Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-01 / 51. szám

1980. március 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mire marad az erőből? Sikeres kezdeményezések Zárszámadás a tiszaroffi Aranykalász Termelőszövetkezetben A tavalyi gazdálkodást értékelték, 1980-as terveiket hagyták jóvá tegnapi zárszámadó közgyűlésükön a ti­szaroffi Aranykalász Termelőszövetkezet tagjai. Ülést tartott a megyei tanács Tegnap délelőtt ülést tar­tott Szolnok megye Taná­csa. A tanácskozáson részt vett Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára, dr. Nyíri Sándor, a lesfőbb ügyész helyettese is. A tes­tület meghallgatta dr. Zsimurin Lajos megyei fő­ügyész tájékoztatóját a tör­vényesség helyzetéről. Eiz­TÖRVÉNYESSÉG AMIKOR törvényes rend­ről hall az ember, általában a bűnüldözésre asszociál. Igazán akkor válik szembe­tűnővé, hogy mennyire té­ves ez a gondolattársítás, és mennyire leszűkíti a kört. amikor hozzáértő szakem­ber beszél a törvényesség­ről, elemzi, értékén részlet­kérdéseit,' összefüggéseit, mint ahogyan azt tegnap a megyei tanácsülésen a fő­ügyész .tette. A megyében törvényes rend van. Ezzel a summás megállapítással kezdte tájé­koztatóját. Törvényes rend, amelynek alapfeltétele, hogy nem maradhat el a jogsza­bálysértések orvoslása és a vétkesek felelősségre voná­sa. S ez a megállapítása ko­rántsem csak a bűnelköve­tőkre vonatkozott. A fő­ügyész beszámolója a kü­lönböző jogtérülletek sokasá­gát említette, külön kiemel­ve közüliük azokat, amelyek az emberek közérzetét, nyu­galmát döntően befolyásol­ják. A tanácsi testületek, ap­parátusok munkájára utalt elsőként. Joggal1. Hiszen köz­vetett vagy közvetlen hatása a mindennapi életünkre vi­tathatatlan. Megnyugtató volt hallani, hogy a tanácsi határozatok az elmúlt fél évtizedben törvényesek vol­tak. Az elienkezőjóre elvét­ve akadt csak példa, a túl­kapásokat azonban az ügyészség jelzésére még az előkészítés stádiumában ön­kritikusan kijavították. után megvitatta a tanácsok és a népi ellenőrzési bizott­ságok kapcsolatáról és együttműködésének további erősítéséről szóló jelentést, majd jóváhagyta a megyei NEiB ez évi ellenőrzési ter­vét. Ezt követően előterjesz­tésekről döntött a megyei tanács ülése. Ugyanez volt a jellemző az ügyfeleket érintő egyedi döntések többségében is, amit bizonyít az a tény, hogy éviről évire csökkennek az ál! an igazgatási pernek. A törvénye,'Eég szempontjaiból semmivel sem kásébb a jelentősége a munkaügyi viták jogszerű elbírálásá­nak, hiszen a megyében évente 1800—1900 esetben kelil a munkaügyi döntőbi­zottságoknak igazságot ten­ni. És aggodalomra ott nincs ok, ahol a döntések 70 szá­zalékával minden érintett egyetért. Kevésbé volt meg­nyugtató viszont az, amit a szerződéses fegyelemről a törvénysértő szerződésszegé­sekről. a manopolhelyzettel való visszaélésről, a tisztes­ségtelen haszmoszetraésről mondott a főügyész. A KÜLÖNBÖZŐ részterü­letek felvillantásával vagy értékelésével vált egyre át- fogóbbá, áttekinthetőbbé a törvényes rendről felvázolt helyzetkép, amelyet végül a bűncselekmények alakulá­sának ismertetése tett teljes­sé. A tegnapi megyei tanács­ülésen vált közismertté, hogy tizenkilenc megye kö­zül csak egyről lehet azt mondani, hogy úgymond kedvezőbb a bűnügyi hely­zete, mint Szolnok megyéé, ahol a tízezer lakosra jutó bűncselekmények száma évek óta 75—<80 körül mo­zog, míg az országos átlag 115—120 között ingadozik. K. K. Aki itt dolgozik, az első tíz perc végére megizzad, és csak a zuhanyozás után szá­radhat meg. Az egyik legnehezebb munka, amelyet valaha lát­tam, a sertésvágósoré. Vi­sítva érkezik egy mázsányi izom; a kábítás után is rán­gatózik még. Kés, forrázógép, a tisztítóasztalon gázláng, kaparás, és máris a bőrle­nyúzó hidraulika „hámozza” a disznót. Lendül a hosszú - nyelű bárd, omlik a gőzölgő belsőség, és a még ki sem hűlt disznó — alig húsz perc után — indulhatna a hús­boltba. A padló csúszós a zsírtól: állandóan sózzák. A levegő; nehéz, tele gőzzel, zsírszaggal. A tempó esze­veszett; álló ember csak a felcser, aki kiveszi a szem­re beteg disznót a sorból. És mindez szalágrendszerben, naponta hatszázszor. Vajon hogyan élhetnek ezek az em­berek munka után? Mire marad az erőből? Az első hrigádvezetö, Kovács Imre — „Ezerkilencszázötvenhat nyarán próbaidőre vettek fel ide, a szolnoki vágóhídra. Tizenhét éves koromban a kiválasztottak, a szakmun­kástanulók közé kerültem végül. A hároméves szakmunkás- képző első esztendejét a sze­gedi Szalámigyárban töltöt­tem, 59-ben tettem szak­munkásvizsgát. A KlSZ-ben születése pillanatától szer­vező titkárként dolgoztam. Munkaidőkedvezmény nél­kül, tanulás és teljesítmény­bér mellett. Pedig akkori­ban, a téeszszervezés idősza­kában volt, hogy harminc­három órát töltöttünk a gép mellett, két órát alud­tam a szekrény tetején. Két ujjpercemet is így veszí­tettem el 64Jben. A munka huszonnyolcadik órájában, kapkodva, működés közben mostam a töltőgépet. A hid­raulika lassan odaszoirította, és mire a négy kapcsolást végrehajtottam, már csak lifegett — átbicikliztem a kórházba, levették. — Akkoriban már kezdtek megnyugodni az idők, bár az ország harmadik állattartó megyéjében a hentesek so­hasem fognak lazsálni. Hat­vanhét novemberében végül megalakult a brigád, No­vember 7-e brigádnak ke­reszteltük; a később alakul­tak Április 4., Május 1. let­tek és így tovább. Brigád­vezetőnek engem tettek meg. Kezdettől fogva úgy érez­tem, hogy jórészt a brigád­vezetőn áll vagy bukik " a brigádélet színvonala; olyan célokat tűztünk ki mindig, amelyek közel álltak az em­berekhez. Nyugdíjas munka­társak kertjét felásni, baba­ruhát ajándékozni a kisma­máknak, együtt moziba jár­ni — ilyesmikkel kezdtük. —i Egyszer aztán elütötte az autó egyik munkatársun­kat, Földesi Istvánt, akinek az újjáépítés előkészítésére le kellett volna bontania bel­víztől megroskadt házát. Va­sárnap reggel teherautóra ültünk vagy harmincán — irány Mezőtúr. Estére hab rnokha raktuk a megtisztí­tott bontási anyagot, sőt, az Ha szükségem /esz rá, rajtam is segítenek új ház alapjait is kiástuk; ott sírt a felesége. Máskor egy jászapáti cigányember kidőlt szobafalát építettük újjá egy nap alatt. Most már változtak a körülmények, de az ilyesmire ma is jólesik visszagondolni. — Hetvenben elkezdtem a gimnáziumot, aztán elvégez­tem a Szegedi Élelmiszer- ipari Főiskolát, üzemmérnöki diplomám van. Huszonegy évig dolgoztam teljesítmény­bérben, így lettem termelé­si osztályvezető. Ma is ér­zem, mit lehet kérni az em­berektől. Maga az operatív irányítás így nekem nem túl nehéz, a mai középvezetők­kel valamikor együtt trancsí- roztunik, szemvillanásokból értjük egymást. Jó dolog a diploma is, de biciklizni azért csak biciklizve lehet megtanulni. Most inkább az nehéz, hogy 1975 januárjá­tól én vagyok a pártvezető­ség titkára is. Sokszor ér­zem az ellentmondást; pél­dául a párttitkár tudja, hogy ennyit már nem lőhetne kér­ni a szalagtól, a termelési osztályvezető kényszerűség­ből mégis hajt. Vagy most is: tavaly hajszálnyi különb­séggel előzött meg bennün­ket a munkaversenyben a pápai gyár, a tröszt egyet­len, nyereségrészesedést osz­tó cége lett. „Hiába” hajtot­tunk tavaly is, a beruházá­sok miatt az egész húsipar nyereség nélkül zár. És be­kell menni a zúgolódó em­berek közé: mi megtettük a magunkét, d,e most nem raj­tunk múlott. — A brigádot nem hagy­tam el, bár sokfelé osztód­tunk. Egyik „lánybrigádunk” az Április 4-e. Szocialista Brigád: nézzük meg őket”. Egy mai brigádtag — „Én Bottyán Lajos va­gyok, Tiszavárfconyból járok be. Itt vagyok minden bri­gádrendezvényen, még akikor is, ha csak sokára lesz bu­szom. önként vállaltuk, be­csület dolga. A feleségem sem neheztel, mert a csalá­dok is találkoznak; évente egyszer kibéreljük a Bástya vendéglőt, befér oda a 43 brigád,tag minden retyeru- tyája. A kirándulásokon is ott vannak az asszonyok: amíg fociztunk a Szalajka- völgyfoen, drukkoltak; a pa­takban ezalatt kihűlt pár láda sör. Tiszakécskén, a nyáron, még vízipóló-meccset is szerveztünk: azt látni kel­lett volna. Az asszonyok lát­ták, azt is, a főzőversenyt is; és tudják, nem kocsmáz- ni megyünk, ha a fazekas­kiállításra indulunk a mű­velődési központba. Volt kocsmázás is: Szőlősitől azért váltunk el, de ki kel­lett már zárni tagot magán­életének rendezetlensége, sőt pusztán durva hangvétele miatt is. De ez már évekkel ezelőtt volt, ritkaságnak szá­mított akkor is. Késsel dol­gozunk, fegyelmezetlenség­nek, szesznek nincs helye. —• Munka alatt még be­szélgetni sem nagyon lehet, a zsírolvasztóban és a ser­tés- vagy a marhavágósoron is szalagban dolgozunk. Kö­zel harminc bejáró brigád­tag van, mégis ritka, ha író­olvasó találkozóról, d,e akár­milyen közös rendezvényről valaki elmarad. A színházzal például állandó a kapcsola­tunk, ma is szeretettel em­lékezünk a nemrég elhunyt Piróth Gyulára, aki nálunk is járt. De az igazi melós- ünnep. a május elseje, még este >s együtt találja a bri­gádot a ligetben. — Mindig születik valami ötlet: most például a nyelv­mosó teremt higiénikus mun­kakörülményeket. A nyere­ségünket felemésztő szociális épületről meg az a vélemé­nyünk, hogy jó, de a má­sik is megfelelt; nem kellett volna belevágni. — Jövök a brigádba, mert jó együtt. Nagy' dolog így élni, hogy tudom; ha szük­ségem lesz rá, rajtam is' se­gítenek. Nehéz lenne meg­fogalmazni, mit jelentett ne­kem, hogy amikor építkez­tem, szinte minden munka­fázisnál megjelent vagy tíz kolléga, és nagyon gyorsan megszületett a kezük alatt a ház. Ma már lakjuk.'’ Az élen maradni Csete Imre a brigád,vezető helyettese: — Az Április 4. Szocialis­ta Brigád az idén „A szak­ma kiváló brigádja” címre, miniszteri kitüntetésre pá­lyázhat. Szocialista brigád, zászló, bronz-, ezüst-, arany­koszorú, vállalat kétszeres kiváló brigádja cím — szin­te minden megnyerhetőt megkapott már. Ahhoz, hogy ez hosszú évekig így legyen, szerintem két dolog kell: olyan vezetés, amely szív­ügyének tekinti, szervezi a munkaversenyt, és egy ál­landó, de megújulni képes kollektíva. A jövő titka csu­pán ennyi: elkerülni a for­malitást. —• Ezt a munkát nem tud­ják sokáig csinálni az em­berek; sok a fiatal. De a be- vonulót az első évben meg­illeti a brigádjutalom ráeső része, a második évben meg­látogatjuk, sőt esetenként 5—600 forint zsebpénzt is küld.ünk neki. A fenyőünne­pen a csomag zsákba-macs- ka: stollwerktől a pezsgőig bármit kaphatunk. Nem „sarkosan” kell szervezni, hanem törődve, humorral, sok emberséggel. Akkor a nyugdíjas-búcsúztató is el­tarthat este 11-ig, nem unja senki. — Egykor a rossztanuló gyerekeknek azt mondta az apjuk; ha nem tanultok, be­adlak benneteket suszternak, hentesnek, péknek. A het­venes évek ebben fordulatot hoztak. Először elértük, hogy mihden tagunk elvégezte a nyolc általánost a kihelye­zett osztályban. Azóta nyol­cán szaíkmunkástanfolyamot, kilencen szakközépiskolát Végezitek; ketten szereztek technikusi minősítést, egy tagunk főiskolára jár. Szin­te divattá vált a tanulás; és ez a jó, ez a jövő.” Hegesztik a SENTAB cső­idomok acélalkatrészeit a Beton- és Vasbetonipari Művek kunszentmártoni gyáregységében. A készülé­kek széndioxid védőgázzal automatikusan működnek. . Negyvenmilliós megtakarítás Több mint 40 millió forint értékű anyag megtakarítását teszi lehetővé a hazai fény- farrá sgy ártásb an, az óv Vé­géig, az Egyesült Izzó válla­lati munkaversenyibizottsá- gának új kezdeményezése. Az ország legnagyobb ipar- vállalatának négy fényfor­rásgyárában — a fővárosi­ban. a nagykanizsaiban, vá­diban és a kiisvárdaiban — kísérleti jelleggel, minta komplex brigádokat alakí­tottak. A kiválasztott négy termeiőbríigádot egy-egy gazdasági és műszaki szak­emberrel „megerősítették”. Az a feladatúik, hogy napon­ta elemezzék a kollektíva anyagfelhaszn áfását. A mintegy félezer aktív dolgozó tagot és alkalma­zottat számláló kollektíva tanácskozásán részt vett és felszólalt Nánási László, az Elnöki Tanács tagja, a tisza­füredi járás országgyűlési képviselője és Kardos Sándor, a Szolnak megyei Termelő- szövetkezetek Területi Szö­vetségének titkára. Megduplázták a jövedelmet A tagság előzetes tájékoz­tatására készített beszámo­lóból és a szövetkezet el­nökének, Farkas Ernőnek a szóbeli kiegészítéséből ki­tűnt, hogy valamivel több minit négyezer hektáron gazdálkodó téesz gazdálko­dását évrőli-évre dinami­kus fejlődés jellemzi. A ve­zetőség kezdeményező kész­sége és a tagság szorgalma révén az elmúlt három esz­tendőben évenként jóval a megyei átlagot meghaladó mértékben nőtt az üzemi termelési érték. Az 1979. évi, 72 és fél millió forint termelés 25 millióval meg­haladta az előző évit, és a duplája volt az 1977. évinek. A termelési ágazatok ta­valy; jó eredményeinek ér­tékét növeli, hogy a tisza­roffi gazdáknak is nagyon kedvezőtlen, időjárási körül­mények között kellett meg­oldani 1979. évi feladatai­kat. A növénytermesztésben dolgozók a téesz őszi veté­seit károsító (agy, beír és árvíz miatt az előző évinél mintegy négy millió forinttal kevesebb bevételt tudtak el­érni. Az állattenyésztési ágazatnak az 1978 évihez hasonlított több mint nyolc- milliós termelésnövekedése ellensúlyozta a kieséseket. Így összeségében az Arany­kalász Tsz tavaly az azt megelőző évinél kétszerié több bruttó jövedelemre, és ugyancsak kétszer annyi net­tó nyereségre tett szert. Az elnök szóbéli kiegészí­tését és a közgyűlés bizott­ságainak — a nőbizottság­nak, a döntőbizottságnak és az ellenőrző bizottságnak — a jelentését követő vitában felszólalt Kardos Sándor, a TESZÖV titkára is. Elisme­rését fejezte kj a közös gaz­daság tagságának a tavalyi eredményekért. Különösen nagyra értékelik — mondot - ita, — azokat a bátor kez­deményezéseket, kockázat­vállalásokat. amelyek révén a vezetőség és a. tagság igyekezett megtalálni a le­hetőségét az időjárás viszon­tagságaitól független, biz­tonságosan jövedelmező ter­mék és termelésszerkezet ki­alakításának. Fokozatosan növelik a termelést Hozzászólásában azokra a legfontosabb teendőkre is felhívta a figyelmet Kardos Sándor, amelyek végrehaj­tása elengedhetetlen a to­vábbi fejlődés érdekében. Kettős feladatuk van a ti­szaroffi téesztagofcnak — ugyanúgy a magyar mező­gazdaság valamennyi dolgo­zójának — az ú j esztendő­ben: az egyre szűkülő fej­lesztési lehetőségek közepet­te is fokozatosan, növeli a termelést, ugyanakkor na­gyobb gondot fordítani a nyereségesebb ágazatok, fő­ként a biztonságosabb mel­léktevékenységek fejleszté­sére. Mindezek megvalósítása során — hangsúlyozta — az eddigieknél is jobban szem előtt kell tartani az ésszerű takarékosságot, a fajlagos termelési mutatók javítását és a termőföld maradékta­lan kihasználását. A lehetőségekhez igazítani a mércét A közgyűlés előtt ismer­tetett idei tervekkel' kapcso­latban is sokan elmondták véleményüket a tanácskozás vitájában. A járás ország­gyűlési képviselője, a MÉM főosztályvezetője és a TESZÖV titkára is kifeje­zésre juttatta hozzászólásá­ban, hogy a vezetés italán túl óvatos volt a tavalyi eredményektől elmaradó tervszámok kialakításakor. Nánási László elmondotta, hogy a mércét természetesen a tiszaraffiafcnak kell a meglévő és a még kiaknáz­ható lehetőségiekhez igazíta­niuk. A feladatokat azonban úgy kell meghatározniuk, kerülve az irreális célokat, hogy a szövetkezet gazdál­kodására továbbra is az ed­digi dinamizmus legyen jel­lemző. A közgyűlési beszámoló és a tervek jóváhagyása után az 1979 évi munkaver­senyben élen járó tagok és kollektívák meg jutalmazásá­val ért véget a tiszaroflfi Aranykalász Tsz közgyűlése. T. F. Kőhidi Imre A Rió kárpitos garnitúrából 150 heverő és 300 fotel favázát készítik el az első negyed­évben a Jövő Asztalos Ipari Szövetkezet jászdózsai telepén. Felvételünk az egyik 50 da­rabos tétel szállítása közben készült

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents