Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-26 / 72. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. március 26. Változatos műsor—forró siker fl Budapest Táncegyüttes Szolnokon KaaasBBsimj:!: ::r ::: m mll i cl iK£P€F íHV/0 S3 előtt Az együttes három részből épülő repertoárjait a Hegyen, földön járok... blokkal indította. A nyitó Dobozi csárdás kissé vérszegénynek tűnt, csupán a ftír- fikar határozott éneke hozott színt az előadásba. Az Ábránd című kompozíció művészi elemekkel át- szőt koreográfiája a párkeresés, párválasztás képeit villantotta fel, amely féktelen jókedvvel, átváltott a Lakodalmasba Az est legemlékezetesebb percei éppen ehhez a tánchoz fűződnek. Nagyszerű férfiszólót láthattunk, s a felszabadult „csujjogatás” közben a leányok arcáról is eltűnt a nyitószámkor még oly fagyos mosoly. A .táncosok kisérőzenekaA csarnok órájának nagymutatója utolsó körére kanyarodik a szolnoki vasútállomáson. A taxis standon négy-öt kocsi, közvetlen a bejárat előtt a „meseautó”. A csapnia j tón két rendőr egy kilenc év körüli „fiatalembert” segít át. Kezében iskolatáska. Azt mondja, az apját várja. Valószínűbb, hogy „beszedett” az iskolában, azért nem mer hazamenni. A kék-fehér Volga most már hazaviszi, akármi van az értesítőben.. Egyetlen pénztár tart nyitva a csomagmegőrző mellett. Utasok érkeznek, jegyet váltanak. A pénztárosnő udvariasan. gyorsan kiadja a menetjegyeket, a visszajáró aprót, mosollyal nyugtázza a köszönetét. Lajkó Istvánné pénztáros tizenhatodik éve jár be Szajolból. — Szeretem ezt a munkát. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de jól érzem magam a pénzt ár han. Ha nem így lenne, nyilván nem lennék itt ennyi ideje. A „nemdohányzó” váróteremben ketten-hárman halkan beszélgetnek. Aki tehette, .megágyazott” a dupla fotelokon. A sarokban katonai rendész igazoltat. Minden rendben, csak vonat nincs hajnalig. A vezérállásból Czapp József vonatvezető és Szabados László mozdonyvezető hajó] ki. Záhonytól Ceglédig viszik a Puskin expresszt, éjfélig ez az utolsó vonat. Onnan Diesel-vontatást kap — Ceglédről pedig hajnalban vissza a párját. Mindketten záhonyiak, így reggel 8-kor már otthon is lesznek. A vagonok alá itt is, ott rából három muzsikus ízes játékával igazi lakodalmi hangulatot teremtett. Simon Antal1 koreográfus munkáját dicséri az a remek szerkezeti felépítés, ahogyan az egyes életképeket bemutató jeleneteket átköti, a házassági vigalmat a katonakísérőbe, majd siratóba. A bevonulás és a halálhír színpadi képei döbbenetes hatással érzékeltették az érzelem finom rezdüléseit, de a mély fájdalmat is. Nem minden néptáncegyüttesünk dicsekedhet azzal, hogy a műsorán nemzetiségi táncösszeállítás is szerepjel. A bemutató második részében a Budapest Tánc- együttes a magyarországi nemzetiségek folklórjából adott ízelítőt. Elsöprő sikert II pénztáros ■■■■■■■a ■■■■■■■■ ■■■■■■■a Kihúz a szerelvény II toronyban is bevillan a kocsivizsgáló lámpája, a hosszúnyelű kalapács vallatja a kerekeket. — A forgalom szerint mi vagyunk a vasút kerékkötői — kezdi tréfával a bemutatkozást Simon Antal. — Amúgy meg a balesetek megelőzői, mert nem engedhetünk tovább olyan, kocsit, amelyiken hibát találunk. Kovács János menesztő átadta az írásbeli rendelkezést a mozdonyvezetőnek, kihúz a szerelvény. A „Pagoda” — a személy- pályaudvar szajoli végén magasodó állító — és ren- délkezőközpont, — legfelső emeletén kellemes melegben, rövid ujjú ingben, papucs- ban ülnek a forgalmi szolgálattevők a hatalmas 'kapcsolótábla előtt. A test viszonylagos kényelme — csalóka kép — állandó, feszült figyelemmel, nyomasztó idegmunkával pjárosul. Megközelítőleg kétszázötven váltó mozog kettőjük parancsára. — Bármilyen régóta dolgozik is az ember váltott műszakban, az éjszakai csak nehezebb, mint a nappjali szolgálat, — mondja az idősebbik. — Rég azit mondták, azért jó a vasutasnak, mert aratott a játékos polka. A társas elemeket nagy ösz- szeszokottsággal formálta meg az együttes. A soklépé- ses, apró mozdulatokból ösz- szeélló szebb kóló a leglátványosabb tánckari produkciók közé tartozott. A művészi és a néptánc ötvözetéből született a Dinárka című kompozíció, a társat kereső lány története. A befejező Keréfcbetánco- lás koreográfiája a Lisztdíjas tánckarvezető, Molnár Lajos alkotása. Igazi magyar verbunkost láthatott a közönség a férfiak feszes, de könnyed táncában. Stílusos előadásban formálták meg a román tánc mozgáselemeit. éjjel is ehet. De 13 órát végigülni ebben a székben, nem akármi. A személypályaudvar életét egy-egy műszak idején a főrendelkező forgalmi szolgálattevő — most Papp László — irányítja. Fogadja az érkező vonatokat, a szomszéd állomástól engedélyt kér az indításra. Utasításai alapján állítják a váltókat, jelzőket. A füléről szinte egy pjercre se kerül le a telefonkagyló. A főrendelkező bal oldalán, mikrofon mögött ü] az információs — Haris Erzsébet. Szegeden végzett vasút- forgalmi szakközépiskolát. —■ Forgatókönyv alapján mondja be a vonatokat, tájékoztat a késésekről. Hangját kétszáz hangszóró közvetíti, ö kezeli a vizuális utastájékoztatót, azaz a „villanyújságot” is. » * * Szolnok Budapjest után az ország legjelentősebb vasúti csomópontja, a Tiszántúl kapuja, nyolc fővonal találkozási helye. Az új pályaudvart 1975-ben, a vasutasna- pon. adták áL ma nyolc-« százötven ember munkahelye. Harminchárom vágányon napjonta 320—340 vonatot fogadnak, ebből száztíz személyszállító. Tizenöthúszezer induló, vagy érkező, és hatvan-hetvenezer átutazó utassal számolnak. A csarnok nagyóráján egymást fedi a két mutató. Egyik kezemen megszámolom, hány ablak világít a környező pjanelházakban. Alszik a város. Egri Sándor Maguknak előlegeznék „Szerencséjük van, utat épít nekik a tanács. Ha minden jól megy, ősztől már nem tapossák a bokáig érő sarat, a szenet hordó fuvaros is 'bemerészkedik majd az utcába.” Jászberényben a Batthyány úttal szomszédos sáros és gödrös utcák lakói morfondíroznak így a szerencséről. Ük bizony jó ideig „dagaszthatják” még a sarat, utcájukban a tengelyt törő kátyúk egy kiadós eső után foglyul ejtik a lovaskocsit, éppúgy mint az erős gépjárművet. Jászberényben a belterületi utak hossza meghaladja a 110 kilométert, ebből mindössze 23 kilométer a pormentes burkolattal ellátott út A városi tanács anyagi lehetőségeiből évente egy-egy utca felújítására — pjormentesítésére — futja. Az idén a Batthyány útra esett a választás. A sáros, földes út egyik vége a forgalmas Lenin úthoz csatlakozik, és 1 kilométer után a Kárpát út térségében épülő új lakótelepen ér véget. Ezen a szakaszom — az Érparti részen — a tanács az idén újabb családi házak építésére alkalmas telkek kialakítását tervezi. A pormentes burkolat 2 millió forint költséggel készül. Az útépítés befejezése után a lakók — telektulajdonosok — 4500 forint közműfejlesztési hozzájárulást fizetnek. Ezt a pénzt a városi tanács a közműfejlesz- tésne jutó fejlesztési alappal kiegészítve, újabb utcák por- mentesítésére használja fel. Ennyit a Batthyány út lakóinak „szerencséjéről”. Amit el kell még mondani, hogy olyan szerencse ez, aminek alapjait sok utca lakói maguk teremthetnék meg. Azzal, hogy a »telek- tulajdonosok az utólag esedékes közműfejlesztési hozzájárulást előre befizetnék. Ezzel lehetőséget, pénzügyi fedezetet »teremthetnének ahhoz, hogy a tanács évente több utcát lásson el burkolattal. Vagyis a telektulajdonosok megelőlegeznék a közműfejlesztési hozzájárulást. Magúiknak előlegeznék meg, és minden bizonnyal hasznos befektetés lenne. Mezőtúri fazekasok A dunántúli és erdélyi motívumvilág melleít't elsősorban a mezőtúri fazekashagyományokat ápolja a Mezőtúri Fazekasok Népművészeti és Háziipari Szövetkezete. A fehér alapszínen zöld, sárga és színtelen mázas festett és vésett termékek huszonöt-harminc százaléka exportra kerül. Szerteágazó, sokoldalú kapcsolat fűzi egymáshoz az ország legnagyobb „színházát”, a televíziót, és a szép eredményeket produkáló élő, magyar drámát. E sommás megállapítás igazságát két sorozat is igazolja, mindkét képviselőjével találkozhattunk az elmúlt héten. Az egyik A magyar dráma 30 éve, amelybe Almási Miklós a felszabadulás utáni idők, évtizedek terméseiből válogat, így esett választása Nagy Lajos egyfelvonáso- sára is, a másik pedig a Drámaírók műhelyében. Örkény „műhelyében” Első alkalommal Örkény István „műhelyébe” látogathattunk el — szerkesztő Vi- rágh Katalin — s ez a látogatás nekünk, értem ezen e szűkebb hazában élő nézőket, azért is érdekes volt, mert Örkény drámaírói kibontakozása szorosan kötődött a szolnoki színház életéhez; csaknem minden jelentős művét láthattuk a Szigligeti színpadán a Tó- théktól kezdve a Macskajátékon át a Kulcskeresőkig, s megelevenedett a Vérrokonok is. Az időközben világhírűvé vált Macskajáték lényegében itt született meg, s innen indult el a Kulcs- keresők is. Mégis — s ezt fájlalom — a drámaíró Örkény portréját megrajzoló televíziós műsorban ez a tény a kelleténél kissé halványabban volt jelen, pedig — s ez már egyáltalán nem lokálpatrióta érzés dolga — a magyar dráma fejlődésének szempontjából épp a vidéki színházak, köztük a szolnoki, tettek legtöbbet az új magyar dráma erősödéséért, népszerűségéért. Ez drámatörténeti tény. Ungvári Tamás műsorvezető a külföldön aratott sikerek, elsősorban az amerikai fogadtatás elismerő fényeivel „dúcolta alá” Örkény nagyságát, pedig alighanem számunkra érdekesebb lett volna, az új hangot megütő szerző hazai elismertetésének és elfogadtatásának tüzetesebb elemzése, és tanulságosabb is lett volna. Az örkény-portré természetesen így sem volt érdektelen ; mind Örkény István személyes megnyilatkozásai, mind a jeles művészek, akik helyet kaptak ebben az ör- kény-albumban, fontos tudnivalókat közöltek. Azonban életműnek, látásmódnak és stílusnak mélyebb elemzését vártam volna egy jó értelemben vett, a nézők széles köréhez szóló, de mégis szakmai kérdéseket is boncolgató programtól. Új vendég érkezett Az Üj vendég érkezett viszont igazi felfedezésként hatott a maga nemében. Nagy Lajos drámája mondhatni újjászületett ez alkalommal a képernyőn. A rendezésnek — Kazimir Károly — sikerült kiemelnie az ötvenes évek első felében született drámát a hagyományos játék sablonjaiból, s ilymódon megemelődött a mű gondolatisága. Túl a történelmileg konkrét helyzetet jellemző mondanivalón általánosan érvényes emberi tartalmakat is sikerült az előadásnak kifejeznie, méghozzá erőteljesen, feszült légkörű, izzó hangulatú megvalósításban. a televíziós feldolgozás elsősorban a jellemek ábrázolásában szakított mindenféle naturalizmussal, és igazán markáns típusokat teremtett, megmutatván Nagy Lajos igazi írói erényeit: jellemteremtő erejét és jellemábrázoló mérnöki pontosságát. A játék egyébként nekünk különösképpen ismerősnek hathatott. Színhelye egy vidéki város, melynek művésztelepe van, ahová Pestről járnak le festők, központja egy tér, mely a Kossuth nevet viseli, kivilágított házaira jól ráláthatni a folyó hídjáról — kiragadott elemek a dráma szövegéből —• s aztán a játék végén feltűnt a jellegzetes városháza épülete is, a történés korát, 1919 májusát idéző egykori fotón. Ugye ismerős? Ez a mű egyike azon keveseknek, amelyek megszületésükben kötődnek a Tisza-parti város életéhez, Szolnokhoz. S talán nem hat kitérőnek, ha erre vonatkozóan magát Nagy Lajost idézem, aki a dráma alapjául szolgáló elbeszélés, az 1919. május, származásáról A menekülő ember című önéletrajzi munkájában a következőket mondja: „Ott lakott (tudniillik Szolnokon) a festők telepén Pólya Tibor, a jeles festőművész. Néha meglátogattam», kellemesen elbeszélgettünk. Sétáltunk is egyet, ő volt az egyik informátorom. Látogatásaimból s beszélgetéseinkből született meg az 1919. május címűno- vellám. A novella fő alakját, Petur Istvánt a városban lakó híres fehér terroristáról mintáztam. Persze dőre dolog lenne most a történetben és az egyes figurákban a különböző utalásokat, a téma szolnokiságára vonatkozó jeleket keresgélni és azonosítani (egyesek tudni vélik azt is, hogy a gyűlöletes Petur alakjában a környék melyik földesura húzódik meg), Nagy Lajos képzeletében ugyanis új minőséggé változott a megismert valóság, s éppen az az érdekes, hogy az egyszerű szolnoki történet, hogyan vált az író jóvoltából olyan emberi magatartások drámájává, amelyben nem egyszerűen a történelmi idők idéztetnek meg, 'hanem a ‘konfliktusokban az események emberekre gyakorolt hatása ábrázolta- tik. Mindenek előtt Petur István figurájában, aki nemcsak egyszerűen őrült vadállat, — még barátai sem tudják kiszámítani, hogy adott esetben mire is képes, — de egyúttal annak az osztálynak a jellegzetes képviselője is, amely nem tud és nem akar belenyugodni a hatalom elvesztésének tudatába, s aki a hatalmat az életnél is Iöbbre becsüli, s ha úgy hozza, osztálygőgjében nem ismer se istent, se embert maga körül. Történelmileg „igazolt” típus, s egyben az emberi felelőtlenség elrettentő példája. Bitskey Tibor alakította kitűnően. A festő alakjában — In- ke László elmélyülten állította elénk — egy olyan emberfajtát ismerhettünk meg, akinek viszont a változás csak azért nem jelent semmit, mert lényegével: nem 'kíván szembenézni, az „én nem politizálok” elvtelenség bástyái mögé bújva sunyi módon megalkudva, tartja magát távol a „zajló” világtól. S ami egészen döbbenetes hatású volt ebben a korszerűen felfogott televíziós előadásban, az az öreg fűszeres, Weisz bácsi beállítása. Ahogy ott állt Petur állati dühével szemben, s némán eltűrve megaláztatását, abban átélhettük a mindenkori emberi kiszolgáltatottság érzését. Kovács Károly, bár a szerep csak villanásnyi, a boltos figuráját egyszerűen jelképes magasságokba emelte. De a többi szerepben is jelentős művészi teljesítménnyel találkozhattunk. Az Űj vendég érkezett bár alkalomra időzített televíziós bemutató vólt, a Tanácsköztársaság évfordulójának napján sugározta a televízió, hatása azonban azt bizonyította, hogy értékei egyáltalán nem alkalmiságá- ban rejlenek: valóban jeles darabja a felszabadulás utáni drámairodalmunknak. V. M. Fekete Sándor Az utolsó vonatra várva
