Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-27 / 73. szám
TANÁCSKOZIK AZ MSZMP XII. KONGRESSZUSA Kádár János találkozása pártonkíviili közéleti személyiségekkel (Folytatás a 2. oldalról.) SZATMÁRI JLAJOS, a Várpalotai Szénbányák Vállalat aknásza, Veszprém megye küldötte: — A szénbányászat fejlesztését szolgáló párthatározatok és kormányintézkedések alapján úgy érezzük — mondotta a többi között —, hogy a szénbányászat egyre jobban visszakapja régi rangját, a gazdasági építőmunkában betöltött szerepének megfelelő megbecsülésben részesül. Beszámolt róla. hogy javultak az élet- és munkakörülmények. A bányászlakásépítési akcióval kapcsolatban megjegyezte, hogy szükség van bizonyos jogi problémák rendezésére, hogy valóban azok kapják a kedvezményes lakásokat akik megérdemlik, akik hosszú ideig hűek maradnak a bányászathoz. Kritikus és önkritikus hangon szólt arról, hogy a szén- bányászatot érintő korábbi, azóta megváltoztatott döntések kedvezőtlen hatása bizonyos mértékig ma is érződik; elmaradtak egyes pótlólagos beruházások, az elvesztett létszám is nehezebben pótolható. A gondok ellenére bizakodó hangon fejezte be felszólalását: — Optimizmussal tölt el bennünket pártunk következetes politikája, az. hogy kritikusan és tárgyilagosan felmérte a szénbányászatban levő hiányosságokat és helyesen jelölte meg a soron következő tennivalókat. KUN ISTVÁN ezredes, a határőrség pártbizottságának első titkára, a határőrség küldötte elöljáróban hangsúlyozta : — Az állam- és közbiztonság védelméről a határőrségre háruló feladatok végrehajtásakor abból indultunk ki, hogy az államhatár őrizete, az ország biztonságával és a nemzetközi kapcsolatokkal szoros összhangban álló politikai kérdés, számunkra harci és politikai feladat. Ezután arról beszélt, milyen dinamikusan nőtt az utóbbi fél évtizedben a határforgalom. Öt év alatt 187 millió ember lépte át a magyar határokat, több mint 57 millió - járművet kellett ellenőrizni és 1,9 millió vízumot kiadni. — A követelmények növekedését jelzi — folytatta —, hogy a szocialista építőmunka, az eredményeink iránt érdeklődő sok millió barátunk, vendégünk és külföldre látogató honfitársaink közül kellett kiszűrni a megtévesztő módszereket, ravasz hamisításokat alkalmazó, törvényeinket megsértő, a társadalomra veszélyes elemeket. A felszólaló részletesen ecsetelte, hogy a határőrfiatalok milyen nehéz körülmények közepette végzik példásan feladataikat, férfias bátorságot, helytállást igénylő munkájukat. Elmondta azt is, hogy a határőrség hozzájárult a nép- gazdasági munkához; műszaki egységük öt év alatt több mint 1,6 milliárd forint termelési értéket hozott létre. Emellett önerőből végezték a belső karbantartást, felújítást. am; további népgazdasági kapacitást szabadított fel. Szólt azokról a kapcsolatokról is, amelyek a határőrség egységei és a területi párt- és állami szervek, tömegszervezetek között alakult ki. Ezek között külön említést érdemel az úgynevezett „határőr-község” mozgalom; jelenleg 129 ilyen község és két határőr-város segíti a határvédelmi munkát. Ezután úttörők és kisdobosok százai adták át az előttük járó idősebb nemzedék a magyar kommunisták képviselőinek csapattársaik üdvözletétA bensőséges ünnepség nyitányaként a szünetben az ülésterem minden székére piros, illetve kék kendőcs- kéket helyeztek a pajtások és valamennyi küldött megkapta a Pajtás újság még festékszagú, legfrissebb számát, amelyet a szerkesztők a kongresszus jegyében állítottak össze. Három úttörő — Ruszin Andrea, a Leninről elnevezett XV. kerületi általános iskola nyolcadik osztályos tanulója, Kovács Ágnes, a XIII. kerüle— Bizonyára sokan vannak, akik szívesen benéznének ide, a kongresszusi ülésterembe, hogy lássák a politikai műhelymunka körülményeit is — kezdte beszédét Maróthy László. — Ezért bizonyára sokan irigy- ük úttörő pajtásainkat, akik eljöhettek és szót kaptak. Kedves köszöntőjük, amiben komoly dolgok is hangot kaptak, számomra azt is mondta, hogy velük együtt valójában társadalmunk minden korosztálya szóhoz jutott tanácskozásunkon. A fiatalok nagy érdeklődéssel és várakozással figyelik kongresszusunk munkáját és eseményeit. Pártunk politikájára úgy tekintenek, mint amely kifejezi érdekeiket és vágyaikat is. Elismerik az elmúlt öt esztendő nagy eredményeit, számolnak a gondokkal, és készek vállalni a további feladatokat. Ifjúságunk akarata is tükröződik abban, hogy jobban támogassuk a hasznos kezdeményezéseket a munkában és következetesebben szerezzünk érvényt a teljesítmények szerinti elosztás elvének a bérezésben. Egész társadalmunk javát szolgálják az életkörülmények javításának céljai, de a fiatalok családalapítási gondjainak megoldása, a lakáshelyzetük javítása újak építésével és jobb lakásgazdálkodással, a gyermeknevelés anyagi terheinek enyhítése külön is figyelmet kapott. Ugyanígy az oktatás fejlesztése, a pályakezdés segítése, amely biztosíthatja az egyenlőbb esélyeket. Nem kell megerőltetni a figyelmünket, hogy Kádár János szavait hallgatva megállapíthassuk: pártunk a fiatalok gondjait alaposan ismerve, messzemenően — leti, Ernst Thälmann utcai általános iskola nyolcadikosa és a hatodikos Magyar Tamás, a IX. kerületi, Mester utcai általános iskolából — lépett a mikrofonhoz. Egymásnak adták a szót vidám-komolyán. jelentve: „Valamennyien készültünk !” és folytatták: — Ezekben a napokban minden úttörőcsapatban megrendezzük a három nemzedék napját!, úttörők. KISZ-esek. párttagok találkoznak, beszélgetnek. A veteránokat is meghívjuk. Javaslom, hogy a pártkongresszuson nevezzük ki ezt a délutánt a három nemzedék napjának. Hiszen most mi is itt vagyunk. — A pártkongresszus tiszteletére elhatároztuk, hogy annyi fát, virágot ültetünk, ahányan vagyunk! És gondozzuk is azokat hogy a fákból erdők legyenek, s a következő kongresszusra már ezekből a virágokból köthessünk csokrot. Nem feledkezünk meg azokról az idősekről sem, akik egyedül élnek. Ezek a nénik és bácsik már akkor is sírnak hetőségeihez mérten kiemelten foglalkozik helyzetük javításával. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a határozattervezet kimondja: „ifjúságunk többsége becsülettel helytáll a munkában, a tanulásban, a haza védelmében, aktívan részt vesz a közéletben.” Ez az értékelés az ifjúságról alkotott egyre általánosabbá váló felfogás, szemlélet erősítése miatt is fontos. Teszik azt, amit a felnőtt társadalom cselekszik A magunk mögött hagyott évtizedben mindinkább háttérbe szorul a korábbi formális közvéleményi megítélés, ezzel együtt az ifjúság körében végzett munkát is nagyobb megbecsülés övezi. A társadalmi gondoskodás jogi, szervezeti, anyagi és tárgyi feltételeinek fejlődésével a társadalom érzékenyebben figyel a fiatalok problémáira, kezdeményezéseire vagy éppen kritikájára, és cselekvéssel válaszol. A társadalmi és az állami irányító szervek fontosságának, társadalomban betöltött szerepének megfelelően, a jövőre is tekintve kezelik az ifjúságot. Mindezek alapján a fiatalok és a Kommunista Ifjúsági Szövetség nevében messzemenő egyetértésünket fejezem ki a Központi Bizottság beszámolójával, határozattervezetével. Az ifjúságnak a szocialista építésben vállalt szerepéről a felszólaló megállapította: teszik azt, amit a felnőtt társadalom cselekszik, azzal a fontos többlettel, hogy merészebben gondolörömükben, ha csak rájuk nyitjuk az ajtót. ígérjük, továbbra sem lesznek egyedül! Búcsúzóul felszárnyalt a dal: „Nem kell többé háború, béke kell nekünk, mert játék kell és víg kacagás — és sok-sok jóbarát, ha egy akarattal építünk, csudaszép lesz a világ". A kedves, vidám köszöntő után az elnöklő Szűcs Jó- zsefné mondott köszönetét a kongresszus nevében, sok sikert, szép élményeket, jó tanulást. sok vidám percet kívánt hazánk minden kisdobosának. úttörőjének. Ezután szünet következett, s az úttörőzenekarok színes műsorral kedveskedtek a kongresszusi küldötteknek. Az elnöklő Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja ezután bejelentette, hogy további üdvözlő táviratok érkeztek a kongresszushoz az ország minden részéből, majd MiA- RÓTHY LÁSZLÓNAK, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KISZ Központi Bizottsága első titkárának adott szót. hatnak a jövőre. Számukra a holnap évezrede is az aktív munka színtere lesz. Nemcsak azt mondhatjuk, hogy a társadalom formálja az ifjúságot. Az is igaz, hogy a fiatalság maga ás alakítója, fejlesztője a társadalomnak. Ifjúságunk a szocializmus neveltjei, vállalja új és fejlődő társadalmunk történelmét, jelenét és ma a jobb holnapért tanul, dolgozik. Amikor felszabadulásunk 35. évében társadalmi számvetést készítünk, akkor ifjúságunk tulajdonságait, jellemzőit feltétlenül az eredmények között tarthatjuk számon. Az ifjúság mai feladatairól szólva Maróthy László hangsúlyozta: — Olyan éveket számolunk, amikor az egész társadalomnak, benne a fiataloknak a korábbinál jobban kell törekedniük arra, hogy teljes gazdagsá-. gukban kamatoztassák képességeiket. hozzáértésüket, szakmaszeretetüket, hivatás- tudatukat, állhatatosságukat az újért való bátor, kockázatot vállaló küzdelemben. Mi vár tehát a fiatalokra? Több lehetőség és nagyobb siker, de csak jobb munkával^ ami egyáltalán nem jelenthet összességében konfliktusmentességet. Szükség van a munkaerő okos, célszerű átcsoportosítására, ami például a fiatalokat erőteljesen érinti, egyesek helyzetét átmenetileg ronthatja is, de ami nagy lehetőséget nyújt megújított és több oldalú szakmai fejlődésre. A gyárakban, a hivatalokban, a szövetkezetekben az élet rendje szerint a vezetés fokozatosan megújul. A vezetők fiatalabb generációjára nagyobb terhek hárulnak, ezekkel úgy kell megKádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kongresszus tegnap délelőtti szünetében találkozott a tanácskozáson részt vevő közéleti személyiségekkel, a pártonkívüli barátok, szövetségesek, harcostársak képviselőivel. A meleg szívélyes légkörű beszélgetésen részt vett: Benjámin László, Bognár József, Boldizsár Iván, Fábri Zoltán, S. Hegedűs László,, Illés Endre, Illyés Gyula, Jan- csó Miklós, Juhász Ferenc, Keresztury Dezső, Nagy Dániel, Nánási László, Pethő Tibor, Petrovics Emil, Rutt- ikai Éva, Somogyi József, Straub F. Brúnó, Sulyok Mária, Szentágothai János, Tra- utmann Rezső és Varga Imre. Jelen volt Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. birkózni, hogy a munka ne egyszerűen a réginek, a korábban jónak tartottnak a folytatása legyen. Itt igazán megmutathatja önmagát a tehetség, a közösségért érzett felelősség, a fiatalos bátorság, az okos változtatni akarás! Mindehhez kapcsolódni kell a bátor és hasznos kezdeményezések és magasabb teljesítmények differenciált elismerésének is. bérrel, kitüntetéssel, előrejutási lehetőséggel. — Miután a jövőről is szó van — mondotta a továbbiakban — fiataljaink joggal keresik, kutatják szocialista továbbhaladásunk módjait. A valóságos, lehetséges megoldásokat keresik, és nem minden szenvedély nélkül. Keresik a helyüket, s így a tanulás, az okulás, a tapasztalat hasznosítása miatt érdekli őket múltunk, benne a közelmúlt történelme is. Ifjúságunk ma képzettebb, tanultabb, mint a maguk idejében a hasonló korú nemzedékek voltak. Ez a szocializmus által nyújtott lehetőség, és ugyanakkor igény is. űz ifjúsági szervezet betölti hivatását A felnőtt társadalom, a párt, az állam, a család, az iskola, az ifjúsági mozgalom közös kötelessége segíteni az új nemzedéket az eligazodásban, hogy képes legyen leegyszerűsítés nélkül, a valóságtól elrugaszkodott hamis ábrándképek nélkül gondolkodni — bátran és eredményesen cselékedni. Ideológiai nevelőmunkánk akkor lehet hatékony, ha nemcsak válaszol a kérdésekre, haA közvetlen hangulatú esz- mecseién Kádár János a párt Központi Bizottsága nevében üdvözölte a közéleti személyiségeket, s hangsúlyozta: rendkívül nagy erő, hogy a pártonkívüliek, a különböző világnézetű emberek is egyetértenek a szocialista építés alapkérdéseiben, cselekvésük kel nemzetünk boldogulását, népünk jobb jövőjét- szolgálják. Társadalmunk további fellendüléséhez nagy erőt ad a szocialista hazafiság és a proletárinternacionalizmus, s ennek szellemében tevékenykedve az alkotóknak is nagy a felelősségük. Országépítő munkájukhoz Kádár János sók sikert és jó egészséget kívánt. A kötetlen eszmecserén részt vevő vendégek méltatták a kongresszus demokratikus légkörét, amely kihat az egész társadalomra, s hozzájárul felelősség- teljes alkotó munkájukhoz. nem meggyőz, cselekvésre késztet, küzdelemre vértez fel. Beszédének befejező részében a KISZ fejlődéséről és munkájáról szólva Maróthy László kiemelte: Ifjúsági szövetségünk fel- szabadulásunk 35. esztendejére elérte azt, amit oly sokáig irigyelt a lenini Kom- szomoltól: jószerivel minden ötven év alatti párttag már nálunk is dolgozott az ifjúsági mozgalomban. Megtisztelő a Központi Bizottság jelentése, miszerint a Kommunista Ifjúsági Szövetség betölti hivatását. Jelenleg minden harmadik magyar fiatal tagja a KISZ- nek, a pártba belépő minden száz főből tavaly ötvenhét KISZ-tag volt. Annak ellenére, hogy az elmúlt öt évben némiképpen csökkent a fiatal népesség száma, a KISZ-tagság — a legcsekélyebb tagfelvételi kampány nélkül is — csaknem 60 ezer ifjúval gyarapodott. A KISZ-ben alapvető kötelesség, hogy tagságunk legjobb képessége szerint dolgozzon, tanuljon és vegyen részt a haza védelmében. Ennek természetesen követelményei vannak. Többek között a feladatokat meg kell tervezni, értékelni a végzett munkát, választani, a tagsági igazolványt cserélni. E körül vannak viták is — a legkülönfélébbek. Túlzottak a követelmények, sok a szervezeti esemény, sok a rendezvény, formalista vonás stb. Pedig nem más a szándék, minthogy tevékenykedő, dolgozó ifjúkommunista közösségek formálódjanak, amelyekre feladatot és munkát lehet bízni. Komolyan vesszük azt, amit Kádár János elvtárs (Folytatás a 4. oldalon.) MARÓTHY LÁSZLÓ: A párt politikája a fiatalok érdekeit, vágyait is kifejezi A vendégek egy csoportja. Az első sorban balról jobbra, Nánási László, Trautmann Rezső és Keresztury Dezső Szünetben. A beszélgetők csoportjában Andrikó Miklós a megyei pártbizottság első titkára és Benkei András belügyminiszter A kongresszus meghívottal a vitát hallgatják
