Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-25 / 71. szám
1980. március 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 13 Egy este Szokratésszel Beszélgetés Haumann Péterrel A több mint hetveneszten- dős görög filozófus egy szikla tövében áll „a bíróság”, s az athéni polgárok előtt. A Szókratész elleni vád: megrontja az ifjúságot és nem azokban az istenekben hisz, amelyekben a város. A mester elmondja védőbeszédét noha jól tudja nem Melétosz a vádló, hanem „az embereik rágalma, irigysége” veszejti el. Szókratész megaláztatását, tragédiáját, emberi nagyságát; helytállását a rajongó tanítvány Platón jegyezte le. s hagyta az utókorra. A két és fél ezer éves döbbenetes erejű védőbeszédet Haumann Péter előadásában újra hallhatta a szolnoki közönség szombaton este a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Újra, hiszen a Szokratésszel csaknem két éve „járja az országot” a művész. — A legutóbbi szolnoki szereplés óta formailag változtatott az előadáson. — Az egyszerűségre s a hitelességre törekszem. Szeretném, ha a nézők úgy ülnének előttem, miként annak idején a nagy filozófus meggyalázására összesereg- lett athéniak. Csak a mondatokra, az érvekre, a logikára figyelnének. — Több száz előadás . tapasztalatának birtokában; mennyiben sikerült ezt elérni? — Furcsa módon a kevésbé iskolázott közönséget jobban érdekli a védőbeszéd, érzem, hogy velem együtt gondolkodik, érvel, vitatkozik. Akik azt hiszik magukról, hogy értik, ismerik Szök- ratészt, általában nem igen ragadja magával a beszéd. Egyszer egy „előkelő helyen” a nézők közül néhányan elaludtak. Nem zavarta álmukat a feleségek aranyainak csilingelése sem. Engem viszont annál jobban. — Általában ritka az effajta előadóest. Többnyire szerepekből idéznek, verseket mondanak a művészek. — Közel tíz éve a Szokratésszel kezdődött a pályafutásom a 25. Színházban. Nagyon iközeláll hozzám — s gondolom mindenkihez, aki ismeri — a védőbeszédet. Két és fél ezer év távlatából is kínosan friss, olyan erkölcsi normákat tartalmaz, amelyek örökérvényűek. Szókratész abból indul ki, hogy az életét mentse, de nem tesz meg mindent ezért. Csupán egy valamit: megpróbálja meggyőzni az athéni népet az igazságról a törvényekkel szemben. — Debrecen és Pécs után már jó ideje a főváros színházaiban játszik. Mégis szinte az ismeretlenségből egyik napról a másikra tűnt fel úgy egy-két éve rádióban, tévében, filmen. — Most már viszont nem panaszkodhatom. Rengeteg megbízást kapok, alig tudom teljesíteni. — Többnyire negatív figurákat alakít. — Mindent szívesen játszom, ami nem ütközik az alkatommal. Amikor megkapok egy szerepet, arra gondolok, hogy mennyit tudok kihozni belőle, képes vagyok-e megformálni a figurát. S hogy gonosz vagy nem a szereplő, akit megelevenítek, az szinte mindégé — Vannak-e beteljesületlen szerepálmai? — Már beteljesültek, de továbbra is álmok abban az értelemben, hogy némelyiket szeretném újrajátszani. Az egyik ilyen szerep, a legelső Georg Büchner Woy- zeckje, amit a főiskola vizsgaelőadásán játszottam. Akkor még nem voltak meg hozzá a megfelelő mesterségbeli eszközeim. Az évek során egyre több olyan szerep gyűlt össze, amit szívesen eljátszanék újra, de sokkal jobban. — tg — Könyvtárosok vállalása A mezőtúri Móricz Zsig- mond városi könyvtár dolgozói csatlakoztak a megyei könyvtár kongesszusi munkaverseny-felhívásához. Felajánlásaikat folyamatosan teljesítik. Létrehozták a tizenhat tagú, Szabó Ervin nevét viselő brigádot. Segítik a városi kórház újonnan átalakított könyvtárának munkáját, növelik a kölcsönzött kötetek forgalmát. Foglalkoznak a középiskolás korosztállyal. élőbbé teszik kapcsolataikat a termelő üzemekkel. Oktatási hét az MHSZ-ben A honvédelmi klubok és a lövészklubok titkárainak továbbképzésével kezdődött a hét a Magyar Honvédelmi Szövetség jászberényi járási vezetőségénél. Az egynapos tanfolyamon értékelték a klubok munkáját, és meghatározták az idei nyári versenyek szervezésével, lebonyolításával kapcsolatos tennivalókat. Ma, a klubok és az iskolák lövészetvezetői részére szervezett kétnapos továbbképzéssel folytatódik az oktatási bét. Csütörtökön három nemzedék találkozójának ad otthont az MHSZ- bázis. A találkozón a gyakorló iskola úttörői, a szülők, — a nagyszülők vesznek részt, és az MHSZ-nek az iskolákban végzett honvédelmi nevelő munkájával ismerkednek. Szovjet idegenforgalmi hét A budapesti Flórián üzlet- központban tegnap szovjet idegenforgalmi hét kezdődött, amelyen a baráti ország tájairól, az érdekes kulturális, művészeti látnivalókról adnak áttekintést több mint száz színes fotón. Az eseménysorozat keretében filmvetítéseket is - tartanak különféle idegenforgalmi kuriózumokról, az étteremben pedig szovjet ételkülönlegességek között válogathatnak az érdeklődők. Jól felszerelt könyvtár Pezsgő klubélet . Kulturális körkép a Kilián György Repülő Műszaki Főiskoláról Mindig nagy érdeklődés kíséri a katonai főiskolák kétévenként tartott fesztiváljának szolnoki rendezvényeit. A hangulatos koncertek, a szabadtéri előadások kellemes színfoltjai a város kulturális életének. Szép produkciókat láthat, hallhat a közönség a zenekarok, néptánccsoportok-, irodalmi színpadok bemutatóján. A fesztiválok házigazdája a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola. A hallgatók aktív résztvevői a város kulturális rendezvényeinek, művészeti csoportjaik gyakran szerepelnek a versenyeken, bemutatókon. Azt viszont, hogy milyen műhelymunka előzi meg a sikereket, hogyan töltik szabad idejüket a tisztjelöltek — az iskola jellegéből adódóan — csak kevesen tudják. Élénk élet a klubokban — A tanulás után milyen szórakozási, művelődési lehetőségek között válogathatnak a hallgatók? — kérdezzük Sajner Gyulától, a főiskola kulturális életének irányítójától. — Aki volt katona, az tudja, hogy minden szigorú napirend szerint zajlik. Ez vonatkozik a főiskolásokra is. A szabad idő tulajdonképpen délután 6 órakor kezdődik. Ezután tetszése szerint választhat mindenki a sportolás, az ifjúsági klubok és a helyőrségi művelődési ház rendezvényei, illetve a könyvtár között. — Milyen program várja a fiatalokat a klubokban? —■ A főiskola ifjúsági klubjai alkotják a kulturális élet tömegbázisát. Mindegyik önálló program szerint dolgozik. Amatőr csoportjaink bemutatói mellett gyakran szerveznek vetélkedőket, ismeretterjesztő előadásokat, melyek nagy része segíti a tanulást. Az utóbbi időben egyre inkább arra törekszünk, hogy az azonos érdeklődésűek a klubokon belül kiscsoportokat hozzanak létre, legyen ez irodalmi színpad, vagy csillagászkor. A klubok jó munkáját bizonyítja, hogy az egyik elnyerte a Magyar Néphadsereg Kiváló Klubja címet, míg másik kettő harmadszor, illetve ötödször kapta meg az aranykoszorús elismerést. — A főiskolán működő művészeti csoportok közül a madrigálkórus már többször szerepelt sikerrel városi rendezvényeken, sőt országos találkozókon is. — Talán a legeredményesebb együttesünk a vegyes- kar. A Verseghy Ferenc Gimnázium leányaival 1972- ben alakult meg a kórus, azóta a minősítőkön többször elnyerte az aranykoszorús diplomát, és a kiváló együttes címet is. Szód sikerrel szerepeltek a néphadsereg fesztiváljain, a Vándor Sándor szemlén. Szerényebb múltra tekint vissza a cite- razenekar, de a megyei versenyen ők is a legjobbak között voltak. Az öt éve alakult néptánccsoport sokat fejlődött, bátran állhatnak közönség elé. Az irodalmi színpad és a pol-beat zenekar még a kezdet időszakában van. — Említette, hogy a csoportok felkészülésével, munkájával aprólékosan megismertetik a hallgatókat. — Erre azért van szükség, hogy a friss diplomások, kikerülve a laktanyákba, biztos kézzel tudják irányítani az amatőr együtteseket. A tiszti pályán is bevált gyakorlat, hogy a pályakezdőket — alapozva felkészültségükre, ambíciójukra — KISZ- és klubvezetői feladatokkal bízzák meg. Könnyebben helytállnak, ha már van tapasztalatuk, gyakorlatuk. Hatvanezer kötet Sokan megirigyelnék a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola könyvtárát. Tágas az olvasóterem, modern a felszerelés, s a hallgatók hatvanezer kötet között válogathatnak, melynek nagy része szakkönyv, de rengeteg regény és verseskötet is sorakozik a polcokon. Hatvanféle folyóirat, s több külföldi szaklap áll a hallgatók rendelkezésére, kiknek 80— 90 százaléka rendszeresen olvas. — Nekem óriási segítséget nyújtott a könyvtár — mondja Kató Sándor végzős hallgató. — Szakközépiskolából érkeztem a főiskolára, s bizony az első évben keményen kellett tanulni, hogy megalapozhassam további munkám. Sokszor ültem be az olvasóterembe, és órákon át tanultam a szaktárgyakat és az oroszt. Szabad idő alig maradt. Film, televízió — A felsőbb éveseknek több a „lyukas” órájuk? — Több, de nem sok. Hosszabb szabad idő csák hétvégén van, de ilyenkor mindenki igyekszik haza. A helyőrségi művelődési házban hetente kétszer vetítenek filmet, amit ingyen megnézhetünk. Ezenkívül ott a televízió, s látogatjuk a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ programjait. A klubokban nagy a létszám; ami sokféle érdeklődési területet jelent, nehéz összehangolni. Jó megoldásnak látszik a kiscsoportos foglalkozások megszeivezése. — A városi művelődési házak szakköreibe is sok főiskolás jár — kapcsolódik a beszélgetésbe Kardos Sándor harmadéves klubvezető. — Az amatőrfilmesek, fotósok, a képzőművészet barátai szép eredménnyel dolgoznak, ezért a klubokban is megkezdjük a szakköri foglalkozásokat. — A színházban gyakran látni főiskolai hallgatókat. — Bérleteket vásároltunk a Szigligeti Színház előadásaira, s az Országos Filharmónia hangversenyeire. A fúvószenekarunk nem egyszer adott emlékezetes koncertet a főiskolásoknak. Hamarosan beindul a könyvtárban a zenei részleg, így sztereóban, jó minőségben hallgathatjuk a muzsikát. Természetesen a könnyűzenének is számos rajongója akad a tisztjelöltek között. Az egyik alegység klubban rendszeresen működik a könnyűzenei barátok köre. — A katonai főiskolások nem csupán a zenét szeretik, hanem bizonyára a táncot is... — Gyakorta rendezünk klubdélutánökat, középiskolás leányosztályokkal, amelyeken kedvére „rophatja” a táncot mindenki. Szeretnénk felvenni a kapcsolatot a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatának diákjaival, s tervünk egy közös klub megalakítása a helyőrségi művelődési központban. Fekete Sándor RADlQliaJlatuJiasszan Riportok — így és úgy Gondolkodik, jobbítani akar egy kisebb közösség, s közben nem téveszti szem elöl az országos célkitűzéseket sem. Nagyjából így fogalmazhatjuk meg Rapcsá- nyi László pénteken délután, „Ipartelepítés Szolnok megyében” címmel elhangzott műsorának mondandóját. Ami elhangzott a közel egyórás műsorban, igaz és tényszerű vollt. Martfű, Kun- szentmáinton, Mezőtúr, Zagy- varékas. Jászárokszálllás, Jászberény, Tiszafüred — és más települések — nevét hallva sok Szolnok megyei hallgató figyelt a rádióra. Munkások, személyiségüket munkássá most építők, valamint gazdasági és állami vezetők szólaltak meg Rapcsányi mikrofonja előtt. A háttérből behallatszott az ipari lárma, a présgépek szusszanása, és csattanása, az élköszörűk sivítása — így tovább. Munkásarcok villantak fel — többnyire nőké, mert hisz a nők foglalkoztatottsága kulcskérdés a megyénkben. Készségesen, s nyíltan beszéltek a riportalanyok: többnyire az eredményekről — az egyéni és társadalmi haszonról —, s csak utalásképpen az élet- formaváltás emberi, szemé- lynjséggyötrő konfliktusairól. Az „érem másik oldala” nélkül azonban a műsor féloldalassá vált, minden érdekes emberi villanása ellenére is, inkább „példatár” volt (a hozzátartozó sók holtelem- mel) mintsem riport. A „ . .. közös beszédünk” című műsor vezetője szintén Rapcsányi László volt. S ezúttal megcsillogtatta mindazt, aminek — rádiósként — birtokában van. A műsorban publicisztikai szintre emelkedett minden szó és — patetikusság nélkül — pátoszt sugallit. A Szolnok megyei Tiszabura általános iskolájának igazgatója például arról beszélt, hogy a helybéli iskolás gyerekek döntő többi égé hátrányos helyzetű. Majd egy villanás, s a vadonatúj, szép emeletes iskolába belépő szülőt „látjuk”, akit gyereke figyelmeztetett, ebbe az iskolába már nem lehet sáros cipővel belépni. Az adásban megszólaltatott személyek bál-melyikét kiragadhattuk volna jelentőségteljes példaként: az együttgondolkodó családi, nevelési, termelési, lakóhelyi — társadalmi — közösségben éilő ember példájaként. Az elhangzott riportok mindegyike elismerésre méltó rádiós teljesítmény volt. A „Mit Üzen...” a közösségről Sajátos, megdöbbentő dramaturgiát követett — minden bizonnyal tudatosan — a „Mit üzen a rádió” legutóbbi adása. Előbb egy elszomorító esetben egy magára hagyott ifjú nő sorsát ismertük meg, akinek úgyszólván egyetlen emberi, lelki támasza szűk munkahelyi közössége, majd a következő példa — amely Ilf —'Petrov talllára kívánkozik — a közösségi érdekekkel gátlástalanul szembehelyezkedő embert rajzolta meg — romboló, kártékony mivoltában. A jog, a bürokrácia, az ügyintézés útvesztőiben nincsenek egyedül. A „Mit üzen ...” két, egymás mellé helyezett „esettanulmánya” végül is erről győzött meg. Mindkét riport, minden ízében kidolgozott, alapos volt, egyetlen „rést” sem hagyott, teljességre törekedett. Tanítók lesznek... Somogy, Zala és Baranya megye részére képeznek alsótagozatos általános iskolai tanítókat Kaposvárott, a Tanítóképző Főiskolán Szaktantermek, nyelvi laboratóriumi, zártláncú televíziós hálózat segíti az ismeretek mélyebb, közvetlenebb elsajátítását. Az idén nappali és levelező tagozaton ááromszáztíz hallgató végez. Képünkön: Gyakorlati képzésen a hallgatók — eszjé —
