ugyanilyen egységet ta­núsítsunk a végrehajtásbaji is! (Nagy taps.) Kádár János hosszantartó, nagy tapssal fogadott szavai után határozathozatal követ­kezett, A Magyar Szocialista Mun­káspárt XII. kongresszusa egyhangúlag elfogadta a Központi Bizottság beszámo­lóját és Kádár János vita- összefoglalóját. Ugyancsak egyhangúlag elfogadta a ha­tározati javaslatot az előter­jesztett módosításokkal, va­lamint a Központi Ellenőr­ző Bizottság jelentését, a szóbeli kiegészítéssel. Ezután — a korábban jó­váhagyott ügyrendnek meg­felelően — zárt ülésen foly­tatta tanácskozását a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa. A zárt ülés után a kong­resszus ismét plenáris ülést tartott, s Kádár János, el­nökletével folytatta munká­ját. Kádár János bejelentet­te, hogy a zárt ülésen a kül­döttek meghallgatták, és el­fogadták a Fellebbviteli Bi­zottság jelentését, majd megválasztották a Magyar Szocialista Munkáspárt. Köz­ponti Bizottságát és Közpon­ti Ellenőrző Bizottságát. A Központi Bizottság és a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság megtartotta elíső ülését, ahol’ mindkét testület megválasz­totta tisztségviselőit. A Köz­ponti Bizottság megválasz­totta a KB mellett működő munkabizottságok vezetőit és tagjait, valamint a munka- közösségek vezetőit. Kinevez­te a Központi Bizottság osz­tályvezetőit. a Központi Bi­zottság mellett működő in­tézmények és a pártsajtó ve­zetőit. Ezután dr. Korom Mihály, a jelölő bizottság elnöke is­mertette a döntéseket. A Központi Bizottság tagjai ACZÉL GYÖRGY, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, AJTAI MIKLÓS, az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság nyugalmazott elnöke, APÁTI NAGY GÁBOR, a nagyszénás! Október 6-a Tsz főállattenyésztője, APRÓ ANTAL, az ország- gyűlés elnöke, BALOGH MIHÁLYNÉ, a Debreceni Ruhagyár pártbi­zottságának titkára, BENKE VALÉRIA, a Tár­sadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke, BENKEI ANDRÁS, beh ügyminiszter, BERECZ FRIGYES, a Be­loiannisz Híradástechnikai Vállalat vezérigazgató-he- lvettese BERECZ JÁNOS, az MSZMP Központi Bizottság külügyi osztályának vezetője, BISZKU BÉLA, az MSZMP Központi Bizottsá­gának nyugalmazott titkára, BORBÁNDI JÁNOS, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, BORBÉLY SÁNDOR, párt­alkalmazott, BURGERT RÓBERT, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója, CSERVENKA FERENCNÉ, az MSZMP Pest megyei Bi­zottságának első titkára, CSÉMI KÁROLY, honvé­delmi minisztériumi állam­titkár, CZINEGE LAJOS, honvé­delmi miniszter, DABRÓNAKI GYULA, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság nyugalmazott el­nöke, DEÁK GÁBOR, a KISZ Központi Bizottságának tit­kára, DEÁK LÁSZLÓ, a Mecse­ki Ércbánya Vállalat vájára, DEÁK LÍVIA, az MSZMP Budapest VII. kerületi Bi­zottságának nyugalmazott első titkára. DIENES BÉLA, az Egye­sült Izzólámpa és Villamos- sági Rt. vezérigazgatója, DOBOZY IMRE. a Ma­gyar írók Szövetségének el­nöke, DUSCHEK LAJOSNÉ, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára, ERDEI LÁSZLÓNÉ, a Magyar Nők Országos Ta­nácsának elnöke, ERNSZT ANTAL, az MSZMP Csepel Vas- és Fémművek bizottságának el­ső titkára, FALUVÉGI LAJOS, pénz­ügyminiszter, FEHÉR LAJOS, nyugal­mazott miniszterelnök-he­lyettes, FOCK JENŐ, nyugalma­zott miniszterelnök, FRANK FERENC, az MSZMP Békés megyei Bi­zottságának első titkára, GÁSPÁR SÁNDOR, a Szákszervezetek Országos Tanácsának főtitkára, GERGELY ISTVÁN, az Országos Vízügyi Hivatal el­nöke, államtitkár, GÉCZI JÁNOS, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságá­nak első titkára, GLANZ LÁSZLÓNÉ, a felsőszölnöki általános iskola igazgatója, GRÓSZ KÁROLY, az MSZMP Borsod megyei Bi­zottságának első titkára, GULYÁS SÁNDOR, a he­vesi Rákóczi Tsz elnöke, GYEBROSZKY ANDRÁS- NÉ, a Habselyem Kötött­árugyár vezérigazgatója, GYENES ANDRÁS, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, GYÖNGYÖSI ISTVÁN, az Építő^, Fa- és Építőanyag- ipari Dolgozók Szakszerve­zetének főtitkára, GYŐRI IMRE, az MSZMP Központi Bizottsága Agitá­ciós és Propaganda Osztá­lyának vezetője. HART JÁNOSNÉ, az MSZMP Budapest III. kerü­leti Bizottságának első tit­HÁVASI FERENC, az MSZMP Központi Bizottsá­gának iti tkára, HÁRS ISTVÁN, a Magyar Rádió elnöke, HEGYMEGI ISTVÁN, a Mátészalkai Állami Tangaz­daság igazgatója. HERCZEG KÁROLY, a Vas-, Fém- és Villamosener­giaipari Dolgozók Szakszer­vezetének főtitkára, HOLLÁN ZSUZSA, az Or­szágos Haematológiai és Vér- transzfúziós Intézet igazga­tója. HOÓS JÁNOS, az MSZMP Központi Bizottsága Gazda­ságpolitikai Osztályának ve­zetője, HORVÁTH EDE, a Magyar Vagon- és Gépgyár vezér­igazgatója, HORVÁTH ISTVÁN, az MSZMP Bács-Kiskun me­gyei Bizottságának első tit­kára. HORVÁTH JÓZSEF, a Csepel Autógyár szerelő szakmunkása, HORVÁTH JÓZSEF, a Diósgyőri Gépgyár esztergá­lyosa. HORVÁTH LÁSZLÓ, az Országos Tervhivatal elnök- helyettese, HŐNIG FERENC, a jiános- halmai községi pártbizottság titkára. HUSZÁR ISTVÁN, a Mi­nisztertanács elnökhelyet­tese, JAKAB SÁNDOR, a Szak- szervezetek Országos Taná­csának főtitkár-helyettese, KAMARA JÁNOS belügy­minisztériumi államtitkár, KARAKAS LÁSZLÓ, az MSZMP Központi Bizottság Pártgazdasági- és Ügykezelé­si Osztályának vezetője. KATONA IMRE, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak titkára, KATONA ISTVÁN, az MSZMP Központi Bizottsága irodájának vezetője, KÁDÁR JÁNOS, az MSZMP Központi Bizottságának első t llt'kcíl'cl KÁLLAI GYULA, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának elnöke, KESERŰ JÁNOSNÉ köny- nyűipari miniszter, KISS ISTVÁN szobrász- művész, KISS KÁROLY, a Szak- szervezetek Országos Taná­csának alelnöke, KISS SÁNDOR, a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat művezetője, KOMÓCSIN MIHÁLY, az MSZMP Csongirád megyei Bizottságának első titkára, KORNIDESZ MIHÁLY, az MSZMP Központi Bizott­sága Tudományos-Közokta­tási és Kulturális Osztályá­nak vezetője, KOROM MIHÁLY, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, KOVÁCS ANTAL, az MSZMP KB Ipari, Mezőgaz­dasági és Közlekedési Osz­tályának vezetője, LAKOS SÁNDOR. az MSZMP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Inté­zetének igazgatója, LÁZÁR GYÖRGY, a Mi­nisztertanács elnöke, LOSONCZI PÁL. a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, MARJAI JÓZSEF, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, MARÓTHY LÁSZLÓ, a KISZ Központi Bizottságá­nak első titkára. MÁRTA FERENC, a Ma­gyar Tudományos Akadémia főtitkára, MÉHES LAJOS, az MSZMP Budapesti Bizottságának el­ső titkára. MÓD PÉTER, a Magyar Népköztársaság UNESCO melletti állandó képviselet vezetője, NAGY RICHÁRD, a Ma­gyar Televízió elnöke, NEMES DEZSŐ, a Párttör­téneti Intézet igazgatója, NÉMETH KÁROLY, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, NYERS REZSŐ, a Magyar Tudományos Akadémia Köz­gazdaságtudományi Intézeté­nek igazgatója, OLÁH ISTVÁN honvédel­mi miniszterhelyettes, ÓVÁRI MIKLÓS, az MSZMP Központi Bizottsá­gának t it.kára. PAP JÁNOS, az MSZMP Veszprém megyei Bizottsá­gának első titkára, PAPP ÁRPÁD, a Munkás­őrség országos parancsnoka, PATAKI JÓZSEF, a Dunai Vasmű kohászati gyárrészle­ge pártbizottságának titkára, PÁL LÉNÁRD, az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság elnöke. PÁRDI IMRE, az MSZMP Központi Bizottságának nyu- gazmazott osztályvezetője, PÉTER JÁNOS nyugalma­zott külügyminiszter, POTHORNIK JÓZSEF, a Nógrádi Szénbányák Válla­lat nyugalmazott igazgatója, POZSGAY IMRE kulturá­lis miniszter, PRIESZOL OLGA. a Köz- alkalmazottak Szakszerveze­tének főtitkára. PÚJA FRIGYES külügy­miniszter. PULLAI ÁRPÁD közleke­dés- és postaügyi miniszter, RÁCZ SÁNDOR, az MSZMP Központi Bizottság közigazgatási és adminisztra­tív osztályának vezetője. RÉNYI PÉTER, a Nép­szabadság főszerkesztő-he- lyettese. RÉV LAJOS, az OKISZ el­nöke. RÉVÉSZ FERENC, a fővá­rosi Szabó Ervin Könyvtár nyugalmazott igazgatója. ROMÁNY PÁL mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter. SARLÓS ISTVÁN, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára. SIKULA GYÖRGY, az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bizottságának első titkára, SOMOGYI MIKLÓS, a Szakszervezetek Országos Tanácsának nyugalmazott el­nöke. SOMOGYI SÁNDOR, az MSZMP budapesti Bizottsá­gának titkára. SZABÓ BORBÁLA, a Martfűi Cipőgyár művezető­je. SZABÓ ISTVÁN, a nád­udvari Vörös Csillag TSZ el­nöke, a TOT elnöke, SZABÓ JÓZSEF, az MSZMP Politikai Főiskolá­jának rektora. SZAKALI JÓZSEF, a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi­zottság elnöke, államtitkár. SZEKÉR GYULA, a . Mi­nisztertanács elnökhelyette­eSZENTISTVÁNYI GYULÄ­NÉ, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának titkára, SZÉPVÖLGYI ZOLTÁN, a Budapest Főváros Tanácsa elnöke. SZLAMENICKY ISTVÁN, a SZÖVOSZ elnöke, SZŰCS FERENC, a Ma­gvar Néphadsereg vezérkari főnökének helyettese. SZŰCS ISTVÁNNÉ, a Ma­gyar Úttörők Szövetségének főtitkára. SZŰRÖS MÁTYÁS, a Magyar Népköztársaság szovjetunióbeli nagykövete. TAKÁCS IMRÉNÉ, az Aj­kai Üveggyár technológusa, TÉTÉNYI PÁL, a Minisz­tertanács Tudománypoliti­kai Bizottságának titkára. TÍMÁR MÁTYÁS, a Ma­gyar Nemzeti Bank elnöke, államtitkár, TÓTHNÉ, KISS MÁRIA, a Nyírbátori Cipőgyár disz­pécsere. TÖMPE ISTVÁN, az Ál­lami Rádió és Televízió Bi­zottság elnöke, TROMBITÁS ISTVÁN, a Kőolaj és Földgázbányászati Vállalat vezérigazgatója, VARGA GYULA, az MSZMP Zala megyei Bizott­ságának első tiktára, VARGA PÉTER, az MSZMP Somogy megyei Bi­zottságának első tiktára, VÁLLAI BÉLÁNÉ, az Új­pesti Gyapjúfonó pártbi­zottságának titkára. VÁRKONYI PÉTER, a Népszabadság főszerkesztője, VERES JÓZSEF nyugal­mazott munkaügyi minisz­ter. VERESS PÉTER, Külke­reskedelmi miniszter, VESZPRÉMI ISTVÁN, a Tatabányai Szénbányák Vál­lalat vájára, ZÁVODI IMRE, a Fejér Megyei Tanács elnöke. A Központi Ellenőrző Bizottság tagjai Baranyai Tibor, az MSZMP Központi Bizottsága párt- és tömegszervezetek osztályá­nak vezetője, Barinkai Oszkár, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának nyugalmazott titkára, Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsá­ga elnöke. Farkas Lajosné% a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének titkára, Farkasinszky Lajos, Bu­dapest Főváros Tanácsa el­nökhelyettese, Kárpáti Ferenc, a Honvé­delmi Minisztérium politikai főcsoportfőnöke, Koszorús Ferenc, avasuta­sok szakszervezetének főtit­kára, Kovács Árpád, a fóti Vö­rösmarty Tsz elnöke. Molnár Imre, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyettese, Németh Lászlóné, a Buda­pesti Postaigazgatóság szo­ciális-személyzeti igazgatója, K. Papp József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára, Papp Lajos, a Miniszterta­nács Tanácsi Hivatalának elnöke, államtitkár, Pázmá.ndy Gyuláné, az Öntödei Vállalat pártbizott­(Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents